Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

HÍRŐS? RITMUSOK Ahogy a légzésnek, a zenének, versnek — a munkának is van ritmusa. Haj­dan — primitív fokon álló népcsoportoknál ma is — az éneklés ütemességével tették meghatározottan ismétlődővé, s így könnyebbé a munka mozdulatait. Az iparosodással fölöslegessé' vált ez a fajta külső beavatkozás, a termelés szabályos időközökre épül, ahogy a képen látható végtelenített szalag is to- vábbránőul, viszi a készülő gyártmányt a következő művelet végzőjéhez. Más ez a ritmus, mint amihez az iskolában hozzászoktak a lányok. Talán a vissza­vágyódás teszi, hogy az EKA kalocsai gyárában sokan dolgoznak, akik egy idő letelte utón ismét beülnek — gimnáziumi, technikumi levelezőkként — az iskolapadokba, ahol tizennégy évesen alig várták a ballagásukat. (Pá,”’*"r Zoltán felvétele) Szülői értekezlet — a gyárban A munkások helyvál­toztatása indokolatlan arányokat öltött az el­múlt években. Újabban a kötelező munkaerő-közve­títés fékez a vándorlás ütemén, s mind több he­lyen látjók be azt is, hogy a hűséges, jó dolgo­zók megbecsülésével le­het elsősorban elejét ven­né az elvágyódásnak. A folyamat szintén érez­tette hatását a Habse­lyem Kötöttárugyár kecs­keméti gyáregységében. Különösen sok fiatal lány talál itt munkát magá­nak. Köztük 15—16 éve­sek, akik a felnőtteknél érthető módon kevésbé veszik komolyan az el­foglaltságukat. Elég gya­kori eset, hogy belekós­tolnak a szalagszerű ter­melésbe és már veszik is — a sáljukat. A szakszer­vezeti bizottság kezdemé­nyezésére elmélyültebben foglalkoznak velük. En­nek egyik módszereként szülői értekezleteket hív­nak össze a gyárban. Szin­te ugyanúgy, mint koráb­ban az iskolában. Csak itt nem az osztályfőnökök, hanem a művezetők je­lennek meg és beszélget­nek el az „apukákkal, anyukákkal”. A tapaszta­latok kedvezőek, ebből a korosztályból kevesebben kérik vissza a munka­könyveket, mint előzőleg. Mégis jócskán rejt ve­szélyeket ez a fajta szü­lői értekezlet. A serdülő lányok többnyire ki akar­nak szakadni a korábbi iskolás fennhatóságból. Ugyanakkor igénylik a tö­rődést, gondoskodást. A művezetőknek, szakszer­vezeti tisztségviselőknek tehát jó adag pedagógus­érzékkel is rendelkezniük kell, hogy a fiatalok ne érezzenek ki valamiféle dedós módszert alap­vetően segíteni akaró el­gondolásból. A gyárak szülői érte­kezlete nem rossz ötlet. Csak épp a vezetők em­berismerete szükségeltetik a kívánt eredményhez. S ha ez mindenütt létezne, vajon akkor is ennyien vándorolnának? H. F. A tavaly elkészült kis­kunhalasi könyvtárban gyakori látogatók a ka­tonák. Trabach János őr­vezető civilben öntöző- agronómus Gyulán. Ép­pen természettudományi könyvet lapozgat, mellet­te egy Maupassant- és egy Szilvási-regény. — Lassan letelik a ka­tonaidőm, vissza kell zök­kenni a régi kerékvágás­ba. Ha nem képezem ma­gam, lemaradok, —■ mondta. A fiataloké lesz-e a Hírős étterem Kecskemé­ten? A kérdést csupán azért indokolt így felten­ni, mert a hírős város­ban nincs olyan kultu­rált szórakozóhely, amely a fiatal szakmunkások, kezdő értelmiségiek zse­béhez lenne méretezve. Nem Is szólva a szak­munkástanulókról, közép- iskolás növendékekről vagy felsőfokú intézete­ink hallgatóiról. (Ámbár akad olyan fiatal pedagó­gus, aki azt mondja, hogy egyetemi éveiben jobban be tudta osztani az ösz­töndíját, mint most a fi­zetését.) Az újjáalakított Hírős nemrég nyitotta meg ka­puit, s vonzza az ifjú em­berek egy részét. Akár az étteremben, akár fönn a galérián szép számmal látni lányokat és fiúkat, ök persze nem tartoznak azon vendégek közé, akik tetemesen növelnék a vendéglátóipari vállalat jövedelmét, mert pénztár­cájukhoz mérten szeré­nyen fogyasztanak. Annál jobban ismerik azt az örömet, amit — valakivel összebújva — egy egész délutánon át egy dupla, üveg sör, vagy egyhosz- szúlépés elfogyasztása je­lenthet. A pincérek vi­szont jobbára már meg­feledkeztek erről, a szá­mukra . nyilvánvalóan gyermeteg és kinézni va­ló helyzetről. Ezért meg­esik, hogy elkeseredésük­ben például egy tízessel többet számolnak, mint ahogy január 26-án este egyikőjük meg is tette épp a Hírősben két fiatal nyomdásszal. (Talán visz- szafogná a ceruzát, ha minden vendég elérhető közelben látná magához az itallapokat.) Az is bosszantó, ha csak két­féle leves közül lehet vá­lasztani, mint ez nem sokkal a megnyitó után előfordult. S amennyiben netán épp bort szeretne fogyasztani az ifjú ven­dég — mivel fröccsel nem szolgálnak, elvégre egy másodosztályú, reprezen­tatív hely nem azonos a külvárosi csapszékkel — jó lenne ha a választék az olcsóbb homoki táj­jellegű italokkal is bő­vülne. A Hírős árai egyébként elfogadhatóak, remélhető­leg az indulás után sem ugranak meg. Mégis le­hetne egy s mást tenni azért, hogy valóban „hí­rős” legyen. Halász Ferenc A kiskunhalasi Pap- rika Antal Terme- melőszövetkezet üveghá­zában három kislány lo­csol, ültet, tűzdel, több száz virágzó ciklámen között. A kecskeméti Kertészeti Szakközépis­kola harmadéves szak­munkástanulói. Üzemi gyakorlatuk január vé­gén fejeződik be. Mind­hárman halasiak, egyi­kük sem szándékozott er-; re a pályára menni... HERÉDI SAROLTA, azaz „Saca” textilipari technikumba szeretett volna menni. — Nem sikerült. Aztán úgy gondoltam, klassz dolog lesz, elmegyek ker­tésztanulónak. Persze, kí­vülről sokkal szebbnek látszott ez a munka. Az embernek eszébe sem jut, hogy esetleg földdel teli talicskát is kell tolo­gatni. Ez még régi típusú üvegház, hát mindent csináltunk, ami kertészet­tel kapcsolatos. Egy ideig nem nagyon tetszett. Most már megszoktam, meg­szerettem. No, meg ha hol ide-hol oda kapko­dok, nincs célja az éle­temnek. Leteszem a szak­munkásvizsgát és meg­próbálok átmenni a kö­zépiskolába. Különböze­tivel átvesznek a harma­dikba. Veszítek egy évet, de megéri. Klassz munka ez, szép is. Pláne, hava­Kertész leszek... lami modern gazdaság­ban van valaki. * MIHÖK MÁRIA bolti eladónak készült, vagy ahogy ő mondja — keres­kedőnek. — Egy évet várni kel­lett volna. Nem akar­tam. A kertészet tetszett, szeretem a virágokat Ke­vés dolgozója van Itt a kertészetnek, így aztán jócskán végeztünk férfi­munkát is. Amit Saca mondott — talicskázást, földhordást. Legjobb len­ne csak a növényekkel foglalkozni, de hát nem lehet. Egy kis ideig vol­tunk a termelőszövetke­zet virágboltjában gya­korlaton. Akkor határoz­tam el, visszajövök, ha végeztem az iskolában és megpróbálok a boltba bekerülni eladónak. így kertész is leszek, meg kereskedő is. * PATAK MARGITNAK halaszthatatlan „kötele­zettségei” vannak. Meny­asszony. Hármójuk közül ő az egyedüli, aki esti tagozaton akar tovább­tanulni. — Amikor elvégeztem a nyolcadikat — mondja, ruházati boltba szerettem volna kerülni. Nem ment a dolog. Egy házban la­kom egy kislánnyal, aki a tsz-ben dolgozik, 3 biz­tatott, jelentkezzem ker­tésznek. Hát idejöttem.. Vannak olyan munkák, amit nem szeretek, da úgy egészben nézve — szép. Szakvizsga után visszajövök a kertészet­hez. Meg lehet keresni aa 1400 forintot. Másutt töb­bet is, ahol korszerűbben dolgoznak. Leghálásabbak a vi­rágzó növények, dekora- tívebbek, meg az ember látja a munkája eredmé­nyét is. A lányok meg­ígérték, megkötik az es­küvői csokromat — szí­nes élővirágból. D. E. Az autóstopról télen — nyárra A stop mindig aktuális téma a fiatalok körében. Télen is az, pedig keve­sen állnak ilyenkor az útpadkákon. A „vakáció” nem csak a hideg évszak miatt köszönt be a sto­polásban, hanem a kor- osztáy legfőbb elfoglalt­sága, a tanulás miatt is. Sokan írtak már erről a legkülönbözőbb fóru­mokon, mert az autóstop szerepe nem tisztázott nálunk. A mozgalmat — rendőrségen kívül még egyetlen szerv sem te­kinti magáénak. Törvé­nyeink nem tiltják, de nem is népszerűsítik. Ennek ellenére tény az, hogy évente fiatalok tíz­ezrei kelnek útra autó­stoppal, hogy felkeressék hazánk legszebb tájait, városait. Olyan stopo- sokkal is találkoztam, akik megfelelő intelligen­ciával és nyelvtudással rendelkeztek ahhoz, hogy elmerészkedjenek a bol­gár tengerpartra vagy a lengyel kikötővárosokba. Nyáron, az iskolai va­káció ideje alatt a bel­földi autóstop fő célja a Balaton. Budapesten, az Osztyapenkó-emlékmű környéke nemzetközi stopos találkozóhely. A rádióból Is többször ér­tesülhettünk arról, hogy a hétvégeken sok dolga akadt itt a rendőrségnek, mert a fiatalok népes csoportjai lassították a Balatonra irányuló gép­kocsiforgalmat. A rioga­tások ellenére is fölkeres­ték ezt a helyet a szerény pakkokkal fölszerelt ön­kéntes „vándorok”. Az autóstop pszicholó­giája — mert van ilyen — az integetés, a kiállás, a helyzetfelmérés leg­megfelelőbb pillanatainak felismerése, hosszabb vagy rövidebb idő alatt szinte képességé fejlőd­het. Az ilyen tapasztala­tok, javaslatok pedig szájhagyomány útján ter­jednek, mint hajdanában népdalaink, vagy ma a viccek. A nyáron, gyakran ta­lálkozhattunk cijTan fia­talokkal, akik nemzetük zászlajával integettek a gépjárműveknek. A kü­lönböző feliratok sem voltak hatástalanok: „Nem vagyok bűnöző!”, „Balatonföldvárig me­gyek!”, „Igazolom magam — főiskolás vagyok!” Tisztességes szándékot árulnak el ezek a felira­tok. Céljuk, hogy az át­lagpolgárt megnyugtas­sák; a divatos külső mö­gött nem bűnöző rejtőzik. Hiába. A bizalom felkel­tése, megnyerése a to­vábbjutás feltétele. Dean Moriartyk! Sokszor hang­zót el vádként „tudákos” emberek szájából, akik csak Jack Kerouac „Ütőn” című könyvét olvasták, de az ifjúságot nem Is­merik és egy-két rend­őrségi hírből felelőtlenül általánosítanak. A forma kétségtelen, hogy hasonlít a fogyasz­tói társadalomtól megke­seredett szájú omerikai és nyugat-európai fiato­lok viseletéhez, a nagy hajat (esetenként), vagy a ruházatot illetően, de a tartalom, kétségtelen, hogy más, mert ha nem akkor nagy-nagy hibák vannak. Ott, kivonulás a család hazugságokkal át­szőtt manipulációinak út­vesztőiből, a társadalom­ból, ahol minden a pén­zért, a láthatatlan erősza­kért történik. Nálunk a stop spontán turisztika, mozgásélmény, a kapcso­latteremtés, a megismerés egyik formája. A hazai stopmozgalom térhódítá­sa pedig tény és egyre kevesebb azoknak a sza­ma, akik visszaélnek a „csónakos”, a gépkocsi- vezető bizalmával, akik ezt a tiszta indítékú fia­talos utazásformát bűn­tettekkel fertőzik. Csaló Károly

Next

/
Oldalképek
Tartalom