Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
1Vti. február i, fiedfl Ki oldal Életszükségletté vált...! Az eligazodás alapismeretei — marxista középiskola Reggel nyolc óra. Kecskeméten, a járási pártbizottság nagytermében fel nőttek társalognak. Kezükben tankönyvek, jegyzetfüzetek. A vita előtti percekben mégegyszer átfutják, megbeszélik a nehezebb anyagrészeket. „Értéktöbblet, profitráta, prosperitás, ismeretelmélet, determinizmus, relatív igazság” — ilyen és hasonló szavak „fűszerezik” a társalgás nyelvezetét. >yNem politizálok5 Hányszor hallottunk munkás hétköznapok beszélgetései, vitái során ilyen kijelentést — sokszor olyan emberek szájából is —, akiktől különben nem vártuk volna. Lehetséges ma olyan emberi magatartást kialakítani, amely független emberi, gazdasági, politikai viszonyainktól? Távol tarthatja magát életünk dolgaitól valaki? Munkánk, cselekedeteink: emberségünk és életünk hasznosságának fokmérője. Az nem politizál csak, akinek nincsenek kapcsolatai, akinek közömbösségből nincs igénye arra, hogy megismerje környezetét; a társadalmat, fejlődésének törvényszerűségeit, távlatait. Pártoktatásunk hivatott többek közt arra, hogy olyan lehetőségeket teremtsen — jól bevált oktatási formák, különböző vitafórumok szervezésével —, amelyeken az emberek megtanulhatnak politizálni — mondhatnám úgy — megismerni, összefoglalni, irányítani; mások és maguk cselekedeteit, gondolatait. A marxizmus—leniniz- mus egyéves esti középfokú iskola ilyen jól bevált oktatási forma, ismeret- szerzési fórum. A színvonal Kellemesen meleg a szoba, ahol Buday István, a kecskeméti járási pártbizottság titkára vizsgáztat. Az asztal előtti széken Steinacher Péterné ül, tételéről beszél. Kérdése: „A kapitalista társadalom osztályviszonyai, az alapvető osztályok?” A beszámoló „jól megfelelt” minősítést érdemel. Kaszap László szintén tanácsi dolgozó, „Marx, Engels, Lenin tevékenysége a munkásosztály tudományos világnézetének megalkotásában” anyagrészből felel. Marx Károly munkásságáról beszél, a dialektikus és történelmi materializmus megszületéséről, Engelsszel kötött barátságáról, Lenin nagy művéről, az Enpirioktriticiz- mus kritikájáról, annak történelmi szerepéről. Mondataiból érződik, hogy ismeri ideológiánk három óriását, munkásságuk ösz- szefonódásának történelmi indítékait. A minősítés, „jól megfelelt”. Mint később megtudtam a kecskeméti járás marxista középiskolájának nyolc csoportjában 186-an tesznek az idén félévi vizsgát. Tisznkérské-'. 1 Orgoványon, Kerekegyházán, Kecskeméten, Kun- szentmiklóson. Szabadszálláson és Városföldön tanul — immár a második éve — egy-egy csoport. Török Sándor, a járási pártbizottság osztályvezetője a marxista középiskolát jól bevált oktatási formának tartja. — Elérkeztünk odáig — válaszol kérdésemre —, hogy több csoport indítása nem szükséges, az oktatás színvonalát viszont tovább emeljük. Sikeréről talán annyit, hogy járásunkból a végzett hallgatók közel hetven százaléka jelentkezik az állami oktatásban való részvételre. Fel- készültségük olyan szintű volt, eddig is, hogy köny- nyen bejutottak az esti egyetemre. Az iskola gyakorlati szerepe talán abban a legjelentősebb, hogy lehetőséget ad olyan emberek világnézeti, politikai ismereteinek bővítésére, akik valamilyen formában irányítanak, naponta emberek problémáival, ügyes-bajos dolgaival foglalkoznak. A döntések meghozatalához pedig nélkülözhetetlen az áttekintés, az összefoglalás, a véleményalkotás. Felnövés Szabó Mária, a László- falvi Községi Tanács dolgozója elkészítette jegyzeteit, kissé izgul a felelés előtti percekben. Kérdéseim suttogva intézem hozzá, hogy ne zavarjuk a felkészülést. Arra, hogy mit jelent számára a középiskolában tanított anyag, így válaszolt: — Én tényleg nem azért járok ide, hogy legyek valahol. Akadna más dolgom is épp elég. Jelenleg a tanácsnál dolgozom, gimnazista koromban nem szerettem a politikát. „Magasnak”, érthetetlennek, távolinak tartottam, Azóta eltelt pár év. Dolgoztam, hallottam, tapasztaltam. Több olyan élménnyel, eseménnyel találkoztam, amihez valamilyen formában közöm volt. de nem tudtam hova tenni. Ezzel nem akarom azt mondani, amióta ide járok, máról holnapra „megvilágosodott az agyam”, de sok dolog nyilvánvalóvá vált számomra, természetes, hogy értem. Huszonhárom éves vagyok. Szükségesnek érzi az ember, hogy ilyen értelemben is felnőjön. Csató Károly Kodály Zolíánetnléknapok Debrecenben Vasárnap a Déri Múzeumban megrendezett kiállítás megnyitásával megkezdődtek Debrecenben a február 8-ig tartó Kodály Zol tán-emléknapok. A kiállításon eredeti kéziratok, levelek, képek, fotók mutatják be Kodály Zoltánt mint népzenekutatót, népművelőt, alkotóművészt és interpretátort, alakját az irodalomban és a művészetben, valamint Kodály és Debrecen kapcsolatát. A Kodály-emléknapokra a Debreceni Városi Tanács Kodály portrépályázatot hirdetett. A Képzőművészek Szövetsége kelet-magyarországi szervezetének tagjai közül 21 művész 24 pályaművét mutatták be a kiállításon. A zsűri döntése alapján 4000—4000 forintos díjjal jutalmazták: Bíró Lajos, Józsa János, Topor András portréját, Révész Napsugár grafikáját és Váró Márton Ko- dály-plakettjét. A stúdiószínház előadása A „Kecskeméti Játékszín ’71”, azaz a Katona József Színház stúdiószínpada legközelebbi bemutatkozására a Zrínyi iskola pinceklubjában kerül sor. Az „alagsori színház” február 5-én, péntek este nyolc órakor sorra kerülő bemutatójának környezete, a mindössze 70 nézőt befogadó terem és a pódiumszínpad is kiválóan alkalmas, hogy a modem dráma-törekvéseknek megfelelően, a nézők is a játék részesévé váljanak. Scibor-Rylski: Ismerős ismeretlen című darabja Európa számos színpadán aratott már megérdemelt sikert. A feszült, izgalmas fordulatokkal tarkított dráma egyetlen éjszakán játszódik- Mindössze' két szereplő, egy férfi és egy nő eleveníti meg a történetet. A Turián György rendezésében készült előadás művészei Forgács Tibor és Falvay Klári. Készülődés a vadászati világkiállításra Az idei budapesti vadászati világkiállítás nemzetközi trófeabemutatójához rangos magyar anyagot válogattak össze. A gyűjteményben feltétlenül helyet kap az eddigi világrekorder magyar szarvasagancs, dám- és őztrófea és a világranglistán ugyancsak előkelő helyet szerzett egész sor hazai trófea. A világkiállítás rendezői újabb felhívást tettek közzé, amelyben kérik a vadászokat és azokat az intézményeket, amelyekben értékes trófeákat őriznek, hogy a kimagaslóan magas pontszámú, vagy éppen rendellenességükkel kitűnő trófeákat — ameny- nyiben még nem vétették nyilvántartásba — jelentsék be a megyei, illetve az országos trófeabíráló bizottságoknál. A kiállítás magyar anyagának kiegészítéséhez nagy szükség lenne például olyan őz- és vaddisznótrófeákra, amelyek magyar területről származnak, de mindeddig jegyzetlenek voltak a vadászati eredménylistákon. vírzi Mi van a rácsos kapuval? Űjabban mind több példát találhatunk a befejezett melléknévi igenév ál- lítmányi használatára. A halászat megengedett — olvassuk. Másutt meg ilyen mondatokat találunk: Ez a kérdés megoldott. Minden kényelem biztosított. Bizony csikorognak ezek a mondatok. A magyaros fogalmazás ez lenne: a halászat meg van engedve, a kérdés meg van oldva, minden kényelem biztosítva van. Nyelvi babona az, hogy nem magyaros az igenévnek a van, volt, lesz igealakokkal való kapcsolata. Néha még a jó nyelv- érzékűek sem merték használni, mert a német szenvedő igealakok ilyenféle fordítását látták bennük: az összejövetel el lett halasztva, a ház fel lett építve. 18. MAGYAR RAPSZÖDIA Két és fél napig időzött a Székesfehérvár Durban kikötőjében. Ott-tartózkodásának második napján, november 12-én, közölték a helyi újságok, hogy ama hajók közül, amelyek a Szuezi-csatorna lezárása miatt kénytelenek voltak megkerülni Afrikát, az ezredik aznap érkezett a kikötőbe. A mi hajónknak szerencséje volt, hogy a rádión jóval korábban adott jelzésének megfelelő időpontban vetett horgonyt, mert ellenkező esetben nem lett volna számára hely a kétmedencés száraz-dokkban a szükséges javítások elvégeztetésére. Erre egy-két hétig is kellett volna várakoznia. így viszont a zsilippel ellátott dokkban hamarosan bakra „ültették”, majd kiszivattyúzták alóla a vizet, s 450 fontért az erre a célra létesült vállalat munkásai, a magyar tengerészekkel karöltve, kijavították a hibákat. Mindenekelőtt megtisztították a hajótest víz alatti részét az 5 centi vastagon rátapadt — s a sebességet nagyban fékező — csigáktól. Eléggé súlyos rongálódások is helyrehozásra szorultak. Így például — a kapitány távirati jelentése szerint — „mindkét hajócsavar szárnyai tekintélyesen görbültek és helyenként repedezettek voltak, a lengéscsillapító bal oldalon, hajó középrészén 9 méter hosszan erősen begörbült... hajófenék orrtőnél erősen benyomódott; lemezanyag puhaságának tulajdonítható, hogy sehol nem szakadt be...” Még egész sor kisebb-nagyobb sérülést jelentett Süveges László, s — a DETERT érdeklődésére — azt is, hogy „Cape Town után esedékes kikötők Dakar, esetleg Las Palmas, valamint Gibraltár.” E kikötők megjelölésére azért volt szükség, hogy a budapesti központ idejében tárgyalhasson az ügynök- sZaekkei a hajó fogadósáról, s esetleges ár'Ti'zá11,'*/' sokról. Az egyébként, hogy Afrika legdélibb kikötője, Cape Town (Fokváros után a következőnek már az igen messze levő szenegáli Dakart jelölte meg a kapitány, sejteti, hogy eltervezte: a legforróbb kontinens nyugati partján nem attól legfeljebb — a Székesfehérvárnak engedélyezett — 100—120 mérföldnyi távolságban irányítja a hajót, hanem a Guineai-öbölt átlósan átszelve. Így — ha a tengeri KRESZ szabályait megszegve is — két-három héttel előbb érkeznek haza. A legénység hangulata kitűnő volt, amiben a kellemes idő is szerepet játszott (itt, a déli féltekén, késő tavasz volt), főként pedig az, hogy már biztosra vették: karácsonyra viszontláthatják övéiket. Erre a milliós város korábbi neve, Natale (karácsony) is emlékeztette őket. (Nem gondolták, hogy a sors majd keresztülhúzza számításaikat.) Jókat mosolyogtak azon, hogy az angol ügynökség hivatalnokai nem tudták kimondani a Székesfehérvár nevét, s ezért — csodálkozva, hogy ilyen kis hajó az óceánon közlekedik — elkeresztelték „Hungarian Rapshody”-nek, azaz: Magyar Rapszódiának. És nem emlékeztek arra, hogy valaha is horgonyzott a kikötőben magyar hajó. Csupán egy öreg „tengeri medvének” rémlett, hogy utoljára a 10-es évek táján jártak erre magyar tengerészek — a monarchia császári sa- sos lobogója alatt. Az újságokból értesülve a Székesfehérvár ottlétéről, asszonyostól-gyerekestől egy tucat 56-os disszidens is felkereste tengerészeinket. Nem élnek rosszul, de mindegyikük bevallotta, hogy nagyon keményen kell dolgozniok. Egy-kettő strici-mód viselkedett, a többségük azonban könnyezve kérdezte: Mikor láthatnak megint magyar hajót, lobogót? Tapasztalhatták még a mieink, hogy a fajgyűlölet kormányának országában — a törvények értelmében — a színes bőrű szolgák nem lakhatnak a gazdáikkal egy épületben; a villák mögött apró vityillók vannak a cselédek számára. És a modern sportstadionban, valamint ennek a klubhelyiségeiben csak fehér bőrűek — többségükben inkább angolok, mint búrok — tartózkodhatnak. A Salisbury nevét viselő rakpartról november 13-án indult el a Székesfehérvár Cape Town felé. A sebessége már 11,5 csomóra növekedett, amit egyrészt a külső terhe levetésének, másrészt az Agulhas-áramlás- nak köszönhettek tengerészeink. Az Agulhas (Tű) fok mellett két nap múlva este hatkor hajóztak el. Itt kezdődik az Atlanti-óceán. A tengerészeti szakkönyvek szerint a két óceán „elméleti” határát a parton oszlop jelzi, ezt azonban a távolság miatt nem láthatták. Az óceánok közötti különbséget is csak annyiban észlelték, hogy az Agulhas- áramlás többé nem „tolta” a hajót, mert innen délre tordult. A hőmérséklet is fokozatosan csökkent. No- amVr 15‘én délben 25, két nap Tnii'v", — ugyanabban az idő; : tban — viszont már csak 15 Celsius-fo- kot mértek. A kabinokban már fűteni kellett. (Folytatjuk) A meg van írva, át van lőve, el van terjedve, le van bélyegezve-féle igeneves szerkezetet helyteleníteni kell? Akkor Madách sem tudott jól magyarul, amikor ezt írta: „Be van fejezve a nagy mű, igen.’’ Vagy Mátyási nyomán a nép is rosszul énekli: „Be van a két szűröm ujja kötve.” A sürgöny póznáról is azt mondja a nóta: „Rá van csavarintva az a kutya derót.” És mi van a cím rácsos kapujával? Ha daloljuk a nótát, még meg is ismételjük, hogy „Zöldre van a, zöldre van a rácsos kapu festve." Ennyi példa meggyőzhet bennünket, hogy az említett igeneves szerkezetek nemhogy magyartalanok, hanem inkább nagyon is magyarosak, amikor állapotot akarunk kifejezni. Az a lényeges, hogy egy lezáruló cselekvést és egy meghatározott időben bekövetkező állapotot fejezzenek ki. A csónak ki van kötve (most), ki volt kötve (tegnap) és ki lesz kötve (holnap)Szabályt megállapítani nagyon körülményes, de azért használatuk néhány esetére rámutathatunk. Mindenekelőtt tárgyas igék esetében (a búza le van aratva). A tárgyatlan igék közül azokról lehet szó, amelyek olyan folyamatot, vagy történést fejeznek ki, amelyek az alany szándékos közreműködése nélkül jöttek létre (meg van bénulva a karja, a tó ki van száradva). Ugyanion szó lehet a visszaható igék egy csoportjáról is (fel van öltözködve, meg van borotválkozva). Viszont használatuk nem helyes a mozzanatos és kezdő igéknél, mert azok az eredmény-állapotot nem tudják előtérbe helyezni (a szem fel van csillanva, feje meg van fájdulva, meg van szédülve). De a bizal- mas-gunyoros kérdés: meg van szédülve? elfogadható. Ugyanígy helytelen, ha cselekvésre, vagy annak befejezettségére utalunk (be vagyok fizetve ebédre, meg vagyok értve?). Végül még csak a helyzetváltoztatást kifejező tárgyatlan igéket említsük meg. „El van utazva’’ — mondják sokszor helytelenül valakiről. ahebietf, hogy azt mondanák: elutazott, nincs itthon. Ez az ..el van utazva” ugyanúgy helytelen, mint a következők: haza van jőve. le van feküdve, ki van rá* ■ ándulva a hegyekbe De azt mondhatjuk: a bokája ki van rándvlva. Kis« István
