Petőfi Népe, 1971. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-16 / 39. szám
1971. február 16, kedd 5. oldal A gimnázium „termelőüzeme” A kiskőrösi szakközépiskola terveiről 4 barátság bizonysága „Mi az ábra nála?“ Hosszú és megfeszített figyelmet kívánó beszélgetésen vettem részt a kiskőrösi gimnázium igazgatói szobájában. Takács István és Borbényi Imre, az intézmény két vezetője ült velem szemben az asztalnál. Egymást váltogatva magyarázták azokat az elképzeléseket és terveket, melyekért már második éve dolgoznak. Az iskola és az élet kapcsolatáról volt szó. Arról a már sok helyütt megfogalmazott elvről, hogy a tan- intézmények a mindennapi élet igényeinek és követelményeinek megfelelő szakembereket bocsássanak ki kapuikon. De valóra váltani ezt a sokat hangoztatott kívánalmat, megfelelni a változó igényeknek — nem egyszerű. Valóságismeret és szüntelen alkalmazkodási képesség szükségeltetik hozzá. És változásokat lehetővé tevő önállóságMít csinálnak a szakmunkások? A Kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnázium és Mező- gazdasági Szakközépiskola az elmúlt tíz évben érettségizett, szőlőtermelő és borkezelő szakmunkásokat adott a mezőgazdaságnak. A környék szőlőkultúrájá- róí nevezetes, így azt várhatnánk, hogy a végzett növendékek többsége ezen a területen hasznosítja szerzett tudását. Az igazgatóság az elmúlt esztendő folyamán — ezen feltételezés ellenőrzéseként — megvizsgálta az utolsó négy évben végzett tanulók jelenlegi munkakörét. A kapott ada- .tok azonban kevéssé igazolták az iskola és az élet jó, a realitások talaján álló kapcsolatát. A végzettek 9 százaléka tanul tovább felsőoktatási intézményekben, a szakterületükön dolgozik 28 százalékuk, míg döntő többségük ipari és adminisztrációs munkaköröket tölt be. Bebizonyosodott, hogy a mezőgazdaság „kereslete” és a gimnázium szakemberkínálata nem fedi egymást. Takács István igazgató ennek okait elemezte. — Az üzemekről meg kell állapítanunk, hogy nem igen keresték az érettségizett szakmunkásokat. Ez talán oklevelük „minősítésének” következménye is. Hiszen a szakmunkás — szakfeladatok ellátására hivatott. A mi gyerekeink azonban éppen eme gyakorlati követelményeknek nem tudtak tökéletesen eleget tenni. Hogy miért? ... Azért mert a környékbeli termelő- és szakszövetkezetek, állami gazdaságok modern, korszerű gépparkkal rendelkeznek. A gimnáziumnak azonban nincsenek mezőgazdasági gépei és így a végzett tanulók csekély gyakorlati tudásukat kevéssé hasznosíthatták. De a harmadik lényeges motívum is éppen ebből az „elméleti’' tudásból fakad. Sajnos, a nehezen megszerzett, rendszerint gyenge osztályzatú érettségi bizonyítvány birtokában igen sok volt diákunk úgy vélekedik, hogy ezzel már megváltotta a fizikai munkától mentesítő igazolást. Ezért nem is hajlandók holmi „íróasztallal nem járó” munkakör elvállalására. Inkább olyan helyeket keresnek, ahol ezen igényük kielégül, még ha jövedelmük látja is a kárát. flz üzemi gyakorlat kérdése A hiányzó szakmai gyakorlat létrehozó okait elemezve még egyszer szóba- kerültek az üzemek. A tanulók ugyanis az évközi termelési gyakorlatokat azokban a termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban töltik el, ahol — mint végzett szakmunkások — az érettségi letétele után kellene dolgozniuk. Az említett gazdaságok azonban nem gyakorlati oktatásra, hanem — különösen dologidőben — hiányzó munkaerejük pótlására használták a diákokat Szüretelés, metszés, kötözés és az egyéb munkaigényes, nem kifejezett szakértelmet kívánó feladatok elvégzése után a tanulóknak sem idejük, sem lehetőségük nem igen akadt a korszerű szőlő- és gyümölcstermesztés gyakorlati titkainak elsajátítására. Űj típusú szakközépiskolák A Művelődésügyi Minisztérium intézkedése nyomán már három éve folyik az ország új típusú szakközépiskolai rendszerének kialakítása. A régi és a korszerűsített intézmények közötti különbség az oktatás mélyebb és általánosabb jellegében mutatkozik meg. Az átszervezett szakközépiskolákból kikerült diákok, anélkül, hogy szakmunkás bizonyítványt kapnának, jogosultak lesznek bizonyos munkakörök betöltésére. Néhány év gyakorlat utón azonban szaktechnikusi képzést szerezhetnek. A kiskőrösi gimnáziumban a jövő tanévben már az átszervezésnek megfelelő elvek alapján kezdik meg az oktatást. Az új típusú kertészeti osztályok szőlő-, gyümölcs-, dísznövény- és zöldségtermesztésben szereznek jártasságot. Mindez a gyakorlati oktatás mélyreható átalakítását követeli. B kiskőrösi „tanterület4' gondjai Borbényi Imre igazgató- helyettes — mezőgazdasági mérnök —- az iskola tangazdaságának megteremtéséről beszél. — Húszholdas önálló tanterülettel rendelkezünk. Ennek korszerű megművelése — hogy itt tanulóink valóban jól hasznosítható gyakorlati ismeretekre tehessenek szert — jelentős költségeket igényel. I972-re ígéretet kaptunk kétmillió forintos költségvetési támogatásra, mi azonban már magunk hozzáfogtunk a megmunkáláshoz. Sikerült összhangba hoznunk a gazdaságok és az iskola elképzeléseit. Ök segítettek bennünket néhány alapgép beszerzésében és a múlt évben hozzávetőlegesen 150 ezer forint társadalmi munkát végeztek a tangazdaságban. A földmunkákat — talaj- egyengetést és mélyszántást — a Gépjavító Vállalat és a Fülöpszállási Mezőgazda- sági Gépészképző Szakmunkásiskola gépeivel végeztük el, csekély térítés ellenében. Idén, a termelés megindításához 240 ezer forintra lenne szükségünk. Sajnos, felsőbb szerveink ezt az ösz- szeget egyelőre nem tudják rendelkezésünkre bocsátani. Ezért ismételten „áthidaló” megoldásokat kerestünk. Megállapodásaink szerint a Kiskőrösi Állami Gazdaság és a Toldi Szakszövetkezet fedezi szerves- és műtrágya-szükségletünket. Palántanevelési tervünket a MÉK segítségével válthatjuk valóra. Árutörlesztéses alapon ugyanis műanyag fóliát és fémvázas tartókat kaptunk tőlük, melyek ellenértékét a melegágyban megtermelt zöldségfélékkel viszonozzuk. „Bnyagi gondok44 Ha a gazdaságot a „természet" is segíti, akkor az előzetes számítások szerint 180 ezer forint értékű zöldség- és gyümölcsfélét állíthatnak elő az év folyamán, Ez a tény meglepő, mert első pillantásra valószínűtlennek látszik az iskola megjelenése a termelő, később remélhetően nyereséges üzemek között." Pedig csak arról van szó, hogy a gyakorlati pedagógia célszerűsége anyagi hasznot is hozhat. A kiskőrösieknek gondot okoz a költségvetési gazdálkodás rovatai közé kényszerített, termeléssel kapcsolatos kiadások és bevételek kezelése. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó oktatási intézmények utasításai — itt ugyanis ez a jelenség nem újkeletű — nem vonatkoznak a művelődésügyi tárca iskoláira. így sok még a bizonytalan vélekedés, határozatlanság. A tanintézetek és az élet kívánalmai a gazdasági realitások területén találkoznak. Egyre több általános iskolai gyakorlókért, szakközépiskolai tangazdaság mutatja meg a gyerekeknek a jól szervezett, anyagi hasznot hozó tevékenység módjait. Ahol a folyamatok és a körülmények nem laboratóriumi tisztaságban, hanem a valóság mindennapos gondjainak tükrében mutatkoznak meg. A reform „felülről”, a kezdeményezések „alulról” szolgálják oktatási rendszerünk jobbá tételét. És az azonos, egybevágó törekvések sok esetben mégiscsak lassan, számos nehézségeket legyőzve találkozhatnak. A beszélgetés is ezzel a tanulsággal zárult; az egymásra találás folyamatát meg kellene gyorsítani. Pavlovits Miklós Kecskemétet tízéves testvérvárosi kapcsolat fűzi a Szovjetunió Krím területének székhelyéhez, Szimferopolhoz. Ez alkalommal az idén a szokásosnál lg több, a barátságot elmélyítő rendezvény lesz mindkét városban. Tavasszal magyar napokat tartanak a szimferopoli .Kecskemét” Étteremben az alföldi város fiatal vendéglátóipari dolgozóinak közreműködésével. Hasonló eseményre kerül majd sor Kecskeméten js. Tervezik továbbá, hogy a közelmúltban nagy sikerrel megrendezett első Bács- Kiskun megyei település- fejlesztési kiállítást bemutatják Szimferopolban. As év folyamán Bács megyéből 6 csoportban 350- en utaznak Krímbe, megtekinteni a félsziget tájait, a város nevezetességeit, s baráti összejöveteleken vesznek részt Onnan is több turistacsoport érkezik Kecskemétre. Táncvizsga Tánevizsgát tartanak 1971. február 18-án a Kiskunhalasi Művelődési Központban. A Szűts József általános iskola 45 tanulója, valamint az ifjúsági tanfolyam 50 résztvevője ad számot a nyolchetes tanfolyamon szerzett tánctudásáról. eredményességét aligha lehetne tagadni, nagyon megnőtt a nyelv iránti érdeklődés. De a mozgalom eredményeit lerontják az újabban mindjobban elburján- zó nyelvi gyamok. Valaki kitalálja a látszólag újat és ötleteset, és mások, sokszor maguk a jó szándékúak is, elvtelenül továbbmondják. így koptatják el az egység szót. Ma már minduntalan ezt halljuk és olvassuk: gyáregység, boltegység, üzemegység, vendéglátó egység. A katonai alakulatokat szokták egységnek nevezni Ez már régen meggyökerezett, nem is lehet ellene kifogásunk. De az ellen már igen, hogy amikor első királyunk sírját megtalálták Székesfehérvárott, a tudósítások kriptaegységet és oltáregységet emlegettek. Szegeden öles plakát fürdőegységbe csalogatta a nyáron a hűs hullámokba vágyakozókat. Tehát egység minden? Rövidesen talán megérjük azt is, hogy piacegységre megyünk tojásegységet vásárolni. Az egység mint gazdaságiam fogalom került a köznyelvbe. Az egyes vállalatok telepeinek, üzemeinek saját bevételi, termelési stb. tervük van, azért ezek önelszámoló egységek. De ezt az egység jelleget felesleges kifelé hangsúlyozni. Ha vásárolni megyünk, nem egy nagyobb szervezet gyünk, hanem csak a boltba. A vevőt nem az érdekli hogy a bolt milyen nagy- vállalat önelszámoló egysége, hanem az, hogy jó árut kapjon. Az egység szó hajszolása mellett újabban az egy az egyben határozás kifejezést is kezdik használni. Hallottam a televízió Kék fény adásában is. Az egyik betörő jelentette ki, hogy a lopott pénzt egy az egyben lakásvásárlásra használta fel. Egy az egyben? inkább sejtjük, mint értjük a jelentését. De van a magyar nyelvnek sok találó, jó szava annak a kifejezésére, amit ezzel a suta határozós szerkezettel akarnak kifejezni. A Nők Lapjának postájában olvastam nemrég a címben levő furcsa mondatot: „Mi az ábra nála?” Egy öthónapos terhes nő szerződését nem hosszabbították meg. A fiatalasszony ügyében eljáró riporternek a vállalat munkaügyi osztályának a vezetője különféle okokra hivatkozott. Majd így folytatta: „Különben is csak akkor láttam, hogy mi az ábra nála, amikor a munkakönyvéért bejött.” Ez a munkaügyi vezető, aki mellesleg nő volt, emberségből és édes anyanyelvűnk szeretetéből elégtelenre vizsgázott. Valóban furcsa nála az ábra. Kiss István Művelt faluért Általános iskolások a gimnáziumban A Jánoshalmi Radnóti Miklós Gimnáziumban szívesen fogadják a 8. aszályt végző általános iskolásokat. A nagyközség skoláiból éppúgy, mint Mélykútrói és a környező községekből érkező fiataloknak megmutatják a ántermeket, a fizikai és kémiai előadókat, a tornatermet és a barátságos KISZ-szobát. A látogatók közül többen úgy döntöttek, hogy a Radnóti Gimnáziumban folytatják tanulmányaikat. (Gilicze Magdolna leveléből.» A megye egyik legjobb falusi könyvtára a mélykúti. Az elmúlt évben a 16 ezernyi könyvvel rendelkező könyvtár 62 ezer könyvet kölcsönzött az 1700 beiratkozott olvasójának. Egy nap Ratkó Józseffel Ratkó Józsefet sokan hajlamosak még mindig (a harmadik kötete, a harmadik évtizede — és a harmadik gyereke — után is) fiatal költőnek tekinteni. A közelmúltban Kecskeméten járt, s ekkor alkalmam volt vele hosszabb időn át beszélgetni. — Üj köteted, az „Egy kenyéren”, szép visszhangra talált. Mit szólsz ehhez? — A költőnek öröm, ha olvassák és értik a műveit. A magyar költők sokszor abba haltak bele, hogy nem szerették őket. Milyen erőt adó lehet egy Bari Károly- nak, egy Kiss Benedeknek, hogy nagyhirtelen azv ország vette észre őket. — Tehetségesnek tartod őket? — Feltétlenül. Azt szeretem bennük, hogy ragaszkodnak a fajtájukhoz. — Az ő verseikben, mint | a tieidben is, a nép sorsa j iránti aggódás a szembetű- I nő. I — Szerintem mindenkiben, aki e néphez tartozónak vallja magát, meg kell hogy legyen ez a felelősség. — Az előbbi szavaidból azt vettem ki: szereted a fiatalokat, a most indulókat. — Igen. De nem válogatás nélkül. És nem kritikátlanul. — Mit javasolnál nekik? — Őrizzék meg érzékenységüket a magyarság és a nép sorsa iránt. És tanuljanak meg emberiségben gondolkozni. Tersánszky, Veres Péter és Szabó Pál embersége és magyarsága legyen a példa előttük. És nem feltétlenül a költészetre, a művészetre: a világira kell figyelni. — Mit tartasz, a költtészet és a politika kapcsolatáról? — Ma kutyakötelessége a művésznek, írónak, hogy politizáljon. Természetesen a maga eszközeivel. — Te Nagykállóban élsz, a miénktől elütő, egészen más jellegű tájon. Milyennek látod a mi „szűkebb hazánkat” ? — Sokat tudok a homokvilágról. Érdekel, nagyon az az erőfeszítés, amit az itt élők folytatnak az élet felvirágoztatásáért. Tetszik a szellemi élet fellendítésére irányuló törekvés. Van itt néhány barátom is, például Buda Ferenc költő és Zám Tibor író. — Csak úgy tréfásan kérdezem: ide költöznél, erre. a vidékre? — Én meg komolyan válaszolom : nagyon nagy örömmel. Varga Mihály
