Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-20 / 144. szám
Csurka István: Ifi lehetett az első 5r? Ki találta fel magát a fo- galmat, ki állította az első őrt? Na, most elsétálok még a sarokig, ott hátat fordítok a lámpának és felnézek a holdra, és addig megfejtem ezt a találós kérdést. Én most őr vagyok. Nyugalom van, csendes éjszaka, — kissé hűvös —, béke, a feladatom nem túl nehéz. Hány őr állt már itt előttem? És hány őr állt már szerte a világon, különböző posztokon. Még húsz lépés a sarokig. Nem hiszem, hogy addig eszembe jut. Eszeimbe jut? Ez nem I juthat eszembe, mert én ezt nem tudom, nem számoltam meg, nem is számolhattam, tehát én azt csak kitalálhatom, illetve kikövetkeztetem. Nahát, gyerünk. Mi az őr? Most hagyjuk a szolgálati szabályzatot, mert ezzel nem Sokra megyünk. Miért ne. Az őr mindig őr volt, az, aimá ma Igenis, nézzük csak a mai őrt. Engem. Lényegében ugyanilyen volt az első őr is, csak nem ilyen fegyverrel a vállán őrködött. Az nem vitás. Értelmetlen órák milliói? Stefan Zweig történelmi miniatűrjeiről CSILLAGÓRAK címmel húszezer példányban adták ki magyarul Stefan Zweig nyolc „történelmi miniatűrjét”. A kötet gyorsan eltűnt a könyvesboltok polcairól. Vajon a kilencven esztendővel ezelőtt született szerző írói rangja, avagy a téma az érdeklődés kiváltója? Nem tagadjuk az esetlegességek, a kivételes egyéniségek szerepét; gyorsíthatják, lassíthatják az eseményeket. Mégis Gorkijjal értünk egyet: „A nép nemcsak az az erő, amely rhin- den anyagi értéket megteremt.” A históriát nem a kiemelkedő emberek vágyai és .eszméi, hanem „az ' javak termelési- anyagi ,—~~ -----------n épszerű társasjáték ^nádjának fejlődése, az osz- ■* — .„ í(jja naptömegek harca határozza meg”. kedvelt kifejezésével: is-is. Mindig pontos, fegyelmezett, jól ápolt az osztrák származású szerző. Könnyedén, szépen glancolt mondatokkal, kulturáltan szövögeti fordulatos elbeszéléseit. Izgalmas, fontos eseményeket dolgoz fel a szemtanú közvetlenségével, a tudós mértéktartásával, a humanista lefegyverző tárgyilagosságával. Óvakodik az olcsó szenzációktól. Jó ügyek halk szavú szószólója, nemes indulatok élesztője. Fegyverek és viJÓ, HA NEM feledkezünk meg erről a nyolc miniatűr olvasásakor. önmagában kitűnő mindegyik történelmi riport; sajátos remeklés a Menekülés a halhatatlanságba (A Csendes-óceán felfedezése), a Bizánc meghódítása, a Költő egy éjszakára (A Marseillaise alkotója) stb. Filozófiáját, következtetéseit azonban nem vállalhatjuk. Tetszetős — tudotézek helyett szívesebben mánytalan — közhelyeit se. ábrázolja az emberi tudást kitágító vállalkozásokat, a civilizáció, a kultúra térhódításának folyamatát, kiemelkedő állomásait. A beavatottság látszatával ajándékózza meg az olvasót. Ez sikereinek legfőbb forrása. Nem hiába a regényes életrajzokkal hívta fel magára a figyelmet: a történelmi miniatűrökben is egy-egy kivételes képességű embernek tulajdonítja a história sorsfordulóit. A folyamatok, a gazdasági, társadalmi körülmények nem érdeklik, csak az alkotás, a változás, a keletkezés, pusztulás, a döntés pillanata. Mondjuk ki kereken: felszínesen, torzító tükörben látja és láttatja az eseményeket. Elbűvöli egy-egy nagy személyiség, megengedhetetlenül sokat tulajdonít végső'soron mellékes körülményeknek. A vert tábornok győz — írja —, ha ama bizonyos éjszakán nem ered meg az eső, másként fordul a történelem szekere, ha a vezénylő generálig a parancsnak megfelelően cselekszik, ha ... Igazat ad Pascalnak: „Ha Kleopátrának rövidebb az orra, az egész világ megváltozik.” CSALFA, veszélyes elmélet. Ha elfogadnánk, le kellene mondanunk arról, hogy céltudatos magatartásunkkal, a természeti és társadalmi törvények ismeretében befolyásolhatjuk a jövendőt. Miért, mi végre küszködnének az egymást váltó nemzedékek? A vak véletlen irracionális összevisszasága feleslegessé tesz minden cselekedetet. Egyiket a fülszövegen is idézik: „A világon milliónyi értelmetlen órának kell leperegnie, mielőtt egy valóban történelmi óra, az emberiség csillagórája elkövetkeznék.” Heltai Nándor Lidinek hogy rebben szét az ajka. Ilyen könnyed, ilyen varázslatos mozgó nincs még egy a természetben. Lidi ajka. Nekem a szempillám is durvábban mozog, mint neki az ajka. Ha egyszer a körülmények olyanok lennének... Kellene egy szép nagy, fűtött lakás. Letérdelnék Lidi elé és megcsókolnám a Írét térdét. Két ennivaló térdét. Aztán bedugnám a fejem a szoknyája alá és a fejemre borítanám a szoknyáját. Az arcomat a combjára szorítanám, oda, ahol a harisnyának vége van. Ennek nincs értelme. Én most őr vagyok. Éjszaka van, a géppisztoly csöve egészen átmelegedett a tenyerem alatt és Lidi nem engedné meg ezt úgysem. Legfeljebb, ha elvenném feleségül. Mit mondjak, azért ez egy kis túlzás. Kálnoki honvéd, maga egy fantaszta. Mire akar maga nősülni? — Jelentem, nem akarok nősülni. — Szóval nem is szereti a menyasszonyát? — Jelentem, szeretem. Igaz, még nem a menyasszonyom. Csak úgy járok vele. Ha kapok kimenőt. Ha nem kapok kimenőt, nem járok vele. Legfeljebb gondolatban. No, gyere, karolj belém Lidi. Hú, a mindenségit. Ezt kellene rendszeresíteni a magyar néphadseregben. Minden őr, éjszakai őrségben azzal a hölggyel járhat, állhat, akit szeret A menyasz- szonyával. Ej, ha ezt a vezérkar magáévá tenné. Mert a lányokon nem múlna, a lányok jönnének. Kart karba fűzve, a fejét idehajtaná a váltamra, és minden fordulóban egy puszi. Én helytállnék így is, nem vitás. És a nők éberek. Több szem, többet lát. Hadititokba nem lennének beavatva, a körletben természetesen nem lennének beeresztve, csupán a külső őrök mellé leimének rendszeresítve. Ez igen. No, hülyeség. Egyszer tudnám normális gondolatokkal végigállni a hét órát Lukács azt mondja, hogy ő, amikor elkezdi a szolgálatot, elkezd egy problémán gondolkodni, és azt boncolgatja szisztematikusan egész idő alatt. A múltkor például eltervezte, hogy milyen családi házat fog építeni magának, mennyiért, mikor, mindent a legapróbb részletekig. — És azt, hogy a feleségeddel mit fogsz csinálni benne, azt nem? — Nincs feleségem. — De majd lesz. — Természetesen. — És arra nem gondoltál? — Az nem gondolati téma, az ábránd. — Téged nem érdekelnek a nők? — De igen. Csak egy nőt nem lehet megtervezni. — Ez igaz. j — Majd ha meglesz a ház, lesz bele feleség is.:: Azért a Lukács egy nagy marha. Én meg ábrándozom, az igaz. Nem tudok koncentrálni. Mennyivel szebb lett volna, ha szépen végiggondolom, hogy milyen és hányféle fegyverzetű őr volt eddig a történelemben. A római őr . T. Mire gondolt a római őr a hirtelen hüvösödő, csillagos mediterrán éjszakában? Katonáskodni is a1 rómaiak tanították meg a világot. A fegyverforgatáshoz többé-kevésbé minden nép értett, de ez úgyszólván lényegtelen. A hadsereg erejét a szervezettség adja, és a szervezés római találmány. No, jó, hát bölcseletből ennyi elég. — Alszol, Lidikém? Ülnék az ágya szélén és simogatnám. Azt sem tudom, milyen ágyon alszik. És miben? Hálóingben vagy pizsamában? Hálóing! Pizsama! A melle! A dereka! A hasa! Állj! Képzelet állj! Gyázz! Az istenit neki. No, holnap a sportfoglalkozáson meghajtom magam. Mégiscsak disznóság, hogy folyton ezen jár az eszem. Na, jön a felvehető. Hallom. Most váltják Rappait. Éjszaka már többet nem kerül rám a sor. Lidi alszik. Vajon tudja, hogy szeretem? Az ifjú Bartók Béla a délutáni gyorssal érkezett 1913. február 1-én első kecskeméti koncertjére, öt óra tájban kereste fel a koncert egyik rendezőjét, a református templom . mellett levő bérházban lakó Kremán Sámuelt, a jóhírű karnagyot. A vendég örömmel hallgatta az előzetes érdeklődésről tájékoztató Kremán jó híreit. M. Bodon Pál zeneiskolai igazgató — Bartók társa az erdélyi gyűjtőúton — és Kacsóh Pongrác, <1 reáliskola igazgatója fáradságot nem ismerve dolgoztak a hangverseny sikere érdekében. A János Vitéz komponistája korábban előadássorozatban méltatta a modern (!) muzsika szépségeit. Az Allegro barbaro alkotójáról így vélekedett: „Van valaki, aki sem Debussyhez, sem StrauSshoz, sem máshoz nem hasonlítható. Halad a maga útján ... leveszem előtte a kalapomat. A neve: Bartók Bela.'' Kremánt vendége megajándékozta egy partitúrával. A címet maga Bartók írta rá a kottára, a művet felesége, Ziegler Márta másolta. Az értékes dokumentumot a néhány esztendeje elhunyt kecs- . keméti karnagy özvegye őrzi. A hírős város dalárdája, sajnos, nem vállalkozott a mű megszólaltatására: nehéznek és — valljuk be — idegenszerűnek tartották. Bónis Ferenc zenetörténész kezdeményezésére ezt a kecskeméti változatot 1956 áprilisában mutatta be a Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének a. kórusa, a rádió Bartók-sorozatában. (Jamsoljuk, hogy az új Idényben a Kisipari Termelőszövetkézetek Kodály-kó- rusa tűzze műsorára ezt a szép férfikari alkotást.) A mű némileg módosított és Bécsbcn 1928-ban kiadott „átdolgozását” Vásárhelyi Zoltán vezényletével énekelte a Kecskeméti Dalárda 1936 májusában, „forró sikerrel”. —i —s A pedagóguspálya vonzásáért Napilapokban, folyóiratokban számtalan alkalommal olvashattuk már azt a megállapítást, hogy az elkövetkező évtizedek szakmunkásait es szellemi embereit nevelő pedagógusainknak a jelenleginél több, . nagyobb társadalmi* megbecsülést kell nyújtanunk. IGEN FONTOS a pedagógusok jó élet- és munkakörülményeinek megteremtése, hogy a legjobb képességű szakemberek az iskolákban és netalán kevésbé hasznos, de jobban megfizetett — más munkaterületeken keressék meg a kenyerüket. Hiszen amúgy is rendkívül erős az egyéb pályák elszívó hatása. A természettudományos képzettségű szakembereket — matematikusokat, fizikusokat — kedvező fizetési ajánlatokkal szívesen csábítják el a termelőüzemek. A nyelvszakosok fordítóként, tolmácsként helyezkedhetnek el, a humán tárgyak ismerőit pedig a népműveléstől kezdve különféle adminisztratív munkakörökig ugyancsak számos helyen alkalmazzák előszeretettel. A legjobb képességű és társadalmilag talán éppen ezért legmozgékonyabb pedagógusok a tanintézetekből való elvándorlása az utóbbi néhány évben általánossá vált. A pálya elnőiesedett, viszont igen sok tanárnő vette igénybe a gyermekgondozási segélyt. Helyük pedig betöltetetlen maradt a katedrák mögött. E sok összetevőből álló társadalmi folyamat eredménye: országunkban csaknem ötezer képesítés nélküli pedagógus oktatja gyermekeinket. Számuk Bács-Kis- kun megyében 240. Az össztársadalmi gondok országos rendezést igényeltek — és ez szülte a júniusi fizetésrendezés átfogó intézkedéseit. Kormányunk elhatározása döntő lépés volt nevelésügyünk korszerűsítésére a személyi ellátottságot illetően, de a bérek jelenlegi emelése a szerteágazó problémáknak csupán egy, központi rendelkezést igénylő részét oldotta meg. Ugyancsak korlátozott hatású a Művelődésügyi Minisztériumnak a napokban megjelent új rendelete is, mely kimondja, hogy a képesítés nélküli nevelők helyett a nyugdíjkorhatárt elért, de egészséges és dolgozni kívánó tanárt, tanítót és óvónőket kell szerződtetni, illetve szakképzettek hiányában csak valamilyen pedagógusképző intézet felvételi vizsgáján eredményesen szerepelt, hely hiányában elutasított fiatalokat alkalmazhatnak. ' ■* A pedagóguspálya vonzását valójában abban a társadalmi környezetben kell megteremteni, ahol a nevelők élnek, napi munkájukat végzik. A községekben és a városokban. Ez pedig nem központi, hanem helyi feladat. Megnövekedett önállóságukkal élve. az országos intézkedések teremtette lehetőségek jó kihasználásával a járási és városi művelődésügyi osztályok, nagyközségi tanácsok igen sokat tehetnek a pedagógusok megbecsüléséért, a legjobb tanerők megtartásáért. A már eddig is megvalósult vagy kidolgozás alatt álló sok és hasznos megyei kezdeményezés közül hadd említsük példaként a Kecskeméti, a Kiskunfélegyházi Városi Tanács, a bajái, a kiskőrösi és más járási hivatalok művelődési osztályainak és a pedagógus szakszervezet közös erőfeszítéseit a nevelői törzstagság rendszerének kialakítására. A törzsgárdatagok — miként ezt az ipari üzemekben már megszoktuk — több évtizedes jó munkájuk elismeréseképpen különböző előnyöket élveznek. Az elismerés alapkövetelménye: a működési területen huzamos ideig eltöltött, megszakítás nélküli munkaviszony és a példamutató oktató-nevelői tevékenység. Tíz-, húsz- és harmincéves szolgálat eltelte után kérhetik a pedagógusok a Magyar közművelődés szolgálatáért elnevezésű érem bronz, ezüst, illetve arany fokozatát, és az elismerés mellé kijáró pénzjutalmat, mely alapbérük 50, 75. illetve száz százalékának megfelelő összeget jelent. A jutalmakon túl a pedagógus törzsgárdatagokat számos más kedvezmény is megilleti. Elsőbbséget élveznek a szolgálati lakások elosztásánál, illetve a lakásépítési kölcsönök juttatásánál. Ugyancsak előnyben kell részesíteni őket a rendkívüli elórelépteté-s- kor és a különféle pénz-, üdülés-, szabadság juttatásoknál. Az iskolák igazgatói az eddiginél fokozottabb mértékben igénylik a törzstag pedagógusok véleményét, javaslatait és döntéseik meghozatalában gyakran kikérik tanácsukat. A tantestületek belső demokratizmusának továbbfejlesztésében jogok és kötelességek felelőssége hárul rájuk. Mindez azonban hivatásukkal, a nevelői munka szüntelen fejlesztésével, korszerűsítésével kapcsolatos. Az alkotóképesség szabadabb kibontakoztatása az iskolák falai között, és a növekvő, a konkrét formában is érezhető társadalmi megbecsülés a tanintézeteken kívül — elősegíti nevelőink jó közérzetének kialakulását, pályájukhoz, hivatásukhoz való kötődésüket. , A kidolgozás alatt álló differerciált bérezés gyakorlata, az iskolák növekvő önállósága, a pedagógus- törzsgárdatagság rendszere és a megbecsülés több más. kézzelfogható jele bizonyítja, hogy pedagógusaink gondjaira egyre többen figyelnek — és segítenek is azok megolásában. , Egyik pillanatról a másikra nem varázsolható vonzóvá a tanári pálya és bizonyára még néhány év eltelik, amíg érdeklődni kezdenek a katedrái munka iránt. De ha mindenki átérzi az ügy fontosságát, talán nem lesz túlságosan távoli az idő. amikor az iskolák vezetői valóban- válogathatnak majd a legjobb, legképzettebb szakemberek között.: Pavloviig Mikii)*!
