Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)

1971-05-01 / 102. szám

\ HÉTFŐ: Feszültség Pakisztán és India között, határ­incidensek. KEDD: Törökország nagy részében ostromállapot. — A SEATO ülése. SZERDA: Kétmillió olasz dolgozó sztrájkja. — Rogers Londonban. CSÜTÖRTÖK: Az amerikai külügyminiszter Párizsban. PÉNTEK: Diplomáciai lépések a közel-keleti válság megoldására. — Nixon nyilatkozata. — Készülődés tuájUs 1-re. így látta a hetet kommentátorunk, Pálfy józssf: Világesemények — Eócsbőí tekintve Egy kevéssé nyugati szemüvegen át láttam a vi­lágot a hét első napjaiban, úgy láttatta velem az oszt­rák sajtó és a televízió... Az ausztriai köztársasági elnökválasztás idejére át- rándultam a szomszéd fő­városba, de természetesen nemcsak azért, hogy szem­tanúja legyék az újra meg­választását kérő szocialista párti elnökjelölt, Franz Jo­nas és jobboldali ellenfele, a néppárti dr. Kurt Wald­heim párharcának (az ed­digi elnök győzött). Bécs belpolitikai helyze­te, a belső erőviszonyok változása természetesen nem érdektelen, ha nyil­vánvalóan nem is jelent vi­lágszenzációt egy osztrák elnökválasztás kimenetele. Az egykori császárváros ugyanakkor más politikai érdekességet nyújt: itt fo­lyik mindenekelőtt a SALT, — a Szovjetunió és az Egyesült Államok közti hosszú tárgyalás a hadá­szati fegyverek korlátozá­sáról. Ott-tartózkodásom napjaiban pedig — ugyan­csak Bécs kongresszusváros jellégéből íolyóan — ren­dezték meg a világ keres­kedelmi kamaráinak kong­resszusát, amelyen fontos gazdasági kérdéseket vitat­tak meg. S végül, de nem utolsósorban említhetem, hogy Bécs katolikus érse­ke, König bíboros éppen ezekben a napokban indult lengyelországi látogatásra, nem csupán a saját elhatá­rozásából. hanem nyilván­valóan vatikáni ösztönzés­re és felhatalmazásra. Az utazás azért is jelentős, mi­vel az osztrák főpap Wroc- lawban. Szczecinben és Gdanskban járt, elismerve e városok és környékük lengyel mivoltát... Bécsben sok találgatást hallottam az utóbbi hetek­ben annyit emlegetett „ame­rikai pingpong-diplomáciá­val” kapcsolatban, azaz az amerikai—kínai viszony to­vábbi alakulásáról és — ami ettől teljesen el nem választható: — a szovjet— amerikai viszonytól. És mivel Bécs a SALT szín­helye, az osztrák főváros diplomáciai megfigyelői ár­gus szemekkel lesik e tár­gyalások menetét. Abban persze még nem lehet dön­tő érvet találni a megíté­léshez, hogy a tárgyalások ütemét heti egy találkozás­ra csökkentették. A már­ciusban volt heti két ple­náris ülés helyett (akkor még minden kedden é3 pénteken találkoztak a de­legációk) most már csak minden szerdán ülnek össze a két nagyhatalom képvi­selői, felváltva hol a szov­jet, hol az amerikai nagy- követség épületében. Szak­értői szinten — a kulisz- szák mögött!! — a benn­fentesek szerint gyakorla­tilag ezután is annyi kü- lönmegbeszélésre kerülhet sor egy héten, amennyit a szembenálló felek éppen jónak látnak. A plenáris ülésekről ugyanolyan szűk­szavú tájékoztatást adnak, mint akkor tették, amikor általában mindenki minde­nütt derűlátóan nyilatko­zott a tárgyalások lehetsé­ges eredményeiről. Ha ak­kor ezt a lakonikus stílust, a diszkréciót az eredmé­nyes munka feltételének mondották, ez ma Is meg­állhatja a helyét. Minden­esetre Bécsben még az ame­rikai delegáció sem nyi­latkozik úgy, mint Washing­tonban Laird hadügymi­niszter a minap, amikor azon spánkodott, hogy a szovjet rakétahaderő to­vább fejlődik... Az osztrák fővárosban nagy figyelemmel tekinte­nek Washingtonra és Pe- kingre. Közben saját kínai politikájukat is felülvizs­gálják: a kiszivárgott hírek szerint küszöbön áll Auszt­ria és a népi Kína között a diplomáciai kapcsolatok megteremtése. Az osztrák bulvársajtó nyelvére lefor­dítva ez annyi, mint hogy „a kínaiak Pekingben már építik az osztrák nagykö­vetség leendő épületét”. Az osztrák polgári sajtó J igyekszik előrevetíteni, j hogy a kínai—amerikai tár­gyalási kísérletek talán az indokínai háborúra is be­folyással lehetnek. Ugyan­akkor például az osztrák televízió sem térhetett ki az elől, hogy be ne mutas­sa az amerikai földön va­laha is volt legnagyobb sza­bású háborúellenes tünte­tés képsorait. A földön he­verő tüntetőket rugdosó, a védteleneket fegyverrel tá­madó rendőrök és katonák látványa felháborította békés bécsi polgárt is... Az indokínai helyzettel kapcsolatban a hadijelen­tések szintén rácáfolnak a kínai—amerikai „pingpong­diplomácia” nyomán a há­ború gyors befejezését jó­solgató nyugati propagan­distákra. Itt kell megemlí­teni, hogy a saigoni katonai szóvivők állításai szerint az amerikai légierő ezen a hé­ten hajtotta végre az év legsúlyosabb légitámadásait Dél-Vietnamban és Kam bodzsában, ugyanakkor a VDK területe ellen is in­téztek támadásokat ameri­kai bombázók. Az amerikai diplomácia a Közel-Kelet vonatkozásá­ban is aktivizálódott: Ro­gers külügyminiszter lon­doni, párizsi villámlátoga­tásai és megbeszélései után a Közel-Kelet válságában érdekelt országok főváro­sait járja végig. (Tizen­nyolc esztendeje nem for­dult meg amerikai külügy­miniszter ezekben a fővá­rosokban !) Rogers — az amerikai propaganda írat­lan törvényei szerint — rendkívül derűlátóan nyi­latkozott Azt mondta, hogy soha ilyen kedvező a hely­zet nem volt a Közel-Kele­ten a válság megoldása szempontjából... Termé­szetesen korai lenne elébe­vágni mindannak, amit Ro- gerstől várnak, s amit Ro­gers vár, de az amerikai külügyminiszter optimiz­musát inkább kincstári jel­legűnek minősíthetjük. Az izraeli vezetők legutolsó nyilatkozatai csak árnyala­ti eltérést mutatnak a ko­rábbiaktól: felvetik ugyan a lehetőséget, hogy né­hány kilométernyire vis­szavonuljanak majd a Szue- zl-csatornától, de utána Is­mét elzárkóznak a Bizton­sági Tanács határozatának végrehajtása előL Visszatérve az európai problémákhoz, és azok bé­csi szemléletéhez: az olasz sztrájkok láttán az itáliai belpolitikai válság elmé­lyülésére számítanak. Bécs­ben felhívják a figyelmet a déli szomszédnál fellépő gondok sokrétűségére. Mil­liók sztrájkolnak azért, mert a kormány a mun­kásság terheit megnövelő adóreformot akar elfogad­tatni. Érdekes volt látnom szomszédaink gondjait, helyzetét, és megfigyelnem a világ eseményeit az ő szemükkel is. A z édesanyákat, az élet adóit köszöntjük május első vasárnapján, a kiteljesedő tavasz e szép, hagyományos ünnepén. Virágot adunk nekik a szeretet és a hála szimbólumaként, a gyerekek versben, vagy egyszerű szavaikkal mond­ják el szívből jövő köszöntésüket. „Mi ő nekünk? Azt el nem mondha­tom. — Mert nincs rá szó, s nincsen rá fogalom...” Milyen igazak a költő sza­vai. Az édesanyák iránti szeretet annyira bensőséges és természetes érzés, hogy könnyen üres frázisba, tartalmatlan szó­virágokba fullad az ember, ha megpró­bálja szavakba önteni. Ezért is kifeje­zőbb a néhány szál szegfű, tulipán, vagy az orgona, a hálás tekintet, s a meleg ölelés. Igazán hálásak csak akkor vagyunk, ha az anyák iránti szeretetünket, tiszte­letünket nem próbáljuk meg ebbe az egyetlen napba belezsúfolni. Ha az esz­tendő minden napjára jut jó szó, figyel­messég. Ha hűségesek maradunk mind­ahhoz, amire édesanyánk tanított. Ha úgy tiszteljük, szeretjük a hazát, az életet, a munkát, a becsületet, ahogyan arra ő nevelt bennünket. S ha megje­gyezzük azt, hogy az anya sem valami szeretettől túlfűtött robotgép, aki csak arra hívatott, hogy elégjen, feláldozza magát övéiért, ha elhisszük, hogy ő is olyan ember, aki elfárad, akinek éppen olyan jólesik a segítség és a biztatás mint bármelyikünknek. A mi társadalmunk az anyák megbe­csülését nem bizza sem a véletlenre, sem a gyerekek esetleges hálájára. A mi vi­lágunk intézményesen gondoskodik a leg­Anyák köszöntése szentebb hivatás gya­korlóiról, az édes­anyákról. Sok min­den történt már a munkahelyi kedvezményektől a gyer­mekgondozási segélyig, a bölcsődék, óvo­dák hálózatának kiszélesítéséig azért, hogy az anyák gondja kevesebb legyen. Az édesanyák számára nem is az a leg­nagyobb segítség, ha a munka terhiből kevesebb jut nekik, hanem ha a társa­dalom segít értékes embert nevelni gye­rekeiből és képességeiknek megfelelő he­lyet biztosít nekik. A nagyobb közösség sok mindent meg­tett már az anyákért. A közvélemény előtt is tisztázott dolog az irántuk való köteles tisztelet. Mégis maradt még adósságunk éppen elég. Még fokozottab­ban osztoznunk kell gondjaikból. A szű- kebb családnak, s a társadalomnak is. Tapintat, udvariasság, figyelmesség dol­gában is sok még a javítani való. És sok családban meg kellene végre szer­vezni, hogy az otthon gondjai ne csu­pán az anya gondjai legyenek... Hogy a tiszta lakás, a meleg étel, a vasalt ing, a derűs hangulat, a jólnevelt gyerek örömének ne az anya legyen a szenvedő áldozata. Hogy neki is legyen lehetősége osztozni a pihenés, a szórakozás, a tar­talmas kedvtelések közös örömében. S, hogy az édesanyára ne csak addig le­gyén szükség, amíg adni tud, hanem ak­kor is, ha már szétosztotta erejét, sze- retetét és ő szorul övéi támogatására. A hálatelt vers, a szegfű, a tulipán, s az orgonacsokor mellé ezt a szándé­kot, elhatározást is nyújtsuk át az édes­anyáknak május első vasárnapján. TÍMÁR MÁTYÁS PÁRIZSBAN U THANT EURÓPAI TÄRGYALÄSAJ Tímár Mátyás, a Minisztertanács elnökhelyettese szer­dán Párizsba utazott, ahol a francia gazdasági és pénz­ügyi miniszterrel, s más gazdasági vezetőkkel tárgyal. Hétfőn hivatalos látogatásra Svájcba érkezett U Thnnt. az ENSZ főtitkára. Képünk fog ' sakor, a zürichi repülőtéren készült. ÜLÉST TARTOTT A SEATO Londonban tanácskozott a SEATO tagállamainak szo­kásos évi miniszteri ülése. Képünkön Dougles-Home brit külügyminiszter Eogers-szel, amerikai kollégájával.

Next

/
Oldalképek
Tartalom