Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

1971. Április 18, vasárnap

& oldal

Hajnali és kora esti randevú

Hűvös, csontmarkoló tavaszi hajnal. Eső, szélben hajlongó fák, vizes macs- Ifcakóvek, jókora tócsák. Talán Mednyánszky-fest- ményre emlékeztet: mintha örök mozdulatlanságba dermedne Jánoshalma főtere. A kép hirtelen megelevenedik, s felhajtott kabát- gallérral, hátukon szíjjal átkötött aktatáskával, szájukban parázsló csikkel munkások érkeznek. Fél hatkor tehergépkocsi kanyarodik a templom elé. Megszámolom: heten bújnak a plató fémvázára feszített ponyva alá...

Zúg az öreg Csepel motorja, gyorsan nyeli a kilométereket. A platóhoz erősített kecskelábas pádon Patocskai János ül mellettem. Jánoshalmától Mély- kútig, az órányi utat beszélgetéssel rövidítjük.

— Megszoktam már a hajnali kelést, vekker nélkül is felébredek — mondja. — Mikor Pesten dolgoztam, ugyanennyit, vagy talán még többet utaztam naponta. Négy év után végképp ráuntam a pesti rohanó életre. Hazajöttem. Ennek már nyolc éve.

— Nagyapám a környék egyik legjobb ácsmestere volt. Nagyon szeretett engem, úgy gondolta, ha már az alma messze esett a fájától, s az apám nem folytatta a mesterséget, hát majd belőlem nevel tetőff/mr

gazdálkodik a család, ilyen fizetés mellett nem kell évtizedekig másokkal egy fedél alatt élni. A feleségemmel és a két gyerekkel sokáig mi is a szüléinknél laktunk. Sátoros ünnepkor ettünk kedvünkre valót, de összespóroltuk a pénzt. A feleségem ügyesen takarékoskodott, a két gyerek mellett a Tulipán utcában „felneveltük” a kétszobás összkomfortos családi házat.

— Hétköznap délután, szombat és vasárnap, minden szabad időnket kihasználva heten hordtuk a maltert, téglát Segítettek a brigádtagok. Két évvel ezelőtt ugyanis brigádot alakítottunk. A piros kötéses napló első oldalára felírtuk: November 7. brigád. Nemrég oklevelet és jelvényt kaptunk. Heten örültünk annak, hogy rövid idő alatt elnyertük a szocialista brigád címet. Sokat segítünk egymáson. Közösen építkezünk, közösen vágjuk a disznót, közösen szórakozunk. Minden nyáron a családokkal együtt a szövetkezet harkányi üdülőjébe megyünk..,

ságú köteleket, istrángokat készítünk. Napi teljesítményünk 100 kötél, 100 istráng. Fél ötig tart a munkaidőnk. de ha a munka úgy kívánja, azaz sok a megrendelés, még hat órakor is itt vagyunk.

A falon oklevél: „Április

4. szocialista brigádnak a Jánoshalmi Bácska Ktsz szocialista munkaversenyében elért kiváló eredményéért.”

— Harminc asszony kapta ezt a kitüntetést, meg a

mestert. A sors úgy akarta,

kőműves lettem ... Először mindegy volt, akár borbély is lettem volna. Később azonban megszerettem a szakmámat. A Jánoshalmi Bácska Ktsz építőipari részlegében dolgozom. A szövetkezetben ez a legnagyobb részleg. Évente 150— 180 ezer forint termelési értéket állítunk elő. A Dózsa György utcában nemrég fejeztük be a csatornázást. Jelenleg Mélykúton présüzemet létesítünk.

— Havonta háromezret

keresek. Néha akad egy kis mellékjövedelem. Ha jól

Estefelé ismét Jánoshalmán vagyunk. Nádfedeles. rozzant ház előtt áll meg a gépkocsi. Az udvaron bokáig süllyedek a sárba. Az ajtó előtt megállók, az az érzésem, minden percben összedőlhet a múlt századbeli, elhanyagolt pajta.

— Kik dolgoznak itt?

— Ez a szövetkezet kötélgyártó részlege — tájékoztat Rendek Imréné brigádvezető — vagy amint az idevalósiak csúfolják: harminc menyecske kacsalábon forgó kastélya ...

Benyitok. A teremben alig látni a portól. Középen rozsdás kazán, körülötte különféle alakú masinák zörögnek. Kiabálva sem értjük egymás szavát. A külső teremben tompább a zaj, kissé a por is elül.

— Ott láthatja a stirce- lőt, a fonót, a zsmórozót — mutat a manufaktúra-korszak szerszámaira — és ezekben a bálákban tároljuk a kendert. — Először fonjuk, aztán zsinórozzuk, majd a stircelés következik.

— Mit jelent a stircelés?

— A kenderszálak a zsinórozás után össze-vissza bogosodnak, ezeket szétválasztjuk. Különböző nagybronzkoszorús jelvényt — mutat az oklevélre Ren- dekné. Régi szövetkezeti dolgozók vagyunk. Talán én vagyok a legfiatalabb, hét évvel ezelőtt kerültem a ktsz-hez. Azelőtt tsz-ben dolgoztam. A mesében szokásostól eltérően, nekünk csak egy kívánságunk van: elviselhetőbb. egészséges munkahely.

A szövetkezet kötélgyártó részlegében dolgozó harminc asszony évente 80 ezer forint értéket termel A fizetésükkel elégedettek. Ha a szövetkezet érdeke úgy kívánja, munkaidő után is dolgoznak. De esténként az udvarban megállnak, egymás ruhájáról szedegetik az apró kenderszálakat, s veregetik le a port...

Tárnái László

Elvárják a választók...

Sok-sok képviselő és tanácstagi jelölő gyűlés lezajlott. Melyik újság lett volna képes valamennyiről élethű, a műsoron kívüli epizódokat is megjelenítő, a hozzászólások ízes stílusát is visszaadó beszámolót adni. így sok minden az újságírói noteszban maradt — megiratlanuL

Pedig hallatlan érdekes, színes, izgalmas, fordulatos összkép formálódna csupán abból is, ha azokat a kívánalmakat szednénk egy csokorba, amelyeket a választók a képviselő, tanácstag emberi kvalitásait illetően tártak elő. Néhány karaktert vonás ezúttal csak három képviselőjelöltről. Ha nevet nem említünk, akkor is sejthető, kikről van szó. Egyrészt. Másrészt viszont sok más képviselő- és tanácstagjelöltre is Illik — erősebb- halványabb kontúrokkal — ezekből az igen hiányos vázlatokból egy-két ecsetvonás.

Ot gyermek anyja,

•akik közül a legfia- ipari tanuló. Húsz ismerik őt — munkásságából.

m

talabb esztendeje közéleti Munkahelyén nagy tiszte let övezi. 1936 óta dolgozik ugyanott.

— Sok — hozzá hasonlóan gondolkodó anyára lenne szükség a közéletben — hangoztatta egyik jelölő. — Ilyen asszonyokat várunk a vezetésbe. Ismeri az egyszerű emberek gondjait. Köztünk él. Eddig is képviselőnk volt, de megmaradt természetében olyan egyszerű embernek, aki addig is volt. Közvetlen asszony.. Akit meg lehet állítani az üzemben, hogy elmondjuk, hogy van a gyerek; gondunk a lakás, vagy a bölcsődei férőhely ... Kellenek az ilyen képviselők, akik odafent a „nagy házban” élet- tapasztalat, mindennapos élmények alapján tudják összehangolni az országos érdeket a dolgozó ember érdekével. Amikor törvényt hoznak, bele tud szólni, hogy azt az egyszerű ember számára is világos nyelven fogalmazzák.

I 2.

Ö indította el parlamenti felszólalásával azt a — ma már országos gyakorlattá fejlődő kezdeményezést, hogy az üzemek, vállalatok anyagiakkal segítsék az anyák helyzetét megköny- nyítő gyermekintézmények gyorsabb, az eddiginél jóval nagyobb számú építését.. . Kecskeméten eddig 10 milliót adtak össze erre a célra a vállalatok.

I

" Pár embert foglal_____koztató üzemből —

m

egyszerte ismert, sőt készítményeik minőségével országos hírnévre szert tett j vállalatot fejlesztett. „Meg kell nézni saját portáját — utalt igényességére egyik választó —, üzeméről is úgy beszélnek az emberek, hogy olyan rendet tart, mint választókerületében.” — Nem volt jó vele találkozni — hivatkozott előző ciklusbeli tapasztalataira, persze tréfás hangvétellel a másik jelölő —, mert mindig sziaván fogta az embert, közügyekben.

— Sok munkát kaptunk tőle — folytatta derűs öniróniával a járási tanácselnök a maga ajánlását —, én is, a városi vb-elnök is. Sok községi tanácsülésen találkoztunk. Láttam, mindig szorgalmasan jegyezge- tett noteszába. Aztán jött hozzánk, intézkedést kért. Következetes volt. Ha egy napot is késtünk ígéretünk teljesítésével, már számon- kérte.

Dicsérték kapcsolatteremtő képességét. Emberi és gazdasági vonatkozásban egyaránt. Rendszeresen látják kulturális rendezvényeken, lelkes sportbarát, érdeklődik a technikai újdonságok iránt. „Kölcsönösen hasznos” szállítási szerződések kötését segítette elő — tsz és üzem között... Az országgyűlésen a szakmunkásképzéssel kapcsolatos törvény- javaslat kidolgozásából vette ki a részét felszólalásával.

I 1 ember mondott — különös véleményt. Nem is a jelölő gyűlésen, hanem csak úgy, beszélgetés közben. Elismerte, egyenes, munkájában, családi életében tisztességes ember, józan, világos észjárású.

— Csak egy kicsit hirtelen haragú — folytatta. Márpedig egy közéleti embernek arra vigyáznia kell, ne sértsen meg valakit,

tért elveszti önuralmát.

— Aztán azt is tudjuk, hogy keveset olvas. No, riem úgy kell érteni, hogy nem olvas, mert szakkönyvei vannak, szereti tanulmányozni azokat... De az újságokkal hadilábon áll. Persze, tudjuk, a munkabeosztása olyan, hogy több

) kihagyással jut a sajtóhoz. Az meg megint nem jó, ha egy képviselő vagy tanácstag nem tájékozódik rendszeresen... Mi, parasztemberek sokat járjuk a határt, de ha tavasztól őszig kint élünk is, hazajárunk. Tévé, rádió, újság van. Estére is változik a világpolitika, nemhogy négynaponként. Hogy jönne az ki, hogy a képviselőnk, vagy tanácstagunk csak nézne egy nagyot, ha megkérdeznénk: mit szól Nixon tegnap esti nyilatkozatához? S nekünk kellene megmagyarázni..,

— Meg azt se szeretjük, ha egy rendezvényünkre valamelyik vezető úgy állít be, hogy — tisztesség ne essék szólván — meg se borotválkozik, hanem azonmód, borostásan áll elénk. .., Nos, neki sokszor nem volt erre ideje.

* * •

•.. És most tessék, képviselő- és tanácstagjelöltek. Elgondolkozhatunk azon együtt, mennyi mindent megfigyelnek rajtunk — magatartásunktól, hozzáértésünktől kezdve egészen a mindennapi megjelenésig — az emberek. Bizony való igaz, s ennek csak örülni kell, hogy mindent magasabb színvonalon várnak el vezetőiktől a választó- polgárok. Akiket éppen a szakmában, kultúrában, politikában, tudományban, művészetben legelöl járók nevelnek igényességre. Mint a borostás megjelenést szóvátevő választó esetében látjuk — egészen „szőrszálhasogatásig” terjedő igényességre.

Tóth István

Ukrajnán keresztül

Eszperantó nyelven jelenik meg Kijevben a Szovjet Ukrajnán keresztül

(Tra Soveta Ukrainio) című közlöny, amelynek

legutóbbi számában Valendító közreműködésével bemutatja a lap Lesja Uk- rainka költészetét, a költő születésének 100. évfordulója alkalmából. Megismerkedhetünk a Kijevi Politin Maiancsuk művelődés- ! technikai^ Intézet Közügy! miniszterhelyettes is- j merteti a felsőbb oktatási i

mól Bizottsága eszperantó klubjának működésével. Ez a klub a jövő nyáron nem'

intézményekbe való leivé- ; vetkőzi eszperantó találko- teli vizsgák rendszerét, kö j zót rendez, amelyre ma- vetelményeit. Több niűíor- i gyarokat is meghívnak.

40.

Hirtelen megnyomott egy gombot, és a Mercedes elején és hátulján csendes surrogással fordultak át tengelyük körül a táblák. A nápolyi rendszám helyett római jelzés került az autóra. Ügy döntött, hogy nem a casertai feljárónál hajt rá az autópályára, hanem majd csak jóval Aversa után. Ezután jutott eszébe Maria. A sorsot átkozta, mely csak félig volt hozzájuk kegyes. Mariát elkapták a hekusok. De ugyan mit tudnak reá bizonyítani? A lánynak volt annyi esze, hogy az utolsó pillanatban a heroint tartalmazó táskát Luciano alá dobta. S ha nem sikerült, kábítószercsempészésért a legszigorúbb olasz törvényszék sem adhat két évnél többet. Szorongó feszültsége lassan felengedett. A menekülés útjára ért, és ő megvárja Mariát a börtönből.

— Térjél le jobbra, és ne nézz hátra — szólalt meg ekkor a háta mögött egy rekedt hang, és Berti tarkóját revolver hideg csöve csiklandozta.

— Charley — Ismerte fel a hangról Luetano testőrét — ne bomoljl

— Kuss! ...most fordulj balra..;

Berti kétségbeesetten rántotta balra a kormányt. A fékek csikorogtak és az autó derékszögben, sivalkodva faroló hátsó kerekekkel változtatott irányt. — Ez a régi tengerparti szerpentin — nyögte. Egyszer évek;

kel ezelőtt járt már erre. De akkor nappal volt és világos.

— Gyorsabban — parancsolta Charley, s a revolver csövével néhányszor megbökte Berti tarkóját. Berti a visszapillantó tükörből látta az imént elhagyott főúton rohanó fényeket. A rendőrségi autók szirénáinak vijjogása már utolérte.

— Gázt, te disznó — sziszegte Charley. A Mercedes megugrott. A gödrös és meredeken emelkedő, hajtűkanyarokban tekergő úton százkilométeres sebességgel hajszolta Berti az autót. A halál kettős veszélyének szele csapta meg Az üldözőit ezúttal lerázta ugyan, de mögötte ült a ragyásképű bandita, akit hiába fokozza a kocsi sebességét, nem bír se lerázni, se elhagyni maga mögött. Óránként százkilométeres sebességgel hurcolja hátán a halált. Balról függőleges sziklaszakadék, mögötte Nápoly fényei, alatta a tenger. Izzadó tenyerében pedig egyre sűrűbben csúszott meg a kormánykerék.

— Charley... — nyögte esdve, szinte sírósan.

— Kuss... —• némította ei Charley. — Megölted a főnököt...

Berti tiltakozni akart. Ekkor előtte az éles kanyar hajlatában a kocsi jobb felén egy fekete sziklatömb bukkant a lámpák fényébe. Ösztönös mozdulattal kapta balra a kormányt de ugyanez a mozdulat visz- szafelé már nem sikerült. A félelem verejtékétől lucskos tenyerében megcsúszott a kormánykerék. Teljes erővel taposott a fékpedálra. A sírósan feljajduló gumik apró kődarabok felhőjét görgették a mélybe és a keskeny úton keresztbe vágódó kocsi hátulja a szakadék fölé lendült.

Néhány másodperc múlva a függőleges sziklafal mélyéről dörgő moraj, csattanés dobbant az égre. A zuhanó autó reflektorainak fénye az éjszaka sötétjébe fúródott, s mintha a csattanás megölte volna, meghalt a fény is, csak a csillagok hunyorogtak a nápolyi öböl felett,

VSfi® .