Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

S. oTflal 1971. január 5, kedd Vándormozik A városok, a nagyobb községek lakói el sem tud­ják képzelni a moziba já­rást másként, mint ahogy ezt megszokták. Tágas, fű­tött nézőtéren az 'erre a célra kialakított széksorok­ból nézik a nagy vetítő- vásznon megjelenő képet és a film zavartalan élvezetét számos technikai segédesz­köz és berendezés bizto­sítja. PSDIG MEGYÉNK mo- zi látogatóinak nagy része távolról sem ilyen ideális körülmények között látja a filmeket. Tanyai iskolák vagy gazdasági épületek más célra készült padjai­ban ülve nézik az olykor a csunasz falra vetített elő­adást, melyet legtöbbször a szomszéd helyiségben, vagy az udvaron pöfékelő — és működésében nem mindig folyamatos — aggregátor áramforrása táplál ener­giával. , A délelőtti tanítás óta lehűlt teremben kabát­ban, kendőben szoronganak a több kilométeres távol­ságról is érkezett emberek és türelemmel viselik a ve­títőgép zakatolásának, az elszakadó tekercsek és a gyakorta érthetetlen szöveg kényelmetlenségeit. A megyei moziüzemi vállalat tizennégy úgyneve­zett körzeti filmszínházat tart fenn részben saját, részben pedig kulturális in­tézményeink művelődési autói segítségével. A tanyai utak a gépkocsikat ugyan­csak nem kímélő körülmé­nyei ellenére a vándormo­zik. száznál is több eldugott külterületi központot ke­resnek fel havonta néhány alkalommal, hogy ott fil­meket vetítsenek. Ha az időjárás, a sár, a hó, a fagy késlelteti a mozi meg­érkezését, az összegyűltek türelemmel, zúgolódás nél­kül várják, hiszen igen sok esetben ezek a vetítések jelentik számukra a kul­turált szórakozás egyetlen formáját. Ez év első kilenc hónap­ja alatt több mint 150 000 látogató tekintette meg a vándormozik háromezer előadását. A kis befogadó- képességű helyiségek vetí­téseit átlagosan felkereső ötven néző kielégítőnek lát­szik. De a tavalyi év ha­sonló adatai hetven részt­vevőről tanúskodik, tehát a tanyai előadások látoga­tóinak csökkenése nagyobb mint az országos és megyei nézőszámé. Ez ÁLTALÁNOS jelen­ség, bár területenként kü­lönböző arányt mutat. A kecskeméti i„ a kiskunfél­egyházi és a kiskunhalasi III. számú mozi csupán át­lagos, de a kiskőrösi II. kiskunhalasi I. számú kör­zeti területeket ellátó mozi ezt bőven meghaladó csök­kenést mutat. A számokon érdemes el­gondolkodnunk. Természe­tesnek látszik, hogy a vil­lanyhálózat és a televízió terjedése, a lakosság elöre­gedése és a falvakba köl­tözése is hátrányosan befo­lyásolja a nézőszámot, de még ezek együttesen sem magyarázzák a körzeti filmszínházak vetítései iránt ezt a nagyarányú elkedvet- tenedést. Inkább arról lehet szó, hogy a tanyai lakosság rá­unt a filmvetítésekkel évek óta együttjáró kényelmet­lenségekre. a mozi — mely néhány éve a külterülete­ken még csodának számí­tott — ma már megszokot­tá vált, és az emberek egy­re kevésbé szánják rá ma­gukat az úttalan utakon megtett, kilométerek fárad- j ságára, egy esetlegesen gyenge film előadásának ■megtekintésére. Ezek a jelenségek együt­tesen magyarázzák a csök­kenő érdeklődést. Ezen azonban segíteni kell — és lehet is. javítani a külte­rületeken az eddig csak szórványosan fellelhető propagandahatást, jobbá tenni a vetítések technikai eszközeit: kicserélni az öreg gépeket, hangszórókat és aggregátorokat. Ez a moziüzemi válla­lat feladata. De ugyanilyen jelentőségű művelődési in­tézményeink szolgáltató há­lózatának rendszeressé té­tele is, mely révén isme­retterjesztő előadásokat, rö­vid műsorokat és egyéb aktuális rendezvényeket kapcsolnának a vetítések­hez. És végezetül, bár fon­tossága következtében első­ként is említhettük volna, a tsz-ek, a gazdaságok, sokkal több anyagi áldoza­tot hozhatnának a tanyasi művelődési helyiségek, klu­bok kialakítására és üzem­ben tartására, ahol a kul­turált és célszerűen beren­dezett környezet rendszeres összejövetelekre csábítaná a tanyai lakosságot, HA MINDEN érdekelt valóban szívügyének tekin­tené a külterületen élők művelődési lehetőségeinek megteremtését, a vándor­mozik előadásait minden bizonnyal még hosszú éve­ken át nem fenyegetné az elnéptelenedés és a meg­szüntetés veszélye. P. M. Találkozás Tamási Gáspárral Székelyudvarhelytől nem messze, az országút mel­lett áll a farkaslakai temp­lom. A szőke Nyikó part­ján levő kis erdélyi falu nagy fiát, Tamási Áront itt temették el. Most még csak egyszerű kopjafa jelzi a nagy magyar író sírhal­mát, de ott már a kő, melyből Szervátiusz sírem­léket készít Tamási Áron­nak. Megállunk a kopjafá­nál. Alkonyodik. Haran­goznak. Lefelé haladunk a temp­lomkertben, s Tamási Gás­párt keressük. Természete­sen mindenki ismeri. — Itt járt az apó a pos­tán. Szaladnak érte. Keresik. Nemsokára találkozunk Tamási Áron testvérével, ki azzal lepte meg az iro­dalmi világot, hogy várat­lanul, elég idősen tollat fo­gott, s megírta életét, em­lékeit. Könyvének költői címe van: „Vadon nőtt gyöngyvirág.” Idős, kemény kötésű, egyenes tartású paraszt- ember. Hallgatag vagy né­ha meg-megszólaló székely. Olyan mint a többi farkas­lakai. De több is náluk. Író, ki öreg fejjel kopog­tatott az irodalom kapu­ján. — Vártam már magukat Kecskemétről. Egész nap otthon voltam — fogad bennünket Gáspár bácsi. Összeölelkezünk. Bemegyünk a kocsmába. Sört iszunk. Körénk gyűl­nek néhányan. Honnan jöttünk? — kérdezgetik. Besötétedik. Üjabb sörök következnek. Ahogy ezt meg is írta Gáspár bácsi a könyvében, őszintén vall életéről, munkájáról, rnin- dennaoos dolgairól. Egy­szer favágáskor a pénzük nagy részét eliszogatták. Aztán a többit. Mondván: „No, komáin, ha már a te­hén megdöglött, akkor dö­göljön meg a borjú is utá­na.” Megnézzük a Nyikó part­ját Gáspár bácsival. — Ez is elvitt egy-két házat — mondja. A kultúrházba megyünk be, s onnan kicsit felfelé haladva, a Tamási-házig. Itt született Tamási Áron. Itt él testvére, Gáspár, ő őrzi itt híres íróbátyja emlékét. Az egyik szobá­ban ott van a fa bölcső, melyben Áron született. Az üvegek alatt fényképek, le­velek. Egyedül lakik itt Gás­pár bácsi. Lányai hívták magukhoz, de ő itt ma­radt. Szalonnát hoz, kenyeret és pálinkát. Nekifogunk. Jólesik. Tamási Áron fény­képét nézzük a falon. — Nem is akartam hin­ni, mikor meghalt. Pestre mentünk. A szertartásra. „Ez az út volt a legszo­morúbb az egész életem­ben” — írta könyvében is. Előveszi a „Vadon nőtt gyöngyvirág’’ című köny­vének kéziratát. Egy nagy füzetbe írta. De hiába fo- gadkozott könyve végén, hogy „ezután nem is fogok többet írni, mert már az idő ekéje mély ráncokat húzott a homlokomra és az arcomra, de meggyengült a szemem világa is.” Üjra tollat vett kezébe. Űj könyv formálódik öreg uj­jal alatt. Nem büszkélke­dik vele. Csak mutatja, be­lenézni alig enged. Hallgat. Merre járt, hol dolgo­zott, kérdezzük. — Egyszer a faluból el­mentünk dolgozni hárman. Bementünk a bodegába. Ittunk. Kijöttünk, hát a kutyák nekünk jöttek. Ka­rót húzunk ki a kerítésből, hát kidől két kerítés. Na, ebből baj lett. Hívtak a milíciára. Én mertem csak elmenni. Mondtam, mi történt. Elengedtek, mert korábban nem vótam bün­tetve. Természetesen így emlé­kezetből nem lehet vissza­adni Gáspár bácsi ízes szé­kely beszédét, szavainak egyéni csengését, a szavak, a mondatok közti nagy hallgatásokat Alig tudunk elválni, alig tudjuk visszautasítani a székely vendégszeretetet, mert Gáspár bácsi ott akar bennünket tartani, s köz­ben a farkaslakai lakodal­mat is meg akarja mutat­ni. „Nekem nincs fiúgyere­kem, csak három leány- gyermek, és így az én ha­lálommal a ml családunk kipusztul, és egy pár év múlva feledésbe megy, és ezért szeretném, ha leg­alább valamennyi időre fennmaradna a nevem.” (Vadón nőtt gyöngyvirág) Tamási Gáspár idős szé­kely parasztember, a híres író: Tamási Áron testvére életét, emlékeit, egyszerű sorsának hétköznapjait és Tamási Áronra emlékező ünnepnapjait felidéző könyvével megőrzi nevét. Szekér Endre NYELVŐR 21. _ Megértem, hogy kinevet — pislog a fizikus —, a k ülső szemlélő, az átutazó valóban sok komikumot láthat mindebben. Külön-külön sem jelentéktelen dol­gok pedig, együtt — nagyon kellemetlenek. A Törpe javaslatokkal bombázza például a városi tanácsot, tilt­sa meg, hogy az emberek megbetegedjenek, szabadság­ra menjenek, mert ez nem csak a termelésből jelent kiesést, hanem bonyolítja az adminisztrációt. Kilátás­ba helyezte, hogy ha nem történik változás e téren, nem folyósítja a szabadságidőre járó béreket. Nem tudja, mi az egyéni érdeklődés, hajlam, hangulat, mel­lesleg azt sem, hogy az időjárás milyen szerepet ját­szik az életrendünkben. Télen is üzemelteti a strandot, kiutalja a kabinosok, úszómesterek fizetését, fagylaltot akar készíttetni a cukrászüzemekben, folyamatosan küldi a szükséges nyersanyagokat és így tovább. Olyan egyedi automatáknak tekint bennünket, amelyekről ne­ki kell a legcélszerűbben gondoskodnia. Külön-külön és együttvéve. Valamint az Omnisap gyár érdekeiről. A népművelési tanácsnokunkkal a minap közölte, hogy hány „darab” és milyen képesítésű technikust, mérnö­köt.' önálló kutatót és feltalálót igényel az év végére a végzős diákok közül a gyár számára. Dehát nem is un­tatom tovább ezekkel a históriákkal, az egészben az a legkeservesebb, hogy valószínűleg nagyon gyorsan és minimális munkával kiküszöbölhetnénk mindezt a Törpe prakszisából. Némi átprogramozás, pár ezer al­goritmikus gátló áramkör beépítése, folyamatos ellen­őrzés ... — És miért nem teszik? Ki akadályozza meg önö­ket ebben? — Maga a Törpe. Tökéletesnek tartja magát, így, ahogyan van. Ez is emberi vonás. Annak a különálló laboratóriumi épületnek ajtói, ablakai, amelyben a Törpe áll, speciális zárakkal vannak ellátva. Csak Or: ted professzor ismerte a számkombinációt, amely- lyel nyit hatók. Hirtelen halt meg, nem közölhette ve­lünk. A Törpe maga kinyithatja az ajtókat. Ha akar­ja. De nem. akarja.. Világosan megmondta, hogy ő raj­ta már szükségtelen mindenfajta szerelés, javítás, 6 elérte a fejlődés tetőpontját. Mit tehetünk? Elhallgat, nyomkodni kezdi a pisze orrál; Ügy látom, a fülhuzigálás nála a gondolkodás vele­járója, az orrnyomkodás a tanácstalanságé. — Azt meg sem kérdezem — mondom, amikor már kezd kínossá válni a csend —, hogy miért kezelik bi­zalmasan ezt az ügyet. Értem már, hogy a taxisnál, aki tegnap éjjel behozott, miért faggatóztam hiába. Az Omnisap gyár termékeinek kelendőségétől függ itt mindenkinek az egzisztenciája, ha elterjedne ennek a fiaskónak a híre, süthetnénk meg a világpiacon az automatáikat. Nyilvánvaló az is, hogy miért nem ha­tolnak be erőszakkal a Törpe rezidenciájába, és vég­zik el azt a bizonyos átprogramozást. Nyilván az a ve­szély fenyeget, hogy ebben az esetben a Törpe azon­nal leállítja a kibaut-rendszer egész működését, meg­áll az élet a gyárban, a városban. — Igen — bólint Rena —, sőt még azt is megteheti, hogy megváltoztatja a különböző rangú beosztott auto­maták programját, letörli a memóriaegységekben tá­rolt tudományos, műszaki, gazdasági és egyéb adato­kat, összekuszálja az egész bonyolult rendszert. Másod­percek alatt semmivé teheti két évtizedes kemény mun­ka csaknem valamennyi eredményét... Orsted apó kiengedte a csodatevő szellemet a palackból és elvitte szegényt a szívroham, mielőtt elárulhatta volna ne­künk a varázsigét, amelyre p. szellem szót fogad. Beszívja az alsó ajkát, rám mosolyog. — De te majd megtalálod a varázsigét, ugye? —- Én???!ü Nem felel, de szemében hit, remény és szeretet. Kétségbeesve fordulok Hans felé. — Tanár úr, remélem, ön nem gondolja, hogy én, aki azt sem értem, hogyan működhet kánikulában egy hűtőszekrény, hogy én segíthetnék ennek a problémá­nak a megoldásában?; Hisz ez a tudomány és a tech­nika legmagasabb régióiba tartozik! — Bevallom — jelenti ki habozás nélkül —, én is azt gondolom, hogy segíthet. Bízom benne. Először is azért, mert itt nem tudományos, nem műszaki megol­dásra van szükség. Legalábbis nem ez az első lépés. Erre csak akkor kerülhet sor, ha sikerül valamilyen módon elérnünk, hogy a Törpe hozzájáruljon ahhoz, hogy felkeressük, hogy hozzányúljunk, hogy dolgoz­zunk rajta. — Kiérték már erre? — Természetesen. Mint már említettem, a leghatá­rózottabban utasította eL Kik kérték? — A gyár vezetői, a városi tanács tagjai. Hivatalos ügyekben egyébként is csak velük tárgyal, alighanem vezérlő automatáknak tekinti őket. — Akkor egy magyar újságíróval, aki még csak nem is rovatvezető, feltehetően szóba sem áll. — Valószínűleg. Ha csak az a magyar újságíró meg nem találja a módját, hogy rákényszerítse erre. (Folytatjuk) írjuk kettőzve! Sokszor előfordul, hogy vagy a kiejtés, vagy a hely­telen szóelemzés miatt rö­viden ejtjük és írjuk is egyes szavakban a hosszú m ássalhangzókat. Többször hallottam: el­megyek a „varóhoz”. Va­gyis a varrónőhöz. A nő már úgy látszik, kezd el­maradni. Az ige helyes alakja: varr. Ugyanígy „fó­ró” vízről beszélnek. A „fó­ró” alapszava a forr ige. Tehát a víz forró lehet Sokszor hibásan növiden ejtik a jóllakik szót, pedig mint összetett szót, jól ele­meire lehet bontani (jól-la- kik). A gyullad, ujjong és süllyed szavak hosszú más­salhangzóinak rövid ejtésé­hez az is hozzájárul, hogy a kettőzött mássalhangzó előtt hosszú magánhangzót ejte­nek (gyúlad, újong, sűlyed). A felelősség és bölcsesség írására is figyelnünk kell. Az áll és száll ige szár­mazékainak a kiejtése is sokszor hibás. Az állat, ál­lomás, szállás, szálloda sza­vak -11-jét sokan rövi­den ejtik, mégis kettőzve kell írni. Ha a mutatónév­másokhoz ragokat teszünk, teljes hasonulás történik. Azért kell vigyázni az eh­hez, akként, abbeli szavak írására. Külön figyelmet érde­melnek az -11-re végződő igék is. Ezek egy részét mindig hosszan kell írni. Ide tartoznak a következők: rosszall, torkollik, sarkall, restell, tarkállik, zöldellik, szégyell. Például: Rosszal- lottam, amit cselekedtél. A Duna a Fekete tengerbe torkollik. Szülei példája ki­tartásra sarkallja. Restel­lette trestellte) rossz szoká­sait. A fák tavaszi pompá­ban zöldelltek. Szégyellte elmaradottságát. Ezeket az igéket csak egyes elszige­telt származékaiban írjuk 1-lel: rosszalkodik, torkolat, restelkedik, sarkalatos. Néhány -11-re végződő igének mássalhangzó után 1-es alakja is van: kevesel- li és kevesli, kicsinyéül és kicsinyít, kókellik és kéklik. Néha értelem szerint kell rövid vagy hosszú 1-et írni. A beszögelés pl. az ajtó, ablak beszögezését jelenti. A beszögellés pedig azt, hogy pl. valamely földterü­let valahova benyúlik. Van a magyar kiejtésnek egy fontos szabálya: rövid mássalhangzó melletti hosz- szú mássalhangzó a kiej­tésben megrövidül. Ha nem elemezzük a szót, a kiejtést követve röviden írjuk a hosszú mássalhangzót, ez pedig súlyos helyeírási hi­ba. Nagyon sok példát idéz­hetünk; arccal, sarkkör, jobbra, vállra, otthon, össz­hang, hallgat, többször, áll­vány, bennszülött, fennsík, visszhang. Hogyan segít a szóélem- zés? Pl. a sarkkör a sark és kör szó összetétele. Váll­ra; a váll szó rágós alak­ja. A hallgat alapszava a hall ige. Az otthon az ott és a hon összetétele. A visszhang külön figyelmet érdemel: sokan vízhang­nak gondolják, mivel a víz nagyon vezeti a hangot. Pe­rl a visszhang vissza(térő) hangot jelent. Befejezésül még néhány példával tegyük teljesebbé a kettőzések felsorolását: aggastyán, barakk, bosszú, gally, gramm, kakukk, mil­lió, szakáll, zsöllye. Kiss István

Next

/
Oldalképek
Tartalom