Petőfi Népe, 1971. április (26. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-11 / 86. szám
AZ ESEMÉNYEK KRÖNIKAJA HÉTFŐ: a Népi Egység sikere a chilei helyi választásokon. Brandt—Heath-találkozó. KEDD: Ultra baloldali puccskísérlet Ceylonban. Koszigin beszámolója a szovjet pártkongresszuson. SZERDA: Általános sztrájk Olaszországban. Bejelentik, hogy Chile elismerte az NDK-t. CSÜTÖRTÖK: Nixon beszéde az indokínai politikáról. Ellentmondó jelentések a kelet-pakisztáni Síarcokról. PÉNTEK: Befejeződött az SZKP XXIV. kongresszusa, ismét Brezsnyevet választották főtitkárrá. SZOMBAT: Súlyos összecsapások Dél-Vietnamban. Arabközi tárgyalások a jordániai válság rendezésére. így látta a hetet kommentátorunk, Réti Ervin: Kritika két korsó között... James White amerikai őrmester két korsó jéghideg sör között Nixonnak az indokínai politikáról mondott szavain tűnődött. „Nahát, az elnöknek fogalma sincs arról, hogy mi történik itt...” — fortyant fel nem kis méreggel. Az idézet hitelét az adja, hogy a dél-vietnami amerikai csapatok sorában szolgálatot teljesítő tiszthelyettes kifaikadását a UPI tudósítója továbbította Quang Tri-ből. Egy másik őrmester, Terry Shelton az elnöknek azt az enyhén szólva optimista kijelentését cáfolta, hogy a háború végéhez közeledik: „Majdnem két éve vagyok itt és az iram nem csökken.” Ezt a tényt különben a hétköz- beni hadijelentések is alátámasztották, a 9-es főközlekedési út mentén az utóbbi idők leghevesebb harcai dúltak Dél-Vietnamban. Természetesen túlzottan naiv lenne a feltételezés, hogy az elnök nem tudja, milyen helyzet alakult ki az indokínai félszigeten. Valószínűleg nagyon is tisztában van vele, azért mondta el csütörtök hajnali beszédét. Ebben ma- gyarázgatni próbálta a laoszi vereség bizonyítványát, s részletes, bár távolról sem kielégítő csapatkivonási körvonalakat rajzolt fel, nyilván az elégedetlenség leszerelésére. Az igazi kérdésre nem adott választ: az átmeneti nyugtatgatáson túl mit szándékozik valójában tenni. Amennyiben ugyanis az Egyesült Államok továbbra is visszautasítja a békés megoldást, az agresszió logikájából következően komoly veszélye lehet az újabb támadó akcióknak, beleértve a VDK elleni provokációkat is. Ezért hangzott el újabb nyomatékos figyelmeztetés Washington címére Moszkvából: az SZKP XXIV. kongresszusa külön szolidaritási felhívásban követelt békét és szabadságot Indokína népeinek. Nem maradt el az állásfoglalás a másik válsággóccal kapcsolatban sem, a kongresszus nyilatkozatot tett közzé a közel-keleti igazságos és tartós béke érdekében. S napvilágot látott a kongresszus határozata is, amely szinte összegezését adja a legfontosabb problémáknak, sűríti mindazt, amiről tíz napon keresztül a Kreml Kongresszusi Palotájában tanácskoztak. A kongresszus értékelése természetesen messze túlemelkedik egy heti eseményösszefoglaló és kommentár keretein. Jóstehetség sem kell annak megállapításához, hogy anyaga jóidéig időszerű lesz. alighanem a következő kongresszusig. A kongresszus egységesen jóváhagyta az SZKP politikai irányvonalát, tehát a folyamatosság jegyében zajlott. (Ez különben a vezető szervek megválasztásánál is érződött, amikor a főtitkár, Leonyid Brezsnyevet és a politikai bizottság tagjait újjáválasztották.) Az elvi következetesség azonban nem áll ellentétben új tényezők és új elemek megjelenésével, sőt megkívánja ezeket a változtatásokat. Így hangzottak el — az eddigi külpolitikai törekvéseknek megfelelően — új leszerelési indítványok a kongresszuson, vagy a megfelelő alapok biztosításával •az új, kilencedik ötéves terv így fordíthat az eddiginél nagyobb súlyt a B- szektor növelésére. Vessünk azonban rövid pillantást — ismét helyszűkében vagyunk a nemzetközi események csúcsforgalma közepette — a hét többi fejleményére. Öröm és aggodalom vegyülhetett a hírek olvasásakor. A chilei nép az urnáknál mondott ítéletet az Allende kormány első hónapjairól — s ez az ítélet egyértelműen pozitív volt. A választópolgárok a továbblépésre buzdították a Népi Egység kormányát, amely a hét derekán bejelentette az NDK elismerését s a parlamentben keresztülvitte az alkotmányreformot Ázsiából annál viharosabbak a jelentések: Pakisztánban változatlanul áttekinthetetlen a helyzet, Azok a táviratok, amelyek már nem kevesebb, mint hatszázezer áldozatról tudósítanak, valószínűleg erősen túlzottak, de szavahihető szemtanúk holttestek százait látták a chittagongi öböl vizében. A megoldásra elsősorban a pakisztániaknak kell lépéseket tenniük — a véres polgárháború helyett a nyugodt és türelmes tárgyalások módszerével. Hasonlóképpen megnyugvást keltene a kiéleződött pakisztáni—indiai ellentétek rendezése, hiszen emlékezhetünk rá, miként vezettek helyi háborús konfliktusokhoz a felszítok nacionalista szenvedélyek. Katonai mozdulatok folytak Ceylonban is, ahol ? Bandaranaike asszony vezette haladó egységkor mánynak kellett önvédelm intézkedéseket tennie a: ultrabalos lázadókkal szénben. A haladó kabiné* múlt súlyos örökségé küszködik, fellép az imp rialista erők és helyi k. szolgálóik ellen, s közben az álforr Ha! már csapatok valósággal hátbatámadták Colombót. A béke és jólét programja Az utolsó mondat is elhangzott, kiürült a hatalmas kongresszusi terem. A küldöttek és a vendégek már a hazautazáshoz készülődnek, hogy élőszóval, a személyes élmény erejével mondják el otthon mindazt, ami tíz nap alatt a tanácskozó teremben történt. Beszélni, beszámolni bőven van miről: az SZKP XXIV. kongresszusán elhangzott beszédek, felszólalások a politikai, társadalmi, gazdasági és nemzetközi kérdések olyan széles skáláját érintették, amelyek minden bizonnyal még hosszú ideig az érdeklődés középpontjában m,aradnak a Szovjetunióban és a világ más országaiban egyaránt. A kongresszus tanácskozásának tíz napja meggyőzően demonstrálta azt a hatalmas erőt, amely napjainkban a kommunizmus, a szocializmus eszméjének, az imperializmus ellen küzdők sokszínű táborának zászlaja alatt szerte a világon felsorakozik. Olyan soknyelvű, sokajkú, de mégis egy nyelven beszélő nemzetközi fórummá vált ez a tanácskozás, amelynek minden eddiginél nagyobb vendégserege — a földkerekség 90 országából érkezett több mint száz küldöttség — puszta jelenlétével, de méginkább a felszólalások tartalmával bizonyította, hogy a kommunista világmozgalom ereje, egysége, tekintélye és vonzereje az utóbbi években mennyire megnövekedett. Jelentősen fokozza ezt a vonzerőt az SZKP Központi Bizottságának kongresszusi beszámolójában felvázolt széles körű békeprogram, amelyről politikai megfigyelők joggal állapították meg, hogy az SZKP lenini hagyományainak töretlen folytatását, a XX. kongresszus után kialakított politikai vonalvezetés továbbvitelét jelenti. Az öt nukleáris hatalom értekezletének összehívására és a leszerelés problémáinak átfogó megtárgyalására tett javaslatok, az indokínai és a közel-keleti háborús tűzfészek felszámolását, a konfliktus tárgyalásos úton történő rendezését sürgető felhívás, a jobb nemzetközi megértés és együttműködés előmozdítása, a még meglevő gyarmatok felszámolásának követelése, az embert körülvevő természet megóvásának hangsúlyozása olyan nagy jelentőségű békeprogram, amely alapos tanulmányozást érdemel, sokirányú eszmecserére ösztönöz. Megkülönböztetett helyet foglal el a kongresszus a Szovjetunió Kommunista Pártjának történetében belpolitikai szempontból, a Szovjetunió belső élete vonatkozásában is. A Központi Bizottság beszámolójában Koszigin miniszterelnöknek az új ötéves terv irányelveiről elmondott beszédében és a felszólalásokban olyan gondolatokat, társadalmi és gazdasági célkitűzéseket fogalmazott meg, mondott ki a kongresszus, amelyeknek a végrehajtásával új fejezet nyílik a kommunizmus építésében, a Szovjetunió fejlődésében. Az egész kommunista világmozgalom, a szocialista eszme tekintélyét növeli, hogy minden eddiginél nagyobb gazdasági, politikai és társadalmi eredményeket rögzíthetett ez a kongresszus, s a kommunista építés vonzó, nagy távlatokat nyitó programját vázolta fel. Ez a program elsősorban azt célozza, hogy az eddigit jóval felülmúló mértékben emelkedjék a szovjet emberek életszínvonala, anyagi jóléte. A kongresszuson elfogadott határozatokból azt olvashatjuk ki, hogy jogos a feltételezés: a következő években minden eddiginél érzékelhetőbben beérik a szovjet emberek eddigi hatalmas erőfeszítéseinek, a szocializmus, a kommunizmus építéséért a korábbi időszakokban vállalt áldozatoknak a gyümölcse. Sokatmondó az a tény, hogy az új ötéves terv irányelveiben — az ötéves tervek sorában ezúttal először — a közfogyasztási cikkek termelésének növekedési üteme meghaladja a termelőeszközök gyártásának növekedési tempóját —, amit a nehézipar eddigi sokirányú fejlesztése tesz lehetővé. A mezőgazdaság fejlesztésére is jóval nagyobb összegeket készülnek fordítani, mint bármikor eddig. Mindez azt a jogos reményt kelti, hogy jelentősen javul a lakosság ellátása, több árut kínálnak majd az iparcikkboltok és az élelmiszerüzletek. A gazdasági munka hatékonyságának növelése, a minőség javításának fokozott szorgalmazása, minden szinten az ésszerűbb gazdálkodásra való törekvés, a gazdasági reform eddigi szakaszának pozitív fogadtatása és további elmélyítésének terve — ez adja meg az életszínvonal emelésére, a kommunizmust építő ember szükségleteinek magasabb szintű kielégítésére irányuló nagy program realitását. KÁDÁR JÁNOS A CSILLAGVÁROSBAN Nixon elnök nyilatkozott további vietnamizálási terveiről. Képünkön: Nixon fehér házbeli iloljozószobá- jában. A háttérben grafikon amellyel vietnamizálási politikájának eredményességét igyekszik bizonyítani. Kádár János megtekintette a szovjet űrhajósok életéről és munkájáról készített kiállítást. Jobboldalt P. Popovics űrhajós magyaráz a magyar vendégeknek. Kádár és Popovics között P. Kutakov, szovjet légügyi marsall. MEGKEZLoDTEK a választási nagygyűlések Gagarin űrrepülésének tizedik évfordulója alkalmából szovjet űrhajós küldöttség érkezett hazánkba. Képünkön: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke kitüntetéseket nyújt át a vendégeknek. az usztasák Áldozata A héten megkezdődtek a választási nagygyűlések. Képünkön Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke fontos bejelentéseket tesz a tatabányai Népházban megtartott nagygyűlésen. ŰRHAJÓS Vladimír Rolovics, Jugoszlávia stockholmi nagykövete ellen szerdán usztasa soviniszták merényletet követtek el. NIXON NYILATKOZOTT
