Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-04 / 103. szám
vagy nem tudtunk róla Ilyen még nem volt — Búvárok a homok városában — Gyere, nézzük meg a búvárokat — invitáltak az MHSZ-nél. — Ma éppen edzésük van. — Egy óra múlva visz- sza kell mennem a szerkesztőségbe — mondtam. — Most nincs annyi időm. — De hisz az elég — felelték. Ugyan — akartam mondani. — Hisz a solt- vadkerti tó 50 kilométerre esik Kecskeméttől. (Ott van az MHSZ búvárainak a telepe.) Ennyi Idő alatt meg se lehet i járnit... S csak aztán ju- i tott eszembe, hogy ilyen ■hidegben is gyakorolnak a könnyűbúvárok? Brrr... Kinevettek. Soltvad- , kert? Meg hideg? De hisz Itt edzenek a városban, a fedett uszodában!... Nem akartam hinni a fülemnek. Búvárok Kecskeméten? A homok városában? Erről hogy nem hallottam még soha?! Ha tudnának róla a fiatalok, elözönlenék az uszodát! Megint nevettek: í — Hát ott azért még nem tartunk. Még új ez a dolog. Kevesen ismerik. Kaptam az alkalmon, l megnéztem. i Éppen öltöztek a merü- ! léshez. Antalfalvi Márton, a kecskeméti MHSZ vízi- 1 klub titkára aprólékosan ' ellenőrizte a légzőkészü- 1 léket, a csutorát, a ruhát, i A ruha kicsit nagynak tűnt. Lötyög, bemegy alá a víz. — Ügy is kell. Különben hideg volna. És megmagyarázták, hogy a ruha és a test között a vékony vízréteg hamar átmelegszik, s attól fogva elzárja a külső hideget. Ezzel a „fűtéssel” az uszodánál jóval hűvösebb vízbe is bátran be lehet merészkedni. Milyen egyszerű. Aztán fokról fokra rá kellett ébrednem, hogy a könnyűbúvárok csupa ilyen egyszerű, ötletes módszerrel dolgoznak... A búvár (Szabó Zoltánnak hívják, a foglalkozása motorszerelő) lebukott a víz alá és eliramodott a medence túlsó sarka felé. Most már több figyelmet szenteltem a társának. — Pólyák László. Ipari tanuló — mutatta be a titkár. Rajta nem volt búvárruha, csak egy úszónadrág, meg a szárazon ormótlannak tűnő uszonyok, továbbá mindösz- sze egy békaember-szem- üveg, meg a kezében valami görbe cső. — A legegyszerűbb „légzőkészülék”. Az ember a foga közé veszi a rövidebbik végét, aztán nekivág, közvetlenül a víz színe alatt. A cső hosszabbik vége kiáll a vízből, azon át kapni levegőt. Már mutatta is. A cső, mint valami periszkóp, hasította a felszínt. — Pólyák Laci már öreg búvár — nézett utána Antalfalvi elvtárs. — Légzőkészülékkel is merül. De azért szívesen elszórakoznak a fiúk a „pipával” is. (Így hívják a görbe csövet.) Igaz is: Fiúk..! Lányt nem látok egyet se. — Vannak, de nem sokan. Pedig ebben a sportban is van jövőjük. Tavaly Egerben egy versenyen Ferencz Márta meg Dávid Ödön segédoktatónk országos alapcsúcsot úszott. Hat számban ők ketten öt helyezést hoztak el. Izgalmas kalandokról érdeklődöm. Hiszen Antalfalvi Márton majd másfél évtizede űzi ezt a sportot. — Izgalmas? Ha úgy tetszik, mind az. A múltkor egy bicskát hoztunk fel egy csatornából. Bűnjel volt, a rendőrség kért meg rá bennünket. Dávid Ödön találta meg, de kettőnknek, akik biztosítottunk, ugyanolyan érdekes volt. Ketten ugyanis a parton segítettek, mert a búvároknál az a mondás Járja, hogy egy búvár nem búvár, két búvár fél búvár, s csak három búvár foghat munkához biztonsággal. — Egyszer a tatai tóban az volt az edzésfeladat, hogy a víz alatt kell felöltözni. Ha nem vagyunk ketten biztosítani, bizony baj lett volna.. Aki következett, annak kidurrant a membránja.. Ügy vittük fel a karjánál fogva és tartottuk a víz felett, míg odaért a csónak... S a legszebb vízikaland? — Sok szép volt. A legszebbek talán az Adrián. Hátborzongató öröm elúszni a tiszta vízben egy- egy szakadék fölött. Az ember úgy érzi, mindjárt lezuhan... Antalfalvi Márton akkor járt ott, amikor két évig a tengerhajózásnál szolgált. Búcsúzásnál megkérdezem, mikor vannak az edzések. — Kedden és pénteken délután 5-től 9-ig Nekünk itt, Kecskeméten, igazán szerencsénk van. Kevés klub teheti meg, hogy télen át is gyakorol a vízben. A Vízmű Vállalattól minden segítséget megkapunk. Nekik köszönhetjük, hogy ezután már nyáron sem kell messzire utazgatni, mert kibővítik a strand mellett a csónakázó tavat, s ott remek versenypályánk lesz. Akkor legközelebb ott találkozunk. Amint igazán jó idő lesz. M. L. Békaemberek tercfcréje a vízboa Megbeszélés merülés előtt — ■ _________________________________________________1S7I. május K alocsa segítséget kepeit | Háromnapos ellenőrzést tartott az MHSZ megyei vezetősége a kalocsai járásban. Az ellenőrzésben részt vett a járási művelődési osztály munkatársa, valamint a KISZ megyei bizottság honvédelmi és sportfelelőse is. A vizsgálat kiterjedt az MHSZ járási vezetőségének és titkárának munkájára, a város és a járás községeinek MHSZ-szervezeteire, a klubotkra, a különféle elő- és utóképzési tanfolyamokra, az iskolai honvédelmi nevelésre, a tömegversenyek végrehajtására, szervezésének állapotára, végül a nyilvántartásra, a gazdálkodásra, a pénzügyi és anyagi fegyelem helyzetére. Tehát sokrétű és a munka egészét felölelő vizsgálat volt. Az ellenőrzést végző brigád a kalocsai klubokon és iskolákon kívül kilenc községet keresett fel, mindenütt a helyi párt- és tanácsvezetők részvételével értékelték az MHSZ munkáját. Nincs módunk itt részletesen ismertetni a terjedelmes vizsgálati jegyzőkönyv valamennyi megállapítását. Csupán a legfontosabbakat emeljük ki, elsősorban azokat, amelyek mások számára is tanulságul *o!gálhatnak. A vizsgálat nagy figyelmet szentelt a klubok politikai munkájának. Különösen jónak, színesnek, tartalmasnak minősítették öregcsertő. Miske, Bátya, Fájsz MHSZ-szervezeteinek tevékenységét. Ezekben a községekben rendszeresen részt vesznek a klubok a párt, a tanács, továbbá a KISZ által szervezett rendezvényeken. Előadásokat tartanak, filmvetítéseket rendeznek, amelyekkel az ifjúság és a lakosság honvédelmi nevelését szolgálják. Megállapították azonban, hogy a többi községben „a politikai munka csak kis létszámú propagandista hálózatra épül”. Ez összefügg a szervezeti élet hiányosságaival. A vezetőség nem eléggé körültekintő már a propagandisták kiválasztásánál sem. s a továbbiakban nem ad feladatokat és nem kéri számon a végrehajtást. A megyei vezetőség felfigyelt arra is, hogy nincs a járásban kiépített és megfelelően dolgozó tudósítóhálózat. Holott a Petőfi Népe, a Lobogó és az MHSZ Vezetők Lapja szívesen fogadna cikkeket, beszámolókat tőlük is. Ezenfelül a kalocsai járásnak saját lapja is van, a Dunamenti Hírek. Nagyon helyesen mutat rá a vizsgálat arra, hogy ezzel az agitáció és a propaganda fontos eszközétől fosztják meg magukat a kalocsai járás klubjai és MHSZ-szervezetei. Lényegesen jobbak az ered mát» vek az elő- és utóképzésben, valamint az iskolai sportban. Ezek az eredmények azonban nem kizárólag az MHSZ érdemének tekinthetők. Nagyon sokoldalú segítséget kapnak ugyanis a helyi vezetéstől, a néphadsereg alakulataitól. a munkásőrségtől, a polgári védelmi parancsnokságtól, a KISZ-től és az úttörőszövetségtől, továbbá a pedagógusoktól. Szószerint idézzük a jegyzőkönyvből a következőket: „Az iskolai honvédelmi oktatás megfelel a követelményeknek. Nagyon jó tapasztalatokkal találkoztunk Kalocsa általános- és középiskoláiban, (nem ilyen egyértelműen jók a tapasztalataink az ipari szakmunkásképző intézetek esetében), továbbá Solton, Dunavecsén, Hajóson és Miskén. örömünkre szol« gált azoknak a pedagógusoknak a lelkesedése, akiiekéi itt beszéltünk. Igen jól dolgoznak a modellező szakkörök is.” Annál kedvezőtlenebb a tömegsportokról szerzett kép. A vizsgálat megállapítása szerint az Úttörő Honvédelmi Verseny és az úttörőolimpia kivételével — tehát amit az úttörőszövetség szervez — a tömegsport helyzete jelenleg áttekinthetetlen; A járási MHSZ-vezetésnek még most sincsenek megbízható adatai például a Honvédelmi Kupa lövészverseny februárban és márciusban megtartott fordulóiról, ugyanígy nem tudják, hol tartották már meg a községekben az összetett honvédelmi versenyeket. Pedig ezek a versenyek országszerte mind népszerűbbek, s a kalocsai járásban is sok helyen nagy sikerrel rendezték meg őket az utóbbi évékben. Ahhoz azonban, hogy ezek a sportok még több résztvevőt vonzzanak, többet kell törődni a szervezéssel és a nyilvántartással. Ha ugyanis nem gondoskodnak róla, hogy a helyi versenyek legjobbjai továbbjussanak a járási és magasabb szintű döntőkre, a verseny veszít vonzóerejéből, nem lesznek távlatai, a résztvevőknek nincs miért küzdeniük. A vizsgálat nagy figyelmet fordított a káderutánpótlásra. Az MHSZ-klubtitkárok , ugyanis egyszemély- ben felelősek a klubért; áldozatos és nehéz munkát végeznek. Köszönet és elismerés jár érte. De — társadalmi munkások! Nem főfoglalkozásuk az MHSZ. Körülményeik, beosztásuk, munkakörük változása folytán megeshet, hogy kevesebb időt tudnak áldozni az MHSZ-re, mint akkor, amikor elvállalták megbízatásukat. Mások esetleg elkedvetlenednek, vagy ráébrednek, hogy többet vállaltak, mint amire kénesek. Akár így, akár úgy, mindig akadnak klubok, ahol le kell váltani, vagy pótolni kell az egyszemélyileg felelős vezetőt. A kalocsai járásban is több ilyen példa akadt az ellenőrzés során. Kirívó eset Solt, ahol a titkár csaknem két éve megvált a tartalékos klubtól. A járási vezetés hibája, hogy nem gondoskodott utánpótlásról. Az ellenőrzés megállapította: „Nem engedhető meg, hogy a káderügyek hosszú időre elhúzódjanak. A jövőben a megüresedett beosztások betöltését a helyi párt-, tanács- és KISZ-szervekkel együttesen, »z «ddigi gyakorlattól eltérően, rövid időn belül kell megoldani”. A megyei vezetőség háromnapos ellenőrzése a járási pártbizottság illetékes osztályvezetőjével folytatod megbeszéléssel zárult. Az MHSZ megyei titkára ismertette a tapasztalatokat és megállapodtak tüstént a legfontosabb teendőkben, amelyek között első helyen kell említeni a káderutánpótlást. A járási MHSZ-ve zetőség messzemenő támogatást kap a pártbizottságtól a klubtitkárok kiválasztásában és eligazításában. A já rási pártbizottság képviselője ott lesz az MHSZ ta nácsadó testületének legközelebbi ülésén, ahol i résztvevők megtárgyalják az ellenőrzés tapasztalata alapján kidolgozott előterjesztést és a hibák megszün tetősére készítenek munkatervet.
