Petőfi Népe, 1971. július (26. évfolyam, 153-179. szám)

1971-07-15 / 165. szám

2. oldal 1971. július 15, csütörtök . Marokkó nem változtat politikáján oz államcslnykísérlet után sem A kivégzést közvetítette a tv II. Hasszíui elnökletével kedd este Rabatban ülést tartott a marokkói minisz­tertanács. Az ülés után ki­adott közlemény bejelentet­te, hogy a király utasítot­ta a kormány tagjait, ké­szítsenek elő törvényjavas­latot egy úgynevezett ál­lambiztonsági bíróság lét­rehozásáról és a törvényja­vaslatot jóváhagyás végett terjesszék a parlament elé. A marokkói uralkodó uta­sítást adott egy háromtagú miniszteri bizottság meg­teremtésére is. Ennek az a feladata, hogy vizsgálatokat folytasson a július 10-i ösz- szeesküvés ügyében, amely­nek tíz vezető résztvevőjét, köztük négy tábornokot kedden már ki is végez­tek. Ez a bizottság a bel­ügyminiszterből, a hadügy­miniszterből és az igazság­ügyminiszterből áll. II. Hasszán király nyil­vánosságra hozott nyilatko­zatában a meghiúsított ál­lamcsíny-kísérlet résztve­vőit „dühöngő őrülteknek” nevezte és bejelentette, hogy a leleplezett összees­küvés ellenére sem vál­toztat eddigi politikáján. A marokkói televízió kedd este képeket sugár­zott a szombati összeeskü­vésen részt vett szemé­lyek kivégzésének előké­születeiről. A filmkockákon teher­autóba tuszkolt, katonák­tól őrzött magas rangú tisz­tek voltak láthatók. Később a hátrakötött kezű tisze- ket kirángatták a teher­autóból és egy homokos területen át a kivégzés színhelye felé hajtották őket. Ezután harminc roham­sisakos katona, a kivégző­osztag tagjai jelentek meg a képernyőn. Az elítéltek­ről letépték a kitüntetése­ket és a tiszti rangjelzése­ket. Magát a kivégzést nem mutatták, de a kiadott tűz. parancs és az ezt követő Riad nyilatkozott Izrael magatartása provokál! A hivatalos látogatáson Jugoszláviában tartózkodó Mahmud Riad egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter — aki Tito jugoszláv elnökkel való keddi találkozója után szerdán Dubrovnikba uta­zott — a zágrábi televízió­nak adott nyilatkozatában megállapította, hogy „a kö­zel-keleti béke egy sor té­nyezőtől függ, mindenek­előtt azonban Izrael ma­gatartásától, amelynek tisz­teletben kellene tartania a Biztonsági Tanács határo­zatát és Gunnar Jarring tervét”. Riad felhívta a figyel­met arra az új jelenségre, hogy „Izrael most nyilvá­nosság előtt is hangoztatja, hogy nem fog visszavonul­ni az arab területekről, s erről még dokumentumokat is terjeszt az Egyesült Nem­zetek elé. Izrael elveti a Jarring-tervet és a Bizton­sági Tanács határozatát is, amely azt jelenti, hogy visszautasítja a mi béke- tervünket”. Az egyiptomi politikus nagy hangsúllyal beszélt az Egyesült Államok felelős­ségéről a közel-keleti vál­ság ügyében. Riad csütörtökön tér vissza Belgrádba és pén­teken utazik el Jugoszlá­viából. sortűz hangját hallani le­hetett. A marokkói televízió vé- gezetől bemutatta a cölö­pökön csüngő, már kivég­zett tiszteket. A halálos íté­leteket egy Rabat közeié- j ben levő katonai táborban hajtották végre. A tüntetések folytatódtak Tripoli utcáin. A városban felvonuló több ezer főnyi tömeg a marokkói esemé­nyekkel kapcsolatban el­foglalt líbiai álláspontot él­tette. A líbiai rádió szinte meg­szakítás nélkül katonaze­nét és arab nemzeti dalo­kat sugároz. A rádió a marokkói kivégzéseket a „terror újabb megnyilvá­nulásának” minősítette. Hétfő óta Rabatban tar­tózkodik Szadat egyiptomi elnök személyes megbízott­ja, El-Kholi, aki üzenetet visz Hasszán marokkói ki­rálynak az uralkodó azon­ban mindeddig nem fo­gadta őt. Rabati diplomáciai kö­rökben az a vélemény, hogy Hasszán király és El- KihoH találkozóján mind- denképpen szóba kerül Lí­bia magatartása, amelyet ez az ország a marokkói államcsínykísérlet kapcsán tanúsít — annál is inkább, mivel Szadat egyiptomi el­nök és Kadhafi líbiai el­nök szerdai mar.sah-mat- rouhi megbeszélésén is minden bizonnyal ez a té­ma volt a legfontosabb. Ugyancsak Rabatba vár- . ják Omar Szakaff szaúd- arábiai külügyi állaimmi­nisztert, aki Fejszál király szerencsekívánatait viszi Hasszánnak a puccs leve­rése alkalmából. A marokkói tájékoztatási minisztérium szerdán cá­folta azokat a híreket, amelyek szerint a hatósá­gok letartóztatták Líbia ra­bati nagykövetét. A szó­Jaroszewicz az ma utazik Piotr Jaroszewicz len­gyel miniszterelnök Willi Stophnak, az NDK minisz­terelnökének meghívására a közeljövőben látogatást tesz a Német Demokrati­kus Köztársaságban. Határozat javasolja Kína ENSZ-tagságát Tizennyolc ország állan­dó ENSZ-képviselői hatá­rozati javaslatot fogadtak el. Az ENSZ szeptemberi közgyűlése elé terjesztendő okmány követeli, hogy a Kínai Népköztársaságot ve­Pentagon-iratok Fulbright szenátor, a szenátus külügyi bizottsá­gának elnöke a titkos Pen­tagon-iratok közreadásáról nyilvánított véleményt egy országos televíziós prog­ram keretében. „Az ügy megmutatta — jelentette ki —, hogy az Egyesült Ál­lamok kormánya külpoliti­kai téren elnöki diktatúrá­vá változott.” Bomba robbant Házilag készített időzí­tett bomba robbant szer­dán hajnalban a Görög— Amerikai Baráti Társaság athéni székháza előtt. Ez volt a negyedik bombame­rénylet egy hónapon belül a görög fővárosban. Segítség a szabadítóknak Diallo Telll, az Afrikai Egységszervezet főtitkára Conakryból Dakarba érke­zett, hogy folytassa tájé­kozódó megbeszéléseit az afrikai vezetőkkel. Telli kijelentette, hogy fokozott segítséget nyújta­nak az afrikai felszabadí­tó mozgalmaknak. 53 fokos hőség Hatalmas a hőség a dél­nyugat-iráni. Ahvaz váro­sában, a hőmérők 52 Cel- sius-fokot mutatnak. Életfogytiglan a merénylőknek A stockholmi bíróság szerdán életfogytiglani bör­tönbüntetésre ítélte a 20 éves Miro Baresicset és a 22 éves Andjelko Brajkovi­csot, akiknek április 7-i merénylete után Vladimir Rolovics, Jugoszlávia stock­holmi nagykövete rövidesen belehalt sérüléseibe. Vádlott-társaik közül a nagykövet elrablását kiter­vező Ante Sztojanovot négyévi, Sztaniszlav Mili- csevicset, valamint Marin- ko Lemot két-két évi bör­tönbüntetésre ítélték. HELYREIGAZÍTÁS Keddi lapszámunkban a nyu­gat-berlini költségvetés követ­kezményeit ismertető anyag cí­me értelemszerűen: Drágul az élet Nyugat-Berlinben. gyék fel az ENSZ-be és Tajvan képviselőjét zárják , ki a világszervezetből. A határozati javaslat hangsúlyozza, hogy a Kínai ■ Népköztársaságnak ■ a Biz- -. tonsági Tanácsban is el kell foglalnia az állandó helyet és ott élnie kell az őt meg- • illető jogokkal, köztük a vétójoggal is. i. A határozati javaslatot a következő 18 ország ENSZ-képviselői dolgozták ki: Albájnia, Algéria, Ku­ba. Guinea, Irak, Mali, Mauritánia. Pakisztán, Kon­gó (Brazzaville), Tanzánia, Románia; Szomália, Szudán,' Szíria, Jemen, Dél-Jemen, Jugoszlávia és Zambia. A Kyodo japán hírügy- nökség jelentése szerint szintén a Kínai Népköz-- társaság ENSZ-tagságának kérdéséről folytatott meg­beszélést Csou Su-kai taj­vani külügyminiszterrel Aicsi Kilcsi volt japán kül- ; ügyminiszter. A Jordániái hadsereg tovább támadja a gerillákat Míg a jordániai közpon­ti hatóságok kisebb, szok­ványos összecsapásokról beszélnek, a gerillaszerve­zetek közleményei Jordá­nia északi körzeteiben rendkívül heves harcokról, több száz halálos áldozat­ról, a palesztinai ellenál­lással való végső leszúrna» lás kísérletéről számolnak be.­Nyugati tv-tudősítófe — kedden Dzseras közelében jártak; jelentéseik meg­erősíteni látszanak a ge­rillák állításait Riportja­ikban megszólaltatták a királyi hadsereg egyik tisztjét, aki elmondotta, hogy a tüzérség percen­ként 50 nehézlövedéket zúdít a gerillatáborokra, bevetették a légierő több gépét is, páncélosokkal kö­rülvették a gerillák több támaszpontját és a gazai menekülttábort. ' A palesztin forradalom ; fegyveres erőinek főpa­rancsnoksága Damaszkusz- ban szerdán reggel kiadott közleményében arról szá­molt be, hogy az éjszakai órák viszonylagos nyugal­ma után a jordániai had­sereg a kora hajnali órá­ban ismét megindította tá­madásait a Dzseras kör­nyéki gerillaállások ellem A „hatok“ elképzelése a közel-keleti rendezésről vivő azonban nem fejtette ki bővebben, mi is van a nagykövettel. Valószínű, hogy a diplomata és mun­katársai a rendőrség fel­ügyelete alatt vannak és feltehető, hogy kiutasítják őket. A követség helyisé­geit a hadsereg és a rend­őrség megszállva tartja. BONN (MTI) A Welt című napilap szerdán közölte azt az ok­mányt, amelyet a hat kö­zös piaci tagállam úgyne­vezett politikai bizottsága szerkesztett és a „hatok” minisztertanácsa egyhan­gúlag elfogadott, Az ok­mány a közös piaci orszá­gok javaslatait tartalmaz­za a közel-keleti konflik­tus megoldására, s eddig hivatalosan még nem tet­ték közzé. A javaslat lényeges pont­jai a következők: 1. Demilitarizált zónák létesítése Izrael és szom­szédai között, s ENSZ-csa- patok állomásoztatása ezek­ben a zónákban. A csapa­tok összetételéről és elhe­lyezéséről az ENSZ Biz- nsági Tanácsa döntsön a •zdeti időszakban, amely »alább 5 évre terjedjen 2: Az izraeli haderő szavonása a megszállt ületekről, ezzel kapcso- ban azonban lehetőleg sbb mértékű határki- zításokat kell végrehaj- i az érintett felek bele- ezésével. Jeruzsálemnek a falak között fekvő részét és a szent helyeket nemzetközi igazgatás alá kell vonni. Ezt a tervet az érintett ál­lamoknak jóvá kell hagy­ni ok. 4. A menekültek problé­máinak megoldására bi­zottságot kell alakítani, amelynek feladata lenne biztosítani a menekültek­nek a szabad választását a fokozatos visszatelepülés és valamely más államban való letelepedés között. Az első esetben a bizottság- nek a szabad választást a Izraelbe való visszatelepü­lés körülményeit, a máso­dik esetben azonban az el­szenvedett effektiv károk jóvátételét. Mint ismeretes, emiatt az okmány miatt Izrael és az NSZK között bizonyos feszültség támadt. Az iz­raeli kormány szemére ve­tette Bonnak, hogy ennék az okmánynak az elfoga­dásával magáévá tette a francia álláspontot a kö­zel-keleti kérdésben. — Scheel bonni külügymi­niszter legutóbbi izraeli lá­togatása során igyekezett eloszlatni az ottani aggá­lyokat Ky vádol Ky dél-vietnami alelnök szerdán nyílt levélben tá­madta Thieu elnököt és sze­mére vetette, hogy „dikta­tórikus üzelmeket” folytat. Ky, aki az októberi elnök- választáson Thieu ellenje­löltjeként szándékszik fel­lépni, azt állította, hogy 1967-ben csupán azért tá­mogatta Thieut, mert azt remélte, hogy az általuk tanúsított egység „jótékony hatással lesz a hadseregre és a lakosságra”. Hibáztatta Thieut azért, hogy nem vetett véget a vietnami háborúnak, Thieu szociális reformokat ígért, ehelyett a dél-vietnami tár­sadalmat „egyedülálló igaz­ságtalansággal és korrup­cióval” csapta be — tette hozzá Ky. Az alelnök azzal vádolta továbbá Thieut, hogy elnémítja az ellenzé­ket. Dél-Vietnambsn csaló választásokat akar tartani — hangsúlyozta nyílt leve­lében Ky, nyilvánvalóan a saigoni rezsimből kiábrán­dult választók érzelmeire apellálva Hz algériai kéolal- és föMgázkincs áltaasftása Az algériai kormány kö- zelmúltfaaii kisajátította a francia kőolaj-érdekeltsé­gek részvényeinek 51 szá­zalékát, állami tulajdonba került a földgázkitermelés, valamint a kőolaj- és földgázvezetékek. Az algé­riai döntés újabb határo­zott lépést jélent az ország természeti kincseinek visz- szaszerzéséért vívott harc­ban. Az alig másfél évtizede feltárt szaharai szénhidro­génkincs jelentősége kü­lönösen megnövekedett az­által, hogy a Nyugat-Euró- pához amúgy is közel fek­vő lelőhelyről a Szuezi- csatoma lezárása után sem növekedett a szállítá­si költség. Az ebből adódó nyereséget azonban az or­szág kőolajtermelésének kétharmad részét adó, és szállítását végző francia olajmonopóliumok nem voltak hajlandók megosz­tani Algériával. (Algériá­ban körlübelül 10 francia kőolaj- és gázipari válla­lat működik, közülük a francia állam tulajdoná­ban levő ELF—ERAP 18, a CFP 12, a többi vállalat pedig 3 millió tonna kő­olajat termelt. A francia monopóliumok összesen 200 millió frankot ruháztak be az ország kőolaj- és föld­gáziparába.) A 48 millió ton­nás algériai kőolajtermelés — a világrangsorban a tizedik helyen áll — jelentős része Franciaországba irányul, ez a francia kőolajimportnak kb. 40 százaléka. A franciák az algériai füg­getlenségi háború idején a kitermelés folytonosságát a kőolajlelőhelyek Francia Sza­harai Területek néven tör­tént különválasztásával bizto­sították. 1962 után — a füg­getlen Algéria létrejöttét kö­vetően — a területi egység helyreállítása fejében nyertek kedvező feltételeket monopó­liumaik további profitszerzé­séhez. A kőolaj- és földgázipar államosításának előfeltétele volt a SONATRACH állami részvénytársaság létrehozása 1963-ban, amely a múlt évben már egyharmadát adta a kő­olajtermelésnek és ellenőrzé­se alatt tartotta a feldolgozó- ipar 80 százalékát, valamint a kivitelt. Világgazdasági jelentőségű földgázkincse ellenére — Hassi R’Mel a világ egyik leg­gazdagabb földgázmezője — az alacsony helyi felhasználás és a kivitel mennyiségét be­folyásoló gázcseppfolyósító üzemek szűk kapacitása kö- vetkeztébeh, csupán 3 mil­liárd köbméter. Üjabb gáz­cseppfolyósító üzemek létesí­tésével Algéria jelentős föld­gázexportáló országgá válhat. Jelenleg az Arzewban csepp­folyósított gázt a tartályhajók Nagy-Britanniába, Franciaor­szágba, újabban az Egyesült Államokba is szállítják, Az államosított kőolaj- és földgázipar jövedelmei a kö­vetkező években - várhatóan r meggyorsítják Algéria iparom sodását*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom