Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

Kinek m

Nagy divat a kötött, horgolt holmi, legyen az ruha, kosztüm, kabát, pulóver, s a legtöbb nő nagyon szereti is. Ám akik egy kissé molettebbek, akik akarva nem akarva néhány felesleges kilót magukra szedtek, gyakran csak fájó szívvel nézegetik a kirakatokban a sok szép kötött, horgolt portékát. Vannak, akik ugyanis azt mondják, és azt vallják magukról is kissé elkeseredetten, hogy nekik sem a kötött ruha, sem a kosztüm nem áll jól, mert erősítenek, s még kövérebbnek látszanak benne, mint amilyenek a valóságban.

Igaz volna mindez? Válaszért Küzdy Évához, a Kézműipari Vállalat kötöttáruinak tervezőjéhez fordultunk, aki ezen a területen elismert szak- tekintély.

— Kötött ruhát mindenki hordhat. Ez nincs alakhoz, vagy korhoz kötve, de hogy előnyös-e, az a gyártási, készítési módtól, a fazontól és a színtől is függ. Amikor a gyártási módot említem, arra gondolok, hogy a nagyszemű, durva kötésű, vagy horgolású ruha és kosztüm valóban erősít, különösen ha a színe világos. Ezért telt alakúak

inkább finoman kötött, vékony ruhát csináltassanak, vagy vásároljanak, és lehetőleg sötétebb tónusú színben, méretben pedig mindig akkorát, hogy az ne feszüljön az alakra. Magas sovány alakon viszont jól mutat a vastagabb kötésű, világos színű ruha és kosztüm is, melyek valóban előnyösen erősítenek egy kissé.

— Az új tavaszi modellek között sok kötött nadrágkosztümöt is láttunk. Ezek viseletére mit tanácsol?

— A nadrágkosztüm minden változata nagyon divatos, de ennek a viseleté függ a kortól is (inkább a fiatalabb korosztálynak való) és az alaktól, testmagasságtól is. Alacsony, molett nőknek nem ajánlom. Nekik inkább kiskosztümöt ajánlok hosszított kabáttal, vagy mellény—szoknyaegyüttest, szintén hosszított mellénnyel..

— Milyen újdonságokat tervezett még tavaszra?

— Nadrágokat hosszú kötött mellénnyel és soksok ruhát. Maxiruhát, maxiszoknyát a fiataloknak, térden alul érő midit a felnőtteknek. Megemlítem egyébként, hogy díszítőelemként nagyon

divatos kötött ruhákon, mellényeken és kiskosztümökön is a népi hímzés, például a buzsáki, Szintén újdonság a kö- tött-horgolt kombináció is. Terveztem például alkalomra olyan ruhát, amelynek oldala, hátrésze sima kötésű, s a horgolt csipke az elejét, vagy az alját díszíti.

— Hogyan gondozzuk a kötött ruhákat?

— Legjobb tisztíttatni, mert a gőzpadon visszakapja formáját, de ha erre nincs mód, különösen a műszálasakat, alkalmas mosószerrel otthon is kimoshatjuk. Mosás után többszöri öblítés szükséges, s ne vállfán, vagy kötélen lógatva szárítsuk, hanem törülközőre fektetve. Szekrényben se lógassuk vállfán a kötött holmikat, hanem szépen összehajtva, fekvő állapotban tartsuk. Még egy tanács: a kötött holmit ne viseljük napokon át egyfolytában, kifényesedik, megkopik, elveszti formáját és testszagot is kap. Hagyjuk pár napot szellőzni is. Jó tárolás, gondos használat mellett a kedvenc kötött holmijaink sokáig megőrzik frisseségüket, eredeti formájukat.

Alföldi Erzsébet

QYÖNQYDÍSZÍTÉSEK

Az idén is nagy divat a gyöngy a ruhán, de sokan idegenkednek ettől az aprólékos, sok türelmet igénylő munkától és rendszerint egy-kót eredménytelen próbálkozás után lemondanak róla. Pedig a gyöngyvarrás nagyon egyszerű, ha — mint általában minden kézimunkához — körültekintően látunk hozzá, vagyis előre megtervezzük, mit is szeretnénk.

A mintát először vékony papírra rajzoljuk le, ezt illesszük az anyagra, vagy a kész ruhára és a főbb pontokat, vonalakat elütő cérnával jelöljük át. Amikor a mintát fércelő öltésekkel átjelöltük, a papírt letépjük.

A gyöngyöket persze ne szemenként, hanem lehetőleg minél nagyobb egységekbe fűzve varrjuk oda. Az egyenes, hullámos, cakkos vonalak egyetlen hosszú gyöngyfűzérből kialakíthatók, az egyéb díszítő motívumokat külön-külön kell elkészíteni.

A mellékelt rajzon néhány egyszerű fogást mutatunk be és ezek segítségével sok szép variáció elkészítéséhez szeretnénk ötletet adni.

A gyöngyfűzéshez még any- nyit, hogv jó erős, de vékony selyemszálat, kicsi vékony tűt használjunk és ahol a minta szerint többször át kell húznunk a fonalat, nagvobb gyöngyszemeket tervezzünk be.

F. I.

y

u-----í

—

1

p,

\\

f ;

l

1

1

r

rrrz

— —— -----OOOOOOOOOOOOGÖOÖOOG^

Elhull a virág...

„Elhull a virág, eliram- lik az élet!” — így festi meg gyönyörű költői képben a múlandóságot Petőfi Sándor. De csak kevesen gondolnak arra,

tatnak, de azért inkább

maradok a hagyományos, tőről metszett igazi virágok mellett.

Télen, persze, kénytelenek vagyunk lejjebb

A virágot fagyöngy, a tollat árvalányhaj is helyettesítheti, az ágakat pedig tavasz közeledtével kicserélhetjük barkára.

Az ilyen csokrok hosz- szúéletűek. nincs velük munka, vesződség, és mégis szépek. Hosszú ideig azért ne őrizgessük őket, mert a díszítőnövényeknek éppen az a rendeltetésük, hogy mindig új színt, változatosságot hozzanak a lakásba, s a téliesített bokréta tavasz- szal, nyáron felesleges porfogó.

És bár igaz, hogy manapság egyre kevesebb az olyan hódoló, aki száz szál piros rózsát küld a szíve választottjának, de egy szál virág — különösen a tél elmúltával — annyira nem drága, hogy ne szerezhetnénk örömet vele saját magunknak, családtag j ainknak.

V. Zs.

hogy a virág, amelyet saját gyönyörűségünkre hazaviszünk, egyben a múlandóság jelképe is. Legfeljebb bosszankodunk, hogy mennyi pénzt adtunk ki érte és milyen hamar elhullik, összeszárad. tönkremegy. Ügy látszik. ettől a bosszúságtól akarták megkímélni a francia és olasz asszonyokat. amikor kitalálták és divatba hozták az óriási művirágokat.

Ami engem illet, elismerem — lehet, hogy nagyon praktikusak, ötletesen elhelyezve jól muszállítani az igényeinket. Ilyenkor komoly fejtörést okoz, hogy mivel tehetnénk változatosabbá a szinte már minden lakásban kialakított „zöldövezetet”. Az ünnepi asztalon például nagyon dekoratív látványt nyújthat az a lakásban szárbaszök- kent gabona (1. kép.), amelyet sajátkezűleg vetettünk el egy cserépben A könyvespolcra pedi" egy tartós téli csokro* ajánlunk (2. kép) ágak ból színes toliakból éc pár szál szalmavirágból.

Gyógyszert - csak orvostól!

Bölcs és igaz mondás: „Soha se lehet tudni, hogy a feldobott kő hol áll meg”( Méginkább érvényes ez a mondás a hólabdára. A hegyek lakói tudják csak igazán, hogy egy-egy ártatlanul eldobott hólabda a hegytetőről lefelé gurulva, mint dagadhat lavinává, amely fákat, házakat képes elsodorni. De legalább any- nyira érvényes ez a mondás a gyógyszerre, egy- egy indokolatlanul, meggondolatlanul bevett tablettára is, amelynek laikusok által előre nem látható súlyos következményei lehetnek.

Az orvos feladata esküje alapján az, hogy képessége szerint minden betegen segítsen. Aki a szorongatott, betegségtől félő embert feleslegesen rémítgeti, nem érdemli meg az orvos nevet. Az alábbi, nemrégiben megtörtént eset elmondásával nekem sem ez a célom. Hiszen ugyanúgy, ahogy a szülő nem rémítgetésből, félelemkeltésből óvja gyermekét a tüzes kályha érintésétől, az orvos is azért int meggondolásra, hogy felesleges bajtól, oktalan kellemetlenségtől óvja embertársát, vagy betegét.

íme a történet: Egy vidéki fiatalember egyik napról a másikra tele lett rikító csalánkiütéssel. Szomszédja, aki orvosi rendelésre, többször is sikerrel használt ez ellen mellékvesekéreg-hormont tartalmazó tablettát, azzal adott neki néhány darabot a gyógyszerből, hogy ettől biztosan neki is rövid idő alatt elmúlnak a kiütései. A jó szándékú szomszéd ajándéka valóban hatásos volt. Néhány nap múlva azonban a fiatalember újra tele lett kiütésekkel. Erre már két napig szedte a tablettákat. A kiütések ugyan újra elmúlottak, de helyette hasi fájdalmak támadtak, a beteg elsápadt, s az orvos a tünetek alapján vérző gyomorfekélyt állapított meg. A beteget kórházba szállították, ahol a vérzés ismételt vérátömlesztés ellenére sem állott el. Nem maradt más hátra, mint a műtét. Ebből könnyedén, gyorsan é><ült fel a beteg, de néhány nap múlva járványos májgyulladást kapott, ami viszont kétséget ldzáróan a vérátömlesztéssel függött össze. A májgyulladás évekig tartó csökkent munkaképességet okozott. íme tehát az eldobott kő. vagy hólabda, egy aprócska, ártatlannak hitt tabletta, amely végül is súlyos következmények lavináját zúdította útjára.

Az elmondottak alapján tehát mindig félnünk kell a gyógyszerek szedésétől? Szó sincs róla! Orvos utasítására bátran szedhetjük a gyógyszereket olyan adagban és sorrendben, ahogy az előírás szól. Az orvos ugyanis a vizsgálatok alapján pontosan tudja, hová céloz a gyógyszerrel. Tudja azt is, ha a gyógyszernek mellékhatásai, nem kívánatos veszélyei vannak, amelveket a betegség leküzdése érdekében sok esetben vállalni kell. A szervezetbe juttatott

gyógyszert szükség esetén nemcsak leállítja, hanem ellentétes hatású gyógyszerrel közömbösíteni ií tudja. A fenti esetben he orvos rendeli az említet gyógyszert, pontosan tud ja, hogy az miért, milyer uton-módon szünteti me a csalánkiütéses hólyago- kát, de tudja azt is/hogj fekely betegnél vérzésve- szelyt okoz és eleve tartózkodik _ a rendelésétől illetve más hatásos gvó^v- szert rendel a betegnek.

Félreértés ne essék! A; ellen senkinek sincs kifogasa, ha korunk civilizált embere láz, vagy pél daul ismert eredetű hasi- gores esetén egy-egy Kal- mopirint, Amidazotent vagy más ismert hatású toobször szedett tabletta vesz be, amíg orvost keres fel. Ha ilyen tabletták vannak a háznál, a; egyáltalán nem elítélendő sót hozzátartozik a modern ember háztartásához. Az azonban mái megengedhetetlen köny- nyelműség — legyen az liatal, vagy idős ember — ha valaki ismeretlen betegség esetén ismeretlen gyógyszereket szed be akar jóbarát, vagy csak jo ismerős tanácsára is. A szenvedőt, a segítség- varot, különösen ha ideges panaszokról van szó nrég valahogyan csak mes lehet érteni. De orvos] képzettség nélkül gyógv- szert ajánlani megbocsáthatatlan bűn. Nem egvéb ez, mint közönséges ku- ruzslás, még akkor is. ha a legmodernebbül csomagolt gvógyszerrő, van szó.

Amikor a meggondolatlan. orvosi utasítás né'—ül szedett gyógyszerek veszélyere hívjuk fel a figyelmet. nem mulaszthatiMk el modern gyógyszerkin- csunk dicséretét, sem. Az elmúlt fél évszázadban ugyanis, szinte nap mint nap olyan csodálatos hatású, s viszonylag veszélytelen gyógyszerek birtokába jutottunk, amelyekről orvos elődeink csak álmodtak. De ahogy a fegyver csak hozzáértő ember kezébe való, ugyanúgy a gyógyszer is csak hozzáértő orvos. kezében veszélytelen.

Dr. Szendéi Ádám