Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
4. oldal 1971. április 18, vasárnap bár a helyi általános iskola idén végző nyolcadikosai közül 18-an mennek mezőgazdasági szakmunkástanulónak. Ám az erőteljes szakképzés már évekkel ezelőtt megkezdődött, ennek köszönhetően pl. az Aranykalász Tsz brigádvezetői jórészt felsőfokú technikumi végzettséggel rendelkeznek. Közben megelevenedett a szocialista brigádmozgalom is. A szocialista címet a három tsz-ben eddig 12 munkacsapat nyerte el. Hozzá kell tenni: a rangot nem osztogatják egyköny- nyen, alapkövetelmény a munkában rendszeres helytállás, de számot kell adniuk a kulturális jellegű vállalások teljesítéséről is. Nem marad el viszont az anyagi elismerés sem. A Vörös Zászló Tsz női szocialista brigádjainak tagjai például havi 1800 forintos bért kapnak. Nehéz volna eldönteni, hogy tudásban, rátermettségben melyik vezetőgarnitúra körözi le a másikat; a gazdálkodás stabil kiegyensúlyozottsága itt is, ott is vezetői erényeket tételez fel. Mégsem gondok nélkül való a sükösdi tsz-ek jelen helyzete.., ■ ■ ■ ■ NAGY KÁLMÁN községi pártti tkár* .egyben az ÜL Elet Tsz álapszérvi titkára: „Az együttműködés a három tsz között öt év óla téma, de gyakorlati előrelépés nincs. 1963-ban a járás egymilliós támogatást ajánlott fel közös gépjavítóműhely építésére. Akkor hiányzott a másik millió, amit hozzá kellett voL na rakni... Most már megvolna. De egyetértés dolgában messzebb állnak egymástól a tsz-ek, mint bármikor.” Miért? A viszony főképpen a Vörös Zászló és az Oj Elet Tsz vezetői között romlott meg; a dologban az Aranykalász nagyjából pártatlan, itt jelenleg az erőviszonyok alakulását figyelik. RADIOS JÖZSEE: „Egyesek számára csak akkor érdekes a kooperáció, ha azzal együtt a zsebük tartalma is növekedik.” GRUBER GYÖRGY: „Elkerülhetetlen, hogy némely alkatrészből olykor ne szoruljunk egymásra. S nemrég előfordult, hogy szerelőink átmentek a szomszédhoz, ahol azzal tanácsolták el őket, hogy az Oj Életnek semmit. Erre én azt mondtam: rendben van, többet ne menjetek, de ha onnan jönnek teljesítsétek kérésüket, ha mód van rá. Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel... ” A felszín alatt parázsló ellentétek fel-felcsapó füstjén át a következő előtörténetre látni, amely a két elnök elmondása alapján — leszámítva az egyéni elfogultság túlzásait — rekonstruálható: 1967-ben megszűnt a legeltetési bizottság. Több száz holdnyi területén osztozott a három tsz, Zömét azonban az Üj Élet kaparintotta meg. Kiderült, hogy a terület egyik részén jelentős tőzeglelőhely van. Ez azonban a Vörös Zászlóhoz jutott területet nem érintette. Mindenesetre a megyei tőzegtermelő vállalat lépéseket tett a lelőhely megszerzésére. De a sükösdi tsz-ek a kisajátítási határozatokat sorra-rendre megfellebbezték, s az ügy húzódott. A Bácskai Tsz-szövetségnél kompromisszumos javaslatot tettek: a helyi tsz-ek lépjenek kooperációba a vállalattal, s így a területről nem kell lemondaniuk. A kooperációs tárgyalásokba a Vörös Zászlót Is bevonták. Született egy előzetes megállapodás. Ám a megyei szervek a közös kitermeléshez nem járultak hozzá, erre a Vörös Zászló Tsz érdeklődése is lanyhulni, kezdett, az Üj Élet vezetői viszont elmentek a minisztériumig, s végül is elérték,, hogy a kisajátítás visszavonásáról kaptak végzést tavaly júniusban. Röviddel ezután kedvező ajánlattal jelentkezett náluk egv országos jelleggel működő tőzegtermelő vállalat. Megszületett az egyezség: az Űj Élet bér- termelésre átadott a cégnek 50 holdat, holdanként 20 ezer forintért. így tett szert az Üj Élet Tsz terven felüli egymillió forintra, amelyet fejlesztési alapjának növelésére fordított. A Vörös Zászló Tsz vezetői úgy érvelnek, hogy ez az összeg a három tsz-t közösen illetné meg, mert hiszen egy kooperációs egyezség már született tőzegügyben. Nem az egyhar- madra tartanának igényt, hanem arra, hogy az együttműködés megalapozására fordítsák. De az Üj Élet azt vallja: a terület megtartásáért való küzdelmet egyedül ők Vitték végig, ezért az egymillióhoz senki másnak nincs köze. ... Vég nélkül lehetne vitatkozni egyik vagy másik állásfoglalás méltányosságán, jogszerűségén. Ebből azonban nem születik együttműködés. (Fritvtativk.) Hatvani Dániel Az üzemek életében mindig valamiféle presztízst is jelent az exportálás. Az országhatáron túli pip.cok meghódításán és megtartásán túl a teljesítményt minősíti. hogy többnyire rendkívül igényes megrendelőket elégítenek ki. A tapasztalatok szerint a Fémmunkás Vállalat kiskunhalasi gyárának szállítmányaival elégedettek a Német Szövetségi Köztársaságban is, ahová különböző méretű csőkötő karimákat exportálnak. A nyugati országban tavaly 7 millió forint értékben adtak el ezekből a termékekből, s az idei esztendőre újabb megrendelések érkeztek. Képünk a „szabászat” mozzanatát mutatja be, amikor a munkások kivágják a lemezből a formákat. (Pásztor Zoltán felvétele) afSHSIISlSl Staféta A stafétabot jelkép, jelképe egy országos méretekben folyó versenyfutásnak, melynek célja a hár- mónikusan berendezett társadalom. Ennek elérésében azonban más és más nézeteket vallanak a fiatalok és pán az idősek, a „közép generáció” számára adott, pedig azok— Kovács András: filmjének tanulsága szerint # nem helyesen élnek véle. .Átadni viszont a fiatalok kezébe semmiképpen nem akarják — legaz idősebbek, eltérő módon 1 feljebb az olyan simuléJelenct a filmből. vélekednek a haladás sebességéről, a reformok és változtatások szükségességéről, és végrehajtási módozatairól. A stafétabot ilyen értelemben a hatalom — a világ, a társadalom irányításának lehetőségét szimbolizálja, a döntések jogát személyesíti meg. amely — sok fiatal felfogásában — csukony, és megalkuvásra hajlamos fiatalemberek részesülhetnek belőle, mint a film Barabás adjunktusa, vagy az önhitt és ellenszenvesen magabiztos főszereplő, Zoltán. Reális és képzelet szülte képsorok, helyzetek váltogatják egymást Kovács András alkotásában. Megismerünk egy rokonszenves egyetemi hallgatónőt, ZsuÁprilis 30-án lejár a határidő Még sokan nem újították meg lakáskérelmüket Köztudott, hogy a július 1-én hatályba lépő új lakásrendelet értelmében valamennyi korábban benyújtott lakáskérelmet április 30-ig meg kell újítani. A határidő rohamosan közeleg, s úgy tűnik, Kecskeméten sokan az utolsó napokra halasztják az igényfelújítást. Március elején, mielőtt megkezdődött volna a régi lakáskérelmek megújítása — tekintettel az igénylők nagy számára, s épp ezért a várható nagy ügyfélforgalom megelőzésére — a tanács végrehajtó bizottsága több mint háromezer szövetkezeti lakásigénylőnek postán juttatta el az erre a célra szolgáló űrlapót. E könnyítés ellenére sokan még nem nyújtották be a kitöltött kérdőíveket. Nem is szólva az állami lakás kiutalása iránt folyamodókról, akik között még nagyobb az igényüket eddig meg nem újítók száma. Nagyon kevés kérelemfelújítás érkezett be eddig például a szükséglakásban lakóktól. Mivel a kérelmek határidőre való megújításának elmulasztása igényjogvesztéssel jár, a végrehajtó bizottság ezúton is felhívja az érdekelteket a lakásigény-megújítások mielőbbi gosult. benyújtására. A lakáshivatal e célból minden munkanapon — egész nap — az érdekeltek rendelkezésére áll. Említésre kívánkozik még: mindenki, aki a lakáskérelmét megújította, az év végéig értesítést kap I pályakezdő értelmiségi fia- róla, hogy milyen tulajdo- I talság a valóságban is sok- nú — állami, szövetkezeti, j rétű^ problémáira irányítja OTP-társas zsát, aki bátran veti magát az igazság megismeréséért és közzétételéért folyó küzdelembe. és távol áll tőle mindenfajta megalkuvás és alkalmazkodás. Magatartása azonban (nem tudni miért) nem eredeti jelleméből fakad, hiszen egyéniségének pozitív tulajdonságait csupán barátjától, Zoltántól „szerezte”, aki viszont a film végefelé megtagadja „alkotását”. Kettőjükön kívül még sok vitatkozó és megint csak vitatkozó fiatallal találkozhatunk a Staféta képein, különböző szellemi színvonalon fejtik ki véleményüket az élet, a társadalmi haladás különböző kérdéseiről, és a nézőnek az az érzése támad, hogy a köznapi ifjúságra nem is igen hasonlítanak. Lényegében a film célja a vitára ösztönzés lenne. De jobbára csak ellenvéleményeket ébreszt, anélkül, hogy akár fiatalok — különösen a jelenlegi egyetemi hallgatóság, avagy a szóban- forgó bölcsészettudományi kart nemrég elvégzett kezdő tanárok —. akár az idősebb, „már beérkezett” és a stafétabot birtokában levő generáció tagjai magukra vagy „ellenfeleikre” ismernének. Nem látszik valószínűnek a történet alap- konfliktusa sem, mely szerint a pedagógusok élet- és munkakörülményeit taglaló szociológiai tanulmány közlése hivatalos érdekeket sért és ugyancsak kevéssé sikerült módon keverednek az alkotásban a dokumentum és a játékfilm elemei. Zavarónak érezzük az író-rendező narrátori, mindenütt jelenlevő és közbekérdező szerepét és a cselekménybonyolítás helyenkénti zavarosságát. Elhibázottsága ellenére azonban mégis sok szép és izgalmas részletet láthatunk a Stafétában, mert a lakásra jo-1 a n-zők figyelmét. i Pavlovits Miklós Megosztottság vagy együttműködés ? Tartják a piacot Fel nem ismert érdekek a három sükösdi tsz-ben i. Mit lehet írni Sükösdről? A falu néhány év alatt megcsinosodott Négy év alatt felépült 105 új családi ház. A régiekről is lekerült a rozzant nádtető — legalábbis a főutca mentiekről. Meghonosodott a fürdőszoba; Nyolcmillió forint a betétállomány. Nyugalom, elégedettség, frissen és mohón ízlelt jómód az érseki uradalom egykori falujában ... A hagyományos mutatók erre utalnak. A három tsz nagyjából azonos — és alacsonynak éppenséggel nem mondható — szinten gazdálkodik. Holott a talajadottságok nem bácskaiak, azaz nem rosszabbak annál: kis részben Duna mentiek, nagyobb részt homokhátságiak. Az aranykorona átlagos értéke egyik tsz-ben sem éri el a tízet. Mégis, az egy dolgozó tagra jutó átlagos évi jövedelem tavaly 20 ezer forint körüli volt. Az egyikben kicsivel fölötte, a másikban kicsivel alatta — az ezenkívüli ösztönzők különböző mérvű alkalmazása kiegyenlítésként hat. RADICS JÓZSEF, a Vörös Zászló elnöke: „A tavalyi év igazából nem volt olyan eredményes, mint szerettük volna, de a biztonsági tartalékunk így is több mint kétmillió forint. És kifizettünk 110 százalékos munkabért” DR. HÁMORI KÁROLY, az Aranykalász főkönyvelője: „Területünknek majdnem az egyötödén kertészkedésre rendezkedtünk be. Öntözéses gazdálkodást folytatunk, nemcsak a Duna mentén, de a homokon is.” GRUBER GYÖRGY, az Üj Élet elnöke: „1964-ig sorozatos mérleghiány, felfordulás jellemezte az itteni gazdálkodást. Sikerült talpraállítani... Próbálkoztunk 30—40 növénnyel is, mindenféle haszonállattal, azért, hogy a számunkra legalkalmasabb profilt kialakítsuk. Oly módon, hogy a kevésbé jövedelmező kultúrákról sorra lemondtunk. De jelenleg is termesztünk komlót, 18 holdon; s csak azért említem ezt, mert egyedüli tsz vagyunk az országban, amelyik ilyesmivel foglalkozik. Aztán égettünk téglát, sőt, meszet is ... ” ■ B B B Létrejöttüket tekintve a sükösdi tsz-ek nem egészen egyívásúak. A Vörös Zászló — a mostaninál lényegesen kisebb területen — már 1949-ben megalakult; zsellérek, agrárproletárok társulásának köszönhetően. Később is a falu legszegényebb törpebirtokosaiból gyarapodott a taglétszám. A másik két tsz az átszervezéskor jött létre. Az Aranykalászt fele-fele arányban középparasztok, illetve kisbirtokosok alakították. Az Üj Életet pedig többnyire egyazon vagyoni kategóriához tartozó kis- és törpebirtokosok. Olyan tényezők ezek. amelyek hatóköre évről évre szűkebbre szorul. Olyan mértékben ahogyan az új generáció jelentkezik. Ez a folyamat jelenleg még nem ellensúlyozza az elöregedést — pl. a Vörös Zászló tagságának a fele nyugdíjas és járadékos —.
