Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

4. oldal állapítja 1971. február 27, szombat Színház és közönség • K színház a közönség felé fordul — olvashatjuk mostanában a hazai és külföldi színházi életről szóló híradá­sokban. Ebben persze nincsen semmi új, hiszen ezt tette már a görög szín­pad is. Az ókori színházakban nem volt függöny, a színpad teljesen össze volt építve a nézőtérrel, a játék ott folyt szinte testközelben. Mint ahogy manap­ság kísérletezik ezzel például a buda­pesti Mikroszkóp Színház, ahol a szí­nészek lejönnek a nézők közé és szóba elegyednek velük, a nézők is aktív ré­szesei az előadásnak. S ha már nincs is ínyére a kényelmes nézőnek, aki el­sősorban látni és hallani, s nem játsza­ni, legfeljebb átélni vagy csupán szóra­kozni megy a színházba, a kísérletezés tart tovább, mint mindig, folyton és örökké. Mert a színháznak, minden művészetnek, meg kell újulnia ahhoz, hogy el tudja nyerni a közönség ke­gyeit, sőt hatni is tudjon rá, ami a hi- t/ vatása. Ennek -tudható be, hogy sok he­lyen az országban alakulnak a színhá­zak mellett kisszínpadok, pódiumok, pince- és klubszínházak, mindegy mi a nevük, de azonos, nagyjából azonos célokkal azt szeretnék elérni, hogy új igényeket ébresszenek, új közönséget hódítsanak, vagy a régit hozzák visz- sza más módszerekkel. Van, aki ebben hajlandó csupán a színház és a tele­vízió versengését látni, vagy a szín­ház és a film konkurrenciáját, de ez túlságos leegyszerűsítése lenne a dol­goknak. Hiszen tapasztalhatjuk, hogy a televízió is nevel közönséget a szín­háznak, mint ahogy igen gyakran buz­dít sokakat könyvolvasásra is, jobban, mint bármilyen színvonalas recenzió. S az is tény, talán a színházi szakem­berek jobban érzik ennek súlyát, hogy az igényes közönség is ott nevelődik napjainkban — a kezdeti „tévé-má­niából” kigyógyulva — a képernyők előtt. Élvonalbeli művészek alakítását méri össze a mai színházba járó a helybeli színház produkcióival!... S ebben az összevetésben gyakran a ne­hezebb körülmények között működő vidéki színház marad alul. Még sze­rencse, hogy a közvetlen élmény ha­tása, s egy-egy kedvenc színész ala­kítása egyáltalán — bocsánat a szokat­lan hasonlatért — „ringben tartja” a mieinket is, akik azért nem hagyják magukat... Mérkőznek, de hogyan? Azt hiszem erről lenne érdemes többet beszélni, vitázni mostanában... De ez már más téma, s messzire vinne, ha be­lebonyolódna az ember. Maradjunk hát a kisszínháznál, aminek felvirágzását még nem, de rügyfakadását már érzé­kelhetjük nálunk is. Nem hiszem azon­ban, hogy ezt valamiféle versengés szül­te. Hiszek azonban abban, hogy az iga­zi kulturális élményre szomjas közön­ség igénye volt a talaja a kezdeménye­zésnek. Annak, hogy a Kecskeméti Ka­tona József Színház művészei is megte­remtették a maguk kis pinceszínházát, klubszínházát. Könnyű volna most érveket fel­sorakoztatni ennek a tisztes vállalkozás­nak a létjogosultsága mellett, de félő, hogy a végén a sok bizonygatás miatt kerül gyanúba az egész, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, elvetél, mielőtt megszületett volna. Ezúttal csupán je­leznünk kell: van igény a közönséghez közelebb kerülő, intimebb, meghittebb kisszínpadi előadások iránt. S meg kell .találni—»^módját, hogy a kísérlet kiforr' ja magát. A színészek és a rendezők — napi munkájukon túl — szívesen vál­lalták az áldozatokat, a fáradtságot, a Zrínyi iskola jó házigazdának bizo­nyult, s a pinceklub ideális környezet­nek az előadáshoz. De ahogy monda­ni szokás: Krisztus koporsóját sem adták ingyen! Kicsit drága ez a szín­ház ahhoz — hetven-nyolcvan em­ber számára játszani nem olcsó mu­latság —, hogy legalább négy-öt elő­adást megérjen egy-egy darab, amiért már érdemes betanulni, eljátszani. S az volna a jó, ha a fiatalabb és idősebb — kispénzű — közönség pénztárcája is elbírná a belépőjegy árát. Magyarán szólva: ne kerüljön többe, mint egy színházi — akár fővárosi — előadás megtekintése. Vagyis ne alkalmi, amo­lyan „maszek”-vállalkozás legyen az egész, hanem szerves része a színházi munkának, az éves repertoárnak — természetesen a költségkihatásaival együtt. Még ha ez nem is kifizetődő akció. A színház a közönség felé fordul. Fogadjuk ezt kellő figyelemmel és sze­retettel. Érettünk teszi. F. Tóth Pál Vízvezeték Kecken A Dél-Bács megyei Vízmű Vállalat dolgozói már a fő- nyomó-csővezeíéket kötik össze a 400 köbméteres hid- roglóbusszal. Ebben a hó­napban befejezik a nyo­máspróbát és hamarosan megindul az ivóvíz-szolgál­tatás. Tanácskozás a zöldségtermesztésről Pénteken a Technika Házában a Magyar Agrár- tudományi Egyesület ren­dezésében zöldségtermesz­tési tanácskozást rendeztek, amelyen dr. Molnár Béla, a Kertészeti Kutató Inté­zet igazgatója elmondotta, hogy a hazai termesztés húsz év alatt megkétsze­rezte a termőterületet. A kertészetek termelési érté­ke évente megközelíti a 3 milliárd forintot. Az ellá­tás tovább javul A ne­gyedik ötéves tervben 34 százalékkal több zöldséget adnak a gazdaságok. Az alagutak szellőztetésé ben még Jancsika is tud segíteni édesapjának. Retekszezon előtt Korábban már hírt ad- ban, és több más állam- Vakolatlan, modern ház tunk arról, hogy a MÉK ban. előtt fékez a gépkocsi. Itt­félegyházi telepére befu- — Honnan várják a leg- hon a gazda, feleségével tott az első hónaposretek- több árut? együtt éppen az alagutak szállítmány és milyen nagy — A félegyházi Móra között dolgoznak, sikere volt a helybeli, va- Termelőszövetkezet a leg- — Van am ezzel munka, lamint a kecskeméti vá- jobb termelőink egyike, látástól vakulásig, — mond- sárlók körében. Most ar- Éppen indulófélben vagyok ja Kanyó János. — A ra voltunk kíváncsiak, a gazdaságba, ha kedve negyven fóliaalagutat ál- hogy abban a városban, van, tartson velem. landóan nyitogatni, szel­ahol nagyon sok éves ha- Néhány perc múlva már lőztetni, locsolni a fejlődő gyományai vannak a re- szorgalmasan nyeli a War- kis palántákat. Nem na­gyon van időnk unatkoz­ni. Most ezerhatszáz négy­zetméternyit borítanak az alagutak, s remélhetőleg lesz alattuk vagy 40 ezer csomó retek. Március vé­gén kezdjük a szedést, az­után jöhet a tsz fogata, vagy teherautója, vihetik a retket. Most éppen locso­láshoz készülődök ... Míg a gazda előkészíti a hosszú gumitömlőt, felesé­gével látogatást teszünk a saját készítésű mini üveg­házban. A földbe süllyesz- ve, alig néhány négyzet­méternyi területen fóliával is védett üvegtáblák alatt tektermesztésnek, hogyan szawa a kilométereket a palánták tízezeréi. Paradi- kászülnek a főszezonra. Móra Tsz felé. Útközben csőm-, paprikanövénykék A MÉK-kirendeltség te- megtudom, hogy a retek növekednek a fullasztó me- lepe viszonylag csendes, termesztését a tagok vég- legben. Az itt dolgozók főleg az zik háztáji gazdaságaik- — Győzik a munkát? áttelelt áruk, — káposzta, ban, jórészt a tanyájuk- — Még a tsz-ben is, — sárgarépa, burgonya, stb. , ^ v ,^ r ba szállításával vannak el­— Nálunk csak mamii­végén kezdődik a 6zezon, ^ akkor azután alaposan ,rá ~ * kapcsolunk” és késő őszig #- < %* nincs megállás. Igaz, ne­künk, azóta is hoznak né- L jfsHpfS ha a háztáji termelők, de tömegesen csuk március végére érkezik ez a kere­sett és nagyon kedvelt pri­mőráru. — Mennyi? hoz tartozó parcellákon, nevet vidáman. __ Tavaly — Előreláthatóan mint- Most éppen az egyik leg- a kötelező 100 nap helyett egy 6 millió csomó átvé- szorgalmasabb termelő, 150-et dolgoztam, öt hold telére számítunk, de nem Kanyó János tanyája felé szőlőt metszettünk, kötöz- lehetetlen, hogy termelő- igyekszünk. tünk és még a szüretben ink jóval többet hoznak. A dűlőúton szinte min- is részt vettünk a férjem­Az viszont biztos, hogy den tanyában ott fényle- mel. Dolgoztam a kerté­annyit nem tudnak szállí- nek a szinte vakító feb- szetben, a gyümölcsszedós tani amennyit át ne tud- ruári napsütésben a fólia- idején. Ha kell ott va­nánk venni A tervezett alagutak. gyök, de ha a közös mun­mennyiségből mintegy 2— — Ezekben is nekünk ka engedi, itthon dolgo­3 millió csomóval külföld- termelnek, — mondja zom. Kell a pénz, nincs re küldünk. A hűtővago- Laczkó Gyula, ki-kiintve még kész a ház . . . nokban valamint kami- a kertekben szorgoskodók- Elbúcsúzunk, a Kanyó ónokban szállított friss nak. — Ebből a gazdaság- házaspár ismét munkához árunak nagy keletje van ból mintegy másfél millió lát , . . Csehszlovákiában, az NDK- csomó retekre számítunk. Opauszky László — Megfelelő a hőmérséklet — Kanyoné az meg Közterület Tanácsi önállóság, moz­gékonyság, lakossági ér­dekvédelem ... Átfogó tervelgondolásokban éppúgy érvényesülnie kell ennek, mint úgynevezett kisebb ügyekben. Sok friss példá­val tudnánk ezt máris iga­zolni, de most csak egyet említünk. A közterületek használatával kapcsolatos új intézkedést, amelynek időszerűségét helyesen is­merte fel Kiskunfélegyhá­za Városi Tanácsa, s élt is jogkörével. Vannak bizonyos örök­zöld sajtó- (rádió-, televí­zió-) témák, mint a Pa­tyolat vagy a HKI tényke­déseivel összefüggésben visszatérően felhánytorga- tott hiányosságok. Felso­rolásuk nem szükséges. Az öreg slágertémák egyike viszont olyan kísérő jelenség, amely éppen vá­rosaink — községeink — nagy iramú fejlődése so­rán tapasztalható. Régóta Lakónegyedek, gyártele­pek épülnek mindenfelé a megyében. Annyira termé­szetes a szüntelen nyüzs­gés, a felvonulási barakkok építése, szállítóeszközök forgolódása, az építőanya­gok, gépek, daruk honfog­lalása mind újabb és újabb területeken, s velük a mindezeket célszerűen munkára szervező építők kis és nagy seregei, — hogy nem mindig kapjuk rajta magunkat: bennünket is igyekvésre, egészséges élénkségre ösztökél kör­nyezetünk nagymérvű vál­tozása. Egyre azonban kényte­len-kelletlen felfigyelünk. Arra,hogy amilyen magá­tól értetődőnek fogadjuk, ha városunk, községünk nagyszabású építkezései­nek időszakában sokszor komoly nehézségekkel bo­nyolódhat a közúti és gya­logos forgalom — az uta­kon, s járdákon egyaránt, — azon viszont bosszan­kodunk, iia a munkák be­fejezése .után sem szaba­dulnak fel a járdák, utak. Sokszor tapacz'a'juk, hogy a kivitelező várjátok, szövetkezetek nem törek­szenek az építkezés során szükségszerűen elfoglalt és bérelt közterület felszaba­dítására. Ügy vélte a Kiskunfél­egyházi Városi Tanács V. B„ hogy „anyagi szabályo­zókkal” serkenteni lehet a kivitelezőket az építkezés­hez elfoglalt közterületek minél gyorsabb szabaddá tételére. Ezért úgy hatá­rozott, hogy az 1964-ben kelt tanácsrendelet szerin­ti, közterületi bérleti dí­jak „a kivitelezett létesít­mény használatba vételé­nek napjáig alkalmazan­dók”. A használatba vétel napjától pedig, a bérelt közterület tényleges fel­szabadításáig négyzetméte­renként, illetve folyóméte­renként 20 forint haszná­lati díjat kell fizetni ha­vonta. Bizonyára beigazolódik a vb elgondolásának helyes­sége, hogy „a létesítmény használatba vétele napjá­tól felszámítandó tízszeres díj” sarkallni fogja a ki­vitelezőket a felvonulási épületek, anyagok, külön­féle eszközök mielőbbi el­szállítására a közterület­ről. így igazságos. Elvégre KÖFA hozzájárulásunk, társadalmi munkánk fek­szik utainkban, járdáink­ban, s ha azok használa­tától indokolatlanul elzár­nak bennünket, végered­ményben minket, lakossá­got rövidítenek meg. (A tanácsülés elfogadta a vb erre vonatkozó előterjesz­tését úgy, hogy a magán- ház-építte tökre nézve — a vakoláshoz szükséges áll­vány által elfoglalt terü­letről van szó — méltá­nyos kiegészítéssel finomí­totta a határozati javas­latot.) Mivel azonban elég bő­séges tapasztalatunk van arról, hogy rendeletek, pa­ragrafusok mögött nagy tehetséggel szoktak „kis­kapukat” kihasználni — egyesek —, még egy köz­kívánatommal toldjuk meg az okos tanácsi határoza­tot: ne legyen arra mód, bogy a szóbanforgó több­letköltséget majdan az építtetőkre, leendő lakás- tulajdonosokra hárítsa át a vállalat vagy lakásépítő szövetkezet. Ezt minden­képpen „saját zsebből” fi­zesse. Tóth István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom