Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
Í97Í. fűn tus 1. kedfl 8. otdal Kétmilliárd firint |A kollektív szerződések előkészületeiről és a szakszervezeti üdültetésről tárgyalt a SZOT Elnöksége közművelődési beruházásokra Több mint kétmilliárd forintot fordítottak a harmadik ötéves terv időszakában közművelődési beruházásokra — jelentette be dr. Nagy Sándor, a Művelődésügyi Minisztérium főosztályvezetője hétfőn délelőtt a Művészeti Szak- szervezetek Szövetsége központi vezetőségének ülésén, j A Fészek klubban tartott ülésen összegezték az 1966 —1970. közötti időszak művészeti eredményeit. Megállapították, hogy legnagyobb arányban a zenei terület részesedett: 176 millió forintot kapott beruházási célokra, a filmművészeti él^j, beruházásait pedig 109 millió forinttal dotálták. A SZOT Elnöksége hétfőn ülést tartott, s a többi között az úi kollektív szerződések előkészületeiről tárgyalt. Mint ismeretes, az 1971— 1975-re szóló kollektív szer ződéseket július 1-ig, vagyis egy hónapon belül mindenütt meg kell kötni, illetve ki kell hirdetni. Mint az elnökség megállapította, több vállalatnál túlzottan elhúzódott a szerződések előkészítése. A munka gyorsítására van szükség, hogy a tervezetek mielőbb elkészüljenek, s idejében megvitathassák a dolgozókSúlyos felelőtlenség! Miért nem fizették ki negyven munkásnak a bérét? Május 28, délután 4 óra. A szerkesztőségbe hat építőmunkás állított be, akik felháborodottan a következőket mondták el: ,.A Csongrádi Általános Szolgáltató- és Építő Közös Vállalkozás kecskeméti főépítésvezetőségén dolgozunk. A mai bérfizetési napon, délután 2 órakor közölte velünk Varga Sán- dorné főépítésvezető, hogy nem tudja kifizetni bérünket, mert a vállalkozás MNB 283—87 484 számú egyszámláján, a szentesi bankban nincs pénz. Ez már a második eset., hogy nem fizetik ki illetményünket. mit tegyünk, hogy álljunk a családunk elé fizetés nélkül? Tegyenek valamit az érdekünkben.” Hétfőn kora reggel felkerestük Varga Sándorné föém'tésvezetőt. aki a következőket mondta el: _ A közös vállalkozás Kecskeméten, a Konzervgyár I-es telepén 5 millió, a Nyíri úton 3.5 millió forintos építkezést végez. Ezenkívül Baján egy gázszerelő részleg működik. Munkásaink 12 órát dolgoznak sima órabérért, így a szakmunkások általában 3 ezer, a betanított munkások 2100, a segédmunkások 1500 forintot keresnek. Május elején az április havi végelszámolás bérjegyzékét elküldtem a központnak, munkásra vetítve a ledolgozott órák, napok számát, beszorozva az órabérrel. Május 12-én megkaptam a bérjegyzéket, amelyen még semmilyen változás nem szei epeit. A főépítésvezető május 14-én Csongrádra utazott a munkások fizetéséért ahol Farsang Lajos főkönyvelő közölte vele. hogy reggel Tari Sándor igazgató átdolgoztatta vele a bérjegyzéket, s nem 12, ha- nem 8 órára járó órabér kifizetését engedélyezte. Varga Sándorné — bár nem értett egyet ezzel — felvette a munkások bérét, s kifizette. A jogtalanul levont fizetés miatt a munkások 40 százaléka ekkor felmondott, s ma már nincs is a közös vállalkozás állományába. A dolgozók nagyobbik része május 14-én kijelentette: „Mindaddig nem dolgozunk, amíg az igazgató el nem jön hozzánk, s ki nem fizeti a jogosan járó bért.” Május 19-ig a munkások minden nap megjelentek az építkezéseken, de nem dolgoztak, várták az igazgatót. Május 19-én végül is Farsang Lajos főkönyvelő megjelent, s ígéretet tett arra, hogy május 24-én kifizetik a ledolgozott, s levont 4 órákat. A munkások bízva az ígéretben, tovább dolgoztak. S ekkor következett, be a május 28-i eset, amikor nem kapták meg a bérüket. Varga Sándorné társaságában hétfőn reggel felhívtuk a közös vállalkozást, de nem találtuk meg az igazgatót és a főkönyvelőt. A főkönyvelő-helyettes elmondta, hogy „pénzügyi nehézségek” miatt nem tudták a bért május 28-án kifizetni. Azt is közölte, hogy hétfőn már rendelkezésre áll a munkások fizetése. s azt a korábbi jogtalan levonással együtt kifizetik. Ezek után kerestük fel a Nyíri úti munkahelyen a munkásokat — sokan feleségük társaságában vártak bennünket —, akik reggel 6 óra óta a munkahelyen tartózkodtak, s várták, hogy sikerült-e intézkedni? Parázsló volt a hangulat, de nem is csoda. A munkások, akik már nem az első alkalommal jártak így, úgy határoztak, hogy mindaddig nem dolgoznak, amíg a fizetésüket kézhez nem kapják ... Dióhéjban ennyi az, amit erről az ügyről szerettünk volna elmondani, de úgy véljük, aligha kell kommentárt fűzni az esethez. Az elmondottakból az is kiderül, hogy a Csongrádi Általános Szolgáltató és Építő Közös Vállalkozás nem rendelkezik olyan anyagi, pénzügyi alapokkal, amely biztosítani tudná az általuk foglalkoztatott munkások és műszakiak munkabérét. Nincs szándékunkban vádaskodni, de ezek után ki kell jelentenünk, hogy a három anyagilag gyenge termelőszövetkezet közös vállalkozása nemcsak a munkásait tartja létbizonytalanságban» de késlelteti a több milliós állami, szövetkezeti beruházásokat is. Az illetékesek figyelmébe ajánljuk ezt a vállalkozást, amely, mondjuk ki nyíltan: máris olyan pénzügyi manipulációkba bonyolódott, amely nem egyeztethető össze a szocialista gazdálkodás és törvényesség fogalmával. Gémes Gábor kai. Az ágazati szakszervezetek és a szakszervezetek megyei tanácsainak elnökségei megkezdték a tervezetek vitáinak értékelését. A vitatott kérdésekre szükség esetén a SZOT, illetve az állami szervek segítségével adnak választ. Néhány ilyen kérdéssel foglalkozott most a SZOT Elnöksége is. Felhívta például a figyelmet arra. hogy egyes vállalatoknál a kollektív szerződésekben tovább akarják lazítanj a túlórák szabályozását. Az elnökség hangsúlyozza, hogy a túlórák szabályozásakor nemcsak a vállalatok gazdasági érdekeit, hanem a dolgozók egészségét, személyi és családi körülményeit is figyelembe kell venni. Szóvá teszi az elnökség azt is. hogy csak elvétve akad olyan vállalat, amelynek kollektív- szerződés-tervezete öt évre szóló bér- és jövedelemszabályozási koncepciót is tartalmaz, általában csupán egv évre szabályozzák az anyagi ösztönzés rendszerét ; ' Az elnökség örvendetesnek tartja, hogy a törzsgárdatagok nagyobb anyagi és erkölcsi elismeréséről most már igen sok kollektív szerződésben intézkednek. Helytelen viszont, hogy a törzsgárdatagok anyagi juttatásainak mértékét. jellegét a törzsgárda- szabályzatban és nem a kollektív szerződésben rögzítik. A SZOT Elnöksége a szakszervezeti üdültetés helyzetét is megvizsgálta. Az idén 269 700 felnőttet és 67 000 gyermeket üdűltet- nek kedvezményesen. Közülük a főidényben, vagyis június 5. és szeptember 5. között összesen 92 802-en nyaralhatnak. A csoportos nyári gyermeküdültetés június 9-én kezdődik és augusztus 31-ig tart. Ez idő alatt hat turnusban, összesen 33 500 gyermek üdül 1600 pedagógus és 350 egyetemi és főiskolai hallgató felügyeletével. Az idén újabb SZOT- üdülők nyíltak, illetve nyílnak. Július 1-én nyitja kapuit a rózsadombi 500 személyes SZOT-gyógyüdülő, s a nyár folyamán megnyílik az 500 személyes fo- nvódi gyermeküdülő is. A Kodály Zoltán-iskola hangversenye A Bartók Béla emlékére rendezett vándorkiállítás kecskeméti megnyitásához kapcsolódott a Kodály Zoltán Ének-Zenei Általános Iskola és Gimnázium tanulóinak év végi hangversenye szombaton délútán a városi művelődési központ Komszomol téri színháztermében. A sok színvonalas számot (melyeknek egyenkénti méltatására nincs lehetőségünk) felsorakoztató műsorban az iskolának az a negyvenöt növendéke lépett fel, akik a tanév folyamán különböző helyi, megyei és területi 'bemutatókon, versenyeken, fesztiválokon a legeredményesebben képviselték a húszéves intézményt. így legutóbb a gyulai Erkel-diák- ünnepeken, ahonnan öt aranv- és öt ezüstérmet hoztak haza a hangszeres, illetve a kamarazene kategóriákban. „Bartókból érthető meg Bach. és nem fordítva” — olvashatjuk József Attila zseniális felismerését 1936- ban készült vázlatában. Nos, a szombati hangverseny eleje és vége mintha ezt a gondolatot illusztrálta volna. A műsor kezdetén Bartók két hegedűduóját Lakatos Zsuzsa és Százdi Margit, három egynemű- karát a gimnázium női kara adta elő Ittzés Mihály vezényletével. zárószámként pedig Horváth Ágnes Bach: f-moll zongoraversenyének magánszólamát játszotta. Ez utóbbit külön is ki kell emelnünk nemcsak a produkció magas zenei értékéért. hanem azért is, mert első ízben fordult elő. hogy a városi szimfonikus zenekar — Kemény Endre vezényletével — növendékszólistával vajó együttmuzsikálásra vállalkozott. Az újszerű kezdeményezést — melyet a nagy siker is igazolt — reméljük. a jövőben hasonlók fogják majd követni. K. T. Tűnődések a technikáról Délszláv csoportok fesztiválja Két t ős zá zh a rminch á rom szereplő részvételével zajlott le vasárnap a zalai folk- lórbemuftttó Páka községben. 10 zalai községből, a megye 2 városából, valamint Bács-Kiskun megyéből, Baranyából és a szomszédos szlovéniai Bel- tinci községből érkeztek a bemutatóra. Sorra járom a Budapesti Nemzetközi Vásár pavilonjait, gépekkel zsúfolt térségeit, s közben azon tűnődöm: ez az áttekinthetetlen gazdagságú ipari-technikai seregszemle mivel gyakorol vonzóhatást a laikus érdeklődők tíz- és százezreire. A távoli országok termékeinek egzotikus parádéjával, a mindennapi élet praktikus fogyasztási eszközeivel? Nyilván, és nem kis részben, ezekkel is. Az emberi érdeklődés előterében az áll, ami egyrészt elég közel van ahhoz, hogy beletartozzék a köznapi lét érdekszférájába, másrészt az, ami elég távol van ahhoz, hogy önmagában is felkeltse rácsodálkozó kíváncsiságunkat. De mit kezdjünk a kettő ,,között” elhelyezkedő roppant technikai áradással, az alig kimondható nevű célgépekkel, vezérlőberendezések idegesen vibráló jelzőlámpáival, a híradás- technika krómcsillogásű mütyürjeivel, a kívülálló számára rejtélyes műszaki folyamatok gépkolosszusaival? Mert ezekre sem mered kevesebb szempár, mint az afroázsiai országok kézműves faragványaira, vagy mint a népművészeti motívumokkal díszes ruhákra, vagy mint a hűtőszekrényekre, mosógépekre, bútorokra. Vajon csak a modem ipar eszközei és termékei előtt rójuk itt le csodálkozó elismerésünket ? Az egyértelmű igenlés téves nyomra vezet, s ráadásul súlyos érvet szolgáltat a technikaellenes romantikusoknak; íme a tömeg, mondják, amely újmódi bálványait imádja, hogy előkészítse azok iszonyatos uralmát. S ez az elmélkedés eleve • reménytelenséggel teljes, mert az emberiségnek esze ágában sincs visszatérni a kőbaltához, sőt az autót sem óhajtja felcserélni a fatengelyes kordéval. Ellenben elfogadja, igényli és sürgeti a praktikusabb, az életet könnyítő technikát. Sőt ennél sokkal többet tesz — és ez a dolog lényege — létre is hozza a korábbi korokénál fejlettebb eszközeit. A primitív ember, amennyire ismereteink igazolják, a természeti jelenségekben titokzatos erők hatalmát látta, de saját kőbaltáját aligha vette körül rettegéssel. Arra használta, amire kellett: élelemszerzésre, léte fenntartására. Miért kellene hinnünk, hogy egy sokkal racionálisabb világban az ember aláveti magát eszközei hatalmának? Egy ilyen seregszemlén, mint a BNV, a világát alakító ember ünnepli önmagát. Azért, hogy néhány órán át alkalma nyíljon az összegezésre, s ennek nyomán az alakító tevékenységét még tudatosab- bá tegye. És megint csak a saját érdekében. A vásáron a látni- és csodálniva- lók keresgélése azt sugallja, hogy olthatatlanul él bennünk a mostaninál tökéletesebb technikai világ modellje. Kutatjuk a jövő előképét, mert tudni akarjuk, milyen lesz — milyen lehet! — a holnapunk, a holnaputánunk. És nemcsak tudni akarjuk világunkat, hanem — érteni is. Érteni és hozzáérteni — e kettő jelentése elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Minthogy a fejlődést nem elég csak tudomásul vennünk, de bele is kell szólnunk. Azért, hogy módunk legyen az emberi, az össztársadalmi érdekekig „visz- szacsatolni” — lám, ez a kibernetikai fogalom máris bevonult a köznapi szó- használatba. S így van ez rendjén. Mert igazából nem is a vásár látványossága az érdekes, hanem az ösztökélés az ismeretszerzésre. Éreznünk kell, hogy mind kényelmetlenebbül feszengünk a laikus szerepében. S éreznünk kell, hogy tegnapi tudásunkkal már a ma technikájával sem boldogulunk. E szempontból új megvilágításba kerül a komfortosabb életmód iránti vágy is; célszerű berendezéseinkre szeretnénk áthárítani a köznapi élet időt rabló, elkedvetlenítő, izzasztó nyűgeit, hogy több időnk és erőnk maradjon az oly szükséges önképzésre, a legfrissebb ismeretek megszerzésére. A középkor megmaradt várai, kastélyai, templomai ma már csak a turisztikai, az idegenforgalmi érdeklődést szolgáljáfc. Reméljük, közel az idő, amikor nem lesz több közünk a csattogó, fülsiketítő, fojtó füstöt okádó sivár gyártelepekhez sem. A BNV pavilonjaiban egyre inkább felsejlenek a hú- manizálódott technika körvonalai. Hatvani Dániel Mostanában mintha gyakrabban szerepelne megyénk a televízió aktuális műsoraiban. Jól emlék- | szünk még a május elsején j Kecskemétről adott egye- j nes közvetítésre. A Tv-hír- 1 adó munkatársai — többek Villany tanyai iskolákban Kertészeti tanfolyam Szerdán, június 2-án ne-i gyedik foglalkozását tart- j ja a Kecskeméti Felsőfokú Mezőgazdasági Technikumban az intézet és a Kertészeti Egyetem munkaközössége által szervezett kertészeti tanfolyam. A délután négy órakor kezdődő foglalkozáson Szabó Attila docens és Kwaysser István tanszék- vezető tanár előadásából a hallgatók többek között a bogyós gyümölcsökkel, a szőlő zöldmunkáival, a gyümölcsritkítással, az őszibarack és a szőlőhajtás válogatásával ismerkednek meg. Az előadásokat konzultáció követi. között — ellátogattak Bács almásra, a hírős városban rendezett kopjafa-kiállításra. Vasárnap A hét mutatott be egy figyelemre méltó, hasznos találmányt. Az ötletes készülék segítségével viszonylag olcsón és praktikusan elektromos energiához lehet juttatni a hálózattól távol eső tanyákat, főként pusztai iskolákat. Ügy tudjuk, hogy többen is részt vettek a tervek készítésében, a kivitelezésben; a kezdeményezés érdeme Lovas Béla mérnököt, a műszaki főiskola tanárát illeti. Horváth János, a fiatal és sajátos hangját mind jobban megtaláló riporter nem elégedett meg a fényt gyártó masina ismertetésével. Azt vizsgálta, hogy milyen gazdasági, kulturális, társadalmi szükségletek hatására fogtak hozzá a tervek kigondolásához, a gyártáshoz. Erdősi József, a megyei tanács elnöke néhány jellemző adattal érzékeltette a legnagyobb tanyás megye gondjait és a változások ütemét. Azt hiszem, hogy nemcsak a megyében, hanem szerte az országban örömmel hallgatták bejelentéséit 1973-ban egyetlen iskola sem marad villany nélkül. Hála az ötletes találmánynak, az általános segítőkészségnek. Ezzel a riporttal jó ügyet szolgált a Tv, színvonalasan, felelősséggel. H. N, ,
