Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
1971. június 2, szerda 5. oldal Sikerrel zajlott le ^ bábosok megyei szemléje A népi kultúra gyermekközössége Vasárnap délelőtt a Bácsalmási Művelődési Központ nagytermében a község lakosságának nagy érdeklődése mellett rendezték meg a VII. megyei bábfesztivált. A hagyományos seregszemlén művelődési intézményeink 13 bábcsoportja mutatta be műsorát, és versenyen kívül fellépett a pécsi nemzetközi fesztiválra készülő tisza- kécskei Szitakötő és a kecskeméti Ciróka együttes is. A pécsi Bóbita, a szegedi Bábszínház és a kecskeméti művelődési központ művészeti vezetőiből álló zsűri nagy elismeréssel szólt a sok eredeti vonást felmutató csoportokról. Pedagógiai célzatosság, a mondanivaló korszerű előadásmódja és a népi hagyományok felkutatásából, ápolásából származó motívumok jellemezték a fesztivál műsorának egészét. A kalocsai csoport a hagyományos gyermekjátékok; a tánc, a zene és az ének sajátos és újszerű ötvözetével aratott megérdemelt sikert. A ti- szakécskeiek a helyi népszokások ötletes feldolgozásával csillogtatták tudásukat, a népmesék világának hangulatos megjelenítésével pedig a bácsboko- diak jeleskedtek. Üde és természetes légkört teremtett az együttesek azon törekvése, hogy a műsorfüzetekben készen kapható szövegkönyvek helyett ki-ki saját maga készítsen eredeti forgató- könyvet — általában lakóhelyi környezetének népmeséi, folklorisztikus hagyományainak feldolgozásával. E szerkesztési-rendezői elgondolások következtében sokszínűvé vált az együttesek stílusa, az előadásmód, változatosak és eredetiek lettek a bábok és a díszletek. Különösen a házigazda, bácsalmási csoport mutatott sok fantáziát különféle anyagból készült bábfiguráival, Ágasegyháza csoportja pedig jól sikerült díszletmegoldásával vívott ki megérdemelt elismerést. Nemcsak számszerűségében, de tevékenységük művészi színvonalát tekintve is egyre eredményesebbnek mutatkoznak megyénk bá- bozói. A fesztivál 15 csoportjának műsora — eltekintve a még tovább csiszolható beszédtechnikai, hangsúlyozási fogyatékosságoktól — jól példázta a mozgalom Bács-Kiskun megyei hagyományait és aktív jelenét. Az értékelés tanúságai mellett ez alkalommal is a csoportok egymásra gyakorolt művészi hatása volt a fesztivál legnagyobb eredménye. Ez egységesíti megyénk egymástól távol dolgozó együtteseinek stílusát, és ugyanez lelkesíti őket az egyéni ötletek további keresésére, és műsoraikban való alkalmazására. A zsűri arany oklevéllel jutalmazta a tiszakécskei Tiszavirág, a Bajai Tanítóképző Intézet gyakorló iskolája, a bácsalmási, bácsbokodi és kalocsai művelődési intézmények csoportjait. Ezüst oklevelet kaptak a garai, ágasegyházi, kas- kantyúi és kunszentmiklósl művelődési házak együttesei, bronz fokozatot pedig Rém, Felsőszentiván, Orgo- vány és Kiskunhalas gyer- mekbábcsoportjai szereztek. A megyei tanács művelődésügyi osztálya külöm pénzjutalmakat adott át az ötletes báb- és díszletezési megoldásokért és jutalmar zott néhány kiemelkedő gyermekszereplőt. P. M. Faragó szakkör Maikén A szakköri helyiség sem osztályteremre, sem műhelyre nem hasonlít. A nyitott ablakokon át a májusi meleg áramlik, a napfény az iskolát környező akácfák és vadvirágok illatát hozza magával. Az asztalokon faforgács, félig kész, kálják a gyerekek, fantáziájuk szerint alakítva a természetes formákat. Az erdészettől is kaptunk fűz-, meg nyárfahasábokat — az ilyen puha fát köny- nyebben alakítja a kés, mint az errefelé található kemény akácot. A szakkör fii Hogyan robbantottam ki a második világháborút A történelmi változások okainak „személyes” értelmezése csupán szemlélet kérdése, és ha a kisebb- nagyobb események létrejötte után nyomozunk, akkor apró emberi indítékok és a történelmi szükség- szerűség társadalmi törvényszerűségeinek sajátos keveredését tapasztalhatjuk. Így lehetséges, hogy Franek Dolas lengyel közkatona szent meggyőződése lehessen; személyesen volt létrehozója századunk második nagy világégésének. 1939. szeptember elsején hajnalban ugyanis a lengyel—német határra került vagonban ébredve a film hőse egy német- tábornokát pillantott meg maga előtt. Katona lévén, habozás nélkül teljesítette kötelességét és rálőtt a „di- verzánsra”. Puskájának hangjára ágyúk válaszoltak, és az elkezdődő fegyverropogás el sem hallgatott 1945 májusáig. Ez a humoros és abszurd ötlet képezi alapját Tadeusz Chmielewski rendező kétrészes lengyel filmvígjáté’ kának. Azt hihetjük, nem véletlen a mozilátogatók idegenkedése a kétrészes vígjátékoktól. Hiszen ez az oly annyira nehéz műfaj a lehetőségek és friss ötleteknek már csaknem minden lehetőségét elkoptatta, és rendszerint másfél órás történetre is alig futja az alkotók ötleteiből. A Hogyan robbantottam ki a második világháborút című film azonban feledtetni képes az előzetes aggodalmakat, mert pezsgő cselekménye, gazdagon áradó mese- szövése és erőltetés nélküli friss humora mindvégig kellemes szórakozást nyújt. Dolas közlegény ugyanis a csaták „megindítását” követően megfordul a világháború szinte valameny- nyi hadszínterén, az orosz fronttól az afrikai sivatag pokláig. Angol, francia, német, olasz és végül partizán mundérba bújva — a maga sajátos, kétbalkezes módján — egy percre sem szűnik meg hazája ügyét szolgálni. Ez a szüntelen, a végén rendszerint jól végződő kétbalkezes- ség Svejkhez teszi hasonlóvá hősünket. A film rendezője görbetükröt állít a háború szövetséges hadvezetésének, nevettető szatírával jeleníti meg a francia és angol tiszteik ostobaságát, az olasz csapatok harci lelkesedését és ügyes kézzel teremt komikus, abszurd és groteszk helyzeteket. Kitűnő jellemformáló színészek egész sora segíti a Dolas közlegény szerepét játszó Marian Kociniakot a film nevetést oly gyakran kiváltó találatainak létrehozásában, és az alkotásnak csak a javára válik, hogy a magyar néző egy- egy jelenetben Rejtő Jenő közkedvelt figurái között érzi magát. Pavlovits Miklós egyet még tiltanak a szülők, az éles szerszámtól féltik a kisebbeket. A gyerekek sajátos formavilága rám is hatással volt, naiv egyszerűségük és eredeti kifejezési módjuk — mely nemcsak a technikai kezdetlegességből fakad — érdekes tanulságokkal szolgált a számomra is. Persze azt sem tagadhatom, hogy kezük munkája elsősorban az én faragásaimra emlékeztetnek — legalábbis engem —, de amint mondtam ez a hatás kölcsönös és természetes is, hiszen én sem taníthatom őket másra, csak amit én tudok. Kanyó Matyi és alkotásai. fából készült alakok és furcsa alakú faragószerszámok. A foglalkozásnak vége, a gyerekek a barna szekrény polcaira rakosgatják a kicsiny embereket és állatokat, maid hazafelé indulnak. Hosszú az útjuk, a helvécia—matkó- pusztai iskola tanulói közül sokan 4—5 kilométert is kerékpároznak a szülői otthonig. — Szeptemberben még több mint harmincán voltak az induláskor — magyarázza Pólyák Ferenc, a szakkör vezetője — de az év végére már csak tucatnyian maradtak. De ezek a legtehetségesebbek. Némelyik gyerek olyan természetes ügyességgel munkálja meg a fát, hogy magam is csak csodálkozni tudok. Minden héten találkozunk egymással. Az együtt töltött délutánokon az út- szélen, az erdőben össsze- szedett fadarabokat faricslegfiatalabbja az ötödikes Balogh Pali, a legidősebb Kanyó Matyi, ő egyébként a csoport legügyesebb tagja. Mintha faragónak született volna, meglátásai, képzelete rendkívül eredeti. Pólyák Ferenc nevét me- gyeszerte ismerik. Faragványainak, alakos szobrainak, portréinak kiállítása Kecskemét után vándorútra indult a megye községeiben, városaiban, és sajátos művészetének egyre több a tisztelője. A matkói emberek arcvonásai, a tanyasiak sok tekintetben a régmúlt, hagyományait őrző világa tükröződik alkotáA fiatal faragók maguk fabrikálták késeiket — mint megtudtam — borotvából, törött fűrészlapokból, kaszapengékből. A foglalkozásokon azonban nemcsak faragással telik az idő. Pontosabban talán népi szakkörnek nevezhetnénk őket, mert miközben ki-ki a maga munkájával foglalkozik, egyvalaki mindig „szórakoztatja” a társaságot. Régi történeteket, hagyományokat. az öregektől hallott szokásokat mesélnek egymásnak munka közben a gyerekek, de sokszor csendül fel az ének is — a matkói tanyavilág népdalait tanítják meg egymással. Valahogy így közvetítőd- hetett a népkultúra az egymást váltó nemzedékek között évszázadok óta a fonókban. Ilyenformán éltek tovább mindig változó módon a népmesék, a néoda- lok és a táncok is — ilyen jellegű közösségekben. És hogy népi hagyományaink rögzítésének felkutatásának huszonnegyedik órájáról beszélnek egyesek — az éppen az ilyen közösségek hiányából fakad. A matkói szakkör az év végén kiállítást rendez legsikerültebb alkotásaiból az iskolában. A szekrényben sorakozó apró földművesek, nagykendős nénik, bajuszos emberek, juhászok ÜNNEPI KÖNYVHÉT Lengyel József: Igéző „ügy ír), mintha arra számítanál: ez lesz utolsó írásod, szinte végrendelet. Akkor is, ha ezer terved van még és ifjú egészséged’’, írja Lengyel József Ars poettca-jában. Az „öreg tizenkilences”, a „kíméletlen jóra törekvő’’ író élete és művei példáját adta és adja kortársainak, s az utókornak. Lengyel József 1919-ben a Vörös Üjság kultúrrovatát szerkeszti, a Tanácsköztársaság leverése után Bécsbe emigrál, majd Berlinben újságíró. A harmincas években Moszkvában mint író és dramaturg dolgozik. 1938-ban letartóztatják, és a személyi kultusz idején különböző táborokba kerül. 1955-ben tért vissza Budapestre. Az „Igéző” két kötete Lengyel József legjobb elbeszéléseit tartalmazza. Szinte valamennyi írását gondolatiság, emberség, lírai hangvétel és igaz elkötelezettség jellemzi. Nem az egyes ember fájdalma, sorsa, hanem mindig a közösségé vonzza. Az emberi megpróbáltatások keserűségét nem leplezi. Megküzd a világ kegyetlenségével. S győzni tud. Ez a végigszenvedett keserves élet összefonódott, műveinek megküzdőit humanizmusával. Lengyel József kísérletező író: versekkel kezdte pályáját, írt filmnovellát, tv-játékot. Főrnüfaja; az elbeszélés. Ezt olykor kisregénnyé tágítja, máskor bibliai prózaverssé formálja. Személyesség szövi át Lengyel József írásait. Ne- keresdi György néven nemegyszer maga az író szerepel a művekben. A Kicsi, mérges öregúr című elbeszélésében például a letartóztatása utáni élményeit írja meg, hogyan következtet a cella népsűrűségéből és a kenyéradagokból a körülményekre... A költőI szépségű Nefelejcs című novellájában rab-voltát feledteti a táj varázsa. Még a sírásás szomorú tényét is fel tudja oldani a nefelejcsszedés szépségével és a virágátadás emberségével. Az Obsitosok szökésekről mesélnek, s Nekeresdi arról vall, hogy ő nem szökött; mert tűrt, remélt, hátha szabadul... Az Ézsau-törté- netet átformálja: ö a gerinchajlító Jákobbal szemben az őszinte Ézsau mellé áll, s „továbbfuttatja” a történetet, amikor aktualizálva Jákob „kiválasztott” népéről, „felsőbbrendűségéről” szól. Elejétől végig járta Lengyel József az igazi forradalmár útját. Megszenvedett, de hű maradt. Híven számolt el az elévült tartozással. Azzal, hogy kimondta; elévültté tette. „Mindig úgy akartam írói munkámat végezni, ahogy József Attila kívánta: az igazat mondd, ne csak a valódit”, vallotta Lengyel József. Szekér Endre Munkában a faragók. sain és ugyanezek a stílusjegyek lelhetők fel szakkörének fiatal növendékei munkáin is. — Otthon is faragnak az állatok őrzése közben, vagy amikor csak az időt akarják elütni, akkor is szívesen Vesznek kézbe megformálásra váró fadarabot, kést — meséli. Közülük nem és más szobrocskák a gyermekek kézügyességéről és termékeny képzeletéről tanúskodnak majd. De talán még ennél is nagyobb eredmény az a valóságban is mérhetetlen kincs, amit a népi kultúra, hagyományok világából a foglalkozások alatt kaptak egymástól a tanulók. . " . < -4 .i J
