Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-19 / 42. szám

1971. február 19, péntek S. oldal Világhírű bolgár énekes — Nemzetközi néptáncfesztivál Gazdag nyári program Szegeden A szabadságharc hadügyminisztere 175 éve született Mészáros Lázár öt hónap múlva, július 17-én Ismét meszólalnak a fanfárok a szegedi Dóm téren. A szabadtéri játé­kok új igazgatója, Papp Gyula, a városi tanács vb- elnökhelyettese köszönti a közönséget, majd Hacsa- turján: Spartacus című balettjének a bemutatásá­val megkezdődik az idei program. A nyitóműsor iránt már­is nagy érdeklődés nyilvá­nul meg. Érthetően. A vi­lághírű táncjátékot a bu­dapesti Operaház balett­művészeinek tolmácsolá­sában láthatják a Tisza- parti városba érkező tu­risták és a jegyhez jutó szerencsés helybeliek. Orosz Adél, Róna Viktor és társai csak egyszer — 11 esztendeje — léptek fel az ország legnagyobb szín­padán. Külföldön gyakran jártak azóta, legnagyobb sikereiket Bartók-művek tolmácsolásaival és a Spar­tacus újszerű megfogal­mazásával érték el. A művet Seregi László ko­reográfus rendezi (nem azonos színházunk egykori kitűnő főrendezőjével), karmester Pál Tamás, a díszleteket Forrai Gábor, a jelmezeket Márk Tiva­dar tervezi. A folytatás is jónak ígérkezik. Július 23-án, majd 25-én és 31-én a két évtizedes fennállását ün­neplő Magyar Állami Né­pi Együttes „Ecseri lako­dalmas” címmel húsz év sikerszámait gyűjti szín­pompás csokorba és al­kalmazza az itteni színpad sajátos körülményeihez. Zenei csemegének szán­ják a szabadtéri játékok rendezői Muszorgszkij: Bo­risz Godunov című operá­jának bemutatását. (Elő­adások: július 24., 30., augusztus 1-, 7.) A mű Rettegett Iván cár halála utáni vészterhes évtizede­ket idézi fel, vetélkedő főurakat, éhező, harcoló paraszttömegeket. Szinetár Miklós rendező látványos tablókat kíván kialakítani, de — Vaszy Viktor kar­mesterrel egyetértésben — kellő figyelmet szentel az orosz komponista zseniális muzsikájának. Sikerült szerződést kötni a bolgár Nicolai Gyuselewel, ő lesz Borisz Godunov. Ki­tűnő hazai művészek vál­lalták a többi szerepet: Gregor József, Palcsó Sándor, Szalma Ferenc, Udvardi Tibor, Karikó Te­réz és mások. Mivel — mint említettük — az ope­rában a népet megszemé­lyesítő énekkarra nagy feladat hárul, gondosan válogatják ki a száztagú kórus tagjait. Mondhatni közkívánatra került ismét műsorra Far­kas Ferenc Csínom Palkó daljátéka; vezényel a szerző. Bemutató: augusz­tus 6. További előadások: augusztus 8, 14, 20. Érdekes kísérletnek szá­mít Illyés Gyula Dóasa György című színművének szegedi bemutatója. (Já­téknapok: augusztus 15, 19, 21.) Műsorra tűzését a forradalmár születésének félévezredes évfordulója is indokolja. A történelmi jelképpé nőtt székely kis- nemest Bessenyei Ferenc alakítja. A szabadtéri játékok 16 előadásán kívül — az el­múlt évekhez hasonlóan — számtalan érdekes rendez­vény gazdagítja a szegedi nyár programját. Július­ban és augusztusban ti­zenkét kiállítást, öt hang­versenyt, három tudomá­nyos konferenciát rendez­nek a Tisza-parti város­ban. Az ifjúsági napok háromnapos eseménysoro­zatára hatezer látogatót várnak. A nemzetközi szakszervezeti néptánc­fesztiválon hét magyar és hét külföldi együttes ver­seng a felajánlott tisztelet­díjakért. Az előkészítő bizottság serényen dolgozik és a na­pokban postázzák az ízlé­ses meghívókat, röplapo­kat, falragaszokat a szom­szédos megyékbe, hazánk távoli tájaira, sőt tucatnyi külföldi nagyvárosba. Az eddigi előkészületek isme­retében már most megkoc­káztathatjuk azt a jóslatot, hogy Szeged idén is fel- készülten, sok látnivalóval várja vendégeit. „Katymárra vitték. Ez nem kies fekvésű falu, de épületei sincsenek valami szépen rendezve. Eléggé terjedelmes, népes...” ■ 1853. augusztusában, Lon­donban írta ezeket a soro­kat ifjúkorára emlékezve Mészáros Lázár, a forra­dalmi magyar kormány száműzött minisztere. Itt félbe szakadt a his­tória, mert „Európát elvei­vel, eszméivel, vágyaival, s törekvéseivel vagyis he­lyesebben — várakozásai­val odahagytam... s hű követőmmel, Katona Mik­lóssal az „Arabia” nevű gő­zösre szállék... s kilenc nap és 12 óra múlva az Irodalmi est, ünnepség, előadás, külföldi vendégszereplés A bajai Tóth Kálmán Társaság három éve Baján 1967-ben szerve­ződött újjá a nagy múltú Tóth Kálmán Irodalmi Tár­saság. Háromesztendős munkáját és jövőbeni cél­jait — Bárdos Ferenc el­nökletével — a napokban megtartott ülésén tárgyalta meg a vezetőség. Eredményes évek vannak a társaság tevékenysége mögött. Tizenkét irodalmi est, tizenhárom előadás, több író és költő emlékére rendezett ünnepségen való közreműködés és egy kül­földi vendégszereplés vol­tak fontosabb mozzanatai. A társaság rendezvényein Baján, a járás több közsé­gében és Soltvadkerten 1967—1970-ig összesen 1107- en vettek részt. Huszonegy alkalommal lépett fel ez Több jut szociális cs kulturális célokra A Pedagógusok Szak- szervezetének központi vezetősége legutóbbi ülé­sén megtárgyalta, s elfo­gadta a szakszervezet, 1971. évi költségvetését. Az ada­tokból kitűnik, hogy az idén 42 millió forinttal gazdálkodnak, ami 10 szá­zalékos emelkedés a múlt évi összeghez képest. A kiadások alapjául szolgá­ló tagdíjbevétel 70 száza­léka továbbra is a terüle­ti szerveknél, tehát a me­gyei bizottságoknál és az alapszerveknél marad, ez­zel a pénzzel ott rendel­keznek. A költségvetésen belül egyik legjelentősebb ki­adási tétel az üdültetés, amire mintegy 10 millió forintot fordítanak. Szociális jellegű kiadá­sok^ — köztük szülési és egyéb segélyekre — csak­nem ötmillió forintot irá­nyoztak elő. A kulturális célokra szánt összeg meg­közelíti a hatmilliót. mennyire Gondolhatni, megörültem. Hallom később, csukó- mégis valami kaját, dik lent a kapu, léptek kö- Láttam, összerezzen, el zelednek, mozgás a létra- fordul hirtelen. Gyanút fo nái; jön' rajta felfelé Tóni. gott volna? Felér, tesz-vesz, készül lefeküdni. Nincs a kezé­ben semmi. Vártam, hogy mit mond. Nem akarok hinni a sze- Hallgatott, memnek. — Otthon voltak? — kér­dezem, mintha nem lát­tam volna semmit. — Otthon. — Kató is? — Ö is. Aztán hallgatás. Nem — Hát csak úgy mond- — gondolom a dac miatt tam. Gondoltam, szerzünk is —, ezt mondta rá: — Kibírjuk. már halkabban Kezdtem mérges lenni. — Régóta nem ettünk! Enni kéne! Ránéztem, vártam, hogy uit mond. Ezt mondta: De ezt mondta. _ , . , _ Nem tudom, mi ütött be­— Csak azt gondoltam, lém; é az örökké halk ismeteltem meg újra. szavú> a bizonyta_ lan fellépésű, keményeb­ben szóltam: — Szóval kibírjuk? Azt mondod, Tóni, hogy ki­bírjuk? Utána, csendesebben, még ezt tettem hozzá: — Elhiszem, hogy te ki­— Kibírjuk már holna- bírod holnapig. De én nem. akart beszélni, láttam, én pig. És nyúltam a bátyúm meg csak hüledeztem. nem Mintha remegett volna a után, indultam lefelé. A tértem észhez a meglepe- hangja. Nem nézett rám, létra legfelső fokáról még téstől. mégis úgy tűnt, mintha fe- visszaszóltam: Láttam: készül lefeküd- hérebb lett volna egy ár- _ igaz ls- most jut n yalatta!. eszembe: én is kibírom. Felálltam, lassan, kimér- Nélküled. És nem csak hol­ten, és odaálltam elébe: napig. — Kibírjuk? És elmentem. Akkor már láttam: érzi. Azóta nem találkoztam sejti, hogy tudok valamit, vele. vagy tán mindent, mégi» Varga Mihály — Lefekszel? — Le. Hallgatás, hosszan. — Miért? — kérdezte, nem kellene? — De — mondtam. — Akkor? idő alatt a különböző ren­dezvényeken az irodalmi színpad. A társaság meghívására tartott előadást Baján Gyó- ni Lajos, a megyei pártbi­zottság titkára, s vett részt irodalmi esten Sípos Gyu­la József Attila-díjas író, valamint a Forrás szer­kesztője, Varga Mihály. Gyümölcsöző együttmű­ködés alakult ki Baja ju­goszláviai testvérvárosa, Zombor, magyar kulturális egyesületével. Ennek a kapcsolatnak egyik mozza­nata voit Herceg János vajdasági magyar író ba­jai bemutatkozása és a Tóth Kálmán Társaság né­hány tagjának zombori vendégszereplése. Március 30-án lesz 140 éves Tóth Kálmán, a bajai származású költő, a társa­ság névadója születésének. Az évforduló ünnepségé­nek megrendezésére össze­fogott a társaság, a városi tanács, a Tóth Kálmán Gimnázium és Szakközép- iskola, a könyvtár, a szak­maközi bizottság, a múze­um és az állami zeneisko­la. Március végén kiállítás nyílik az Ady Endre Já­rási Könyvtár és a Türr István Múzeum anyagából. Országos hírű irodalom- történész méltatja majd a költő munkásságát s fellép az ünnepségen a gimnázi­um irodalmi színpada, a zeneiskola és a zenei álta­lános iskola énekkara. A városban és a környező községekben növekszik a fiatalság érdeklődése, az irodalmi rendezvények iránt. Legutóbb a szakma­közi bizottságnál megren­dezett irodalmi esten száz­harminc bajai leány és fiú vett részt, és a sükösdi pinceklubban is többen ér­deklődtek az irodalmi programok iránt. A Tóth Kálmán Társaság vezető­sége ezért a városi és a községi KlSZ-szervezetek- kel is felveszi az együtt­működés fonalát, helytör­téneti előadások, városné­ző séták, kiállítások, közös irodalmi estek megrende­zésére. Máris többen je­lentkeztek a bajai KISZ- fiatalok közül, akik haj­landók részt venni ebben a munkában. K. A. Óceánon keresztül Észak- Amerika Egyesült Államai­ba értünk.” Az érdekes sorok Mészá­ros Lázár „Külföldi leve­lezései” című, Pesten, 1866-ban Szokoly Viktor ál­tal „az eredeti kéziratok­ból közrebocsátott” művé­ből valók. Ma is szórakoz­tató és szerfölött tanulsá­gos olvasmány, akárcsak a szabadságharc eseményeit fölidéző — két kötetben ki­adott — „Emlékiratai”. Császári ezredesből honvéd altábornagy Az altábornagy hiteles, a történelmi tényeket és a személyéhez tapadt fél­reértéseket összevető élet­rajza még várat magára. Kőhegyi Mihály bajai mu­zeológustól tudom, hogy a fentebb említett kiadások sem hitelesek, fontos sza­kaszokat, mondatokat cél­zatosan kihagyott a kézira­tok gondozója. Most, születésének 175. évfordulóján csak arra nyí­lik lehetőségünk, hogy né­hány vonással felidézzük kivételes egyéniségét, tör­ténelmi szerepét. Ellentétes érzelmeik, ösz­tönzések, hatások szorítá­sában arra törekedett, hogy konzervatív gondolkodás- módjával, múltjával nehe­zen összeegyeztethető, forra­dalmi magatartást követe­lő, a felkelt néptől szár­mazó megbízatásának — a még Habsburgok által szentesített törvények meg­sértése nélkül tegyen ele­get. „Katona voltam, a csá­szár és király hű szolgája szerepét 34 év és 8 hó­ig játszottam. Minden párt­fogás nélkül ezredességig vittem...” A forradalom tavaszán Radetzky seregében az olasz felkelők ellen vitéz­kedett. A háborús viszo­nyok következtében akado­zott a postaszolgálat és így április 17-én egyszerre kéz­besítették felgyülemlett le­veleit. „Az első, mely a kezembe került, a Pesti Hírlap egyik száma volt, melyben a magyarhoni események... és a minisz­terek nevei foglaltattak, kik közt a magam nevét is szemlélni szerencsétlensé­gem volt... A közbenjárá­som nélkül történt minisz­teri besorolásnál nem is kérdeztek meg, vájjon a Batthyány—Kossuth esz­méhez beszegődöm-e?” A hazát kell megvédeni Hazajött. Útközben, Linz­től „két postányira” talál­kozik az udvarral: „ki kö­vet, ki tábornagy”, s ki császár. Mészáros Bécsben tudta meg, hogy őfelsége az ottani „kraval” elől fu­tott napnyugatnak. Lelkiismertes ember lé­vén miniszterként nagy szorgalommal dolgozott a honvédelem megszervezé­sén. Tapasztalatait igyeke­zett az új rend szolgálatá­ban gyümölesöztetnl, bár egyre aggodalmasabban szemlélte az események alakulását. Bármilyen fáj­dalmas, igaza volt, amikor a Batthyány-kormányza- tot, közéletünket, a gyeng« seregvezetést, a gyakori lan tábornokok bakii seit bírálta, a szüks összhangot és fegye hiányolta, a nehéz kül- belpolitikai viszonyokra vatkozott. Az is vitaths lan, hogy Mészáros Lá nem tudott felnőni a ti ténelmi szerephez. A cs szári hadseregben me kott módszerekkel prót ta igazgatni, vezetni a : tonai regulához nem sz kott nemzetőrséget, márciusi ifjak, a radiká politikusok „okvetetlenl: dései” bosszantották. Poli­tikai tájékozatlanságát egyik megjegyzésével szemléltet­jük: „Bécs miért csinált forradalmat, midőn rántott csibéit a Práterben jó kedvvel megehette... mi­dőn vicceit a rendőrség is örömest hallgatta? — azt ő tudja.” „Csak termékenyítő eszme kell..." A sorkatonák hősiessé­ge, néhány gerillaalaku­lat sikeres helytállása, a fiatal tisztikar elszántsága láttán 1849 tavaszán már reálisabban ítélkezett El­ismeréssel szólt a déli vé­gek lakosságáról. „Illő, hogy ezen adatok föl- jegyzője születési és őt kép­viselővé választási helyé­ről, a tisztes Bajáról is megemlékezzék. E 15 ezer lélekből s három népfaj­tából álló mezővárp :? ernvedetlen buzgóságga! teljesítő kötelességét... Bármit mondjanak azok. kik nem jóakaróink, az a mit az egész egyetem felmutatott, nem egy kis túlzó töredékből állott, ha­nem a hazát átható sza­badsági szellem által he­vített nagy tömegből... Csak termékenyítő eszme kell,... s úgyszólván a le­hetetlen is lehetségessé vá­lik.” Mészáros kétségei ellené­re is kitartott mindvégig. Világos után Törökország­ba menekült. Távollétében halálra ítélték. Az emigrációban Szegényen és rongyosan hunyt el 1858. november 16-án Angliában. Alig né­hány nappal előbb tért vissza Amerikából. „Nincs senki a külföldön levő magyarok között, ki őt meg ne siratta volna. Ö általános tisztelet tárgya volt.” — írta Puky Mik­lós, a személyes bátorsá­gával oly gyakran kitűnt, talentumos organizátor né­hai hadügyér testvéréhez. Mészáros Antal úrhoz, Ba­ja városába. Művelt, szerény, a po­litikában eléggé járatlan embert vesztett vele a ha­za, akiről kevesen tudják, hogy sZabad idejében gaz- dászati tanulmányokat folytatott. Iparkodásáért tudományáért, szaktanul­mányaiért az Akadémia 1845-ben, a Magyar Gaz­dasági Egyesület 1847-ben választotta tagjává. Bárhogyan alakult is, ne­vét így őrzik a tova futó nemzedékek: a szabadság- harc hadügyminisztere, a nemzeti őrsereg főparancs­noka. Ucitai Nándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom