Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-08 / 6. szám

1971. Januar 8. péntek X oldal Előnyben a jövedelmezőbb §1 *lr/íl CA Ia ^ Magyar Nemzeti Bank MCI UlldXrtoUll elnökének tájékoztatója Két nyilatkozat és az igazság Dl-. László Andor állam­titkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke csütörtökön tájékoztatta az újságírókat az új hitelpolitikai irány­elvekről. Kiemelte, hogy a kor­mány hitelpolitikája min­denekelőtt a népgazdaság egyensúlyának megszilárdí­tását szolgálja. A korábbi években ugyanis a beru­házásokra fordított anyagi eszközök meglehetősen szétíorgácsolódtak, túlzot­tan sok beruházás indult, üzelmek a befejezése elhú­zódott, s így hosszú ideig kötöttek, s kötnek le anya­gi eszközöket, és a befek­tetések realizálása is ké­sik. Előzetes adatok szerint a múlt év végén 65—70 milliárd forint értékű be­ruházás volt befejezetlen, ez túlzottan sok, megkö­zelíti a múlt évi teljes beru­házási összeget, leköti évi nemzeti jövedelmünknek több mint egynegyedét. Az új hitelpolitikai irányelvek szellemében be­ruházási hiteleket ezentúl csak a valóban hatékony, jövedelmező, gyorsan visz- szatérülő beruházásokra nyújt az állam. Magának a hatékonyságnak a krité­riumai is megváltoztak. Ed­dig jövedelmezőnek számí­tott minden olyan beruhá­zás, ahol száz forint befek­tetett összeg legalább 7 fo­rint jövedelmet hozott. 1971-től csak azokat a beruházásokat tekintik jövedelmezőnek, ahol minden száz forint be­ruházás az iparban és az építőiparban legalább IS, aa élelmiszeriparban és a kereskedelmben 10, a többi ágazatban legalább 7 forint évi jövedelmet tesz lehetővé. A magasabb mérce » ta­pasztalatok szerint indo­kolt, egész sor olyan vál­lalat terjesztett elő hitel- kérelmet, amely a 7—15 «zúzalék helyett 25—30 százalékos jövedelmet tud elérni a hitel segítségével A Nemzeti Bank elnöke elmondotta, hogy a negye­dik ötéves terv mintegy 500 milliárd forintos beru­házással számol, ennek kö­rülbelül fele vállalati be­ruházás lesz, amelyet az A Vén Württembergihez ebnzett kisvendéglő. Kitű­nő konyha, szolid árak. Rendszerint szerény külsejű banktisztviselők és városi alkalmazottak költik itt el ebédjüket. Ám a tulajdo­nosnak, egy szálfaegyenes, poroszos tartású németnek, időnként tiszteletre méltó vendégei is akadnak, aki­ket személyesen kalauzol a korcsma különszobájába. Gyakori vendég itt az Egyesült Államok johan­nesburgi katonai attaséja, Herman Horton és kollé­gája, Peter Hooper, a ten­gerészeti hivatalból. Ha va­laki keresné az urakat csak a hátsó ajtón léphe' be hozzájuk — kellő kö­rültekintés és óvatosság mellett. A két diplomata tevékenysége ugyanis nem merül ki csupán a hivata­los tevékenységben. Herman Horton, a Pen­állam 65—70 milliárd fo­rintos hitellel támogat. E hitelkeret 1971-re jutó ré­sze már erősen kimerülő­ben van, a rendelkezésre álló összegeknek 76 száza­lékát ugyanig már tavaly lekötötték. Ilyen előzetes hitelengedélyezések való­színűleg a jövőben is el­kerülhetetlenek lesznek, szükséges azonban, hogy ezt a lehető legszűkebb körre korlátozzák, mert ha a hiteleket előre lekötik, előfordulhat, hogy kiemel­kedően hatékony és sürgős beruházásokhoz nem tud­nak állami segítséget biz­tosítani. Ezután elmondotta, hogy hosszúlejáratú, tehát öt évnél hosszabb időre szó­ló hiteleket csak a nép­gazdaság számára leg­fontosabb célokra ad az állam. Kedvezményes lejárattal és kedvezményes kamatra nyújtanak hitelt olyan be­ruházásokra, amelyek kifi­zetődő exportcikkek terme­lésének fokozását, a lakos­ság jobb ellátását. a javí­tás-szolgáltatás fejlesztését szolgálják. Kedvezményes hiteleket folyósítanak a kü­lönféle népgazdasági prog­ramokhoz kapcsolódó be­ruházásokra, munkás jóléti intézmények létesítésére, s mindenekelőtt az építőipar fejlesztését, kiszolgálását segítő beruházásokra. A készletek alakulásáról szólva László Andor ked­vező tendenciákra hívta fel a figyelmet 1970-ben a készletek 6,5 százalékos emelkedése már lényege­sen. elmaradt az értékesí­tés 10 százalékos emelke­désétől, ami a korábbi évekhez képest jelentős eredmény. Minden százfo­rintos forgalomra 1969-ben 87, tavaly pedig már csak 84 forint értékű készlet ju­tott. ami egyben azt is je­lenti, hogy a készletek for­gási sebessége csökkent. A gazdasági reform nyo­mán az ország külkeres­kedelmi helyzete is erő­teljesen fellendült. Bár a fizetési mérleg ala­kulásában jobb és gyen­gébb eredmények válta­koztak, a magyar áruk ver­senyképessége a nemzetkö­tagon elhárító csoportjának egykori vezetője, ma a Dél­afrikai Köztársaság európai származású lakosaiból to­boroz ügynököket a CIA- ba. Kapcsolatokat tart a „szürkeingesekkel”, a Bru- derbond tagjaival, valamint az uralkodó nemzeti párt vezetőségének héjáival. Hortonon keresztül folyik a pénz a Transwaalér, a Va- derland szerkesztőségébe. Nos, Horton úrnak van elég teendője» Peter Hooper, aki folyé­konyan - beszél németül azokkal a hitleristákkal, háborús bűnösökkel foglal­kozik. akik annak idején Dél-Afrikába menekültek. Számuk itt több ezerre te­hető. A Peroonality című dél-afrikai folyóirat szerint több náci bujkál itt, mint akár Argentínában. Hooper eljár a hitleristák gyűlé­seire, kapcsolatot tart a zi piacon egyértelműen fo­kozatosan erősödik, az ex­porttermelés költségei ja­vultak. A Nemzeti Bank el­nöke kiemelte azt az igen jelentős eredményt, hogy a tőkés országokba irányuló magyar gépexport az el­múlt három év alatt 50 szá­zalékkal, tehát minden ed­diginél jóval nagyobb mér­tékben nőtt. Végül arról szólt, hogy a vállalatoknak a jövőben az eddiginél fegyelmezet­tebben kell teljesíteniük egymás iránti fizetési kö­telezettségeiket. Egy ré­szük, pénzügyi nehézségek miatt, többségük azonban hanyagságból, nemtörő­dömségből nem fizet kel­lő időben szállító partne­rének. Ezért a Magyar Nemzeti Bank vállalta az úgynevezett bank-garanci­át, vagyis azt a módszert, hogy a rendelő vállalatok előzetes megbízása alapján külön jelzés ijplkül is au­tomatikusan kifizeti a szál­lítónak járó' összegeket. Ugyanakkor ajánlatos, hogy a szállítók a szerző­déskötés előtt győződjenek meg rendeíőpartnereik pénzügyi helyzetéről, s csak olyan vállalatoktól fo­gadjanak el rendelést, amelyek a szállított termé­ket ki is tudják fizetni. (MTI) neonáci nemzeti demokrata párttal, rajta keresztül kap­ja a pénzeket a fő náci szerv, az Afrika Spiegel. Hoopert egy alkalommal Hermann Absnak, a nyu­gatnémet csúcsbankárnak is bemutatták. Az amerikai katonai at­tasé gyakori vendég a Ve­ritas könyvesboltban, amely a szélsőjobboldali elemek afféle találkahelye, a leg­vadabb náci és fajgyűlölő propagandairodalom ter­jesztője. Horton és Hooper köz­vetlen főnöke Ch. Wheeler és W. H, Witt, a pretóniai amerikai nagykövetség két tanácsadója. Ők persze nem járnak a Vén Württembergi­hez, csak a fényes étterme­ket látogatják, általában magasabb körökben forog­nak és a nagypolitikával VicüplVoznnk. A eiA fő feladata a dél- frikai amerikai imperialls- •I pozíciók szilárdítása 1 oedig annak a helyi sajátosságnak a messzeme­nő figyelembevételével, hogy' a fajüldözők pamk­A Magyar Nemzet janu­ár 6-i számában F. D. kol­légám — aki végig utazott az 5-ös úton, s betért Kecskemétre — adta köz­re a városi tanács építési és közlekedési osztálya két vezetőjének nyilatkozatát. Anélkül, hogy kételkednék kollégám jóhiszeműségé­ben, a tájékoztatás hű tol­mácsolásában, nem hiszek annak valódiságában. Mi­ért? Vegyük sorra a ténye­ket. A cikkben szerepel egy vaskos dosszié, amely tartalmazza a hóeltakarítás forgatókönyvét. Az írás így folytatódik: „A városban még a múlt télen is bé­nultságot okozott a hó — mondják. Az idén tanácsi költségvetésből fedezik a tisztítást, a kommunális üzem a vállalkozó. Nyá­ron a parkokat tartják rendben, télen az utcákat. Rendkívüli hómunkásokat nem kellett fölvenni, mondják az osztály veze­tői, elég a saját munkaerő is.” A forgatókönyv valóban létezik — magam is láttam —, s benne nagyon szé­pen írásba foglalták a fel­adatokat. De más az írás és más a valóság. A cikk meg jelenésének napján a megyeszékhely belterületén a tanácsi rendelkezésű uta­kon a gépjárművek megle­hetősen nehezen közleked­tek, holott hat hóeke áll a kommunális üzem rendel­szerűen félnek minden ha­ladó megmozdulástól, ami­re nyomban rásütik a „kommunista” bélyeget. Wheeler egy alkalommal, felsőbb utasításra, összeál­lította a dél-afrikai fehér- és színes bőrű haladó sze­mélyek jegyzékét és átadta azt egy, a CIA által ellen­őrzött amerikai folyóirat­nak. A folyóirat „Kommu­nisták Dél-Afrikában” hangzatos cím alatt és ter­mészetesen megfelelő kom­mentárral leközölte a név­sort. A pretoriai titkos rendőrségnek ezután nem volt más dolga, mint szé­pen összefogdosni és rács mögé dugni az érintetteket. 1968 októberében Whee­ler tanácsára a dél-afrikai katonai felderítést és a tit­kos rendőrséget állambiz­tonsági hivatal néven egye­sítették és Van den Berg tábornok, Forster elnök biztonsági tanácsadója alá helyezték. , A hivatal igen széles körű külföldi kém­hálózattal rendelkezik. Az állambiztonsági hivatal kedvenc szokása, hogy be­kezósére. A nyilatkozat utolsó mondata nemcsak elgondolkoztatta a kecske­méti olvasót, de fel is há­borította, hiszen még ja­nuár 7-én reggel is gondot okozott a gyalogjárók szá­mára a kijelölt gyalogát­kelőhelyeken való áthala­dás, nem is beszélve az olyan közterületekről, mint a vasútpark, a Nagykőrösi utca gyalogátkelőhelyei és néhány nagyobb látoga- tottságú intézmény megkö­zelítése. Újságíró kollégá­mat a tájékoztatók enyhén szólva — erre a magyar nyelvben van egy nagyon egyszerű, de közérthető ki­fejezés — félrevezették. Lapunkban több cikkben foglalkoztunk azzal, hogy a városa tanács tegyen töb­bet az utak és a közterü­leti gyalogjárók tisztításá­ért; javasoltuk, hogy al­kalmazzanak rendkívüli hómunkásokat. A nyilat­kozóknak ez a kijelentése — véleményem szerint — nemcsak megalapozatlan­ságról, de a tájékozódás teljes hiányosságáról ad hű képet. A szóban forgó cikkben szerepel még egy mondat: „Még valami; 150—200 fő elhelyezésére alkalmas me­legedőt rendezték, be. hogy ha kell, betérhessenek va­lahová az E 5-ösön elre­kedt utasok.’’ Erről a me­legedőről bennünket nem tájékoztattak, no de nem épül az afrikai nemzeti fel­szabadító mozgalom külön­böző részlegeibe. A dél-afrikai és rhodesiai fehér- tömböt a CIA, leg­alább is a külföldi sajtó szerint, úgy értékeli, mint a „Nyugat bástyáját Afri­kában”. Ezzel magyarázha­tó, hogy a CIA mindenáron ellenőrizni akarja a nem­zeti felszabadító mozgalmat a „tömb” északi határán, Angolában ég Mozam- bikban azzal, hogy a portugál uralom megszűné­se esetén északi imperialis­tabarát. rendszerekkel fe­dezze a fajgyűlölő Délt. Tanzániai lapjelentés sze­rint a CIA „Rhodesia Ba­rátainak Társaságán” ke­resztül pénzeli Rhodesiát. A pénzből a Smith-rezsim fegyvereket vásárol és fi­zeti azokat a nyugati inst­ruktorokat. akik az egyik katonaiskolában különleges rhodesiai alakulatokat ké­peznek ki. Adatok vannak aról, hogy a CIA mögött egy szuper­titkos terrorista szervezet is ezt firtatjuk. Az Arany János utca 3. szám alatt, az Állami Biztosító volt épületében valóban beren­deztek három helyiséget padokkal és kályhákkal. Igaz, ez mindössze 60, de a legrosszabb esetben is nyolcvan ember befogadá­sára alkalmas, a többi he­lyiségben ugyanis — mert ilyen van bőven — sem pad, sem kályha, de annál több szemét található. A tájékoztatás előtt minden­képpen meg kellett volna győződniük az építési és közlekedési osztály veze­tőinek erről a nem éppen elhanyagolható tényről, s így nem vezették volna félre kollégámat és főleg az olvasókat. A főpostán is járt F. D. kollégám, akinek nem is annyira a tél, mint inkább a krónikus kézbesítőhiány miatt panaszkodtak. Idé­zem: „A belterületen még csaik-csak kihordják az egy-másfél órás késéssel érkező újságokat, de a pe­rifériára, a tanyákra már semmi sem jut el.” Nem tudom honnan ve­szi a magyar posta ahhoz a bátorságot, hogy panasz­kodjék a kézbesítőhiány­ra, s arra: nem juttatja el a bélyeggel bérmentesített küldeményt a címzettnek? A posta ezek szerint be­csapja a feladókat, érdem­telenül fizetteti ki a bé­lyeg árában bennefoglalt szolgáltatást. Ha az újság nem jut a címzetthez, nem érkezik meg a levél, a cso­mag és más hasonló fon­tos küldemény sem! Tud­juk előre a posta vála­szát: nem jelentkeznek kézbesítőnek, mert keve-. set fizetünk. Miért fizet­nek keveset? A külterületi kézbesítő nyáron a legna­gyobb forráságban tízkilo­métereket tesz meg. Télen sokszor derékig érő hóban kell a címzetthez eljuttat­nia a leveleket, újságokat. Miért nem . érdemelnek ezek az emberek több fi­zetést. hiszen munkájuk, kimeríti a nehéz fizikai munka fogalmát. Ügy vé­lem nem panaszkodni, ha­nem tenni kellene már va­lamit, mert hovatovább 1971-ben oda jutunk, hogy a város szélén élő embe­rek elmaradottabb helyzet­be kerülnek, mint a távoli falvak központjában lakók. Gémes Gábor áll, amelynek központja Pretoriában van. Malgas Köztársaság sajtója szerint ez a szervezet a kontinens különböző országaiban a haladó érzelmű afrikai sze­mélyiségeket tartja szem­mel. Számos ügynöke mű­ködik Angolában, Mozam- bikban, Rhodesiában, Botsawanban, Swazi-földön és más afrikai országokban. Az ügynökök semleges or­szágok útleveleivel, „újság­írónkként”, „tudósokként”, sőt „politikai menekültek­ként” tevékenykednek. A brit titkosszolgálat em­berei azzal magyarázzák az amerikai kémszolgálat ak­tivizálódását Dél-Afriká­ban, hogy Washington mindeddig nem tudott a maga számára megbízható katonai és politikai bázist teremteni egyetlen fejlődő és független afrikai állam­ban sem. Washington tehát, olyan reakciós rendszerek­re teszi most a lapot, min i a Dél-afrikai Köztársaság. L. Kornyejev lAPN) Több mint ezer tonna alumíniumcsövet gyártottak — átmérő, falvastagság és hosszúság szerint mintegy százhetven féle változatban — a Kecskeméti Fémipari Szövetkezet csőhúzó üzemében. Az idomok egy részét félkész ter­mékként értékesítették. Közel négyszáz tonnát pedig a hajtatóházak vázszerke­zeteinek készítéséhez használtak fel. (Pásztor Zoltán felvétele.) Vendéglő o „Vén Württembergihez" A CIA Dél-Afrikában

Next

/
Oldalképek
Tartalom