Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-05 / 30. szám
Építkezés, javítás A szol sál tatások egyik ága a motortekercselés. Ennek a munkának a végzése közben fényképezte le a foio- riporter Gyarmati Károlyt. ben és 1956-ban a korábban elért belső megszilárdulás, mintha lazult volna, s ennek következtében visszaesett a termelés, csökkent a termelési érték is. Ez az állapot azonban — amint a későbbi eredmények mutatják — csupán átmenetinek bizonyult, s 1957- ben újra a fellendülés útjára léphettek a szövetkezet vezetői, dolgozói, s amikor 1961-ben a második ötéves terv feladatainak a megvalósításához fogtak, már arról adhattak számot, hogy a szövetkezet előző évi terme- lési értéke elérte a 12 minié forintot, saját vagyona pedig az egymillió forintos értékhatár körül mozgott. A tizedik évét ünneplő szövetkezetnek — háttá meg a szövetkezet vezetősége azt az örvendetes tényt, hogy minden tekintetben elérték a fejlődésnek azt a szintjét, ami a jól működő, nagy szövetkezetnek jellemzője. Ezt a tényt azonban nemcsak ők szegezték le, mert a megyében akkor működő 83 kisipari szövetkezet közül elnyerték a harmadik helyezést, s ezzel együtt a „Kiváló kisipari szövetkezet” kitüntető címet is kiérdemelték. A szóbanforgó év nemcsak szakmai, termelési szempontból volt kiemelkedő, hanem politikai, ideológiai értelemben IS fejlődés mutatkozott. A kettő természetesen ösz- szefüggésben és kölcsönhatásban van egymással. lAGO-baa alakult meg ki«. es Tulajdonképpen még csak egy fél év múlva tölti be huszadik „életévét” a Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet, de ennek ellenére már régen nagykorúnak mondhatjuk eredményei, a lakosság részére végzett építőtevékenysége, szolgáltatásai alapján. Izgalmas feladat megrajzolni a szövetkezet alakulásától — 1951. augusztus 10-töl — a mostanáig eltelt időt, a szövetkezet fejlődését, az egyes állomásokat, nyomon követni azt az erőfeszítést, amely mindig a közösségi szempontok érdekében történt: jobban és sokoldalúbban kielégíteni a hozzájuk forduló megrendelőket, a változó igényekhez igazítani tevékenységüket. Amikor az említett napon mindössze kilenc szakma képviselőiből és 19 taggal — akik többnyire idős kisiparosok voltak — létrejött a Kiskunfélegyházi Épületkarbantartó és Építő Kisipari Termelőszövetkezet, mindössze néhány ezer forint értékű, elavult szerszámmal, termelőeszközzel rendelkezett. Ugyancsak 1951-ben, de néhány hónappal korábban alakult meg Kiskunfélegyházán a Festő Kisipari Termelőszövetkezet, amelynek 15 tagja volt. A külön-külön gyenge eredményeket felmutató szövetkezetek 1953. január 1-én egyesültek. Tévedés volna azonban azt gondolni, hogy az egyesülést követően egycsapásra megszűntek azok a gondok, amelyek korábban külön-külön foglalkoztatták a két szövetkezetét. Mindkét egységnél elsősorban a szervezeti lazaság volt a legnagyobb fogyatékosság, ami főleg a termelési értékek alacsony összegeivel bizonyítható, hiszen munkájuk bőven volt. Például az 1951 augusztusában alakult épületkarbantartó és építő szövetkezel működésének második esztendejében, 1952-ben mindössze 600 ezer forint értéket termelt, saját vagyona pedig csupán néhány ezer forintot tett ki. Hasonló helyzetről számolhat be a festő ktsz első évének krónikása: náluk sem volt jobb a helyzet. Éppen ezeknek a nehézségeknek a leküzdése érdekében történt meg a már említett egyesülés. Hogy ez jó gondolat volt, helyes lépésnek bizonyult, azt már a következő esztendő eredményei is igazolják: 1954-ben a szövetkezetnek kétmillió 200 ezer forint volt a termelési értéke. Az egyesülés utáni évben. 1954-ben vette fel a szövetkezet azt a nevet, amelyet azóta is használ: Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet. Elnyerték a kiváló címet A Kiskunfélegyházi Építőipari Szövetkezet központi szolgáltatóháza. val a város és az akkor még meglevő kiskunfélegyházi járás területén igen szerteágazó, sokoldalú feladatot látott el. Mennyiségileg és minőségileg is nagyobb feladatok vártak a szövetkezet kollektívájára a második ötéves terv idején. Ezt természetesen nem tudta volna teljesíteni a szövetkezet az előző évek „felkészülése” nélkül. Ezt a felkészülést — természetesen nem a teljesség igényével — a fentiekben ismertettük. Lényege a szövetkezet anyagi, szervezeti megerősítése volt és az sikerült is. ugyancsak a kongresszus tiszteletére szervezett munkaverseny, amibe ösz- szesen 14 különböző szakfolytatott munkaverseny legjobbjai között. Érthető tehát, ha a szövetkezet vezetősége — 1963-ra Erkölcsi és anyagi megbecsülés lene taggal a szövetkezet pártszervezete, majd ugyanebben az évben létrejött a KlSZ-alapszerve- zet, amelynek akkor 20 tagja volt. A szövetkezet tizenhat részlegével és ezen belül 200 dolgozójámához tartozó brigád nevezett be. A munkaversenyben eredményesen résztvevőket ekkor is, de azóta is évről évre jutalmazzák, erkölcsi és anyagi elismerésben részesítik. Természetesen a szövetkezet teljes kollektívájának jó munkája kellett ahhoz, hogy az állandóan fokozódó terveket teljesítsék. Kőművesek, ácsok, mázolok, villanyszerelők, festők, raktári dolgozók, szállítók, lakatosok szerepelnek az 1962-ben leA fejlődés azonban nem volt töretlen, mert a következő két évben, 1955az ipari tanulókat is beleszámítva — 200 dolgozója volt. Ekkor állapítA második ötéves terv során is egyik legnagyobb feladata volt a népgazdaságnak többek között a lakásépítés. Talán ismeretes, hogy 1961 és 1965 között a tervelőirányzat országosan 300 ezer lakás felépítését írta elő. Ebből jó néhányat Kiskunfélegyházán és környékén építettek meg, s s közülük nem egyet éppen a Kiskunfélegyházi Építőipali Szövetkezet szakemberei. A zömmel családi és sorházakat korszerű eljárással, a modern kor követelményeinek megfelelő kivitelben adta át a szövetkezet. Ezen túlmenően azonban a szövetkezet számos régi . házat tatarozott, felújított, bővített, ami szintén sok munkát jelentett, de a kiválóan végzett munka a szövetkezet jó hírnevét öregbítette. A lakosság igényének megfelelően egyre bővült a háztartási gépek, eszközök javításával, karbantartásával foglalkozó részleg is. Ekkor már egy év alatt több lakást épített a szövetkezet, mint a korábbi öt év alatt összesen és vele párhuzamosan fejlődött a lakosság és a közületek részére végzett ipari javítás-szolgáltatás is. Kétségtelenül nagyot lendített a munkán az, hogy 1962. novemberét a kongresszusi munkaverseny jegyében dolgozták végig a szövetkezet tagjai (az MSZMP VIII. kongresszusáról van szó). Ezt azonban megelőzte egy, az év elején indított és A szövetkezet jó munkájának időtálló bizonyítékai a kétszintes, négylakásos társasházak Félegyházán, a Móra Ferencről elnevezett városrészben« Lakásfelújítás, korszerűsítés. Tóth László, a szövetkezet dolgozója fehér csempeburkolatot készít. is meghirdette a munkaversenyt, amely azóta meghonosodott a szövetkezetben, s egyik hajtóereje a jó munkának, az eredményeknek és a kollektív szellemnek. Ennek a versenynek a legjobbjai évről évre bizonyították szaktudásukat, hűségüket, szorgalmukat, s jelenleg már huszonkét kiváló dolgozója van az építőipari szövetkezetnek. Kétségtelen, hogy ennek a szellemnek is köze van ahhoz, hogy a kollektíva a második ötéves terv során lerakhatta az alapjait Kiskunfélegyházán, az Alpári útón a központi telephelynek, amelyet azóta is tervszerűen és következetesen tovább fejleszt, s a negyedik ötéves tervben teljes egészében szeretné kiépíteni. Terjedelmi okok nem teszik lehetővé, hogy részletesen foglalkozzunk a második ötéves terv szövetkezeti eredményeivel, de szó nélkül mégsem mehetünk el mellette, főleg a két utolsó ev, az 1964-es és az 1985-ös esztendő mellett. Az, hogy az 1965-ben, illetve ennek az évnek az eredményeit méltató közgvűlésen nagy eredményekről számolhatott be a vezetőség a tagságnak, összefügg az előző években végzett jó munkával, teljesítményekkel Az 1964-ben 170 fős átlagos létszámmal dolgozó szövetkezet több,
