Petőfi Népe, 1971. június (26. évfolyam, 127-152. szám)

1971-06-02 / 128. szám

«. oldal 1911. Június 2, szerda Folytatjuk ott, aliol ablbsakagytuk... Amikor a kiskunhalasi I Nagy szerepe van ná-1 lő segítséget kapunk, még 52. választókörzet jelölő ! lünk a társadalmi munká-1 többre is képesek vagyunk, gyűlését tartották, senki j nak, a lakosság segítségé-1 Mert van még gondunk sem csodálkozott, hogy Fü zesi József, Gyep utcai la kos a Hazafias Népfront je­löltje. Miért is csodálkoz­tak volna, hiszen jelöltjük már 1953 óta intézi a kör­zet ügyes-bajos dolgait, re­mélhetőleg majd az ötöd- szöri megválasztása után is hű képviselője lesz. A vá­lasztás sem okozott megle­petést, Füzesi József, a Ba­romfifeldolgozó Vállalat halasi gyárának termelteté­si előadója és egyben párt­titkára ismét a városi ta­nács tagja lett. Az üzemben kerestem fel, a választás után egy hónappal, s arról kérdez­tem, hogyan látott hozzá az ötödik ciklus feladatainak megvalósításához? A válasz tömören csak ennyi volt: — Folytatjuk ott, ahol abbahagytuk... — Mire emlékszem leg­szívesebben? Mit tartok a legnagyobb eredménynek? — elgondolkozva néz rám, de nem késik a válasszal. — Választóim bizalmát. Azt, hogy jönnek hozzám gondjaikkal — de örömeik­kel is — és segítenek egy- egy feladat megvalósításá­ban. Körzetünk peremkerü­letnek számít, eléggé kívül esik a város központjától. nek. Hát ebben nincs is hi­ány. Néhány évvel ezelőtt még nem volt a körzetben vízhálózat, a lakosság közül bizony nagyon sokan csak hosszú gyaloglás után jut­hattak ivóvízhez. Ma már 1100 méteres a hálózatunk és száz lakásból az utcára sem kell kimenni vízért. Büszkén mondhatom, kör­zetünk lakosságának dicsé­retére válik, hogy az 1100 méternyi árkot alig 48 óra alatt társadalmi munkában ástuk ki, s mi végeztük a betemetést is. Ez is bizo­nyítja, hogy van erőnk, lel­kesedésünk, és ha megfele­Megváratták őket Csütörtöki napon — Ti- szakécskén. Szolnok felől érkeztem, vonattal, úgy fél kilenc tájt. Randevúm van kollégákkal, akik Kecske­mét felől jönnek. Negyedóra, félóra, még nincsenek. Az állomás kör­nyékéről nemigen mozdul­hatok, mert akkor elkerül­jük egymást. Tűz a nap, árnyékot keresek. Itt van ez a barátságos kis erdő, pi­ros pad is van benne — mégse jó. Szüntelenül hul­latják „szöszüket” a nyár­fák, percek alatt „behava- zódik” az ember. Nem messze hosszú rak­tárépület, azon túl lépcső- feljárós ház. Mindkettő elő­terét megszállták az embe­rek. Nők, férfiak, kamasz gyerekek. Sok asszony kar­ján a kicsije. Kinél zsák — összetekerve, kinél fülesko­sár. Van, aki ládát tett a motorbicikli oldalkocsijába. Özön kerékpár, árokpartra fektetve, fának, falnak dűt- ve, legtöbben azért támasz­téknak használják. Kormá­nyára, nyergére dőlve tár­salognak. Korosabb és tes­tesebb emberek az útszéli fűben, az árok oldalában heverésznek. Ott árnyék van. s így pihennek is. Félszemmel rám-rámsan- dítanak, mialatt ráérősen sétafikálok a hűvös oldal­ban, oda-vissza. Látszik nem azért várok, amiért ők, hiszen nincs nálam semmi. Aztán megszokják, hogy én is várok. — Terményt árulnak? — szólítok meg egy középko­rú férfit, s intek a raktár- épületre, amelynek az ajta­ja előbb nyitva volt, s mintha egy-két ember tá­vozott is volna onnan, fél- zsák-negyedzsák valamivel. De a népes táboron meg se látszik, hogy párral ke­vesebben vannak. Inkább még többen gyülekeznek. A férfi úgy tesz, mintha nem hallaná, mit kérdeztem. Ráérek számolni. A fel- járós ház lépcsőjén, járda­szélességű, rövid platóján több mint ötvenen szorong­nak. Süti, perzseli őket a nap. Szerencse, hogy né­hány jobb kedélyű kalapos férfi tartja a lelket a job­bára nőkből álló csoport­ban, mert alighanem mér­ges lenne időnként a han­gulat, hiszen az irodaféle ajtaja csukva. Semmi nem mozdul se kintről, se bent- ről. Az emberek meg síny­lődnek, mint a heringek. Fénylik felhevült arcuk, fújkálják magukat, már amennyit használ a verej­ték ellen, amit ajkukkal orruk köré, szemük alá li­hegnek. Jó, akinél újság is van, legyezni lehet vele. A karonülő gyerekek nyű­gösködnek. A felnőttek is idegesek. Fél tíz. A ház s a rak­tár előtt több mint kilenc- venen várakoznak már. — Hogy régóta nincs egy szem eső se, mindjárt foga van a takarmánynak — közli mindannyiuk közös gondját egy alacsony, fehér bajuszos öreg. akit Pásztor bácsinak szólítottak isme­rősei. — Arra várnak? — Igen. Sertéstápra, ba­romfitápra. Reggel 8 óra óta. Kevés van, meg drága is, pedig kellene a háztáji jószágnak. Nekem is van pár malackám ... Egy-két hete még kedden és csütör­tökön mértek itt tápot. Most már csak egyszer egy héten. Nemrég még a ma­lomban is vehettünk vala­mit, most ott sincs ... Ebéd után a permetező­gépgyár II. telepének por­táján esik szó a szűkös táp­ellátásról. Hogy most már csak egyszer van heten­ként. A kapus megjegyzi. — Hallottam, volt olyan, aki már az este odatelepe­dett a kiosztóhelyre, hogy reggel hamar rákerüljön a sor. Egyébként fél tíz tájt azért megindult a táptakarmány - mérés. Tóth István bőven. Alig háromszáz mé­ternyi járdát tudtunk épí­teni eddig — a lakosság segítségével. Az idén leg­alább egy kilométer hosz- szan szeretnénk sáros idő­ben is száraz lábbal közle­kedni. Igen rossz állapot­ban vannak az utcában az utak. Ezek javítására már- megkezdtük a szervezést. A városi tanács remélhetőleg küld majd munkagépeket, az üzemünkből kapunk sa­lakot, a kézierűt pedig az utcák lakói vállalják. így szeretnénk bővíteni a jár­dahálózatot is azokban az utcákban, amelyekben egyelőre még nem tudunk pormentes járdát építeni. Nagy szükség lenne arra is. hogy az Áí'ÉSZ bővítené. I korszerűsítené a kerület j bolthálózatát. Ma még bi­zony nem egy esetben egé­szen kis dolgokért is be kell gyalogolni a városi üz­letekbe. A társadalmi munkában különben vetélkedünk a többi kerületekkel. Néhány éve mi kaptuk meg a vá­rosi tanács egyik 15 ezer forintos díját. Remélem, az idén is sikeres lesz a ver­seny és az így nyert pénz­ből még jobban tudjuk fej­leszteni kerületünket... Míg beszélgetünk, több­ször is benyit valaki, hol a termeltetési előadót, hol a párttitkárt keresik. Még a telefon is felcsöng néha ... — Itt sem unatkozom — mondja elnézést kérve a beszélgetés sűrű megszakí­tásáért Füzesi József —, de bizony néha otthon sem tudnánk nyugodtan beszél­getni. Ott a választóim ke­resnek fel, akik előtt ter­mészetesen mindig nyitva az ajtó... Opauszky László A tábornok látogatása A Brinkus Lajos nevét viselő kiskunhalasi mun- kásőregységhez a napok­ban kedves vendégek, ma­gas rangú szovjet katona­tisztek látogattak. A dele­gációt V. I Makejev gár­davezérőrnagy, az ideigle­nesen hazánkban állomá­A vendégek ezután a munkásőrök lőgyakorlatára látogattak el. V. I. Makejev gárdavezérőrnagy azon túl, hogy minden egyes lő- számot külön megmagya- ráztatott magának, maga is kipróbálta a fegyvere­ket. Mosolyogva hallgat­szívesen hagyják ott azt á kollektívát, amelyben öt éven keresztül intenzív társadalmi munkát végez­tek. Délutánba hajlott az idő, amikor az egyik munkás­őr alegység harcászati — alaki foglalkozása befeje­V. I. Makejev szavait figyelmesen hallgatják a Brinkus Lajos nevét viselő mun­kásőregység tagjai sózó egyik szovjet alakulat parancsnoka vezette. A pártbizottság épületében Ispánovits Márton, a járá­si pártbizottság első titká­ra. Sípos János, a városi pártbizottság titkára és a munkásőrség megyei pa­rancsnoksága törzsének ve­zető munkatársai fogadták a magas rangú szovjet tiszteket. A munkásőrség­ről szóló tájékoztató el­hangzása után, Ispánovits Márton a munkásőrség pártirányftásáról, illetve a munkásőrök kiválasztásá­ról beszélt, hangsúlyozva, hogy a jelölték munkahe­lyi tevékenységét, emberi magatartását teszik mér­legre, csakis olyanokat ja­vasolva, alkik a magasra ál­lított követelmények mér­céjét elérik. OLVASÓINKÉ A SZÓ Tizenöt, vagy harminckettő? Nyugdíjas bérlet cím alatt a Magyar Hírlap má­jus 2-i számában olvastam a közlekedés- és postaügyi miniszter rendelkezéséről, mely szerint május 1-től Budapesten és vidéken a nyugdíjasok nem dolgozó házastársa is igénybe vehe­ti a nyugdíjasokra vonat­kozó utazási kedvezménye­ket. A nyugdíjas élettársi buszbérlet ára a vidéki vá­rosokban 15 forint. Arról is szó volt a cikkben, hogy a Kaposvári Autóközlekedési Vállalat jegykiadója — mintha nem tudna a ren­delkezésről — változatlanul 32 forintért adja ki a bér­leteket. Sajnos, hasonlóan csele­kedett a 9-es számú Volán vezetősége is. Joggal remél' hetik tehát az érdekeltek, hogy a júniusi bérletvál­táskor csak 2 forintot kell majd fizetni. Szerintem ez lenne a természetes. Bérezi Kálmán Kecskemét, Halasi út 32. Feledhetetlen névadás A jeles családi események, például házasságkötés, név­adás társadalmi ünneplése népszerűségének, térhódítá­sának nagyon gyakori és meggyőző bizonyítékai azok — az örömöt és köszönetét árasztó — levelek, melyeket szerkesztőségünkhöz juttat­nak el a szülők, s főleg a nagyszülők. A legfrissebb közöttük a Nagybugac 26. szám alól érkezett és a kö­vetkezőket tartalmazza: „Községünk anyakönyv­vezetője, Kázmér Béláné, Farkas Rózsa tanító néni, meg az óvodások és kisdo­bosok akik ott verseket mondtak és énekeltek, olyan széppé, ünepélyessé tették kisunokám névadó­ját, hogy az 1971. május 16- át soha nem fogom elfelej­teni. Gál Sándorné nagymama Fürdő Tőserdőn ták, amikor kijelentette: — Az ilyen típusú gép­pisztoly legutoljára 1948- ban volt a kezemben, s csupán ennek tulajdonít­sák, ha nem lövök vele ki­válót. Ügy látszik azonban, hogy Makejev vezérőrnagy annak idején jól megta­nulta a dob táras géppisz­toly kezelését, mert Ispá­novits Mártonnal — aki a felszabadulást megelőzően partizán volt —, Sípos Já­nossal a versenylövészet­ben egyaránt kiváló ered­ményt ért el. A lőgyakorlatok megte­kintése közben sok min­denről érdeklődött a tá­bornok. Ezek közül egyet érdemes kiemelni. V. I. Makejev kíváncsi volt ar­ra, mi ad ösztönző erőt a | munkásőröknek ahhoz, hogy az 5 éves szolgálati idő letelte után is tovább- szolgálatot vállalnak? Dr. Cserháti László, a mun­kásőrség megyei parancs­noka mosolyogva válaszolt. — Az erkölcsi megbecsü­lésen túl, ezekben a mun­kásőrökben — bármennyi­re is közhelynek hangzik — erős az osztályöntudat, a testület szeretete, s nem zése után V. I. Makejev gárdavezérőrnagy a mun­kásőrök előtt mondta el ta­pasztalatait: — Első alkalommal va­gyok munkásőrgyakorla- ton, s e rövid idő alatt is alkalmam volt, ha részben is, megismerni az önök munkáját. Szembetűnő az a nagy fegyelmezettség, szervezettség, ami a lövé­szetet, a harcászati-alaki kiképzést jellemezte. Az a tapasztalatom: mindenki­ben megvan az igyekezet arra, hogy minél jobban teljesítse feladatát. Jó pa­rancsnokokat és jó pa­rancsnoki munkát ismer­tünk meg. Az itt tapasztal­tak arra engednék követ­keztetni, hogy néhány módszert át kell vennünk. Nem szégyen a fiatalabb testülettől tanulni. Nagy öröm volt számomra részt venni a foglalkozásokon, ezért köszönetét mondok a munkásőrség megyei pa­rancsnokságának, s önök­nek is, akik ebben a rek- kenő hőségben tudásuk legjavát nyújtották ... V. I. Makejev ezután hosszan elbeszélgetett a munikásőrökkel. Gémes Gábor 20 millió üveg Cola Pécsről m v Kedden zajlott le Tőser - dő melegvizes strandjának műszaki átadása. A fürdő három ülőpados medencét foglal magába, amelyeket egy 1200 méter mélységű kút táplál termálvízzel. Az Észak-Bács megyei Vízmű Vállalatnak ez a harmadik melegvizes strandja szom­baton nyitja meg kapuit a vendégek előtt. Az össze­sen 23 ezer négyzetméter területű „Tősfürdő” Laki­telektől három kilométer­re, a Holt-Tisza partja r ] fekvő üdülőtelep fejlő."-''! si programjának kére! ’’ jött létre. Pécsett, a Pannónia Sörgyárban megkezdte termelését a Cola-üzem. Az ország harmadik, s egyben legna­gyobb üdítőitalgyára — három megyét — Baranyát, Somegyot és Tolnát látja el az ízes itallal. A töltőgép­sor óránként 15 ezer palackot tölt meg. és még az idén 0 millió üveg Coca-Colát hoz forgalomba a pécsi síi gyár. Képünkön: az üvegmosógép. (MTI-foto — Bajkor József felv. — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom