Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-01 / 127. szám
I. oMa| 1971. június 1, ked9 Zöldségtermesztési gondjaink (HI.) Pénzszerző ágazat lesz A hazánkban naa előállított zöldségmennyiség hatvan százalékát a közöd gazdaságok termelik. Harminchét százalékkal részesednek a háztájik és a kiskertek, s csupán három százalék jut az állami gaz' daságokra. Megfigyelhető azonban, hogy az állami gazdaságok érdeklődése fokozódik. A zöldség ugyanis nem hoz sok hasznot, de egy holdon nagy érték termelését teszi lehetővé. Aki tehát a belterjesség felé fordul, annak nem mindegy, hogy egy holdról tízezer, vagy harmincezer forint értékű termést takarított-e be. Most, amikor a gépesítés első eredményei már láthatóvá válnak, az állami gazdaságok pénzszerző növénynek tekintik a zöldséget Remélhetőleg ezt a szerepet tölti majd be a termelőszövetkezetekben Is. Elvben nincs különösebb akadálya. A vevő — konzervgyár, belkereskedő, külkereskedő, vagy hűtőipar — adja a gépet és a vegyszert A tsz termel. A fiatalokat, akik még köny- nyen és gyorsan tanulnak, gépre ültetik, ök végzik el a munka oroszlánrészét Az asszonyok, az idősek pedig még a gépi szedés előtt néhányszor végigmennek a táblán, összegyűjtik a korai, tehát legdrágább hozamot Mikor az ideális pillanat elérkezett, megindul a szedőgép. Az asszonyok ekkor a gépet szolgálják ki, illetve válogatnak, csomagolnak.., Sajnos, a dolog nem ilyen egyszerű. A konzervgyárnak átadott tömegtermés átvételi ára jó néhány zöld ségnél már most sem fedezi az önköltséget A korszerű kísérletek közgazda sági elemzése viszont megmutatta, hogy a gépesítés és vegyszerezés sok esetben nem csökkentette, ha nem növelte az önköltséget Tehát a termelékenyen, nagy tömegben előállított zöldség önköltsége mázsánként több volt, mint a hagyományosan termesztetté. Ha szükségünk van a zöldségre, — márpedig szükségünk van — akkor biztosítanunk kell a termelő anyagi érdekeltségét is. Ennek módjain napjainkban még tart a vita, sokféle álláspont ütközik meg, s bonyolult összefüggéseket kell mérlegre helyezni A termelőszövetkezetek nem ellenségei a zöldség- termesztésnek. Csinálják is, becsülettel. Ha a terület és mennyiség csökken, akkor az elsősorban nem a köz- gazdasági megfontolások következménye, hanem a vetésszerkezet kialakításának sajátos tünete. A közös gazdaságok ugyanis ma már általában úgy terveznek, hogy előbb megkérdezik a tagokat, ki mennyi paradicsomot, paprikát, uborkát, stb. vállal. A vállalásokat összeadják és annyit ültetnek A már említett okok miatt azonban a tsz-ek zömében a tagok évről-évre kevesebbet vállalnak. A legjobb gazdaságok technikai eszközökkel ellensúlyozzák ugyan az itt fenyegető területcsökkentést, de erre nem mindenütt képesek. A termelőket zavarja, hogy a távlati koncepciók már kialakultak, de a jelenre, a legközelebbi jövőre kevesebb figyelem jut Ha pedig egy gazdaság abbahagyja a kisüzemi zöldségtermesztést, lényegesen nehezebben kezdi majd el a korszerű nagyüzemit. Ezért biztató, hogy az esztendő második felében az egész problémakör a Minisztertanács ülése elé kerül. Ott pedig kellő súllyal mérlegelik majd a közelebbi és távolabbi, a biológiai a tervezési és közgazdasági tennivalókat is. F. B. Homokbányák halála Termelékenység Kiskunmajsán A tanácsi irányítású vállalatok között elismerten jó hatásfokkal dolgozik a Kiskunmajsai Drótfonatgyártó Vállalat. A termelékenység emelését elsősorban műszaki fejlesztéssel érték el, az üzem műszaki szakembereinek erőfeszítése és a .kibontakozott újítómozgalom eredményeképpen produktívabbá átalakított gépekkel folytatják a termelést. Ezzel egy időben módosítottak a termékszerkezeten is, újabb gyártmányok készítésére tértek át. Megkezdték például a műanyag alapanyagú szúnyoghálók kísérleti gyártását. Szintén az idei év kezdeményezései közé tartozik a cipészszögek előállítása. Ennek a cikknek egyébként egyedüli gyártói az országban,. ^ A célnak megfelelően átalakított szövőgépeken készül a szúnyogháló. A képen G. Molnár Margit látható 4, ^ a gépével. Nem vagyok híve a példabeszédnek. De mostanában az építkező félegyházi ember helyzete hasonlatos azokéhoz, akik folyók mellett laknak ugyan, de — ha csak nem akarnak szom j an veszni — messzi tájakra kell elmenniük ivóvízért. Köztudomás szerint a kisüzemi építési mód nem nélkülözheti a homokot. Dehát Félegyháza egyáltalán nem az a vidék, amely messze esne a homokpusztáktól. Hogy mennyire nem, az már földrajzi közhely. Csakhogy Félegyházán nem lehet homokhoz jutni. Legalábbis olyanhoz nem, amelyik alkalmas a malterkészítéshez. Nincs talán homokbánya? Van, de — nem használják. Még „szebb” kifejezéssel: nem „üzemel”. Mert hát a bánya, még akkor is, ha csak homok kerül ki belőle — üzem. Amely képes működni, de képes leállni is... S szegény, csóró alföldi tájainkon nincs sem szén-, sem ércbánya, ám annyira elhagyatottak mégsem lehetünk, hogy homokbányánk ne legyen. (E vonatkozásban többszörösen jelképi értelme van csak annak az újkeletű felismerésnek, miszerint a futóhomok aranyhomokká változhat.) Az alföldi ember, talán azért, hogy ne érezze magát hátrányos helyzetben hegyvidéki társa mögött, bányának nevezte el a szennyezetten homok szerény lelőhelyét Am ha gondolta volna, hogy elnevezésének meghonosodása micsoda bonyodalmakhoz vezet... Kiskunfélegyházán a legutóbbi hetekig két nagy közös gazdaság, a Vörös Csillag, valamint az Egyesült Lenin—Rákóczi Tsz tartott fenn homokbányát. Korántsem azért, hogy az innen származó filléres haszonból növeljék a közös kassza tartalmát; egyszerűen csak nagy mennyiségű homokra volt szükség a saját és a lakossági építkezésekhez. Éveken át nem volt semmi baj. Először csak azzal kezdődött, hogy engedélyt kel lett váltani. A Vörös CsilA cipészszögeket készítő berendezések munkáját P. Nagy István ellenőrzi. (Pásztor Zoltán felvételeid lag Tsz — ahol az ügyben érdeklődtem —, 1968-ban kapta meg a hozzájárulást az illetékes városi hatóságtól. Egy év múlva azonban, pontosabban 1969. április 10-én ugyanez a hatóság bevonta az engedélyt. Magyarázkodás az indokolásban, s javaslat: ilyen és ilyen számú utasítás értelmében a tsz állásfoglalás végett forduljon az illetékes bányaműszaki felügyelőséghez. Az illetékesnek, mint kiderült, a szolnoki felügyelőség mutatkozott. Ekkor már azt is meg kellett tanulnia a tsz-nek, hogy engedélyre csak abban az esetben számíthat, ha a külszíni homokfejtés nem haladja meg a 2—3 méteres mélységet, az 50—60 méteres feltárási szélességet, továbbá gépet nem, csak kézi erőtt!) alkalmaznak. A tsz jogásza a kérelem illő megfogalmazása előtt fellapozta az idevágó rendelkezést, s a megfelelő helyen citálta is az 1960. évi III. törvény paragrafusát: „A föld tulajdonosa (kezelője, használója), ha jogszabály másképp nem rendelkezik, jogosult személyes szükségletbe, vagy kisebb helyi szükséglet kielégítése végett a felszínen előforduló kavics, kő, homok és agyag kitermelésére, amennyiben az állam ezekre az ásványi nyersanyagokra bányászati jogát nem érvényesíti.” A kérelem tartalmazta, hogy a kitermelés robbantás és gépi erő igénybevétele nélkül végezhető, továbbá azt, hogy a művelési ágban változás nem következik be, minthogy a bányászás helyét állandóan változtatják, s ahonnan elvonultak. ott a következő évben már szántóföldi növényt termesztenek. „Érdemi” válasz a felügyelőségtől tavaly május közepén érkezett. Nem sok köszönet volt benne. A válasz úgyszólván csak a műszaki kifogásokat sorolta fel: a tsz gépesítést alkalmaz, továbbá — és immár szigorúbbak a követelmények! — a bánya két méternél mélyebb, és tíz méternél szélesebb. Gépesítés? Markolóra és szállítószalagra gondoltam... De nem! Ilyesmit nem alkalmazott a tsz. minthogy ott nem lett volna kifizetődő. A bányaműszaki hatóság emberei a pótkocsis vontatók láttán vonták ösz- sze a szemöldöküket. S miért is ne? Bizonyára idil- likusabb látványként érte volna a lelkűket, ha a félegyházi építkezők puttonyban, vagy kis lapos edényben a fejük tetején hordják a homokot. Ami a méreteket illeti: bizony, a lelőhely szeszélyes elhelyezkedése folytán néhol túl haladta az engedélyezett méreteket a bánya. Máshol viszont nem érte el azokat. Ha már packázik a hatóság, csinálná korrektül: miért nem számít átlagot. megküldését — természet tesen — a felügyelőség címére. Az elnök, Pesir István írásban utasítja Térjék Jánost, a szövetkezet építésvezetőjét, hogy lássa el a bánya műszaki vezetői tisztjét, s a felügyelőségtől kapott minta alapján készítse el az üzemi tervet. Ügy is történik. Elkészül a terv. s vele együtt a helyszíni térképvázlat. Az egyik példányt postázzák, a másikat irattározzák. Talán most révbejutnak az üggyel... De korai a reménykedés, ez év április 27-én jön a levél a felügyelőségtől: gondoskodjanak műszaki vezetőről és üzemi tervről, nyolc napon belül. Egy szó sincs arról, hogy mi lett a pár hónappal korábbival... Hogy alkalmas-e, vagy sem. Pár hét múlva a felügyelőség határozatot hoz, mert ehhez is joga van, s'megcsillan a vészjósló stílfordulat: „Amennyiben.. ." ■ ■ ■ ■ A tsz vezetői sokat próbált emberek, a legkevésbé sem mimózalelkűek, edzett az idegrendszerük, ám ez már nekik is sok: pár soros értesítést küldenek a felügyelőségnek arról, hogy a bányát nem kívánják tovább üzemeltetni. Ugyanerre az elhatározásra jutottak a másik tsz-ben is. ahol szintén összegyűlt egy vastag dosz- sziéra való levelezési anyag. Bürokrácia és kifárasz- tás... Ha e kettő szövetségre lép. nincs hatalom, mely megingatná, őrölnek iszonyú malomkövei, amelyek számára teljesen mindegy, hogy a homoki ember, ha már építkezéssel verte meg a sors, helyben kíván hozzájutni a homokhoz. És nem 30, 50, vagy 100 kilométerrel odébb. Csak egyben bízhatunk! ha a felügyelőség így folytatja, mielőbb eléri, hogy működési területén minden bányát becsuknak. S akkor talán csak akad majd valaki, aki megkérdezi: ha nincs bánya, miért van szükség hatóságra. Hatvani Dániel Folytatódik a kötélhúzás. A hatóság kondíciófölénye egyre nyilvánvalóbb. Már feltételként szabja meg a műszaki üzemvezető alkalmazását. továbbá az éves üzemi terv elkészítését, § Mezőgazdasági könjTespolc MAGKÁRTEVŐK ÉS BETEGSÉGEK A kórokozók és kártevők terjedésének gátlása, különösen az egészséges, nagy hozamok produkálására alkalmas vetőmagvak előállítása számos növényegészségügyi intézkedést tesz szükségessé. A román szerzők műve a gazdasági szempontból jelentősebb növények fertő- zöitségének megállapítására vonatkozó eljárásokat, módszereket ismerteti, Leírja a vetőmagvak fontosabb betegségeit és kártevőit, az egyes vetőmagvakra, szaporítóanyagokra dichotomikus analitikai kulcsot is ad. Az általános kőrtani és rovartani részek, valamint a határozókulcsok elsősorban a gyakorlati szakemberek igényeit elégítik ki, hasznosak lehetnek azonban a növényvédelemmel kapcsolatos tudományos kutatásoknál is.
