Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
Otthon vagyok Bács-Kiskunban... Látogatás dr. Ortutay Gyulánál A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatói irodájában kerestem fel Ortutay Gyula akadémikust, megyénk 14. választói körzetének jelöltjét, hogy beszélgessek munkásságáról, képviselői tapasztalatairól, terveiről. Vendéglátóm olyan — mint tréfásan mondotta: Bács-Kiskun megyeinek kijáró — kedvességgel fogadott, hogy jóformán körül sem nézhettem a térés-tágas dolgozószobában Csak a berendezés célszerűségére és a polcokon sorakozó rengeteg könyvre emlékezem. Minden a helyén, mint a gondos iparos műhelyében, noha az íróasztalon tornyosuló papírhalmaz, az ötpercenként telefonhívást, üzeneteket átadó titkárnő sejteti, hogy elfoglalt ember munkahelyén vagyunk. Idekívánkozik: Csávolyi jelölő gyűlésén egyik ajánlója megpróbálta tisztségeit, megbízatásait elsorolni: „Az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront alel- nöke, tanszékvezető egyetemi tanár, a TIT elnöke” — idáig ért, amikor Ortutay Gyula mentegetőző, kérlelő mozdulattal félbeszakította, mintegy jelezve: „nincs erre szükség”. Az Akadémia Országház utcai székházában felidéztem ezt a jelenetet, megtoldva egy kérdéssel: — Fiatalokat lepipáló vitalitással dolgozik, most Is, Immár élete hetedik évtizedének kapujában. Hogyan bírja energiá- val, idővel? — .kérdem. Hogyan egyezteti idejét a tudós és a politikus? A politikai, társadalmi kötelezettségek nem veszik el az időt a szakstúdiumoktól, a kutatástól? — Többen kérdezték már ezt. Mást most sem mondhatok, mint a francia Combat munkatársának. Fiatal éveimben bejártam a szabolcsi falvakat. Ezer csoda és ezer szociális szörnyűség fogadott. Láttam a nyári munka gonosz napjait, a filléres napszámbért, a sovány anyákat; a lázadó csend a társadalmi bajokra figyelmeztetett. Vagyis, az alkotó népet nem elvont közösségnek tekintettem ettől kezdve. A népköltészet sem ritmus és matematikai képletek sorozata számomra ... Mivel én arra is ügyeltem, hogyan, miből él a versmondó és családja, elkezdtem gondolkozni, s nem elégedtem meg a szövegek puszta összegyűjtésével. Hamarosan meg is gyűlt a bajom a tanszékre jelölő kollégákkal. Ezért csak a felszabadulás után lehettem egyetemi tanár. Nem sajnálom, mert így jutottam el a politikai tudományok tanulmányozásáig, a politikai cselekvés szükségességének felismeréséig. — Több mint egy évtizede képviseli megyénket a Parlamentben. Milyen szálak fűzik Bács-Kiskunhoz? — Édesanyám itt született, a bajai járás egyik kis falujában. Szelíd, végtelen szorgalmú asszony volt. Én ebben a megyében odahaza vagyok — a nyomaték kedvéért megismétli —, otthon vagyok. Többször megfordultam itt ifjúkoromban. A két világháború között itt nyomták a Magyarságtudomány című folyóiratot. Nagyszerű ember volt Tóth László. Becsüljék meg emlékét. — Ha Jől számolom már három ciklusban képviselte megyénket a Parlamentben. Szívesen hallanánk maradandó élmé- nyei közül néhányat. — Sohasem felejtem el a tsz-szervezés napjait. Kiskőrös környékén magam is jártam a tanyákat, vitáztam keményen a megszokotthoz konokul ragaszkodó gazdákkal, és beszélgettem olyanokkal, akik hamar megértették a fejlődés követelményeit. _ Menynyi hasznos, kedves ismeretség alakult ki az őszi, téli estéken. Olykor most is találkozom egyikükkel- mósikukkal. Csendes derűvel idézzük föl a régi napokat, és a bizonyító évekkel hátunk mögött örömmel állapítjuk meg: jól csináltuk, ez volt a helyes út. Többekkel levelezek is azóta, felkeresnek gondjaikkal, örömeikkel, noha később már Baja képviselőjeként vettem részt a parlament munkájában. Bajához új utak, üzemek is kapcsolnak. Ügy érzem, némi részem van ezek létrejöttében. Az iparra, mint fundamentumra épül a gazdagabb holnap, ezért szorgalmaztam, ahol és amikor csak mód volt rá, a meglevő gyárak korszerűsítését, újak telepítését. Azután itt van a híres — hírhedt? — bajai bekötőút. Negyven esztendeig napirenden volt, most mi csináltuk meg: addig sürgettük, amíg pénz, anyag, munkaerő nem állt rendelkezésünkre. No, ezekről ne beszéljünk, mert a párt politikája, testületek, intézmények összefogása a döntő tényező, és az ember különben sem egyéni érdemekért dolgozik, használni szeretne erejéhez mérten. De azért azt megírhatja: én kezdeményeztem a kalocsai öntözőfürtöt, az első vízügyi társulásokat. Meglepődöm. A humán műveltségűnek és érdeklődésűnek vélt Ortutay professzor hosszú percekig elemzi megyénk gazdasági életében mutatkozó tendenciákat, majd arról szól, hogy a megváltozott fa- lusi viszonyok miként hstnsk az életmódra, az élet- formára, a szokásokra. Megkérdezem: — Mi a véleménye a bajai, kalocsai, kecskeméti folklór-ren- dezvényekről? — Elmondtam már másutt is, kitűnő kezdeményezésnek tartom a Duna menti folklór fesztivált és a megyeszékhelyen — ha jól emlékezem — immár negyedízben szervezett népzenei találkozót. Kecskemét szülöttének, Kodály tanár úrnak szavaival szólván: „A példaadást folytatni kell.” Magam is tartottam tavalyelőtt előadást Baján, idén pedig a tudományos tanácskozás levezetésére vállalkoztam. Érdeklődéssel olvasom folyóiratuk, a Forrás hasábjain az átalakuló paraszti élettel, a népzenével, népköltészettel foglalko- 5Ó írásokat — A néprajzi intézet Igazgatóját — mondanunk sem kell — igen csak foglalkoztatja a műit és a jelen viszonya; a népi kultúra évszázadokon át érlelt, klasszikus alkotásainak mai felhasználása. A hajdani minisztert — annak idején ön terjesztette elő az egyházi iskolák államosítására, a nyolcosztályos általános iskolára vonatkozó törvényt —, a művelődéspolitikust, pedig a jelen és a jövő relációja, a hogyan tovább izgatja. Mi a véleménye mai iskoiarencLzeruukrol'i — Az általános iskolák hálózata egyre alkalmasabb céljaink megvalósítására. Itt az ideje, hogy iskola- rendszerünk nyíltságának hangoztatása mellett törekedjünk a következetes, jól kiépített minőségi igények fokozatos és fokonkénti bevezetésére. Mi az egész szocialista társadalom szükségleteiből kiindulva tartjuk jelentősnek az egymás fölé épülő iskolatípusokban az alkalmasságnak, a jó minőségnek szigorú megkövetelését. Az egyetemi felvételi vizsgákon azonban oktatási rendszerünk fogyatékosságaira is fel kellett figyelnünk. Sok középfokú iskola a rossz képzést liberális osztályzással egyenlítette ki. Azt gondolom továbbá, hogy a munkára nevelés aligha jelentheti a néhány órás politechnikai gyakorlatot. A Valóság szerkesztőségében várják Ortutay Gyulát, be kell fejeznünk a beszélgetést, amelyet ezúton köszönök lapunk olvasói nevében. Egy kérdésre még jut idő. A sükösdi, csávolyi, bácsalmási jelölő gyűlések hangulatát ismerve biztosra veszem, hogy április 25-én, a 14-es körzetben a választópolgárok a Hazafias Népfront programját és az ezt képviselő Ortutay Gyulát tisztelik meg a bizalmukkal. Nyugodtan tudakolhatom hát, miként fog a munkához, kialakultak-e tervei? — Az új ciklusban — ha megválasztanak — alaposan meg akarom ismerni körzetemet, mind a tíz községet Természetes, hogy nemcsak gyűléseken akarok találkozni az emberekkel. Életrevaló nép lakik arrafelé, ezt a gazdasági eredmények is mutatják. Nem ismeretlenként kezdem meg képviselői tevékenységemet, hiszen Baján járva mindig figyelemmel kísértem, és ha lehetett, segítettem a környező községeket, mint ahogyan most sem szeretném kapcsolataimat megszakítani a járási székhellyel. Különben is annyira meghatóan búcsúztattak előző körzetemben, Baján, hogy az ilyen figyelmességet csak szolgálattal lehet viszonozni. Meg ott dolgozik kitűnő barátom, Gajdócsi István: ő is tudja, hogy elválaszthatatlan egymástól a város és a környékbeli községek fejlődése. Visszatérve mostani körzetemhez — folytatta Ortutay Gyula —, azt tapasztaltam, hogy a művelődési intézmények egyike-másika eléggé elhanyagolt. Rendbe kell ezeket hozni. Friss tapasztalataim is megerősítenek abban a meggyőződésemben, hogy a városi és falusi életstílust közelíteni kell egymáshoz. Hogyan? Töprengek magam is, másokat is erre buzdítok. Maradjon falun, akinek ott a dolga, akire ott van szükség, és a kor színvonalán álló általános iskolákban tanulhasson a leendő tudós, művész, mérnök és szakember. Külön téma lenne a falusi értelmiség megváltozott sorsa... Hadd idézzem fel búcsúzóul a Tv választási fórumát. Izgalmas, érdekes kérdésekre keresték a stúdióban helyet foglaló politikusok a választ. Ortutay Gyula is bekapcsolódott gyakorta a vitába, segített a pontos felelet megfogalmazásában. Egyszer így kezdte szavait: „Magunk között szólván...” Felpillantott jegyzeteiből, szembenézett a vakító reflektorokkal, a rászegeződő kamerákkal és a rutinos közéleti ember nyugalmával, lényéből fakadó természetességgel így folytatta: „Magunk között vagyunk — az országban.” Ügy gondolom, hogy ez az epizód idekívánkozik az interjú végére. Jellemző Ortutay Gyulára. Meg a választás légkörére. Heltai Nándor Demény Ottó Áprilisi vers Almából ébred, nyújtózik a föld, arany színekben tündököl a domb. A puha hantok napos oldalon smaragd fű sarjad, fejét emeli. Kék vizekre úsztatja új hajóit az égbenyúló, kócos almaág, s a halmok mögül surranó meleg szél megborzolja a tócsák tetejét. Miért, hogy az évszakok fordulása a tél a tavasz közt legizgalmasabb? Hogy most robban minden fölgyűlt remény és arcunkat pirosra tüzeli, hogy most gyógyul leggyorsabban a seb, elsimulnak a homlok ráncai, s tunyaságából kimozdul az ember a szabadságból mélyet lélegezve. Mért hoz a tavasz forradalmakat, ünnepi kedvet, fölszabadulást? Hogy tán az ember is része legyen a természetben izzó változásnak, s amint a földben megindul a mag — ideje jöttén hajtani akar — pusztíthatatlan reményeivel példát mutasson ő is lelkesen? És nyers ágakból karókat hegyezzen s kitűzze földjét jog és juss szerint, hogy elfoglalja műhelyét s becézve szerethesse érzékeny gépeit, s hogy versre legyen kedve és zenére, örömötadó boldog szerelemre, s a legridegebb télidő után is hinni tudjon a legszebb változásban. Goór Imre Aztán gőz süvít Foghíjas házsorok és a vasúti átjáró 6áskalábnak is beillő sorompója alatt kéményerdőbe kanyarodik a pótkocsis teherautó légörvényt húzó ventillátorokkal. Szállítójegy, menetlevél és mázsajegy, a kénmosolyú tisztviselő fegyverei, rezegnek, ritmikusan ringanak, mint a konzervgyári lányok fara, mikor a gyümölcsösládákat lepakolják. Műhelyek szapora lármája kerekül most s megül a gyáron, mint egy káromkodás. Aztán gőz süvít a kazánok közül és harmat száll a novemberi légbe, melytől oly szűzies lesz minden gép, ablak, és a szennyvízvezető csatorna fedői, mintha a szenteltvíztartó cseppjei porlanának szét ködpermetként egy zegzugos középkori székesegyházban. Antalfy István Néki meséltek a habok A fűzfa mellett, ahol akkor még nyár volt — ott ült az Öreg. Kopott gúnyában, őszre készült, s csak nézte, nézte a vizet. Már messzi járt Az estharangszó, már bóbiskolt a sok virág, szél hordta szét, mit felkavartak a tehenek — az út porát. A nyárfasor nyugalmat intett, minden elhallgatott, és az utolsó nyári estén néki meséltek a habok.. 2 ) ) HARMINC ÉVE ROHANTAK LE A NÁCIK JUGOSZLÁVIÁT ÉS GÖRÖGORSZAGOT Vladimir Cerkez (Jugoszlávia ) Elválás Ha eltűnők mellőled egyszer, versem itt marad... És mint a hang és fény és tengerek mélye, itt maradnak álmaim, sorsom, s néha-néha úgy érzed majd, hogy hozzád lopózom láthatatlan: vajúdó tavasszal, tavaszi esővel, kerti, madarak énekével. Bán Ervin fordítása
