Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-21 / 170. szám

L oldal 1971. JúJIus 21, szerda Óvónők—gyerekek Ea 'vek óta úgy jártam el a hosszúcska, földszintes épület előtt, hogy ez szinte a békesség, a csend szigete itt a Szol­noki úton, Kecskemét egyik gyárnegyedében. Masszív drótkerítés, azon belül ápolt ágyások választják el az utca forgalmától. No és minden „titokzatossá­got” érthetővé tett a feke­te üvegtáblán olvasható arany felirat: Kecskeméti Konzervgyár bölcsődéje. Itt valóban csendnek kell lenni. Az apróságok álmát ne zavarja se gyári lárma, se az út forgalma. Még a közelii fák, az üzemépüle­tek zordon tömbje fölé magasodó három kémény­óriás is ezt hangsúlyozza. Három, legalább hetven- hetven méteres kő felkiál­tójel: „Pszt! Hadd aludja­nak, míg az anyukák dol­goznak idebent.” Nos, ez az abszolút csend azért oldódott tavaly ok­tóber óta. Ekkor került a házacska másik ajtaja mel­lé az új tábla. Ez szente­sítette a változott helyze­tet: a bölcsőde megfelezte tartományát a napközivel. A gyermekgondozási se­gély, a kismamák hosszú szabadsága ebben a gyár­ban is tehermentesítette — elég jelentős mérték­ben — a bölcsődét, így le­hetővé vált a napközi ide- költöztetése a Fűzfás-köz- ből. Ahová, mint Poloznik József né vezető óvónő ki­fejezi : — Ügy mentünk regge­lenként, hogy messziről fi­gyeltük, vajon áll-e még a rozoga épület? J elenleg 67 „beírt” gyermeke van a napközinek. A „beírt” a teljes létszámot fejezi ki, amely — 3—6 éves kicsik­ről van szó — ingadozik. Ma például ötvenketten jöttek. öt óvónő, három dajka és egy konyhalány áll a kisemberek szolgálatára. Háromszor étkeznek a ki­csik, s az üzemi konyha külön menüket főz az óvó- dáskorúaknak. Mivel fog­lalkoznak a gyerekek az evésen, játékon kívül? Mondhatjuk, ezeken túl is játszanak. Hiszen végered­ményben ez a formája az anyanyelvi nevelésnek, — amikor a környező világ­gal ismerkednek, amikor kis buksijukban nevet kapnak a dolgok, az eső, az alma meg a háziálla­tok. Sétálnak, sétálnak, — egy kis dombra lecsücsül­nek — játszanak, énekel­nek, mesét hallgatnak, raj­zolnak, megtanulják, mi a kocka, a kör. S a felnőt­tek megfogalmazásában kap ez a sok kedves, cél­szerű és mégis játékos idő­töltés ilyen elnevezéseket, hogy: testnevelés, ábrázoló és mennyiségi foglalkozás, formaismeret, beszédkész­ségre, közösségbe való szoktatás és sok-sok más értelmes tevékenység. Mikor kezdődik a „mű­szak” a napköziben ? — Reggel fél hatkor — és tart délután fél ötig. 1MT i alatt a vezető óvó- nő kis házanépének életével ismerkedtet csinos kis irodájában, a nyitott ajtó előtti minielőtérbe napozós, könnyű nyári öl- tözékes csöppségek csapa­ta vonul. Fehérköpenyes óvó néni terelgeti őket si­mogató mozdulatokkal. — Most jönnek a napos-ár­nyékos udvarról, a hintá­ról, homokból. Ballagnak, pilledtek — hiszen meleg van —. s a mai ebédért ők már igazán megdolgoz­tak. Míg átdöcögnek a pár méternyi előszobán, ösz- sze-összetorlódnak. Mert ugye annyi érdekes látni­való van eközben is. A trombita formájú fényes­barna fagyökér a falon, természetalkotta dísztárgy, — a mesefigurák, a külö­nös kép, amelyen a ház, az út fából van. De soká ne­vezik majd ők nevén az „intarziát”. Aztán meg be kell leskelődni az óvó néni­hez is, aki most íróasztala mellett ül, s egy idegen bácsival beszélget. d~klyan prózai kérdés- ről, hogy óvónők, dajkák mióta dolgoznak ebben a napköziben? A szolgálati idő szerinti leg­fiatalabbak, mint Bíró Ot- tóné, Nagy Ferencné egy­két éve vannak itt. Néme- di Erzsébet, s Nagy I. Gyu- láné már törzsgárdisták, hét, illetve több mint tíz év — ha nem tizenöt — van már mögöttük. A dajkák: Kiss Lászlóné, Toricska Gyuláné, Varga József né. Kissné az üzem­ből jött erre a pályára. Idén kapta meg a kiváló dajka kitüntetést. A halk szavú, meleg tekintetű fe­kete asszonyka merő sze­lídség. S milyen találó ki­fejezésekkel élnek a kü­lönböző foglalkozásoknál. Említettük, hogy reggel fél hatkor indul a napközi élete. Kiss Lászlóné fo­gadja az első szülőket, ve­szi át a kis „növendéke­ket”. Ö a k o r á n-os, a n y i t ó s dajka. — Milyen a jó óvónő? — kapja a kérdést Poloz­nik Józsefné. Anélkül, hogy holmi tu­dálékos, nagyképű megha­tározáson törné a fejét, ha­mar válaszol a nagy barna szemű fiatalasszony. — Aki maga is gyerek tud lenni... Tehát aki szívből tud játszani, de kedvessége, ba­rátságossága mellett hatá­rozott is, és megérzi, mi­kor lépik túl a határt kis tanítványai, amikor csak annyit kell szólnia: „Gye­rekek! Ebből elég.” ilyen szigorúan tud nézni Zsóka óvó né­ni — Bíróné —, ilyen helyzetekben, de a szeme sarkában ott bujkál a mo­soly, s tudják a kollégák, hogy legszívesebben meg­cirógatná az imposztoro- kat. Akik nagyon szeretik a kedves, barátságos nénit. Tőle is sírva búcsúztak, mint a többiektől, a „na­gyok”; A „nagyok”, akik nem győzik az „utolsó évfo­lyam” végefelé kifejezni minél többször, hogy na­gyok. Csak akkor hagynak alább az iskoláról szőtt lelkes mesékkel — milyen más lesz ott, mennyi érde­kesség várja őket — mi­kor évzáró előtt ellátogat­nak óvó nénijükkel az is­kolába. Bizony elhangzik ilyen vélemény is: — Én oda nem megyek. Itt maradok... Hiszen ott egy játék sincs ;.; Aztán — mit is tehetné­nek mást? — beletörődnek az iskolai életbe is. De egyik is, másik is szívesen „hazalátogat” azután még. Mutatja bizonyítványát, meséli kikkel jár egy osz­tályba. Aztán megkéri az óvó nénit, hadd menjen el a legközelebbi bábelőadás­ra. És amikor szívesen lát­ják, hízeleg, hogy hadd hozza el azt a harmadikos barátját is ..; Szép hivatás óvónőnek lenni. Poloznik Józsefné húsz éve ennek él. A „pénz oldaláról” akkor kezdte nézni életpályáját, amikor az óvodákból mint többen „elpályáztak” pénzesebb foglalkozásokba. Neki is mondták: „Bolond vagy, ha maradsz ...”, de a gye­rekeket nem hagyta el... Most az ő t fizetésüket is rendezték. Augusztusban kapják először a felemel­tet. Eddig a kezdő óvónő 1150 forintot kapott, ez­után 1450-et... Nagyon jólesett mind­nyájunknak, hogy nemrég a gyár is, méltányolva ed­digi, lelkiismeretes gon­doskodásunkat, 100 forint rendkívüli . fizetésemelést adott... ^Búcsúképpen sorrajár- juk a kis gyermek­birodalmat. Hangulatos, vi­lágos, minibútorokkal, já­tékokkal, felszerelésekkel gavallérosan ellátott kis helyiségekbe kukkantot­tunk. Bizony, elkelne na­gyobb, tágasabb. Már csak az igények miatt is. A ve­zető óvónő szerint duplája is lenne a mostani lét­szám, ha ... Míg kifelé jövünk, a hosszú, alacsony padokban üldögélő ovisok között ugyancsak óvatosan lépke­dünk. Az udvari foglalko­zás után a szandáltól, kis- cipőtől szabadítják meg őket az óvó nénik, dajkák; Mérem a folyosó szélessé­gét; 1 méter 20 centinél aligha több. Elképzelem, mi lehet itt reggelente, amikor az első tíz-húsz gyereket vetkőztetik a munkába siető anyukák. — Igencsak így... — mutatom, mintha guggoló valakit átlépnék. — Másképp hogyan le­hetne csúcsidőben? P'gyelőre csak „zárő- jelben” sejtette Po­loznik Józsefné, hogy a gyárvezetés, a szakszerve­zet tervez ismét egy kis „terjeszkedést”. Mint .— ahogy a mai állapot is elő­relépést jelentett a Fűzfás- közi viszonyokhoz képest. Tóth István A világpiacról A leghatalmasabb és ipa­rilag legfejlettebb országok életében is egyre nagyobb szerepet játszik a külkeres­kedelem. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok „ütő­erei”, a külkereskedelem „érrendszere” a világpiac „szívét” élteti. Hazánk nemzeti jövedelmének 40 százaléka a világpiacon rea­lizálódik. Tehát nemcsak azt mondhatjuk, hogy a vi­lágpiacról is élünk, hanem azt is, hogy: úgy élünk, ahogy a világpiac kínálta lehetőségeket a magunk hasznára tudjuk/ fordítani. 28 százalékkal több és 2 százalékkal kevesebb!... A statisztikusok adatai figyelmeztetnek: az év első öt hónapjában a tervezet­től eléggé elmaradt a kül­kereskedelmi forgalmunk, pontosabban nem azon a „vágányon” haladt, mint, amit elképzeltünk. A kül­földről behozott áruk meny- nyisége 28 százalékkal ha­ladta meg az elmúlt esz­tendő hasonló időszakának importját, ugyanakkor ex­portunk két százalékkal kevesebb!... A számok azért is figyelemébresztőek, mert néhány éven át a kül­kereskedelem volt a nép­gazdaság legdinamikusabb ága, és például 1969-ben az export volt az ipari ter­melés növekedésének fő alapja. A Központi Statisz­tikai Hivatal egymás mellé rakott száma: a 28 százalé­kos importnövekedés és a 2 százalékos exportcsökke­nés mindenképpen gondol- kodtatásra és tennivalókra kötelez. Nem lehet egyér­telműen azt mondani, hogy ez negatív fejlemény, ugyanis az import növeke­désének jelentős része in­dokolt és ennek kedvező hatása sokféle módon érez­hető lesz. A belföldi ellá­tás javítása, nyersanyag- szegénységünk, az import jelentős megkönnyítése, a szocialista gépimport foko­zott ösztönzése mind-mind megtalálható a 28 százalé­kos behozatali növekedés mögött... Meg természete­sen az is, hogy egyes vál­lalatok tovább nyújtózkod­tak, mint ameddig a taka­rójuk ér. Ez 'a túlkölteke­zés. a sokszor nem elég alaposan átgondolt import aztán a külkereskedelem pénztárcáját „dézsmálta” meg. A 2 százalékos export- csökkenés már egyértel­műbb: javítanunk kell ter­mékeink színvonalát, elad­hatóságát, versenyképessé­gét. A hazai és a világpiac A világpiac hatása meg­figyelhető az öltözködésün­kön és az üzemek „techni­kai ruházkodásán”. A kül­földről vásárolt berendezé­sek, új gyártási eljárások, korszerű termelőeszközök törvényszerűen átalakítják az üzemek eddig megszo­kott életét, és formálják — nemcsak a termelést, de — a gyártmányokat is. A vi­lágpiacnak ez a hatása — vagyis a nemzetközi gazda­sági kapcsolatok erősítése, a nemzetközi munkamegosz­tásból való részesedés, a mások által felfedezett mű­szaki-tudományos gondo­latok mielőbbi értékesítése, az országhatárokat messze túllépő gazdasági gondol­kodás, vagyis mindaz, ami a világpiacon realizálódik — többet ér. mint amit fo­rintban, rubelban, vagy dollárban eredményként ki lehet mutatni. Sokasodnak és egyre job­ban beérnek a szocialista országok közötti gazdasági együttműködési fofrnák, az Áz idén átadják a szállást a kisMalasi nővéreknek Az idei nyárról sok min­dent el lehet mondani, csak azt nem, hogy mentes volt a szeszélyektől. A rekord­számba menő változatosság nemcsak azokat ejtette több ízben kétségbe, akik a megérdemelt szabadsá­gukat töltik, hanem olykor galibát okozott a szabad­téri munkahelyeken is. Kis­kunhalas nagyberuházá­sán, a készülő, új városi kórház építkezésén például emlékezetes marad az a vi­har, amely elfordította a játékszernek egyáltalán nem nevezhető óriásdarut. A kórház szomszédságá­ban húzódik meg az egész­ségügyi komplexumhoz tar­tozó nővérszállás, ahol már csak a belső szerelések vannak hátra, s így a kül­ső tényezőktől függetlenül folyamatos lehet a munka. Az ütemszerű kivitelezésre annál inkább szükség van, mert a képünkön látható egyemeletes épület átadási határidejét előbbre hozta a Bács megyei Állami Épí- rab kétágyas szobát társai- fejezést, közbelépnek az tőipari Vállalat, aminek gó, közös konyha és fürdő- építők KISZ-fiataljai, akik érthetően örülnek a bete- helyiség egészíti ki. védnökségi vállalást tettek gek fehér köpenyes tűn- Amennyiben valami aka- az 1971-es átadásra, déréi. Az összesen tíz da- dály hátráltatná az idei be- (Fotó: Tóth Sándor) integráció elvei mellé# a gyakorlati példák — és azok gazdasági előnyei — sorakoznak. A belföldi ellátást jelen­tősen javította a fogyasz­tási cikkek importja. Elég, ha körülnézünk áruhá­zainkban és máris tájéko­zódhatunk a fogyasztási cikkek importjának mérté­kéről. A külföldi termékek mind nagyobb számú hazai megjelenésének nem csu­pán az a haszna, hogy min­denki egyre inkább igényei és pénztárcája szerint öl­tözködhet, illetve vásárol­hat, mert egyre nagyobb nemzetközi választék áll a rendelkezésére, hanem az is lényeges, hogy a külföld­ről behozott áruk verseny­re késztetik a hazai válla­latokat. Az év második felében A világpiacról is élünk — természetesen nemcsak, mint vásárlók, hanem mint eladók is. Azt az összeget, amiért megvesszük a szá­munkra olyan fontos ter­mékeket. valamivel meg is kell keresnünk. Az import tehát jelentős részben szol­gálja az exportunkat is!... Az esztendő második felé­ben fordítanunk kell a kül­kereskedelem „kockáján” és nagyobb rangot szüksé­ges adni az exportunknak. A népgazdaság egyensúlya ugyanis megkívánja, hogy csökkenjenek a túlzott, nem eléggé átgondolt külföldi vásárlások, ugyanakkor vi­szont növekedjék a ver­senyképes, külföldön is el­adható árualapunk. Bán János és Baja A Veszprém megyei Mú­zeumok Közleményei 9. kötetében jelent meg Kő­hegyi Mihály „Adatok a Kisfaludy Sándor alapítot­ta balatonfüredi színház történetéhez” című tanul­mánya. A téma művelő­désünk szempontjából ön­magában is fontos. Fokozza érdeklődésünket, hogy a balatonfüredi szín­ház sorsa egy időben ösz- szefonódott Kisfaludy Sán­dor életével — mint ez Kőhegyi tanulmányából is kitűnik. Örömmel olvastuk, hogy a „megyék közül Bács-Bodrog támogatta a legtöbbel a füredi vállalko­zást, de Baja város is ki­tett magáért”. Az előke­rült okmányokból, levelek­ből, számadatokból azt a következtetést vonja le a dolgozat szerzője, a bajai múzeum tudományos kuta­tója, hogy „a füredi teát­rumnak ... az egyetemes magyar színháztörténet szempontjából is volt — a helyi viszonyokon messze túlmutató — jelentősége. H. N. 3 kilométer új járda Csaknem három kilonjé- ter hosszúságú járda épült az elmúlt hónapokban Apostagon, többi között az Arany János, a Dózsa György, a Gyóni Géza és az Iskola utcában. Az ösz- szesen 254 ezer forint ér­tékű munkát a lakosság végezte, a jelölő gyűlése­ken tett felajánlás alap­ján. A szükséges mennyi­ségű cementet, homokot és sódert fejlesztési alapjából vásárolta meg a községi tanács.

Next

/
Oldalképek
Tartalom