Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)
1971-06-02 / 128. szám
«. oldal 1911. Június 2, szerda Folytatjuk ott, aliol ablbsakagytuk... Amikor a kiskunhalasi I Nagy szerepe van ná-1 lő segítséget kapunk, még 52. választókörzet jelölő ! lünk a társadalmi munká-1 többre is képesek vagyunk, gyűlését tartották, senki j nak, a lakosság segítségé-1 Mert van még gondunk sem csodálkozott, hogy Fü zesi József, Gyep utcai la kos a Hazafias Népfront jelöltje. Miért is csodálkoztak volna, hiszen jelöltjük már 1953 óta intézi a körzet ügyes-bajos dolgait, remélhetőleg majd az ötöd- szöri megválasztása után is hű képviselője lesz. A választás sem okozott meglepetést, Füzesi József, a Baromfifeldolgozó Vállalat halasi gyárának termeltetési előadója és egyben párttitkára ismét a városi tanács tagja lett. Az üzemben kerestem fel, a választás után egy hónappal, s arról kérdeztem, hogyan látott hozzá az ötödik ciklus feladatainak megvalósításához? A válasz tömören csak ennyi volt: — Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk... — Mire emlékszem legszívesebben? Mit tartok a legnagyobb eredménynek? — elgondolkozva néz rám, de nem késik a válasszal. — Választóim bizalmát. Azt, hogy jönnek hozzám gondjaikkal — de örömeikkel is — és segítenek egy- egy feladat megvalósításában. Körzetünk peremkerületnek számít, eléggé kívül esik a város központjától. nek. Hát ebben nincs is hiány. Néhány évvel ezelőtt még nem volt a körzetben vízhálózat, a lakosság közül bizony nagyon sokan csak hosszú gyaloglás után juthattak ivóvízhez. Ma már 1100 méteres a hálózatunk és száz lakásból az utcára sem kell kimenni vízért. Büszkén mondhatom, körzetünk lakosságának dicséretére válik, hogy az 1100 méternyi árkot alig 48 óra alatt társadalmi munkában ástuk ki, s mi végeztük a betemetést is. Ez is bizonyítja, hogy van erőnk, lelkesedésünk, és ha megfeleMegváratták őket Csütörtöki napon — Ti- szakécskén. Szolnok felől érkeztem, vonattal, úgy fél kilenc tájt. Randevúm van kollégákkal, akik Kecskemét felől jönnek. Negyedóra, félóra, még nincsenek. Az állomás környékéről nemigen mozdulhatok, mert akkor elkerüljük egymást. Tűz a nap, árnyékot keresek. Itt van ez a barátságos kis erdő, piros pad is van benne — mégse jó. Szüntelenül hullatják „szöszüket” a nyárfák, percek alatt „behava- zódik” az ember. Nem messze hosszú raktárépület, azon túl lépcső- feljárós ház. Mindkettő előterét megszállták az emberek. Nők, férfiak, kamasz gyerekek. Sok asszony karján a kicsije. Kinél zsák — összetekerve, kinél füleskosár. Van, aki ládát tett a motorbicikli oldalkocsijába. Özön kerékpár, árokpartra fektetve, fának, falnak dűt- ve, legtöbben azért támasztéknak használják. Kormányára, nyergére dőlve társalognak. Korosabb és testesebb emberek az útszéli fűben, az árok oldalában heverésznek. Ott árnyék van. s így pihennek is. Félszemmel rám-rámsan- dítanak, mialatt ráérősen sétafikálok a hűvös oldalban, oda-vissza. Látszik nem azért várok, amiért ők, hiszen nincs nálam semmi. Aztán megszokják, hogy én is várok. — Terményt árulnak? — szólítok meg egy középkorú férfit, s intek a raktár- épületre, amelynek az ajtaja előbb nyitva volt, s mintha egy-két ember távozott is volna onnan, fél- zsák-negyedzsák valamivel. De a népes táboron meg se látszik, hogy párral kevesebben vannak. Inkább még többen gyülekeznek. A férfi úgy tesz, mintha nem hallaná, mit kérdeztem. Ráérek számolni. A fel- járós ház lépcsőjén, járdaszélességű, rövid platóján több mint ötvenen szorongnak. Süti, perzseli őket a nap. Szerencse, hogy néhány jobb kedélyű kalapos férfi tartja a lelket a jobbára nőkből álló csoportban, mert alighanem mérges lenne időnként a hangulat, hiszen az irodaféle ajtaja csukva. Semmi nem mozdul se kintről, se bent- ről. Az emberek meg sínylődnek, mint a heringek. Fénylik felhevült arcuk, fújkálják magukat, már amennyit használ a verejték ellen, amit ajkukkal orruk köré, szemük alá lihegnek. Jó, akinél újság is van, legyezni lehet vele. A karonülő gyerekek nyűgösködnek. A felnőttek is idegesek. Fél tíz. A ház s a raktár előtt több mint kilenc- venen várakoznak már. — Hogy régóta nincs egy szem eső se, mindjárt foga van a takarmánynak — közli mindannyiuk közös gondját egy alacsony, fehér bajuszos öreg. akit Pásztor bácsinak szólítottak ismerősei. — Arra várnak? — Igen. Sertéstápra, baromfitápra. Reggel 8 óra óta. Kevés van, meg drága is, pedig kellene a háztáji jószágnak. Nekem is van pár malackám ... Egy-két hete még kedden és csütörtökön mértek itt tápot. Most már csak egyszer egy héten. Nemrég még a malomban is vehettünk valamit, most ott sincs ... Ebéd után a permetezőgépgyár II. telepének portáján esik szó a szűkös tápellátásról. Hogy most már csak egyszer van hetenként. A kapus megjegyzi. — Hallottam, volt olyan, aki már az este odatelepedett a kiosztóhelyre, hogy reggel hamar rákerüljön a sor. Egyébként fél tíz tájt azért megindult a táptakarmány - mérés. Tóth István bőven. Alig háromszáz méternyi járdát tudtunk építeni eddig — a lakosság segítségével. Az idén legalább egy kilométer hosz- szan szeretnénk sáros időben is száraz lábbal közlekedni. Igen rossz állapotban vannak az utcában az utak. Ezek javítására már- megkezdtük a szervezést. A városi tanács remélhetőleg küld majd munkagépeket, az üzemünkből kapunk salakot, a kézierűt pedig az utcák lakói vállalják. így szeretnénk bővíteni a járdahálózatot is azokban az utcákban, amelyekben egyelőre még nem tudunk pormentes járdát építeni. Nagy szükség lenne arra is. hogy az Áí'ÉSZ bővítené. I korszerűsítené a kerület j bolthálózatát. Ma még bizony nem egy esetben egészen kis dolgokért is be kell gyalogolni a városi üzletekbe. A társadalmi munkában különben vetélkedünk a többi kerületekkel. Néhány éve mi kaptuk meg a városi tanács egyik 15 ezer forintos díját. Remélem, az idén is sikeres lesz a verseny és az így nyert pénzből még jobban tudjuk fejleszteni kerületünket... Míg beszélgetünk, többször is benyit valaki, hol a termeltetési előadót, hol a párttitkárt keresik. Még a telefon is felcsöng néha ... — Itt sem unatkozom — mondja elnézést kérve a beszélgetés sűrű megszakításáért Füzesi József —, de bizony néha otthon sem tudnánk nyugodtan beszélgetni. Ott a választóim keresnek fel, akik előtt természetesen mindig nyitva az ajtó... Opauszky László A tábornok látogatása A Brinkus Lajos nevét viselő kiskunhalasi mun- kásőregységhez a napokban kedves vendégek, magas rangú szovjet katonatisztek látogattak. A delegációt V. I Makejev gárdavezérőrnagy, az ideiglenesen hazánkban állomáA vendégek ezután a munkásőrök lőgyakorlatára látogattak el. V. I. Makejev gárdavezérőrnagy azon túl, hogy minden egyes lő- számot külön megmagya- ráztatott magának, maga is kipróbálta a fegyvereket. Mosolyogva hallgatszívesen hagyják ott azt á kollektívát, amelyben öt éven keresztül intenzív társadalmi munkát végeztek. Délutánba hajlott az idő, amikor az egyik munkásőr alegység harcászati — alaki foglalkozása befejeV. I. Makejev szavait figyelmesen hallgatják a Brinkus Lajos nevét viselő munkásőregység tagjai sózó egyik szovjet alakulat parancsnoka vezette. A pártbizottság épületében Ispánovits Márton, a járási pártbizottság első titkára. Sípos János, a városi pártbizottság titkára és a munkásőrség megyei parancsnoksága törzsének vezető munkatársai fogadták a magas rangú szovjet tiszteket. A munkásőrségről szóló tájékoztató elhangzása után, Ispánovits Márton a munkásőrség pártirányftásáról, illetve a munkásőrök kiválasztásáról beszélt, hangsúlyozva, hogy a jelölték munkahelyi tevékenységét, emberi magatartását teszik mérlegre, csakis olyanokat javasolva, alkik a magasra állított követelmények mércéjét elérik. OLVASÓINKÉ A SZÓ Tizenöt, vagy harminckettő? Nyugdíjas bérlet cím alatt a Magyar Hírlap május 2-i számában olvastam a közlekedés- és postaügyi miniszter rendelkezéséről, mely szerint május 1-től Budapesten és vidéken a nyugdíjasok nem dolgozó házastársa is igénybe veheti a nyugdíjasokra vonatkozó utazási kedvezményeket. A nyugdíjas élettársi buszbérlet ára a vidéki városokban 15 forint. Arról is szó volt a cikkben, hogy a Kaposvári Autóközlekedési Vállalat jegykiadója — mintha nem tudna a rendelkezésről — változatlanul 32 forintért adja ki a bérleteket. Sajnos, hasonlóan cselekedett a 9-es számú Volán vezetősége is. Joggal remél' hetik tehát az érdekeltek, hogy a júniusi bérletváltáskor csak 2 forintot kell majd fizetni. Szerintem ez lenne a természetes. Bérezi Kálmán Kecskemét, Halasi út 32. Feledhetetlen névadás A jeles családi események, például házasságkötés, névadás társadalmi ünneplése népszerűségének, térhódításának nagyon gyakori és meggyőző bizonyítékai azok — az örömöt és köszönetét árasztó — levelek, melyeket szerkesztőségünkhöz juttatnak el a szülők, s főleg a nagyszülők. A legfrissebb közöttük a Nagybugac 26. szám alól érkezett és a következőket tartalmazza: „Községünk anyakönyvvezetője, Kázmér Béláné, Farkas Rózsa tanító néni, meg az óvodások és kisdobosok akik ott verseket mondtak és énekeltek, olyan széppé, ünepélyessé tették kisunokám névadóját, hogy az 1971. május 16- át soha nem fogom elfelejteni. Gál Sándorné nagymama Fürdő Tőserdőn ták, amikor kijelentette: — Az ilyen típusú géppisztoly legutoljára 1948- ban volt a kezemben, s csupán ennek tulajdonítsák, ha nem lövök vele kiválót. Ügy látszik azonban, hogy Makejev vezérőrnagy annak idején jól megtanulta a dob táras géppisztoly kezelését, mert Ispánovits Mártonnal — aki a felszabadulást megelőzően partizán volt —, Sípos Jánossal a versenylövészetben egyaránt kiváló eredményt ért el. A lőgyakorlatok megtekintése közben sok mindenről érdeklődött a tábornok. Ezek közül egyet érdemes kiemelni. V. I. Makejev kíváncsi volt arra, mi ad ösztönző erőt a | munkásőröknek ahhoz, hogy az 5 éves szolgálati idő letelte után is tovább- szolgálatot vállalnak? Dr. Cserháti László, a munkásőrség megyei parancsnoka mosolyogva válaszolt. — Az erkölcsi megbecsülésen túl, ezekben a munkásőrökben — bármennyire is közhelynek hangzik — erős az osztályöntudat, a testület szeretete, s nem zése után V. I. Makejev gárdavezérőrnagy a munkásőrök előtt mondta el tapasztalatait: — Első alkalommal vagyok munkásőrgyakorla- ton, s e rövid idő alatt is alkalmam volt, ha részben is, megismerni az önök munkáját. Szembetűnő az a nagy fegyelmezettség, szervezettség, ami a lövészetet, a harcászati-alaki kiképzést jellemezte. Az a tapasztalatom: mindenkiben megvan az igyekezet arra, hogy minél jobban teljesítse feladatát. Jó parancsnokokat és jó parancsnoki munkát ismertünk meg. Az itt tapasztaltak arra engednék következtetni, hogy néhány módszert át kell vennünk. Nem szégyen a fiatalabb testülettől tanulni. Nagy öröm volt számomra részt venni a foglalkozásokon, ezért köszönetét mondok a munkásőrség megyei parancsnokságának, s önöknek is, akik ebben a rek- kenő hőségben tudásuk legjavát nyújtották ... V. I. Makejev ezután hosszan elbeszélgetett a munikásőrökkel. Gémes Gábor 20 millió üveg Cola Pécsről m v Kedden zajlott le Tőser - dő melegvizes strandjának műszaki átadása. A fürdő három ülőpados medencét foglal magába, amelyeket egy 1200 méter mélységű kút táplál termálvízzel. Az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalatnak ez a harmadik melegvizes strandja szombaton nyitja meg kapuit a vendégek előtt. Az összesen 23 ezer négyzetméter területű „Tősfürdő” Lakitelektől három kilométerre, a Holt-Tisza partja r ] fekvő üdülőtelep fejlő."-''! si programjának kére! ’’ jött létre. Pécsett, a Pannónia Sörgyárban megkezdte termelését a Cola-üzem. Az ország harmadik, s egyben legnagyobb üdítőitalgyára — három megyét — Baranyát, Somegyot és Tolnát látja el az ízes itallal. A töltőgépsor óránként 15 ezer palackot tölt meg. és még az idén 0 millió üveg Coca-Colát hoz forgalomba a pécsi síi gyár. Képünkön: az üvegmosógép. (MTI-foto — Bajkor József felv. — KS)
