Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-08 / 6. szám
4. oldal 1911. Január 8, péntek Bemutatkozó év Az első teljes munkaévet hozta az elmúlt esztendő a Gép- és Felvonószerelő Vállalat 2-es számú duna- vecsei gyáregységének. A nagyközségben 1969 májusában alakított vidéki telephelyet a budapesti anya- vállalat. Itt készülnek a felvonók vasszerkezetei, s a dunavecsei, illetve a környékbeli munkások végzik a termékek technológiai szereléseit is. A háromholdas területen fekvő üzemben belső rendezéseket hajtottak végre, s a korábbi „sártengerből” mindinkább egy valódi ipari létesítmény körvonalai bontakoznak ki. A dunavecsei gyáregység eddigi teljesítményével sikeresen mutatkozott be a megrendelőknek. * Első képünkön <a főváros Tolbuhin körúti vásárcsarnokának három lift-járószéket készítettek a duna- vecseiek. Képünkön a harmadik járószék végszerelése látható. • Az alsó képen a hegesztők épp a petőházi cukorgyár rekonstrukcióján dolgoznak. Ez a felújítás 5 millió forinttal gyarapítja a vállalat bevételét. (Pásztor Zoltán felvételei.) A dolgozók érdekvédelmében Vannak ügyek, helyzetek, amikor nem hogy érthető, elfogadható az élesebb fogalmazás, hanem egyenesen ez a helyénvaló. Jóleső egyetértéssel győződhettünk meg erről a Szakszervezetek Megyei Tanácsának legutóbbi ülésén, amikor több más közt a nagyközségekbe telepített üzemek munkásainak ellátásáról volt szó. Előadásában Kovács Pál vázolta fel, milyen fontos a megye általános iparfejlesztése mellett a nagyközségek iparosítása. A szocialista iparban foglalkoztatottak egynegyede ma már községekben található ipartelepeken dolgozik. (1961-ben ez az arány még egyötöd volt.) A megye egyes vidékeinek egész gazdasági — s ezzel társadalmi — struktúrája átalakult. Gondoljunk csak arra, milyen jelentős számú régj —, s ebben a szakMenü a la szatyor mában új — munkást foglalkoztatnak Kiskunmajsa térségében az olaj és földgáz kitermelésénél. Természetes követelmény tehát, hogy fokozott figyelmet kell fordítani az e területen dolgozó, távolról idejáró és itt élő munkások ellátására. Az SZMT tapasztalatai szerint egyes nagyvállalatok eléggé mostohán értelmezik a nagyközségekbe telepített üzemek munkásairól való gondoskodást. Miként a Szakszervezetek Megyei Tanácsa állásfoglalása ezt kifejezi: „A gazdasági hatékonyságot elvárják tőlük, amit általában teljesítenek is, a fejlesztés azonban ezzel nem áll arányban és lényeges különbségek mutatkoznak az anvavállalat és a gyáregységek között, az utóbbiak rovására.” Egy kirívó példa. A Szegedi Ruhagyár bácsalmási gyáregységénél évek óta hiába kérik a dolgozók üzemi étkezde létesítését, hasztalan emel szót ezért a szakszervezeti bizottság —. étkezde ma sincs. A munkások „ebédjüket az előírt negyedóra leforgása alatt szatyorból fogyasztják el”. Ugyanakkor a szegedi anyavállalatnál — ami önmagában nem baj —, már a dolgozók vacsorájáról is gondoskodnak. Szegeden már korszerű büfé létrehozását tűzték ki célul, ugyanakkor a bácsalmási telepen erre a célra egy fabódé szolgál, amely télen szinte megközelíthetetlen. De más területeken is — mint pl. a bérezés — vannak indokolatlan megkülönböztetések. Elnézést kért a képletes megfoga1”1 zásáért, de a résztvevők sem magyarázták félre, hiszen a hasonKettős jubileum A korábbiaknál szerényebb eredménnyel fejezte be a harmadik ötéves terv utolsó esztendejét a bátmonostpri Kossuth Tsz. Mint annyi más szövetkezet gazdáit, a monostoriakat sem kényeztette el az óév, 230 hektáros szőlőültetvényükben több milliós kárt okozott a jégverés és ennek csak kisebb része térült meg a biztosítással. A kenyérgabona, más években 18—20. tavaly mindössze 11 mázsás termésátlaggal viszonozta a befektetett munkát és anyagot. Mivel az öt és fél ezer holdas szövetkezet jövedelmének nagyobbik fele a növénytermesztésből származik, a terméskiesés csökkentette a gazdálkodás fejlesztésére szánt összegeket. Kelemen Lajos főkönyvelő mégis bizakodó hangulatban van, mert az új esztendőt sikerült az 1970-esnél jobban megalapozni. — Ősszel 600 mázsa ólomzárolt, jó minőságű Bezos ztája búzavetőmagot vásároltunk, >~az került a földbe. Más terményeknél is vetőmagcserét bonyolítottunk le, mert bebizonyosodott, hogy nemcsak az időjárás mostohasága, hanem a leromlott kenyér- és takarmánygabona-vetőmag is előidézte a terméshozam csökkenését. Jól fizettek viszont az ipari növények, a kender, az olajlen és a napraforgó. A kender 10 ezer, az olajlen holdanként 6 és fél ezer forintos bevételt hozott, együttes vetésterületük az idén is csaknem 700 hold lesz. Bár szövetkezetünk nyeresége most 20 százalékkal kisebb, mint az 1969-es év végén volt, a részesedési alap nem csökkent, meghaladja a 8 millió forintot, a tagság átlagos jövedelme pedig a tavalyival azonos szinten marad. Ezt a tsz párt- és gazdasági vezetősége lényeges követelménynek tartja. Most készül az 1960-ban egyesült Kossuth Termelőszövetkezet tizedik zárszámadása. Ez számomra is jubileum, hiszen január 25-én a tizenötödik mérleget írom alá és éppen 22 esztendeje vagyok számviteli dolgozó. Bátmonostoron is elavultak a traktorok és év közben sok korszerűtlen géppel kellett a munkákat elvégezni. — Nagy gondot okoz a gépesítés fejlesztése. Harminchárom különféle típusú erőgépünk van és működtetésük: egész éven át rengeteg álmatlan éjszakába került. Az anyagbeszerzéssel megbízott szerelő gyakran a fél országot beutazta, amíg az esetenként felírt 30—10 legszükségesebb alkatrészből ötöt meg tudott vásárolni. Ha évente legalább 5—6 traktort tudnánk cserélni, hatékonyabbá válna a munkánk és jóval kevesebb pótalkatrészt használnánk el. Erre az évre 1 millió 600 ezer forintot irányoztunk elő a gépesítésre. Ebből elsősorban kukoricabetakarító gépeket vásárolunk és traktort igényeltünk. Tavaly már csak 30 holdnyi közös kukoricát kellett kézzel letörni, az idén teljesen gépesítjük a kukoricatermesztést, mivel növeljük a területét'. Sok takarmány kell a szarvas- marháknak és a baromfinak. Sertést nem hizlal a gazdaság? — Azt hiszem, a mi szövetkezetünk az egyetlen a bajai járásban, amelyiknek nincsen sertéstelepe. Már évek óta csak a tehenészet, a szarvasmarha-hizlalás és a baromfinevelés képviseli az állattenyésztést. A negyedik ötéves tervben el akarjuk érni, hogy az állattenyésztésből származzon a gazdaság jövedelmének nagyobbik fele. Ez év végén mintegy ezer szarvasmarha le«2 a tsz- ben, s ebből 300 fejőstehén. Baromfit eddig évente 100—120 ezret értékesítettünk, mostantól kezdve 250 ezerre emeljük. Ha nem lesz keletje, akkor más állatfajtát tenyésztünk. Az emeletes csibenevelőt — amely fűtéssel, vízvezetékkel, önetetőkkel van felszerelve —, már úgy építette a tsz brigádja, hogy kisebb technológiai módosítással sertés, vagy szarvasmarha is tartható benne. Nem volt szó eddig a Kossuth Tsz szőlőültetvényének termelési eredményeiről. Ez, sajnos, kisebb a tervezettnél. A máísodik ötéves terv ideje alatt telepített 230 hektáros szőlő annak Idején nem a legalkalmasabb helyre került. Művelésének színvonala is alatta .maradt a kívánalmaknak. A tsz-vezetőség azért, hogy a szőlő a gazdaság termelési értékének legalább 30—40 százalékát megadja, különböző intézkedéseket foganatosít. Mindenekelőtt meg akarja valósítani a termesztés legmagasabb fokú gépesítését és létrehozni azt a szakképzett munkabrigádot, amely képes lesz ezt a termelési ágat elmozdítani a holtpontról. K. A. ÚJ köntösben a Kertészet és Szőlészet A magyar kertészek és kertbarátok megyénkben is jól ismert hetilapja január 1-től kezdve új köntösben, színes borítólappal került olvasói kezébe. A lap januári első száma közli dr. Lénárt Lajos, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes cikkét arról, hogy milyen kívánalmakat támaszt a lakosság a kertészeti termelés iránt. Hangsúlyozza többek között, hogy a kertészeti termékek iránti fokozódó minőségi igény lat élessége jól kifejezte a lényeget, amikor Borsodi György elv társ, az SZMT vezető titkára ezekről a visszáságokról szólva úgy beszélt, hogy egyes nagy- vállalatok szinte „gyarmatosításnak” tekintik kisüzemek nagyközségekbe telepítését. Teljes joggal foglalt úgy állást a tanácsülés, hogy ezeken a területeken sok javítani valója van a kiskereskedelemnek és a vendéglátóiparnak. Javasolják, hogy a megyei tanács illetékes szakigazgatási szerved vizsgálják meg e helyeken a kereskedelmi és vendéglátói hálózat bővítésének lehetőségeit és tegyék meg a szükséges intézkedéseket. Borsodi elvtárs felszólalása másik részében azt fejtegette, hogy egy ország fejlettségi szintjét ma már a szolgáltatások színvonalán is mérik. Cs-k egy példa: az életnívó általános emelkedésének örvendetes jele, hogy évről évre növekszik a személygépkocsik behozatala, mind több az autótulajdonos — a munkások, parasztok között is. De ha zűrzavar van az alkatrészellátásban, elégtelen a szervizszolgáltatás — mind ezek a rétegek, mind azok, akik foglalkozásuknál fogva igénylik a korszerű ellátottságot — elégedetlenek. A szolgáltatások elmaradása a követelményektől tehát alakosság közérzetét rontja... A szolgáltatás, ellátás példájánál maradva — ugyanígy van közérzete egy munkahelyi, üzemi közösségnek is. Képzeljük e1-, milyen szemmel néznénk a leg- esodálatosab paraméterekkel jellemezhető új gépünkre. milyen érzésekkel hallgatnánk az oktatást a termelékenységet növelő ragyogó új technológiáról, ha eközben ennek a csodálatos masinának támaszkodva, féllábon kellene megenni a száraz ebédet. Féllábon, mert ugye mikor az ember szatyorból étkezik, néha a térdét kénytelen „asztalnak” használni Márpedig ehhez fel kell emelni az egyik lábat. Tóth István megköveteli, hogy új fajtákat vonjanak be a termelésbe és az eddigieknél soikjkalta nagyobb növény- védelmet honosítsanak meg, nem beszélve arról a követelményről. mely a kulturáltabb csomagolási módszerek bevezetését már évek óta sürgeti. Érdekes beszámoló olvasható a lapban a zöldségtermesztés Franciaországban alkalmazott új hajtatási módszereiről, a kiskertmozgalom- ról. Megtalálható benne a rendelettsmertetés és a jói ismert időszerű termesztési feladatokról szóló gyakorlatias cikkek egész sora. A lap egyébként első számától kezdve áttért a hetenkénti megjelenésre. Több lakástextil készül A Lakástextil Vállalat minden eddiginél több, 10 és negyedmillió négyzet- méter különböző lakástextíliát gyárt az idén. Ennek érdekében 338 millió forint értékű rekonstrukciót hajt végre. Szombathelyen, a központi gyáregységben új fonoda épül, amely az eddigi kártolt eljárásnál modernebb és termelékenyebb technológiával dolgozik. Az új fonoda Szombathelyen kívül a kőszegi gyárakat, ás a tatai gyáregységet is ellátja fonallal. Fontos szerep jut a rekonstrukcióban a bútor- :zövetgyártásnak. E termékből 52 százalékkal növelik a termelést, s az eddiginél jóval több szintetikus szálat használnak fel.
