Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)
1971-07-21 / 170. szám
«. oldal 1971. július 21, szerda Turista tanácsadó (I.) Amit lehet, amit nem ÉVRŐL ÉVRE több ember kerekedik fel világszerte, hogy más tájakkal, országokkal ismerkedjék meg. Ebből a „modern népvándorlásból” Magyar- ország is mindinkább kiveszi részét: hatmilliónál többen érkeznek évente hazánkba, s mintegy egymillió magyar állampolgár utazik egy év alatt különböző országokba. Természetes, hogy az idegen tájakon járó turisták — azok is. akik mindenféle „üzleti” elképzelés nélkül indultak útnak — körülnéznek a boltokban, áruházakban. s ami ott szebb vagy olcsóbb, mint itthon, azt igyekeznek megvásárolni. Ugyanígy van ez a más országokból hozzánk érkezőkkel is: elsősorban olyan cikkeket vesznek meg, amelyeket itt kapnak meg olcsóbban vagy jobb minőségben. Mindez a túrizmus, az idegenforgalom természetes, világszerte ismert velejárója. Az is közismert, hogy a sok millió, nyaralni, üdülni vagy idegen tájakat megismerni akaró turista mellett mindenütt akad néhány, aki az utazást „mellékkeresetnek” tekinti és a törvények által tiltott üzletelést folytat A törvények viszont világszerte bizonyos keretek közé igyekeznek szorítani a hazai és a külföldi állampolgárságú személyek üzleti kapcsolatait Minden ország vigyáz saját pénzének értékállóságára, s ezért — országonként különböző — devizakorlátozó intézkedéseket hoz. MAGVARORSZÁGON 1931 óta. tehát kereken negyven éve vannak érvényben devizakorlátozó rendelkezések. amelyek egyrészt az országból kivihető hazai fizetési eszközökre, másrészt a behozható árucikkekre, harmadsorban a magyar és külföldi állampolgárok ügyleteire vonatkoznak Évente egymillió embert — tehát családtagjaikkal együtt az ország lakosságának kb. 30—40 százalékát — érintik a külföldre utazókra vonatkozó rendszabályok. Aki érvényes útlevéllel vagy a személyi igazolványhoz kapott betétlappal átlépi az országhatárt, legfeljebb 200 forint készpénzt vihet magával, 10 és 20 forintos bankjegyekben vagy aprópénzben. (50. 100 és 500 forintos bankjegyet tehát tilos kivinni !) Ugyanennyit és ugyanígy hozhat be, amikor vlsz- szatér. Ez az összeg azért maradhat a kiutazónál, hogy hazai területen ne érje kellemetlen meglepetés, legyen nála annyi pénz, amennyiből az előre nem látott esetleges költségeket fedezni tudja. KÜLFÖLDI fizetőeszközt magyar állampolgár csak külön engedéllyel vihet ki. Turistaútnál az igényelt devizáról, hivatalos útnál a költségekre kapott külföldi pénzről a Magyar Nemzeti Bank hivatalos kiviteli engedélyt ad. Ha a devizát az utas nem költötte el külföldön, hazatérése után három napon belül fel kell ajánlania azt megvételre a MNB-nek. Tilos aranyat vinni a határokon túlra. Ilyen szempontból aranynak minősül a tömb- vagy tört arany, aranypor és lemez, valamint az aranyérme. Aranytárgyat vihet magával a külföldre induló, de azt fel kell írnia a vámnyilatkozatra. Ugyancsak fel kell írni a magával vitt, értékesebb használati cikkeket: fényképező- vagy filmfelvevőgépet, írógépet, magnót. értékesebb villanyborotvát stb. Ajánlatos felírni az olyan, nagy értéket képviselő ruhaféléket is — például: bundát — amelyeken nincs feltüntetve, hogy Magyarországon készültek. A vámnyilatkozatra felírt tárgyakat természetesen minden vám vagy egyéb költség nélkül lehet kivinni és visszahozni. KÖZISMERT azx.' a rendelkezés, amely szerint külföldről hazatérve minden egyéni utas — attól függetlenül, hogy turistaként, vagy hivatalos úton járt — 4000 forint értékű, nem kereskedelmi rendeltetésű árucikket hozhat be vámmentesen. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy személyes használatára és családtagjai számára vásárolhat néhány olyan holmit. amire — futott a devizából. A vámmentesség első feltétele: minden, az utazás idején vásárolt tárgyat fel kell írni a vámnyilatkozatra. Az értéket fölösleges feltüntetni, mivel nem a külföldi ár számít, hanem a hazai. Az itthoni árak ismeretében a vámőrség beosztottjai megállapítják, hogy a behozott holmik értéke eléri-e a személyenkénti 4000 forintot. Ha ezt az értékhatárt meghaladja, de nem éri el a 8000 forint értéket a behozott holmi, az utas mindent hazahozhat, de a 4000 forint fölötti értékért köteles a megállapított vámot megfizetni. Ritkán ugyan, de megtörténik, hogy a kint vásárolt árucikkek 8000 forintnál is többet érnek. Ilyen esetben 4000 forint értékig vámmentesen hozhatja be az utas a nála levő cikkeket, a 4000 és 8000 forint közötti érték után vámot fizet, a 8000 forint fölöttit pedig köteles felajánlani. Aki társasutazáson vesz részt — az IBUSZ, vagy valamelyik másik utazási iroda által szervezett csoportban, vállalati társas- útón stb. — 1000 forint értékű árut hozhat át a határon vámmentesen és további ezer forint érték után fizet vámot 2000 forint értéknél többet társas- utazás résztvevője nem hozhat be az országba. Részletesen felsorolja az utasforgalmi vámtarifa, hogy egyes árufélékből milyen mennyiséget lehet behozni. Így például kávéból 2 kilót, teából 1 kilót, kabátszövetből három métert hozhat magával az utas — ezek a mennyiségek még nem számítanak kereskedelmi célú behozatalnak, hiszen nyilvánvalóan saját családtagjai számára vásárolta a külföldön járt állampolgár. Ugyancsak hozhat be úgynevezett tartós fogyasztási cikket is, de csak egy darabot és csak akkor nem fizet vámot, ha annak belföldi ára nem haladja meg a 4000 forintot. Különösen fontos, hogy a behozott árukat — a két- három pár nylonharisnyát éppúgy, mint például a turmixgépet — részletesen sorolja fel a vámnyilatkozaton az utazásról hazatérő. Az elrejtett tárgyakat a vámőrség ugyanis csempészárunak tekinti. A CSEMPÉSZÉSRŐL és a többi, a deviza- és vámszabályokat sértő cselekményről a következő fejezetben írunk. Várkonyi Endre Korszerűsítésre szorul.,. Újságolvasó emberek előtt aligha kell bizonygatni, hogy meglehetősen szaporodnak a közúti balesetek. Nincs a hétnek olyan napja — különösen szombat, vasárnap —, amikor ne közölnének a lapok súlyos, halálos, vagy csupán „szerencsés” végű baleseti híreket. Egy-egy úgynevezett összefoglaló cikk időnként tájékoztatja az olvasókat arról, hogy a közutakon lezajlott tragédiáknak évenként hány halálos áldozata van, mennyit tesz ki forintban a kár stb. Nem lehet viszont pénzre átszámítani a sérültek szenvedéseit. Nem lehet ezresekben gondolkodni akkor, ha családfő, kereső férfi nélkül maradnak a gyerekek, ha fiatalemberek ittasan, jogosítvány, gyakorlat nélkül nagy sebességgel rohannak az útmenti fának, ha kivilágítatlan lovas kocsinak, szembe jövő járműnek ütközve halnak meg emberek. Mindez azonban utólagos és — tegyük hozzá — sehová sem vezető siránkozás. Ügy tűnik, hogy a gépjárművezetők, a kerékpárosok, a lovas kocsi hajtőd nem olvassák ezeket a tragédiákat, vagy ha igen, fél óra múlva, amikor az útra gördülnek, elfelejtik az intelmeket. Más eszközökre, szigorúbb megelőző intézkedésekre van tehát szükség. Amikor a bíróságra kerül az ügy, megelőzésről már csak — szinte kizárólagosan — a vádlott tekintetében beszélhetünk. Nem ritka ugyanis mostanában az olyan ítélet, hogy valakit „csupán” azért, mert ittasan ült a volán mögé, egy évre eltiltanak a gépjárművezetéstől. Vajon tudják-e az autósok, motorosok, hogy az eltiltásnak ez az egy év a minimuma. Maximálisan akár tíz évre is eltilthat valakit a bíróság. Ilyennel sajnos, mostanában nem találkoztunk. Nem hallottunk olyan ítéletről sem, hogy súlyos, esetleg több ember halálát okozó karambol „tettesét” négy—öt évre bezárták volna. Vajon a törvénnyel van baj? Valószínűleg. A Büntető Törvénykönyv ugyanis Metróépítők Épül az észak—déli metróvonal Budapesten. „Csajka” étteremben volt. Hát kell ennél jobban tá— Igen, igen. Akkor is- mogatni valakit?! mertettem őket össze La- — Igen, igen, de... De risszával. Micsoda csiniba- emlékszem, hogy Larisza ba! Igazam van? ipintha panaszkodott volna, — A legtökéletesebb mér- hogy Szorokin a pénz felét fékben. elitta, az egészségünkre. Ezt erdei batyuskirán- Ezt követően viszont együtt Vlagyimir Jevtusenko: Kartársi segítség... \f aszilij Szizkov még szemünk előtt játszódott le, ▼ egyszer átfutotta a csaknem a tenyerünkben, dulások, meg a folyóparti ünnepeltük házasságköté- napirendet, majd nagyot Emlékszel, amikor kinevez- víkendek követték. Sör, sük egyhónapos jubileumát, sóhajtott: ték, milyen baráti lakomát rákkal... Szizov szemei — Ez éppen egy héttel — Hát igen... De ki hit- csaptunk a tiszteletére? álmodozón ragyogtak, — ezelőtt volt. te volna? Egy ilyen fiatal Mennyi minden jót kíván- isteni volt a rák! Igaz, — Igen. Akkor úgy lát- szakember!... tunk munkás hétköznap- Larisszának mindez nem szott, hogy minden a legIgor Paluhin, a helyi jaihoz? Este még egy ét- nagyon tetszett, össze is nagyobb rendben van. Et- szakszervezeti bizottság tag- terembe is elvittük.. marakodtak. Larissza észre- tünk. ittunk, táncoltunk, ja érdeklődéssel kérdezte: — Igen, igen — bólintott vette, hogy egy kissé so- Szorokin egészen embe— Ki miátt siránkozol? Szizkov. — Akkor ő sze- kát ittunk... rien viselkedett. Csak nem Szorokin miatt? rénységből tartózkodó volt, — Ezután volt az eskü- — Csak néha mintha csi— No vajon ki más nem akart inni. No meg az vő. Igazi lagzi, menyasz- korgatta volna a fogait, miatt?... Ismét ránk húz- is lehet, hogy akkor rósz- szonytánccal... _ . ; F- . zák a vizes lepedőt. A ke- szül állt pénzecske dolgá- — Igen, igen. Szorokinék nem huligánkodott' nem reskedelmi igazgatóságon ban. Másnap majd lejártám nem panaszkodhattak a he- civakodott És mit ad iserkölcsi lazaságok vannak, a lábamat, míg kiharcol- szakszervezetre. Csak ten _ két nan múlva9' Jön e fiatal pár alighogy össze- tam, hogy adjanak neki konyakot harminc üveggel a feljelentés • Leitta magát házasodott, s már el is vál- egy kis előleget. Emlékszel? vettünk! “ sárga földig T ar száTmeg tak... Hová vezet ez? — Természetesen. Szóró- -T. , . , r,, ioiaig. uarisszat meg tt - „ „ . . .__„„n- — Micsoda mulatást jól megverte, es azutan. azH ogy engedhettek meg, kin igen. elegedett volt. csaptunk, Az eredmény is után örökre elhagyta. Ráe°yyáruiaké tő ato“e fukréízdába k'"™ 3 megvolt, az igaz. Szorokin adásul még dolgozni sem St kl ateS£S - Én akkor nem tud- nem jött be dől- jött be. Micsoda szörnyű elziilljön, megverje a fele- tam elmenni. Én vezettem ” ségét?... Hát igen... De a Kozorezov és Miroskin Szizkov tovább fűzte a hogyhogy mi ezt nem vet- ivászati ügyében a tárgya- gondolatot: tűk észre? . Hiszen min- lást... — És az esküvő után sem dig szem előtt volt! Te is ■ — Tényleg, te egy más hagvtuk magára Szorokint tanúsíthatod, nem? alkalommal voltál velünk. Kijártuk, hogy személyi hi — Szent igaz! — hagyta Amikor Szorokin születés- telt kapjon, és kezességet jóvá Paluhin. Minden a napját ünnepeltük. Ez a is vállaltunk a banknál. eset... Hívják össze a bizottságot! Megvizsgáljuk, mi itt vo'to'-moen az igaz- sác* mi *ö"té"t ezzel a de- "*k T-hogvan ■ ■■n i miért haV-- cserben bennünket? Fordította: Sigcr Imre mindössze négy szakaszt szentel e rendkívül fontos, tömegeket érintő probléma szabályozásának. Azt sem nevezhetjük szerencsés megoldásnak, hogy külön tárgyalja a BTK a közlekedés biztonsága elleni bűntettet, az ittas állapotban való járművezetést és a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést. Ha ugyanis valaki ittasan vezet autót, ezzel egyben a közlekedés biztonságát veszélyezteti — mellesleg ez utóbbinál a büntetési tétel (szemben az ittas állapotban való járművezetés hat hónapjával) hat hónaptól öt évig terjedhető börtön. Azt mondja a törvény- könyv a 258. szakasz 4. bekezdésében (foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés), hogy „A járművek vezetésére vonatkozó szabályok .. .e paragrafus alkalmazásában foglalkozási szabályok...” Csupán e rendelkezést véve figyelembe, az ittas vezetést nem bírálhatnánk el ezen az alapon. Egyrészt, mert arra külön szakasz van, másrészt a törvény szerint a foglalkozás szabályait csak az sérti meg, aki a „járművek vezetésére” előírt szabályokban vét. Ha azonban tovább gondolkodunk, rá kell jönnünk, hogy aki iszik, a vezetés azon szabályát szegi meg, amely szerint ittasan gépjárművet vezetni nem szabad. Miért említem ezeket? Azért, mert az ittas jár- ■ művezetés büntetési tétele — mint utaltam rá — mindössze hat hónapig terjedhet. Ez még akkor is kevés, ha a mellékbüntetések lehetőségét — eltiltás — vesszük figyelembe. Mindenképpen szigorításra lenne szükség, hiszen a legtöbb karambol mögött ott párolog a szesz, sorakoznak a sörös poharak, kisfröcs- csök, féldecik. Indokolatlan tehát a törvénynek ez a liberalizmusa. Imponáló a jogalkotásnak az a rugalmassága, amellyel a társadalom fejlődésének vonalát követi. Más kérdés, hogy ebből aztán egy-egy terület jogszabályi „rendezése” dzsungellé válik. Mintha lemaradtunk volna a közlekedés törvényi alapjainak rendezésében. Nem elég kemények, nem elég speciálisak ezek az alapok. Bizonyos körökben divat a rendőrséget szidni a sok balesetért. Ha nevén akarjuk nevezni ezt a jelenséget, azt kell mondanunk, hogy ostobaság. Közhely: minden autós, motoros mellé, mögé nem ülhet rendőr, s nemcsak akkor kell óvatosan, - körültekintően vezetni, ha meglátjuk a közlekedési hatóság egyenruhás emberét a kereszteződésben. A közlekedési balesetek megelőzését tehát — úgy érezzük — a speciális törvényi rendezésnél kell kezdeni. Tudomásunk szerint a Szovjetunióban azt, aki ittas állapotban gépjárművet vezet, végleg eltiltják a vezetéstől. Túlságosan szigorú ez a büntetés? Lehet. De aki önmagának nem tud parancsolni, attól elvárható-e, hogy 70—80 lóerős motornak „dirigáljon”? Gál Sándor
