Petőfi Népe, 1971. május (26. évfolyam, 102-126. szám)
1971-05-16 / 114. szám
1971. májas 18. vasárnap 5. oldal Fehér „zászlócskák“ vezetik Legyen a hivatása bármi — emberi értékeinek közmegítéléséről minden- hogy kiváló bizonyítvány valakiről, ha működésének egy esztendeje után tanácstagnak jelölik. Bácskai Andrásné egészségügyi védőnőt ennyi idő alatt szerették meg Lakiteleken. 1970. április 1. óta dolgozik ott. Április 25-én a 34. körzet tanácstagjává választották. Mi a titka ennek a népszerűségnek? „Lessük” ezt ki a fiatalasszony otthonában. A c/m: Szikra 47. A ház: hangulatos kis kúria a dombtetőn. Gyepszőnyeg, virágoskert, hatalmas egyesfák, világos törzsű jegenyék. Az előszobából mackónadrágos apróság totyog elő. Kerek buksi, kerek, rögtön barátkozó szemek, kerek labda a párnás kacsók közt Egészéges kisgyerek. Egészséges környe- get. Innen „valamivel” kőzelébb az égbolt, s jóval „mélyebben” fekvőnek látszik a hamvas fasorok fodraival kísért Tisza, valahol a lankák mögött a Tőserdő sötétje. Ideális ihletője ez a miliő is a védőnő mindennapi munkája sikerességének. Kinyílt egy ajtó, s derűs színű, mintás mamaruhában előttünk áll az ifjú tanácstag. Sötét haját egyszerű, modern fazonba fésülte. Beljebb tessékel. A szoba, ahol ülünk: barna „hangulatú”. Az egyik szöglet: könyvtárfal, majdnem a mennyezetig. Akvárium derengő fénye, zöld növények. A szomszéd szobába nyíló ajtón át egy szőnyegen heverő macira látunk. Az asszonyka ezalatt már be is mutatkozott Szegeden tanult Édesapja erdész, annak révén kerültek Lakitelekre 1964- (vagy). 65-ben. 'Férje — akkor még vőlegénye — építész- technikus az állami gazdaságban. Első munkahelye Nyárlőrincen, majd Kecskemét következett egy évig. Lakásproblémák. Végre Itt megoldódott ez is. Ketten vannak védőnők, fele-fele a községnek, s határának: ez a körzetük. Ő nyolcvan-száz embert látogat, véd, istápol. Ennek statisztikája: körülbelül 20 terhes anya, 30—40 csecsemő, kisgyerek. Aztán a veszélyeztetett helyzetű gyerekek, s öregek ... Mindene: a gyerek. Szeme, gyöngyfehér foga ragyog, nevet: — Nem tudnék meglenni család, gyerekek, nélkül... Hogy tudom sajnálni azokat, akik valamiféle „szabadság” nevében nem akarnak gyereket Milyen eréllyel tud szólni ez a bájos törékeny asz- szonyka az alkoholista szülőkről — veszélyeztetett gyerekek jobbára ilyeneknél élnek. A tanácsnál mondták el, milyen éber szeme van ezek felderítésére. Rajta a szemük, szigorú, ha „nem fogadnak szót”. Most már csak két ilyen családra kell ügyel- mi... Kezdetben „feltérképezte”, hova kell látogatnia. — De mentem én mindenhová, ahol a fehér „zászlócskák” — pelenkák — hívtak, integettek a kifeszített spárgáról... — s öle fölött keresztbefogva karját — mosolyog. Író, 1944. október 22-én az esti órákban háborús, izgalom, szorongás, az ismeretlen jövő, a közeledő harci zaj nyugtalanította az embereket Kiskunhalas mérhetetlen tanyavilágában. A ' ptriói határrészen két poros, fáradt idegen toppant alkonyaikor egy középkorú gazda házába. Szállást kértek és javasolták: „süssenek .pulykát, malacot, mindent, hogy ha lesz szerencsénk az előrenyomuló szovjet csapatokkal találkozni, akkor vendéglátásban ne legyen hiba. így is történt. A várakozást megunva magunk is elkezdtünk enni, inni, nagyon jól éreztük magunkat, átjöttek a szomszédok is.” Mindez Erdei Ferenc visszaemlékezéseiben olvasható. Mert ő sietett öccsével a közeledő szovjet csapatok elé... Korábban Nagykőrösön húzódott meg feleségével, a már akkor ismert fiatal tudós-politikus, majd a nyomukban levő rendőrök elől Tóth László nyomdaigazgató segítségével a „hírős város” környékén bujkált. Hamis papírokkal jutott el öccsével vonaton Soltvadkertig, felesége a nyilas terror légkörében nem kockáztathatta meg „az átkelést”... Kiskunhalason találkoztak az előretörő szovjet csapatokkal. Két hét múltán már Szegeden tárgyalt, intézkedett, szervezett, vitatkozott, a demokratikus, nemzeti egységfront kialakítását szorgalmazta. Még ennek az évnek decemberében: belügyminiszter. Mielőtt az Ideiglenes Nemzet- gyűlés megnyitására Debrecenbe utazott, beszédet mondott a december közepén Kiskunhalason tartott nagygyűlésen. A pirtói gazda az ország egyik felelős vezetőjeként láthatta viszont vendégét... Sok szál fűzte a napokban elhunyt Erdei Ferencet megyénikhez. A egy szálfatermetű metropo- lita lépdel díszes, fémfo- gójú „botjával” koppintva a kövezeten, utána fehér humuszos, turbános közel- keleti. Csupaideg dél-amerikai beszél szenvedélyesen gesztikulálva, partnere, a „lassú” angolszász is tűzbejön tőle ... Nők, férfiak, katolikusok, materialisták, vietnami és dániai, tudós és diák, munkás és lelkész együtt ebben a nagy békés örömben. A Béke-világtanács ezzel a plenáris üléssel megkezdi munkáját. F elszerelem magam a fejhallgatóval, s a konnektort az „angol” lyukpárból a „magyar”-ba teszem át. Előttem valaki más anyanyelvű ült ezen a helyen. Szomszédom könyöke súrol, ő is nekikészül a beszédek hallgatásának, Most vettem észre, hogy magyar kollégám helyére ő telepedett, egy jól- megtermett afrikai. Látom, ő meg a „francia” tolmácsolást választja. Az emelvényen Kuba küldötte beszél — spanyolul... Van valami magasztos már ebben is. Három nyelven halljuk ugyanazt csak ezen a pici területen. De tökéletesen értjük... A béke anyanyelve közös Tóth István I csőzetes díszemelvény, hátterében a kék-fehér díszfallal, békét hirdető, többnyelvű felirataival, s jelképként a hatalmas, karcsú ágú arany csillaggal, amely a világtájakat szimbolizálja: Alant hömpölyög a helyükre tartó küldöttek tömege. Az arcok — ahogy a nap, a szél, az életet fenntartó közvetlen környezet, természet, a létért való küzdelem előtörténete formálta, színezte őket. Ha volna olyan csodálatos televíziós kamera, amely egy- időben, egyszerre elénk hozná az ezernyi szempár, homlok, száj mondanivalója*' Ha a külső, látható jeleik határtalan változatait egyszerre megmutathatná! De itt az utolérhetetlenül érzékeny „komputer” — bocsánat a párhuzamért — az Ember, akiben mégis tüneményes belső folyamatok összhatása révén „megfej- tődik” ennek a lenyűgöző élménynek, a világbéke-ta- lálkozónak mély tartalma. Milyen jó lenne most már — egyszer s mindenkorra — ilyen barátságban együtt lenni, minden ember közös érdekében, a már na- gyon-nagyon sokat szenvedett emberiség boldogságáért munkálkodni. Ha már világbéke lenne ... s ember értelme hatalmas. A szíve is legyen már ehhez méltó. Mint a jószándékú népek milliárdjaié, akik őket küldték ide, a mi Budapestünkre — ahogy a küldöttek új nevét adták — a béke fővárosába ... Vonulnak. De voltaképpen ösztönösen sétamenet ez, míg helyet foglalnak. A többség olyan öltözékben, amilyet a mi szemünk megszokott, így aligha tudnánk — rajtuk kívül, akik sok-sok békedemonstráción találkoztak már —, hogy ki az ausztráliai, perui, osztrák vagy magyar. Bíbor öröm tündöklik az afrikaiak szép számú csoportjain. Mosolyuk végtelenül közvetlen, férfiakon, nőkön látszik, hogy minden pillanat- bari készek dalra, táncra. Járásuk azonban méltóság- teljes, ünnepi selymek — fehérből a meleg tónusú sötétliláig — simulnak fényes bőrükre. Legtöbbjük szép, nyúlánk termetű. Itt zárkózottabb ázsiaiak — vagy latin-amerikai fennsíkokról való indián-ősök? —, amott lágy mozgású arabok. Odébb nagy szemű indiaiak, angolok, szovjet emberek körében. Most tudós, politikus Erdei Ferencre emlékesünk gyászközlemény hallatán ezren és ezren emlékeztek a személyes találkozások felejthetetlen percedre, óráira, százan és százan buzdító szavaira, barátságára, okos tanácsaira, természetes emberségére. A makói illetőségű tudós, államférfi ezt a vidéket ismerte, kedvelte leginkább szülőföldje után. Ide kapcsolta munkája, rokonszen- ve, életének több meghatározó állomása. Ifjan azt kutatta, hogy miként élhetne okosabban, könnyebben a paraszti nép, amelyből származott, ö is Kecskemétre járt reménykedni a két világháború közötti ínséges években* akárcsak Móricz Zsigmond. Közvetlenül a második világháború előtt, a tizenkettedik órában fiatal értelmiségiek — telve jószándékkal, bátorsággal és illúzióval — megpróbálták letéríteni hazánkat a szakadék felé vezető útról. Következetességével, köz- gazdasági iskolázottságával, valóságismeretével kitűnt közülük Erdei Ferenc. Ötödmagával ő fogalmazta a Márciusi Front 12 pontos kiáltványát. Ezt a Horthy- Magyarország viszonyai között forradalminak minősíthető programot itt, a kecskeméti nyomdában Tóth László sokszorosította. A Bot akkor erősebbnek bizonyult az Igazságnál és — többek között — Erdei Ferencet is börtönnel sújtotta az elnyomó rend. A felszabadulás után Is gyakran ellátogatott mai megyénk területére. Mindenkor: tanítani és tanulni. Ez a két fajta törekvés elszakíthatatlan, dialektikus kapcsolatban ötvöződött egyéniségében. így őrizte meg gondolkodásának frisseségét, fogékonyságát. Már 1945-ben Baján, Kecskeméten nagygyűlésen tesz hitet a demokratikus átalakítás, a munkás—paraszt szövetség mellett. Irá- nvításával dolgozták ki az első demokratikus választási törvényt. Minrlen^i természetesnek vette, hogy az 1953-as választásokon ő megvénk listavezető képviselőielölt- je: nála jobban senki sem ismerte akkoriban a homoki táj, a Duna-mellék, a Bácska földjét, népét. Megyénket képviselte az 1958- ban és az 1963-ban választott országgyűléseken is. Képviselői megbízatásának mindenkor példás buzgalommal tett eleget. Noha gyakorlott szónok volt, jobban szerette az olyan alkalmakat, amikor kötetlenebb formában emberek kisebb csoportjaival találkozhatott. , Bármennyire lekötötték országos gondjai, ügyei, mindig szakított időt arra, hogy jelenlétével, tanácsaival segítse az itteni jó kezdeményezéseket; élete értelmét jó ügyek szolgálatában látta. Jelképnek is tekinthető: ő köszöntötte a stadion tízezer fős közönségét, a megye dolgozóit az új, nagyüzemi szocialista mezőgazdaság eredményeit először bemutató kiállításon, a népművészet szépségeit ünneplő Szüret az Aranyhomokon rendezvényen 1963 őszén. Méltán érezte, hogy az ő munkája is „benne van” az eredményékben az 1970 novemberében rendezett településfejlesztési kiállítás megtekintésekor is. Az új alkotások, létesítmények; az egész megyét felölelő fejlődés összegezett adatáit, tényeit, a helyesen megfogalmazott terveket látva jókedvű, fiatalos optimizmussal beszélt az ország, a megye jövőjéről, és az előtte álló feladatokról, megkezdett munkáiról. Bizakodva várta a jövőt.., Amikor búcsúzunk Erdei Ferenctől, igyekszünk kitapintani sokfelé ágazó munkásságának legértékesebb vonulatait. Üjra és újra megkérdezzük, miféle erő hajtotta, késztette szüntelen tevékenységre. Azt akarta, hogy okosabban, jobban éljenek az emberek, a kétkeziek, mert a szegénység elnyomorítja a testet, a lelket, megrok- kantja a személyiséget. Makacs igazságkereső lévén, tudván-tudta, hogy sóhajokkal, vágyakkal, szólamokkal a világ kiszabottnak látszó menete nem változtatható meg: csak a valóságot alakító törvények ismeretében és segítségével. Mi volt végtére? író, tudós, politikus? Hány magyar literátor írta le ilyen érzékletes tisztasággal — például — a folklór csodálatos világát? „De van egy országa az emberi világnak, ami mindenestül a miénk. Amikor ünnepi vagy hétközi napok csendjében együgyű szerszámokon nem a ránkparancsolt hang szólal meg, hanem magunk szólunk tiszta és nyomorí- tatlan emberséggel. Amikor minden öröm és bánat összegyűlik a szánkban és nincs hová lenni hév lelkűnknek, akkor vérrel buggyanó szavakkal tör fel az ének torkunkból és cső- • dálatos játékokra képes az elme.. Politikus? „Elfogadott eszmék, normák és posztu- látumok szerint alakítani a társadalmat” — ahogyan ő maga meghatározta e tevékenységet. „Kezdeménye- zően részt vettem a földreform végrehajtásában, a parasztpárt szervezésében, cselekvőén közreműködtem a polgári demokratikus forradatec -eredményeinek kivívásában, rsajd a szocialista építés elkezdésében .., mezőgazdaságunk átalakításában” — írta a Futóhomok új kiadásának előszavában. De azért hozzáteszi; időnként híjával volt „az éber politikai érzéknek és az állandó harci készségnek”. Ezért örült annak, hogy felkészülve fogadjuk a születendő holnapot, a legelőnyösebb diszpozícióban. Hajdanán az egyéni parasztok sorsán tűnődött, a gazdálkodás mikéntjén töprengett, majd — az új államrendszerben nélkülözhetetlen — igazgatás-szervezési problémák foglalkoztatták. Alapvetően fontos könyveket, tanulmányokat adott ki a mező- gazdaság üzemszervezési gondjainak enyhítésére, az elsők között tárgyalta a vezetéselmélet szocialista körülmények között érvényesülő és érvényesíthető tendenciáit, megállapításait, összegezte a termelőszövetkezeti mozgalom tanulságait, a falu struktúrájának átalakítását. És — milyen jellemző — szívás tanulással szerzett tudományos felkészültséggel éppen ő publikált lényeges tanulmányokat az urbanizációs folyamatról. Üj, éppen e napokban megjelenő könyvének — Város és vidéke címmel kerül az olvasókhoz — is ez a témája: a városiasodás a szocialista társadalom viszonyai között. Ügy vélem, hogy akkor jellemzőm leghívebben tevékenységét, ha a tízesztendős Valóság című folyóiratot méltató nyilatkozatából idézek: „Hazai valóságunk titkait feszegeti, de a nagyvilág felé is kitekint. De vajon mi az, ami ezt a megjelenítést izgalmassá teszi? Ügy sejtem, hogy hasábjain háromféle szemléletet. megközelítési módot szembesít: a politikát, tudományt és az irodalmat. Ez maga az izgalom forrása...” Erdei Ferencet méltán soroljuk újabbkori történelmünk kimagasló személyiségei közé, politikusként, tudósként, íróként egyaránt. Heltai Nándor
