Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-04 / 29. szám

4. oldal 1971. február 4, csütörtök Az előadás — A nikotin, alkohol és koffein hatása szer­vezetünkre — címmel — tart előadást január 26- án délután 17 órakor a Kecskeméti Művelődési Központban dr. Bognár Iván, a Megyei Kórház orvosa. (Hír a Petőfi Né­pe január 21-i számából.) A Kecskeméti Városi Tanács V. B. művelődési osztálya az idén ismét mű­sorkalauzt bocsátott ki. A keskeny, narancsszínű fü­zetben a negyedik oldalon — a művelődési központ ismeretterjesztő előadásai­nak sorában — bukkan­tunk dr. Bognár Iván ne­vére. Az eddig ismeretlen név láttán telefonon hív­tuk fel a művelődési köz­pontot, megkérdeztük, hol folytat tudományos kuta­tást Bognár doktor? A me­gyei kórházban, ahol or­vosként dolgozik — hang­zott a válasz. A hír ezek- után került közlésre. Aki hitt... Török Sándor, a művelő­dési központ munkatársa, ismeretterjesztő előadó, ö állt kapcsolatban Bognár Ivánnal, a megyei kórház traumatológiáján dolgozó — műtőssegéddel. — Hogyan ismerkedett meg Bognár Ivánnal? — Az elmúlt nyáron a kórházban kézműtétem volt. A fehér köpenyben dolgozó Bognár Iván itt szólított meg. Elmondta, hogy Budapestről került ide, tudományos kutató, nyulakkal folytat állatkí­sérleteket. Pesten a TIT- ben biológiai előadásokat tartott, de szívesen tarta­na előadást a Kecskeméti Művelődési Központban is. Megegyeztek abban, hogy Bognár tematikát ír, meg­jelöli a lehetséges előadá­sok címét. Török Sándor azonban nem bízott meg Bognár előadói készségé­ben, ezért úgy döntött, hogy „kipróbálja”. Novem­berben „Érdekes műtétek” címmel a romantikusok klubjában rendezett első alkalommal előadást Bog­nár Iván közreműködésé­vel. A klub tagjai — fia­talok — érdeklődéssel hall­gatták a csontműtétekről és egyéb érdekességekről szóló kiselőadást. A főpró­ba sikerült. December 12- én már felnőttek részére szólt a meghívó, melyen Bognár a rákkutatás leg­újabb eredményeiről kí­vánt előadni. Kevés hall­gatója volt, mert előtte néhány nappal dr. Buga L.ászló járt Kecskeméten, és az ő neve, előadása job­ban vonzotta az érdeklő­déseket. A januári előadás pedig elmaradt... A „tudományos kutató" Bognár Iván hét éve dolgozik műtőssegédként különböző egészségügyi in­tézményeknél. — Hogyan ismerkedett meg Török Sándorral? — Itt feküdt a kórház­ban. Megszólított. Arra kért. tartsak egészségügyi előadást. Pedig látta, hogy nem vagyok orvos, csak azt az egyet tudta rólam, hogy rossz anyagi körülmények között élek, mindent elvál­lalok. Aztán elvitt egv klubba, és ott gyerekek kérdéseire feleltem. — Mit kérdeztek? — Mindenfélét. A gip­szelésről, sterilizá fásról. — De hiszen íki műté­tekről, csontműtétekről be­szélt. — Ez nem igaz, kérem tisztelettel. Csak néhány mondat volt az egész, és nagyon rövid ideig tartott. Utána kaptam 100 forint tiszteletdíjat. — A rákkutatásról mikor tartott előadást? — Azt csak a Török úr akarta. De nem került rá sor. Nem volt érdeklődő. Amikor a művelődési ház­ba indultam, szembe talál­koztam Török úrral, aki azt mondta, hogy nem lesz előadás, és kifizette a 100 forintot. — A január 26-i előadás­ra mikor kérték fel? — Semmikor. Én nem tudtam erről semmit. Csak az újságban olvastam és csodálkoztam. De ehhez semmi közöm. Én nyúlte- nyésztéssel foglalkozom, mert Ítéli a pénz. Szaggatottan, idegesen beszél, a különben jó fel­lépésű fiatalember. Mint mondja, mindig félt, hogy ebből baj lesz. Pénzért tet­te, mert szüksége volt rá, ezzel nyugtatja önmagát. A tanulságot le kell vonni A hiszékenységnek min­dig voltak vámszedői. Csak egy rés szükséges, hogy jó fellépésű emberek kihasz­nálják mások jóindulatát. Bognár Iván esetében azon­ban nem csupán erről van szó. Török Sándor részére készített tematikában le­írta a neve után, hogy „tu­dományos kutató”, pedig sehol semmit nem kutatott, sem alap-, sem felsőfokon. Feltehetően megtetszett neki, hogy egy beteg té­vedésből doktor úrnak szó­lította — azután beleélte magát a szerepbe — és súlyosan visszaélt vele. A művelődési központnak adott tématervéből — 20 előadásból álló sorozatot tervezett — csak néhányat ragadunk ki; 1. A nemi élet kérdései, funkcionális és szexuális zavarok; 2. A terhes nő életmódja, higié­niája és a szülés; 3. Az öregkor szexuális és bioló­giai problémái. 4. A mixo- matosis időszerű kérdései. Ijesztő felelőtlenségre vall a tématerv elkészítése. Míg a szakorvosok egy-egy előadásra is hosszabb ideig készülnek fel, neki egy- egy szakkönyv elegendőnek bizonyult az „előadás” megtartására. A tanulságot — bár­mennyire is fájdalmas — le kell vonni az érdekel-, teknek, és idegen, isme­retlen emberek ajánlkozá- sa esetén a személyazonos­sági igazolványban jelzett munkahelyen érdeklődni, meggyőződni az ajánlkozó kilétéről. Hogy egyetlen Bognár Iván se élhessen vissza az ismeretekre vágyó fiata­lok és felnőttek bizalmá­val. Selmecj Katalin Új lakótelep Szabadszálláson a köz­ség keleti, Kerteknek ne­vezett részén új lakótelep kialakítását határozta el a községi tanács. Első lépés­ként 380 — egyenként 150—300 négyszögöles — házhelyet alakítottak ki. A negyedik ötéves terv idő­szakában kívánnak ide csa­ládi házakat, illetve két­szintes társasházakat épí­teni. A közművesítés befe­jeződött, 28 családi ház épí­tésére szóló engedélyt már kiadtak. 20. MAJDNEM ELPUSZTULTAK A gépek ellenőrzése után december 2-án szedték fel tengerészeink a horgonyt. Négy nap múlva ha­ladtak el az esti kivilágításban ragyogó Las Palmas előtt, s másnap éjjel érkeztek Marokkó híres kikö­tőjébe, a kémhistóriákban is gyakran • szereplő Ca- sablanca-ba. Itt már arabok élnek, és — franciák. Az előbbiek kitűnő vörösbort termelnek, de — mohamedánok lé­vén — nem isszák azt. Legalábbis nyilvánosan nem. A kereskedelmi ügynökség három' francia tisztvi­selője a hajón felkereste kapitányunkat, aki a hűtő- szekrényben tíz hónap óta tárolt hazai barackpálin­kával és szalámival kínálta meg őket. Mind a kettő nagyon ízlett a vendégeknek, s kijelentették: minden vágyuk az, hogy egyszer ellátogassanak hazánkba. Eddig egyébként — a Gibraltári-szoroson keresztül — már közlekedik néhány beltengeri kereskedelmi hajónk. Legtöbbször hallisztet szoktak innen szállí­tani, aminek nem nagyon örülnek a tengerészek, mert a legbüdösebb rakományok közé tartozik. A mi hőseinknek szerencséjük volt, mert — a DE- TERT üzletkötése alapján — Málta-sziget kikötőjé­be feladott 110 tonna műszállal kellett kiegészíteniö! rakományukat. Egy lengyel hajó Japánból hozta a árut, Casablancában azonban kirakta, mert nem ér te meg neki, hogy behajózzon vele a Földközi-tenp közepére. December 8-án este indult tovább a Székesfehér­vár. S a személyzete másnap délelőtt 10 órakor me'1 látta a spanyol partokat. — Jó voU nézni! — tréséi te később Süveges László. Érthető, hogy miért. Nem­sokára a Földközi tengerre ér' ->k ' ugyan a közepétől a keleti partjáig terjedő területét ismerte a kapitány, de mindannyiuk számára „hazai víz” volt már a beltenger. Mikor örülnek a kórházépítők ? A válasz egyszerű: Ha januárban is olyan ragyo­gó idő van, mint most volt és szinte zavartalanul tud­ják végezni az építkezést... Kiskunhalason, egy ha­talmas daru tövében tet­tem fel a fenti kérdést és jegyeztem utána a jóked­vű választ. Nem csoda, ha László József, a Bács me­gyei Építőipari Vállalat kiskunhalasi építésvezetője elégedett és vidám. Jól ha­lad a kórházépítés, még az időjárás is segíti a lema­radás pótlását. Igen, me­gyénk egyik legnagyobb szállítmány nem érkezik meg a határidőre, megint baj lesz. Ha viszont a gyár megbízhatóan ellátna ben­nünket elemekkel, nyugod­tan merem mondani — még a kéthónapos lemaradás­ból is le tudnánk „faragni”. — Mit tettek eddig? — A múlt nyár közepén láttunk neki a 180 millió forintos beruházás megva­lósításának, s remélhetőleg 1974, szeptemberében Kis­kunhalas 10 szintes, 563 ágyas, korszerű kórházzal lesz gazdagabb. Tavaly el­végeztük az alapozást, s szatérne a tél, akkor sem jövünk zavarba, mert belső átcsoportosítással nekilá­tunk a kitöltő és válaszfa­lak építésének. Az óriás­daru munkáját különben csak az erős szél akadá­lyozza — reméljük folya­matosan tud dolgozni no­vember végéig. — Csak? — örülnénk annak, ha már akkor sem lenne rá szükség. A főépület 80 méter hosszú és a har­minchét méter magasra nyúló tíz szintjét három ütemben rakjuk össze. Most építkezésénél ilyen objek­tív akadályok is előfordul­hatnak. — Igazán nem rajtunk múlik — mondja az épí­tésvezető — mi mindent megtettünk, mégis kéthó­napos lemaradásról beszél­hetünk. A zsolcai beton- elemgyár szállítja részünk­re az UNIVÁZ-elemeket, s bizony zökkenőkkel tarkít­va. Most ugyan nincs baj, de ha a már visszaigazolt megkezdtük a főépület UNIVÁZ-szerkezetének ösz- szerakását. Itt történt az­után a lemaradás az aka­dozó elemszállítás miatt. — Az építőknél szokásos téli kényszerpihenő? — Nálunk egy pillanatra sem szünetelt a munka. Két gőzkazán segítségével a leghidegebb időben is tudtunk dolgozni, a rende­lőszárny betonozását végez­tük. Ha esetleg ismét visz­Délután 2 órakor haladtak át a Gibraltári-szoroson. Az etiópiai Massawatól — időben október 19-től — 9851 tengeri mérföldet, azaz 18 253 kilométert és 903 méter utat tettek meg addig. A mintegy 14 mérföld széles szorosban nagy volt a forgalom. A hajók egymás után haladtak be a Földközi-tengerre, vagy igyekeztek onnan ki az óce­ánra, a szélrózsa minden irányába. Idehaza jártak már tengerészeink gondolatai. Va­lamennyien biztosak voltak benne, hogy övéik kö­rében tölthetik a karácsonyt. S a hajó személyzete egyik felének immár január, a másiknak pedig október eleje óta tartó útja majd­nem tragédiával végződött. A kapitány és a legény­ség minden tudására szükség volt, hogy hullámsírba ne kerüljön a Székesfehérvár. December 10-én ugyanis olyan két napig tartó vi­harba kerültek, amilyenben a tengert akkor már ti­zenhét éve járó Süveges László még soha nem volt. Az Alpok délnyugati nyúlványairól lezúduló 10-es erősségű szél akkora hullámokat kavart, hogy ezek völgyéből jóformán a fejük felett is csak vizet lát­tak. A pokoli táncban szinte tótágast állt a térkép­szoba is, amelyben a kapitány megállapította vergő­désük pontos helyét. És kiadta a parancsot a meg­próbáltatásokhoz szokott embereinek: miközben ké­szenlétbe helyezik a mentőcsónakot, irány Formen- tera, a Baleárok egyik szigete. A Diesel-motorok dohogva dolgoztak, s hullám­hegyre fel, hullámvölgybe le, nagy nehezen elérték a szigetecske némi védelmet nyújtó öblét. Egy napig időztek itt, s a vihar tombolása közben rádión fogták két-két olasz, illetve görög hajó segít­ségkérésének nagyon messziről érkező jeleit. Nem SOS-eztek, hanem asszisztenciára lett volna szüksé­gük. Rövid ideig tartó fontolgatás: SOS-jelre tétová­zás nélkül a legnagyobb sebességgel menniök kellett volna honfitársainknak, a kisebb veszély igényelte isszisztálás viszont nekik is elkelt volna. A vaksö- ’ étben így is már majdnem elindultak az egyik ha- ó irányába, amikor az egymást sűrűn követő rádió- elekből tudomásul vették, hogy a közelebb tartóz- odó, s a Székesfehérvárnál nyolcszor-tízszer na- «vobb öt haió már szeli a hullámokat a bajba jutot­tak megsegítésére. — Ha elindulunk, nekünk is biztosan SOS-eznünk ”Ht volna — mondogatták később tengerészeink. \ viha»-. következtében a hőmérséklet az előző na- -s' o Celsius-fokra csökkent. Fáztak fűteniök T-rtaiákolnunk kellett volna a vörös-ten- > ■ i 1 . kas hőségből — tréfálkoztak. az első harmincméteres szakasz első emeletén já­runk, a terv szerint április végéig elérjük a legfelső szintet. A másodikkal sze­retnénk augusztus ’ 30-ig végezni, míg a harmadik szakasznak november har- mincadika a befejezési ha­tárideje. Ekkor már mesz- sze a város házai fölé ma­gasodik a kórház monu­mentális épülete. Érdekes adat a jövendő új kórház nagyságának érzékeltetésé­re az, hogy a város legma­gasabb pontja a 45 méteres víztorony, és a legmaga­sabb épület az egyik ta- sasház, mindössze négy­emeletes. — Hányán építik? — Az egész építésveze­tőség itt dolgozik, öt bri­gád, 96 tagja. Később, a belső munkák szaporodása után létszámunk is meg­növekszik. Örömmel vesz- szük, hogy az egyre jobban kibontakozó építkezésnek — különösen a szép nap­sütéses időben sok halasi nézője van. Egyesével, ki­sebb nagyobb csoportok­ban, fiatalok és idősek lá­togatnak ide és gyönyör­ködnek a munkások tevé­kenységében. Brigádjaink nagyon a magukénak érzik ezt az építkezést, mert vál­lalták, hogy mindent elkö­vetnek a lemaradás pótlá­sára. Nem egy szombatju­kat, sőt vasárnapjukat töl­tötték itt szorgalmas mun­kát végezve. Ruskó Ferenc ácsbrigád­ja hétszer, A. Molnár Sán­dor betonozó brigádja négy­szer, Bodor Vendel segéd­munkás brigádja három­szor, Mészáros István sze­relőbrigádja pedig már kétszer nyerte el a szocia­lista címet. Nagyon örü­lünk annak is. hogy Bús Ferenc személyében olyan régi, tapasztalt darukezelőt kaptunk az óriásdaruval, aki jelentős mértékben se­gíteni -tudia munkánkat. Reméljük, lesz állandóan munkája és április végéig, illetve november végéig, egyszer sem száll le a da­ruról azért mert nem lesz mit emelnie... Ha a zsol- caí gyár dolgozói és a szállítók is segítenének... (Folytatjuk; Opauszky László

Next

/
Oldalképek
Tartalom