Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-10 / 135. szám
4. oldal 1971. június 10, csütörtök fóliasátorban Kérdőjelek a KISZ-lakásépítés jövőjében A mezőgazdasági termelésben mindjobban elterjed a műanyag. Képünk a Budapesti Kertészeti Egyetem soroksári kísérleti telepének egyik íóliasátrában készült. Orcsik Mária és Jurku Anna szakmunkások a paradicsomot kacsozzák. A szakácsmesterség a legnehezebb —15 szakmát tanítanak Iskola bérelt tantermekben Tágas, modem bútorokkal berendezett irodában beszélgetek Házag LáiSzfló1- val, a Kecskeméti Kereskedelmi és Véndégjátórpa- ri Szakmunkásképző Iskola igazgatójával. Néhány esztendeje az intézet tanárai az Űjkollégiuimban levő szűkös szobában zsúfolódtak. Igaz, akkor kevesebben voltaik: nevelők is, diákok is. Most 27 tanulócsoportban 700 ifjú lány, fiú sajátítja el a szakmunkás-bizonyítványhoz, leendő munkakörükhöz szükséges elméleti ismereteket. Az iskola vezetőjétől megtudtuk, hogy a tanulók hatvan százaléka városi — kecskeméti és kiskunfélegyházi —, harminc százaléka faluról és minden tizedik tanyáról jött. Túlnyomó többségük az általános iskola nyolc osztályát végezte, de újabban az érettségizettek is felfedezték a kereskedelmi és vendéglátó szakmákban mutatkozó lehetőségeket. Általános műveltségük révén viszonylag gyorsan kerülnek üzlet-, részlegvezetői beosztásba. — Milyen szakmákra készítik élő a növendékeket? — tudakolom az iskola vezetőjétől. — A specializálódás a kereskedelemre is jellemző. 11 különféle diplomát szerezhetnek tanulóink. A legújabb szakma: az optika, fotó, látszerész. Csak érettségizetteket veszünk fel, a képzési idő két esztendő. Valamivel kisebb a választék a vendéglátó ágazatban. Itt cukrász, szakács, felszolgáló és vendéglátó-eladó tanulókat oktatunk. A beiratkozottak általában szorgalmasak, jól tanulnak. Érdekes, hogy a szakácsoknál a legnagyobb a fluktuáció. A fáradságos fizikai munka sokakat elriaszt. — Olvasóinkat bizonyára érdekelné egy kis történelmi visszapillantás. — Hozzávetőlegesen félszázados a tanulóképzés Kecskeméten. Hosszú idáig a kereskedők felszabadítása munkáltatójukkal kötött szerződés lejártával, automatikusan történt. Az oktatás korszerűsítésére 1954-ben került sor. Ekkoriban csupán három körze- tesített kereskedelmi szakmunkásképző intézet volt az országban, ezek egyike Kecskeméten. Érdekesen alakult a tanulólétszám. A felszabadulás előtt átlagosan 120-150-en, 1963-ban 300-an vizsgáztak egy-egy évfolyam anyagából. A lányok előretörése az utolsó öt esztendő jellemzője. — A 27 tanulócsoportban, a rendelkezésre álló 10 — az Újkollégiumiban bérelt — tanteremben az elméleti tárgyak oktatásával tudomásunk szerint nincs gond. Milyen lehetőségeik vannak a gyakorlati képzésre? — A körülmények nem a legideálisábbak. Néhány üzlet afféla „tanbolt” szerepét kezdi betölteni. (A hunyadivárosi önkiszolgáló, a Szivárvány Áruház sib.) Szakoktatóink, tanáraink rendszeresen, legalább havonta egyszer felkeresik a növendékeket munkahelyükön. — A heti 2x6 órás iskolai foglalkozáson nevelő- munkára nem sok idő marad ... — Valóban: „Iskolán kívüli” alkalmakat teremtünk a közösségi nevelés kibontakoztatására, ekképp igyekszünk munkánk hatékonyságát növelni. Mit sem ér a legjobb szakmai felkészültség, ha nem párosul megfelelő jellemmel. A munkaadók segítségével évente csoportos kirándulásokat szervezünk, s ezeken mód nyílik a tanulók személyiségének alaposabb megismerésére is. Az iskolai kötöttségektől némileg szabadulva, őszintébbek a megnyilatkozások, a reagálások. Sikeresek a klubdélutánok is. Egy-egy osztály műsorral is kedveskedik ilyenkor a többieknek. A KISZ-szervezet is nagy ambícióval tevékenykedik, —■ Dicséretes kezdeményezések, de — figyelembe véve a kereskedelem és a vendéglátóipar növékvő munkaerő-szükségletét — az oktató-nevelő munka színvonalának állandó .jobbítása érdekében javítani kellene a tárgyi feltételeken. Kérjük, tájékoztassa lapunk olvasóit ez irányú terveikről. — örömmel. Előrehaladott tárgyalások szerint a Széchenyivárosban 8 tantermes iskolát épít a Belkereskedelmi Minisztérium. Ehhez 100 diákra méretezett kollégium, „tanétterem” és „tankonyha” csatlakozik majd. Köszönjük a beszélgetést, a jó híreket. Heltai Nándor A minap egyik városunkban egy vontatottan épülő KISZ-lakás jövendőbeli gazdájával hozott ösz- sze a véletlen. Elmondta, hogy 48 társával építkezik és a lakásokat tulajdonképpen tavaly ősszel kellett volna átadni. A kivitelező — egy környékbeli ktsz építőrészlege —, akkor módosította a határidőt ez év augusztus 20- ára. Most azonban a lakók ismét aggódva figyelik az eseményeket, jobban mondva az eseménytelenséget. A munka jelenlegi üteméből arra lehet következtetni, hogy az utóbbi határidő is albérleteikben találja majd az építtetőket. ha pedig ez így lesz — már félő, hogy igen — a 48 család csinos „ollóba” kerül, mert szen- tembertől esedékessé válik az OTP-részlet törlesztése. Ehhez adva az albérletért fizetendő — köztudottan nem szerény összegeket, az érintettek lakásköltségei havi 800—1000 Ft-ra emelkednek. — Egyszer már kértünk és kaDtunk halasztást az OTP-től a fizetés megkezdésére. Akkor tárgyaltunk a ktsz vezetőivel. Nem mi tűztük ki a határidőt, ők ajánlották. Elfogadtuk, mégsem halad előre az iigv. állítólag a ktsz családi házakat épít, mert az kifizetőbb. — Így foglalta össze az általa imeri. tényeket az akciót elindító volt városi KISZ-titkár. Perelni, vagy nem perelni Az új KISZ-titkárral beszélgetve egy csomó kérdőjel tódult elém, amelyek nem csupán erre az esetre vonatkoznak, hanem talán az egész KlSZ-lakás- akcióra. Vegyük sorra a kérdőjeleket. Mindenekelőtt mit tehetnek a csiga- lassúsággal épülő házak leendő lakói ? Egyszerűnek látszik a felelet. A szerződés alapján perelhetik a ktsz-t az albérleti díj megfizetésére, a pert meg is nyernék. Igen ám, csak egy ilyen per után nincs olyan hatalom, amely újabb szerződés megkötésére kény- szeríthetné a ktsz-t. A KISZ-titkárt idézem: „Bár igazuk van, én mégsem biztatom a közösséget perre, mert lehet, hogy a következő építőközösség nem kapna kivitelezőt. Az akció pedig rá van utalva ezekre az úgynevezett kis- kivitelezőkre.” Nem is szólva arról mennyi időt rabol el a bírósági huza-vona, hiszen ez még régi típusú lakásépítési közösség. Az új típusban, ahol a MÉSZÖV ad jogi képviseletet, az utánjárás legalább megtakarítható, de a végeredmény ugyanaz. A ktsz visz- szalépése aligha lenne kivédhető. Marad tehát a várakozás és egy újabb kérelem az OTP-hez. Az olcsóság és ellentmondásai A KISZ-lakásépítés úgy terjedt el a köztudatban, mint a fedélteremtés legolcsóbb módja. Ez igaz, ha más, ismert megoldásokhoz hasonlítjuk. Az említett lakótelepen egy kétszobás lakás ára 176 000 forint, van persze 200 000 forintos is. Nos, ez a viszonylag mérsékelt ár is rejt magában veszélyeket. A kiinduló esetben, emlékezzünk rá, a volt KISZ-titkár a késedelem okaként emlegette, hogy a ktsz gyaníthatólag inkább családi házak építésén buzgólkodik, mert az jobb üzlet. Hogy a pénzügyi meggondolásokon alapuló gyanú mennyire nem alaptalan, bizonyítja egy másik ktsz esete. Itt átfésülve a borsosra sikerült Végszámlát — nem kis vitával — lefaragtak belőle mintegy 40 000 forintot. Erre a ktsz vezetői kijelentették, részükről ez volt az utolsó KISZ-lakás. Az ilyen alapon hajlékra áhitozók elől tehát — a már-már közhelynek számító kapacitáshiánnyal párosulva — a busásabb haszonnal kecsegtető vállalkozások elszívják a kis- kivitelezőket, akikre éppenséggel rá vannak szorulva. A ráutaltság magyarázata egyben az egész akció legsebezhetőbb pontját tárja elénk. Mondjuk meg nyíltan, maga az építési forma ma már nem gazdaságos. Az említett 48 lakás például három épületben helyezkedik el. Az ilyen kis volumen pedig kizárja a célgépesített, termelékeny technológiák alkalmazását és megvalósításukra képes nagyvállalatok részvételét. A jövő pedig mindenképpen a tömegépítésé.. Látszólagos ellentmondás van a két megállapítás között: miszerint nem gazdaságos, mégis olcsó. Vajon miért? Az előtörlesztési kedvezmény miatt semmi esetre sem. Ez ugyanis — érthetetlenül — a szövetkezeti lakások 15 százalékos előtörlesztésével szemben, a végösszeg 25 százaléka. Egy másik rendelkezés pedig újabb mankótól fosztja meg a jelentkezőket — mégpedig a vállalati fejlesztési alapból kapott kölcsöntől. Előtörlesztésként ugyanis ez nem fogadható el, viszont a nyújtott hitelből levonják. Ezek az intézkedések paradox módon a leginkább rászorulókon az indulás terheivel megrakott fiatalokon csattannak. Kedvezőtlen körülmények Ezzel azonban még nem fejtettük meg a talányt, miért olcsó? A felelet a kérdésre a KISZ-védnökség. Ebbe sok minden beletartozik. Jó kapcsolatok, ösz- szeköttetések, amelyek révén anyaghoz lehet jutni. A vállalati vezetők és a KISZ-szervezet együttműködése, amely néhány fuvarhoz juttatja az építkezőket. összefoglalva: jó szándék, társadalmi segítség. Az akció hőskorában tekintélyes mértékű volt a társadalmi munka. Ez ma egyre inkább visszaszorul. Nyirbálják a vállalkozó érdekei. aki nem ad ki a kezéből - munkát - és ezzel Pénzt, de húzogatja alóla a talajt — szükségszerűen — á társadalmi munkamegosztás is. Ma már egyre több az építkezéseken az olyan szakipari munka, amit dilettáns nem igen végezhet el. Az akció számára a körülmények tehát egyre kedvezőtlenebbé válnak. Az egyedül maradó jő szándék nem képes pótolni a rossz pénzügyi feltételeket, a hiányzó kapacitást. Mindezek együttesen —úgy tűnik — elsorvasztják a KISZ-lakásépítést. A rászoruló fiatalok érdekei azonban, a jelenlegi körülmények felülvizsgálását, megváltoztatását és új forma teremtését követelik; Fulai Miklós !***»■ Kisfiú a kúthan Az utóbbi évek egyik legszörnyűbb, és leginkább felháborító bűncselekményét élénk figyelemmel kísérte annak idején a közvélemény. Kevés olyan eset van, amely ennyire megmozgatja az embereket. Az áldozat egy hatéves kisfú, a tettes pedig az apa volt. Mi késztette ezt az embert arra, hogy kegyetlen módon megölje ártatlan gyermekét, aki — a tárgyalás során kiderült — semmiben sem volt vétkes, sőt szerette az apját, ragaszkodott hozzá. Mégis, miért tette az apa ezt a jóvátehetetlen cselekedetet? Tanúk, tanúk, tanúk, Mindegyik elmondja, amit a családról, az apáról, és az anyáról tud. vagy hallott. Jön a szakértő, aki tüzetesen megvizsgálta a vádlott elmebeli állapotát és azt mondja, hogy beszámítható. normális. Mint annyi ügyben, itt is az ital, az alkohol az elsőrendű vádlott. De a bort, a pálinkát, a fröccsöt nem lehet a vádlottak padjára „ültetni”, s egyébként is, soha nem az alkohol a bűnös, hanem az az ember, aki képtelen ellenállni a kísértésnek és tömérdek mennyiséget iszik, rendszeresen részegen tér haza a munkából* — Eleinte nagyon jól éltünk. Boldogok voltunk, amikor a kisfiúnk megszületett — kezdte vallomását az édesanya, de nem bírta tovább folytatni. A sírás annyira hatalmába kerítette, hogy szinte fuldoklott, hiszen a kisfiú már halott, eltemették. Az apa, a tettes pedig teljesen magába roskadva ül a fegyőrök mellett, látszik rajta, hogy iszonyatosan szenved. A bűn azonban bűn. S ezért bűnhődnie kell az elkövetőnek, számot kell adnia cselekedetéről. — Együtt dolgoztam a vádlottal a termelőszövetkezetben. Rendes, szorgalmas embernek ismertük. Tudtuk, hogy egy kisfia van, gyakran emlegette nekünk. dicsekedett vele. Azt is el kell azonban mondanom, hogy a vádlott pem vetette meg az italt. A munkahelyére nem jött soha ittas állapotban, de tudtuk, hogy iszik. Olyan hírek is elterjedtek a faluban, hogy veri a feleségét, pedig állítólag szerelmi házasság volt az övéké, mégis verte — beszéli az egykori munkatárs. Arra ő sem tud válaszolni, hogy milyen időközönként rúgott be a vádlott. A házaspár a faluban házat épített. Nem volt még teljesen kész az épület, de egy-két helyiséget lakhatóvá tettek és abban éltek. Napról napra alakítgatták, mindig dolgoztak rajta, kivéve, ha a férj részegen fetrengett valahol. Az asz- szony végül is megelégelte az örökös verést és hazaköltözött az anyjához. — Engem az nagyon megrázott, amikor a feleségem elköltözött a közös lakásból. Igaz, hogy néha nem úgy viselkedtem, ahogy kellett volna, de én szerettem és ezért nagyon fájt amit velem tett. El is mentem hozzájuk többször és kértem, jöjjön vissza.
