Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-04 / 103. szám

vagy nem tudtunk róla Ilyen még nem volt — Búvárok a homok városában — Gyere, nézzük meg a búvárokat — invitáltak az MHSZ-nél. — Ma ép­pen edzésük van. — Egy óra múlva visz- sza kell mennem a szer­kesztőségbe — mondtam. — Most nincs annyi időm. — De hisz az elég — fe­lelték. Ugyan — akartam mondani. — Hisz a solt- vadkerti tó 50 kilométer­re esik Kecskeméttől. (Ott van az MHSZ búvá­rainak a telepe.) Ennyi Idő alatt meg se lehet i járnit... S csak aztán ju- i tott eszembe, hogy ilyen ■hidegben is gyakorolnak a könnyűbúvárok? Brrr... Kinevettek. Soltvad- , kert? Meg hideg? De hisz Itt edzenek a városban, a fedett uszodában!... Nem akartam hinni a fülemnek. Búvárok Kecs­keméten? A homok váro­sában? Erről hogy nem hallottam még soha?! Ha tudnának róla a fiatalok, elözönlenék az uszodát! Megint nevettek: í — Hát ott azért még nem tartunk. Még új ez a dolog. Kevesen ismerik. Kaptam az alkalmon, l megnéztem. i Éppen öltöztek a merü- ! léshez. Antalfalvi Márton, a kecskeméti MHSZ vízi- 1 klub titkára aprólékosan ' ellenőrizte a légzőkészü- 1 léket, a csutorát, a ruhát, i A ruha kicsit nagynak tűnt. Lötyög, bemegy alá a víz. — Ügy is kell. Külön­ben hideg volna. És megmagyarázták, hogy a ruha és a test kö­zött a vékony vízréteg hamar átmelegszik, s at­tól fogva elzárja a külső hideget. Ezzel a „fűtés­sel” az uszodánál jóval hűvösebb vízbe is bátran be lehet merészkedni. Milyen egyszerű. Aztán fokról fokra rá kellett éb­rednem, hogy a könnyű­búvárok csupa ilyen egy­szerű, ötletes módszerrel dolgoznak... A búvár (Szabó Zoltán­nak hívják, a foglalkozása motorszerelő) lebukott a víz alá és eliramodott a medence túlsó sarka felé. Most már több figyelmet szenteltem a társának. — Pólyák László. Ipari tanuló — mutatta be a titkár. Rajta nem volt búvár­ruha, csak egy úszónad­rág, meg a szárazon or­mótlannak tűnő uszo­nyok, továbbá mindösz- sze egy békaember-szem- üveg, meg a kezében va­lami görbe cső. — A legegyszerűbb „légzőkészülék”. Az em­ber a foga közé veszi a rövidebbik végét, aztán nekivág, közvetlenül a víz színe alatt. A cső hosszabbik vége kiáll a vízből, azon át kapni le­vegőt. Már mutatta is. A cső, mint valami periszkóp, hasította a felszínt. — Pólyák Laci már öreg búvár — nézett utá­na Antalfalvi elvtárs. — Légzőkészülékkel is me­rül. De azért szívesen el­szórakoznak a fiúk a „pipával” is. (Így hívják a görbe csövet.) Igaz is: Fiúk..! Lányt nem látok egyet se. — Vannak, de nem so­kan. Pedig ebben a sport­ban is van jövőjük. Ta­valy Egerben egy verse­nyen Ferencz Márta meg Dávid Ödön segédokta­tónk országos alapcsúcsot úszott. Hat számban ők ketten öt helyezést hoz­tak el. Izgalmas kalandokról érdeklődöm. Hiszen An­talfalvi Márton majd másfél évtizede űzi ezt a sportot. — Izgalmas? Ha úgy tetszik, mind az. A múlt­kor egy bicskát hoztunk fel egy csatornából. Bűn­jel volt, a rendőrség kért meg rá bennünket. Dávid Ödön találta meg, de ket­tőnknek, akik biztosítot­tunk, ugyanolyan érdekes volt. Ketten ugyanis a par­ton segítettek, mert a búvároknál az a mondás Járja, hogy egy búvár nem búvár, két búvár fél búvár, s csak három bú­vár foghat munkához biz­tonsággal. — Egyszer a tatai tó­ban az volt az edzésfel­adat, hogy a víz alatt kell felöltözni. Ha nem va­gyunk ketten biztosítani, bizony baj lett volna.. Aki következett, annak kidurrant a membránja.. Ügy vittük fel a karjá­nál fogva és tartottuk a víz felett, míg odaért a csónak... S a legszebb vízika­land? — Sok szép volt. A leg­szebbek talán az Adrián. Hátborzongató öröm el­úszni a tiszta vízben egy- egy szakadék fölött. Az ember úgy érzi, mindjárt lezuhan... Antalfalvi Márton ak­kor járt ott, amikor két évig a tengerhajózásnál szolgált. Búcsúzásnál megkérde­zem, mikor vannak az ed­zések. — Kedden és pénteken délután 5-től 9-ig Ne­künk itt, Kecskeméten, igazán szerencsénk van. Kevés klub teheti meg, hogy télen át is gyakorol a vízben. A Vízmű Vál­lalattól minden segítsé­get megkapunk. Nekik köszönhetjük, hogy ez­után már nyáron sem kell messzire utazgatni, mert kibővítik a strand mel­lett a csónakázó tavat, s ott remek versenypályánk lesz. Akkor legközelebb ott találkozunk. Amint igazán jó idő lesz. M. L. Békaemberek tercfcréje a vízboa Megbeszélés merülés előtt — ■ _________________________________________________1S7I. május K alocsa segítséget kepeit | Háromnapos ellenőrzést tartott az MHSZ megyei vezetősége a kalocsai járásban. Az ellenőrzésben részt vett a járási művelődési osztály munkatársa, valamint a KISZ megyei bizottság honvédelmi és sportfelelőse is. A vizsgálat kiterjedt az MHSZ járási vezetőségé­nek és titkárának munkájára, a város és a járás községeinek MHSZ-szervezeteire, a klubotkra, a külön­féle elő- és utóképzési tanfolyamokra, az iskolai hon­védelmi nevelésre, a tömegversenyek végrehajtására, szervezésének állapotára, végül a nyilvántartásra, a gazdálkodásra, a pénzügyi és anyagi fegyelem hely­zetére. Tehát sokrétű és a munka egészét felölelő vizsgálat volt. Az ellenőrzést végző brigád a kalocsai klubokon és iskolákon kívül kilenc községet keresett fel, minde­nütt a helyi párt- és tanácsvezetők részvételével érté­kelték az MHSZ munkáját. Nincs módunk itt részletesen ismertetni a terje­delmes vizsgálati jegyzőkönyv valamennyi megállapí­tását. Csupán a legfontosabbakat emeljük ki, első­sorban azokat, amelyek mások számára is tanulságul *o!gálhatnak. A vizsgálat nagy figyelmet szentelt a klubok poli­tikai munkájának. Különösen jónak, színesnek, tartal­masnak minősítették öregcsertő. Miske, Bátya, Fájsz MHSZ-szervezeteinek tevékenységét. Ezekben a közsé­gekben rendszeresen részt vesznek a klubok a párt, a tanács, továbbá a KISZ által szervezett rendezvé­nyeken. Előadásokat tartanak, filmvetítéseket rendez­nek, amelyekkel az ifjúság és a lakosság honvédelmi nevelését szolgálják. Megállapították azonban, hogy a többi községben „a politikai munka csak kis létszámú propagandista hálózatra épül”. Ez összefügg a szervezeti élet hiá­nyosságaival. A vezetőség nem eléggé körültekintő már a propagandisták kiválasztásánál sem. s a továbbiak­ban nem ad feladatokat és nem kéri számon a vég­rehajtást. A megyei vezetőség felfigyelt arra is, hogy nincs a járásban kiépített és megfelelően dolgozó tu­dósítóhálózat. Holott a Petőfi Népe, a Lobogó és az MHSZ Vezetők Lapja szívesen fogadna cikkeket, be­számolókat tőlük is. Ezenfelül a kalocsai járásnak sa­ját lapja is van, a Dunamenti Hírek. Nagyon helyesen mutat rá a vizsgálat arra, hogy ezzel az agitáció és a propaganda fontos eszközétől fosztják meg magukat a kalocsai járás klubjai és MHSZ-szervezetei. Lényegesen jobbak az ered mát» vek az elő- és utó­képzésben, valamint az iskolai sportban. Ezek az ered­mények azonban nem kizárólag az MHSZ érdemének tekinthetők. Nagyon sokoldalú segítséget kapnak ugyanis a helyi vezetéstől, a néphadsereg alakulatai­tól. a munkásőrségtől, a polgári védelmi parancsnok­ságtól, a KISZ-től és az úttörőszövetségtől, továbbá a pedagógusoktól. Szószerint idézzük a jegyzőkönyvből a következőket: „Az iskolai honvédelmi oktatás meg­felel a követelményeknek. Nagyon jó tapasztalatokkal találkoztunk Kalocsa általános- és középiskoláiban, (nem ilyen egyértelműen jók a tapasztalataink az ipa­ri szakmunkásképző intézetek esetében), továbbá Sol­ton, Dunavecsén, Hajóson és Miskén. örömünkre szol« gált azoknak a pedagógusoknak a lelkesedése, akiiekéi itt beszéltünk. Igen jól dolgoznak a modellező szak­körök is.” Annál kedvezőtlenebb a tömegsportokról szerzett kép. A vizsgálat megállapítása szerint az Úttörő Hon­védelmi Verseny és az úttörőolimpia kivételével — tehát amit az úttörőszövetség szervez — a tömeg­sport helyzete jelenleg áttekinthetetlen; A járási MHSZ-vezetésnek még most sincsenek megbízható adatai például a Honvédelmi Kupa lövészverseny februárban és márciusban megtartott fordulóiról, ugyanígy nem tudják, hol tartották már meg a köz­ségekben az összetett honvédelmi versenyeket. Pedig ezek a versenyek országszerte mind népsze­rűbbek, s a kalocsai járásban is sok helyen nagy si­kerrel rendezték meg őket az utóbbi évékben. Ahhoz azonban, hogy ezek a sportok még több résztvevőt vonzzanak, többet kell törődni a szervezéssel és a nyil­vántartással. Ha ugyanis nem gondoskodnak róla, hogy a helyi versenyek legjobbjai továbbjussanak a járási és magasabb szintű döntőkre, a verseny veszít vonzóerejéből, nem lesznek távlatai, a résztvevőknek nincs miért küzdeniük. A vizsgálat nagy figyelmet fordított a káderután­pótlásra. Az MHSZ-klubtitkárok , ugyanis egyszemély- ben felelősek a klubért; áldozatos és nehéz munkát végeznek. Köszönet és elismerés jár érte. De — társadalmi munkások! Nem főfoglalkozásuk az MHSZ. Körülményeik, beosztásuk, munkakörük változása folytán megeshet, hogy kevesebb időt tudnak áldozni az MHSZ-re, mint akkor, amikor elvállalták megbízatásukat. Mások esetleg elkedvetlenednek, vagy ráébrednek, hogy többet vállaltak, mint amire kéne­sek. Akár így, akár úgy, mindig akadnak klubok, ahol le kell váltani, vagy pótolni kell az egyszemélyileg felelős vezetőt. A kalocsai járásban is több ilyen pél­da akadt az ellenőrzés során. Kirívó eset Solt, ahol a titkár csaknem két éve megvált a tartalékos klubtól. A járási vezetés hibája, hogy nem gondoskodott után­pótlásról. Az ellenőrzés megállapította: „Nem en­gedhető meg, hogy a káderügyek hosszú időre elhú­zódjanak. A jövőben a megüresedett beosztások betöl­tését a helyi párt-, tanács- és KISZ-szervekkel együt­tesen, »z «ddigi gyakorlattól eltérően, rövid időn belül kell megoldani”. A megyei vezetőség háromnapos ellenőrzése a járási pártbizottság illetékes osztályvezetőjével folytatod megbeszéléssel zárult. Az MHSZ megyei titkára ismer­tette a tapasztalatokat és megállapodtak tüstént a leg­fontosabb teendőkben, amelyek között első helyen kell említeni a káderutánpótlást. A járási MHSZ-ve zetőség messzemenő támogatást kap a pártbizottságtól a klubtitkárok kiválasztásában és eligazításában. A já rási pártbizottság képviselője ott lesz az MHSZ ta nácsadó testületének legközelebbi ülésén, ahol i résztvevők megtárgyalják az ellenőrzés tapasztalata alapján kidolgozott előterjesztést és a hibák megszün tetősére készítenek munkatervet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom