Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-19 / 143. szám

I oldal 1971. Június 19, szómba* 1973-ra villany tkapnak a tanyai iskolák Sokat segíthet a társadalmi összefogás A megyei tanács végre­hajtó bizottsága keddi ülésén megvitatta a tanyai iskolák villamosításának ügyét. A vb döntése sze­rint 1973-ra, tanév kezde­tére befejeződik a megye 122 tanyai iskolájának árammal való ellátása. Az elektromos energia eljuttatásának két útja van, egyik a villanyhálózat bővítése, a másik pedig helyi áramforrás telepítése. Az elsőként említett mó­don 35 iskola kap villanyt. Ezeknek az iskoláknak az országos hálózatba való bekapcsolását a tanulók nagy létszáma és általában a már kiépített vezeték- rendszer közelsége indo­kolja. Huszonnégy iskolát, ame­lyekbe kevés tanuló jár, 1975 előtt bezárnak. Addig is azonban, míg erre sor kerül, 300 watt teljesítmé­nyű japán Honda gyárt­mányú aggregátort kap­nak. A fennmaradó több tan­termes iskolákat, amelyek­nek a hálózatba való be­kapcsolása túlzottan költ­séges, ugyancsak helyi áramforrás látja majd el. Ezeknél megoldásként há­rom lehetőség kínálkozik. Az egyik a már említett japán Honda áramfejlesztő nagyobb teljesítményű tí­pusa, a másik a televízió­ban bemutatott áramátala­kító berendezés (inverter) szélkerekes, vagy robbanó­motoros töltéssel kombinál­va. A nagyobb teljesít­ményre a pedagóguslakás­sal rendelkező iskoláknál van elősorban szükség. Az év végéig mindhá­rom változatát kipróbálják a gyakorlatban is, működ­tetésüket műszerekkel el­lenőrzik. A kísérletek be­fejezése után értékelik a tapasztalatokat. A legmeg­felelőbb berendezést első­sorban a műszaki szem­pontok — üzembiztonság, egyenletes áramtermelés, stb. — másodsorban gaz­Vendégdiákok a táborokban Kecskemét- Szikra a fogadók között Az idén mintegy 600 bu­dapesti egyetemi, főiskolai hallgató vesz részt külön­böző nemzetközi építőtábo­rok munkájában, határain­kon túl. Száz leendő mér­nök utazik például a kö­vetkező hetekben a Le­ningrad! Kalinyin Műszaiki Főiskola, a kaunaszi, talli- ni műszaki főiskola, a ki­jevi építészmérnöki egye­tem, a moszikvai energeti­kai intézet mellett tevé­kenykedő táborokba. Ugyanennyien utaznak ha­sonló céllal Csehszlovákiá­ba, az NDK-ba, Lengyelor­szágba, valamint Hollan­diába, Belgiumba, az NSZK-ba, az Egyesült Arab Köztársaságba és Angliába. A külföldről érkező „cse­remunkások” a Veszprémi Építőipari Vállalatnál, a lányok a Veszprémi Álla­mi Gazdaságban segítenek majd. A Kecskemét-Szikrai Ál­lami Gazdaság üzemegysé­gében pedig augusztus 22. és szeptember 4. között 122 külföldi vendég segít a betakarításban. daságossági tényezők figye­lembevételével választják ki. A kísérlettől függetle­nül, az idén megkezdődik a hálózat bővítése és a 24 iskola részére megrendelik a Honda áramfejlesztőket. A villamosítás anyagi terheit részben a helyi ta­nácsok viselik, részben a megyei tanács nyújt támo­gatást a rendelkezésre álló 6 millió 200 ezer forintból. A beruházási költségek előteremtésében sokat se­gíthet az országos mérete­ket öltő akció, amely csekkszámlával is rendel­kezik már. A megye áldo­zatkész vállalatainak, szo­cialista és ifjúsági brigád­jainak felajánlásait a népfront, az SZMT, vala­mint a megyei KISZ-bi- zottság gyűjti össze. Az anyagi támogatáson kívül társadalmi munkával — például az épületek vil­lanyszerelési munkáinak elvégzésével — járulhatnak hozzá a segíteni szándéko­zók, a villamosítási prog­ram megvalósításához. P. M. Milyen lesz a szánk! aratás? Film az utcán Az idén is nagy sikere van Kiskunhalason az im­már hagyományosnak szá­mító utcai filmelőadások­nak. A helybeli Gőzön Ist­ván Művelődési Központ szervezésében, meghatáro­zott terv szerint egy-egy ut­cában filmet vetítenek, majd aktuális ismeretter­jesztő előadáson gyarapít­hatja tudását a többnyire nagyszámú közönség. — Nehez —, válaszolja Kovács László, a szanki Haladás Termelőszövetke­zet elnöke. — Sűrűn meg­nyílnak az égi csapok, s bizony most nem panasz­kodhatunk a más években gyakori szárazságra. Ez jó is, de rossz is. Szeren­csénkre a jég elkerült ben­nünket, a záporok, zivata­rok sem tettek kárt a nö­vényekben. A rozsunk — a sok csapadék és nem utol­sósorban a gondos ápolás, bő műtrágyázás hatására — nagyon jó termést ígér. Volt, amikor alig hozta meg a vetőmagot, most meg becsléseink szerint a 400 holdon elérjük a 7—8 mázsás átlagtermést. Azt hiszem —. teszi hozzá az elnök —. az idén nem lesz alomszalmagondunk, mert a rozs magassága a más­fél méteres helyett sok he­lyen eléri a százhetven centimétert. A betakarításra lénye­gében felkészültünk, kom­bájnunkat kijavítottuk, de nem vagyunk biztosak ab­ban, hogy a most vásárolt két új kombájn — amely­nek munkájára feltétlenül szükség van — megérke­zik-e idejében. Június 20— 25. között már dolgozniuk kellene a gabonatáblákon, de még nem érkeztek meg a többszöri ígérgetés és ha­táridőmódosítás ellenére sem. Az idén háromszáz hol­don termelünk kukoricát, jóformán emberi kéz érin­tése nélkül. A szépen fej­lődő kukorica kultivátoro- zása folyik, reméljük, sike­rül majd jó termést beta­karítani. Az időjárás nem nagyon kedvezett a lu­cernának. Az első kaszálás szépen fizetett, le is tud­tuk vágni rendben, de a szárítás már a sok eső miatt nagyon körülményes. Paradicsomföldünkön is szépen fejlődnek az időben kiültetett palánták, szeret­nénk. ha a 80 hold meg­hálálná a fáradtságot. A rossz idő ellenére még ed­dig nem érte kár hetven- holdas szőlőnket. Már há­romszor permeteztünk, de a terméskilátásokról még egyelőre kár lenne beszélni. A baromfitenyésztőink jó munkáját dicséri, hogy a napokban elszállított 12 ezer, nyolchetes csibe át­lagsúlya elérte az 1,38 ki­logrammot. Tízezer tojó­tyúkunk is szépen „ter­mel”. 50—60 ezer forintbe­vételünk van havonta a tojásból. A juhászaiban befe jeződött a nyírás, százhet ven mázsa gyapjút adtunk át a vállalatnak. Anyafal- kánk létszáma már 4 ezer 400, s eddig több mint 3 ezer pecsenyebárányt szál­lítottunk exportra. — Elég ennyi újság egy­szerre tőlünk? — néz rám mosolyogva az elnök. — Azt ugyan még megírhat ja, hogy a 33 hold új megy- gyesünk — amit másra nem alkalmas földön tele­pítettünk — beváltotta a reményeket. 98 százalékban megfogant, s nagyon szé­pen fejlődik. Három év múlva már a meggyből is remélhetőleg vagonszámra tudunk piacra küldeni... O. L. A gyorsuló időben: Dolgozni, tanítani Szalaí József, a Kiskun- halasi Vízmű Vállalat igaz­gatója, a Marxizmus—Le- ninizmus Esti Egyetem ki­helyezett tagozatának ta­nára azt vallja; a közéleti ember boldogságélménye nemcsak személyes sikerei­ből tevődik össze, hanem abból is, amit eredmé­nyeiből környezete vissza- sugároz. — Én nem kiskunhalasi vagyok eredetileg, hanem dunántúli. Katonai szolgá­latomat töltöttem itt és fe­leségem révén nagyon meg­kedveltem ezt a várost — emlékezik vissza. — itt te­lepedtem le, alapítottam családot. Akkoriban a BARNEVÁL helyi üzemé­ben dolgoztam és tanul­tam közben az esti egye­temen. Tanulnom kellett és szívesen tettem, mint az üzem párttitkára is, mint magánember is. — Mit jelentett ön szá­mára a politikai gazdaság­tan? — No, ez az a tudo­mány, amire közvetlen szüksége van a termelés­Azóta az egyetem kihelye­zett tagozatán ebből a tárgyból tartok előadásokat és egy osztályt is vezetek. — Teltek az évek. Fel­nőtteket tanított a korsze- gondolkodásra, szemlé­letre. Mikor igazgató? lett vállalati — A Vízmű Vállalat ak­koriban nagyon gyenge volt, mondhatnám a sza­nálás előtt állt. Én párt­titkár voltam a BARNE­irányításá módszerekről az új mechanizmus előszele­ként. Mint tanár és mint vállalatvezető előre ismer­tem a várható változáso­kat, új jogszabályokat, uta­sítások, különböző sza­bályzók szellemét, célját. Tehát közgazdasági isme­reteim közvetlen realizá­lódhattak a termelésben, az általam vezetett vállalat­nál. Természetesen, ennek következtében a legfrisebb közgazdasági, gazdaságpo­litikai állásfoglalások bir­tokában tanítottam az egyetemen is hallgatóimat. — Hogyan győzi ener­giával a vállalat felelős ve­zetését és az állandó tanu­lást. — Nem vagyok fáradé­kony embertípus. Ha évek távlatába visszagondolok, sem emlékszem, hogy a tétlen pihenés örömeivel szabadultam volna gond­jaimtól. Aktívan pihenek. Ha belefáradtam napköz­ben az igazgatói munkába, a sok utazásba — mert nagy területen dolgozunk akkor este otthon a nek. Az ismert gazdasági, VÁL-nál, amikor kinevez- családom körében lefogla­társadalmi jelenségek, tör­vények tudatosultak ben­nem, az ismeretek minden­napi munkámban már ak­kor is nagy segítséget nyúj­tottak. Talán ez játszotta igazgató, hogyan hasznos! a legnagyobb szerepet ab- tóttá munkájában? tek igazgatónak. Rövid iom magam olvasással, ta- gondolkodas után elvállal- nulással. Készülök az elő- tam a megbízatást. Ez 1966- adásaimra, jegyzetelek stb. ban volt. a, gyorsuló időben élni, Képzettségét, mint dolgozni, tanítani csak úgy lehet, ha az ember egyre ban, hogy örökre .eljegyez­tem magam ezzel a tudo­mányággal. — Mikor végzett? — Vörös diplomával vé­geztem el a szakosítót — politikai gazdaságtanból természetesen — 1960-ban. Mondanom sem kell, hogy rá voltam utalva. Csak egy példa: Abban az időben, ha jól emlékszem, erős viták voltak a köz- gazdasági folyóiratok ha­sábjain a bérgazdálkodás- kai gazdaságtanra ról, különböző gazdaság« Csató Károly fokozódó intenzitással ké­pes újrateremteni magát, különben lemarad. Szalai József igazgató a gyakorlati gazdasági ember tapasztalatával tanítja egy évtizede hallgatóit politi­Erőnkre támaszkodva, érdekünket védve AZ EGYIK üzemben mind több munkásnő je­lentkezett a munkaügyi osztályon, közölve, hogy kilép, mert elhelyezési lehetőség híján nem tud­ja másképp gyermekeit nevelni. Egy másik üzem­ben sorozatosan balesetet okozott az udvaron föl­halmozott anyagtömeg. Harmadik helyen az adott gondot, hogy ha a dolgo­zók egy pohár gyümölcs­levet akartak inni, vagy egy falatot enni munka­idő alatt, valakit „illegá­lisan” kellett kiküldeniük az üzletbe. Azóta már az első üzem hozzájárul a tanácsi óvoda fenntartá­sához, s a kilépni szán­dékozó anyák a helyükön maradtak. A második üzem udvarán helyreállt a rend. s a harmadik he­lyen büfét nyitottak. Látszatra. különböző ügyek, a hasonlóság csu­pán annyi, hogy mindhá­rom esetben a szakszer­vezet intézkedett. Meg­tárgyalták az igazgatóval és az üzem más, illetékes vezetőivel a dolgozók gondjait, s megtalálták rá a módot — és az anyagi keretet —, hogy a jogos kívánságok teljesüljenek. Az idézett esetek úgy­nevezett kis ügyek, a kí­vülálló számára nem so­kat mondanak. Annál töb­bet azoknak, akiket köz­vetlenül érintenek. A szakszervezetek feladata pedig éppen az, hogy egyeztessék a társadalom, a szűkebb közösség és az egyén érdekeit, s úgy dol­gozzanak, hogy mindhár­mat egyszerre tudják szol­gálni. Némely üzem vezetői például igyekeznek minél drágábban eladni árui­kat, egyszerűen abból a meggondolásból, hogy így nagyobb lesz a nyereség. Az ilyen üzem dolgozója látszólag jól jár ezzel, hi­szen nyereségrészesedés­osztáskor az ő borítékjá­ban is több lesz. De mert más üzemben is akadnak, akik hasonlóképpen vé­lekednek, mire a nagyobb nyereségrészesedéssel vá­sárolni indul, kénytelen belátni, hogy nem is járt olyan jól. Ami pedig a népgazdasági érdeket il­leti. az indokolatlan ár­emelések, amelyek mö­gött sem új gyártmány, sem új technológia, mű­szaki fejlesztés nem áll — az egész ország számá­ra is csak terhet, nehéz­ségeket okoznak. Mit te­het ilyen esetben a szak- szervezet? Fel kell lépnie az üzemen belül az indo­kolatlan árnövelés ellen, s ha ez nem elég, ipar­ági szinten is bele kell — mert törvény szerint is bele lehet — szólnia a dolgok alakulásába. JOGA és kötelessége a szakszervezetnek — és nemcsak a SZOT-nak, vagy az iparági szakszer­vezet országos központ­jának. hanem az üzemi szakszervezeti bizottság­nak. sőt mind a 200 ezer, néhány hónapja válasz­tott szakszervezeti bizal­minak is —, hogy hallas­sa szavát valamennyi lé­nyeges, a munkahelyet és az ott dolgozókat érintő kérdésben. „Az üzemi de­mokrácia a szocialista de­mokráciának nemcsak szerves része, hanem ér­vényesülésének, kibonta­koztatásának alapja is. A szocialista demokrácia ott kezdődik, hogy a dolgo­zóknak joguk és lehetősé­gük van beleszólni a munkahelyi problémák eldöntésébe, részt vehet­nek saját létfeltételeik alakításában” — hang­súlyozta a magyar szak- szervezetek XXII. kong­resszusán Gáspár Sándor, TERMÉSZETESEN a szakszervezeteknek meg­vannak a „hagyományos” feladataik is az érdekvé­delemben. A magyar szakszervezetek régi ha­gyománya, hogy fellép a dolgozók védelmében ak­kor is, amikor akár el­bocsátásról. kényszerű kilépésről van szó. A ré­gi dolgozókra, a törzsgár- datagokra különösen nagy figyelmet kell fordítania, hiszen — nem is ritkán — megtörténik, hogy iga­zuk tudatában éppen ezek az emberek emelik fel a szavukat valamilyen kér­désben, s ha hiába kere­sik igazukat, sértődötten kikérik munkakönyvüket. A szakszervezeteknek kell arról is gondoskodniok, hogy a jó szakemberek, törzsgárda- és szocialista- brigád-tagok fokozott meg­becsülése ne maradjon írott malaszt, s ma még sok helyen bőven van teendőjük ezen a téren is. A jobb munkakörülmé­nyek megteremtését is szorgalmazni kell a szak- szervezeteknek. Továbbra is szakszervezeti feladat a beteg dolgozókról való gondoskodás, s ez nem csupán azt jelenti, hogy az SZTK mechanikusan kifizeti a betegség idejére a táppénzt. Azt is, hogy a szakszervezet segélyekkel, különböző támogatásokkal áll az önhibáján kívül keveset kereső ember mögé. Gondoskodni azokról, akik egy egész élet mun­kája után nyugdíjba vo­nultak, s elérni, hogy ez ne járjon az illetőnél nagymértékű életszínvo­nal-csökkenéssel: ügyelni arra, hogy az üzemi étke­zés ne váljék „formális­sá”, hanem valóban na­ponta egyszeri, mennyi­ségileg és minőségileg megfelelő étkezést kapja­nak a dolgozók; igazságo­san intézni a vállalati és szakszervezeti üdültetést: állandóan szem előtt tar­tani az óvodai, napközi otthonnal kapcsolatos kérdéseket, segíteni a dol­gozó anyákat, hogy nyu- godtabban dolgozhassa­nak, kellő felügyelet mel­lett, jó helyen tudják gyermekeiket — még fel­sorolásként is soknak lát­szik mindez. Pedig csu­pán a szakszervezeti fel­adatok egy része. A DOLGOZÓKNAK jo- guk van ahhoz, hagy a legszélesebb körben be­leszóljanak munkahelyi ügyeikbe. Ez azonban nemcsak jog — köteles­ség is. S ha vannak — mért valóban vannak — ma még panaszok, kifo­gások amiatt, hogy a szakszervezetek nem lát­ják el maradéktalanul ér­dekvédelmi feladataikat, ezen csak egy módon le­het segíteni: minél töb­ben vállallak a szakszer­vezeti munkát. Társadalmi, munkahe­lyi és ««'róni érdekekből. Várkonyi Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom