Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

1971. január 20, szerda

8. oldal

Gimnáziumi

előkészítő

A Művelődésügyi Minisztérium rendelete alapján a hagyományos és emelt szintű szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkező dolgozók különbözeti vizsgát tehetnek gimnáziumi tanulmányok folytatása céljából.

A megyeszékhely felnőtt- oktatási intézményeiben előkészítő tanfolyamokat szerveznek a különbözeti vizsgákra jelentkezők számára. A féléves konzultáció alatt mindazon tárgyakból hasznos eligazítást kapnak a hallgatók, melyek a gimnáziumi tanulmányokhoz szükségesek. Az emelt szintű szakmunkásképző iskolát végzettek csak biológiából és történelemből, a hagyományos bizonyítvánnyal rendelkezők azonban a teljes gimnáziumi tananyag ismeretéről adnak számot.

A hasznos előkészítő tanfolyam Kecskeméten a dolgozók gimnáziumában február 4-én indul.

Alapítvány

a szén magyar beszédért

Sokszor és sok helyütt szóvá tették már: milyen magyartalanul beszélnek és írnak a közéleti pályán dolgozó émberek, ámde ennek megváltoztatására kevés történt eddig. Pécs most úttörő szerepet vállalt a szép magyar beszédért folytatott törekvésekben. Dr. Hajdú Gyula nyugalmazott egyetemi tanár a pécsi—baranyai munkásmozgalom kimagasló személyisége százezer forint összegű alapítványt tett a szónokképzés céljára.

Az alapítvány intéző bizottsága most retorikai pályázatot hirdetett, amelyen természetesen nemcsak a szakkör tagjai vehetnek részt, hanem minden dolgozó és tanuló fiatal. A pályázat három részből áll: megadott szövegrész előadásából, továbbá versenydolgozat készítéséből és egy megadott téma szónoki kifejtéséből. A legjobb előadókat a retorikai alapítvány ötezer forintos kamatának összegéből díjazza majd a bizottság.

Klubszínház Kecskeméten

Klubszínház, miniszínház, pincekabaré — egyre többször hallani, mostanában ilyenfélék megnyitásáról. Van, akit a szokatlan környezet v az, vannak — bizonyára számosabban az előbbieknél —, akik a nézőtér és a színpad közötti távolság megszüntetését. csökkentését várják. Intimebb hangulatot keresnek, közvetlen cselekvő beavatkozásra lennének készek, szeretnének együtt játszani, talán, mert száraznak, megunt- nak, akadémikusnak érzik a hagyományos színház nyújtotta élményt. De van egy másik igény is, mégpedig a színház részéről: kitágítani az évi 14 bemutató nyújtotta lehetőségeket. A színész eddigi szerepkörétől távoli alkotói tájakra kívánkozik, a rendező is szeretne új oldaláról bemutatkozni és talán új közönség megnyerése sem lenne csekély tét mostanában, amikor elég sokat beszélnek — okkal, oktalanul — a színház válságáról.

—■}*+«- folytassuk a találgatást, hiszen tulajdonképpen már a hagyományos színház sem ugyanaz, ami régen volt. Megvan a lehetőség a nézőtér és a színpad közötti szakadék megszüntetésére, helyváltoztatás nélkül is, és attól még nem lesz jobb valami, ha megszokott környezetéből elcipeljük valami különleges helyre.

Inkább örüljünk annak, hogy beteljesült törekvések születéséről számolhatunk Jaq, a. kecskeméti színház klubszínházúnak első, bemutatkozó előadásáról. Udvaros Béla, a Kecskeméti Városi Művelődési Ház nagytermében tartott szombati bemutatón elsősorban arról beszélt, a közönséget köszöntő prológusában (ez is milyen ősi közlési forma tulajdonképpen!), hogy a kőszínház lehetőségeihez képest nagyobb gyorsasággal, plasztikusabban és hitelesebben szeretnének beszámolni, mi zajlik a világ színházi életében. Szeretnének születő fiatal tehetségek szárnypróbálgatásainak bátorítójává szegődni. Szeretnék megba- rátkoztatni a közönséget a rövidebb lélegzetű színpadi műfajok nyújtotta élménylehetőségekkel és letagadhatatlan célja a vállalkozásnak a közönséggel még bensőségesebb kapcsolat létrehozása.

Az első próbálkozás, amint a közönség lelkes tapsaiból is kiolvasható, sikerült. Reméljük, hogy az első lépést követik a többiek.

Két egyfelvonásos elevenedett meg a hevenyészett pódiumszínpadon, egy komor hangvételű tragikus jelenet és egy vidáman bukfencező, groteszkbe hajló komédia. Már a két távoli ellenpólus között feszülő erővonalak egymásra hatása is sajátos egységbe foglalta a két művet, s ez volt az a többlet, ami külön is érdekessé avatta a darabválasztást. De figyelemre méltóak a gondolatok is, amelyeket a művek sugalltak. Boldizsár Miklós személyében a legfiatalabb alkotógárda érdekes egyéniségével ismerkedhettünk meg. A He- rosztratosz a tárgyi valóságtól való elvonatkoztatásai, a konkrét történelmi

ma is jelenlevő, az újjáéledés veszélyével fenyegető fasizmussal szembeni állásfoglalás szószólójává akar válni. Biztató jelenség, hogy íme a második nemzedék, a háború után felnőtt generáció tudatában sem halványult el az egész emberiséget fenyegető veszedelemmel való szembefordulás akarata. Boldizsár Miklósnak nem I a primérélmény, hanem nyilván a történelmi szi- -tuáciűk ismerete adta a kezébe a tollat. A fiatal író tehát beállott abba a hosz- szú-hosszú sorba, amely a fasizmussal való találkozás tapasztalataiból indíttatva — Sartre-tól Io- nescóig — módszerek, érvek és koncepciók szinte megszámlálhatatlan variációit állította csatasorba a fasizmus elémbertelenítő, életet és társadalmat tagadó, minden jóval és humánussal szembehelyezkedő rémtettei elleni tiltakozásul. Boldizsár Miklós Hé- rosztratosza nem maga a hatalom, annak csak egy kisebb kaliberű megbízottja, de a kezébe adott fegyHots úr és hitvese (Fekete Tibor és Dévay Camilla).

utalások hűvös távoltartását mutató jelenetszerkesztési törekvései ellenére, világosan és kimutathatóan nem általában a zsarnokká vált hatalom ábrázolására vállalkozott, hanem eléggé kitapinthatóan a

ver, az emberölés és a pusztítás lehetősége avatja félelmetessé. A karmai közé került lány, mint a lepke a pók hálója fölött, tétován repdes, szabadulni szeretne és nem tudni, hogy a történet a szembeA Herosztratosz egyik feszült jelenete (Zsigray Annamária és Piróth Gyula).

(Pásztor Zoltán felvételei.)

szegülés, vagy a tehetetlenség érzésétől gúzsbakötött, kiszolgáltatottság mozdulatával fejeződik-e be.

A szereplők mély beleéléssel, a mondanivaló árnyalataira érzékeny játékkal keltették életre a művet. Piróth Gyula gazdagon árnyalt ábrázolóerővel hozta tapintható közelségbe még a legelvontabb gondolattöredékeket is. Kellemes meglepetéssel ismertük meg a lány szerepében Zsigray Annamária stílusos, egyszerű, belülről jövő alakítókészségét.

Max Frisch bohózata a kispolgáriság jól ismert jellemvonásait kifigurázva teremt parázs bohózathangulatot, Hots úr (és nem Hotz, mint ahogy a plakát hirdette!) a házastársi őszinteség jegyében aprít- tatja miszlikbe a teljes szobaberendezést két bűbájosán joviális szállítómunkás készséges közreműködésével és kedves felesége kegyeibe, ha kis kerülővel is, sikerül ismét visszahelyezkednie.

Az előadás sikerének legfőbb biztosítéka az az áradó, fékezhetetlenül humoros játékkedv, ami a színészek minden mozdulatából sugárzik. Dévay Camilla kényeskedő, nyafogó, harsányan hisztériázó felesége, Fekete Tibor Hots

úr alakítása jelenti az előadás motorját. A spontán és színes komédiázás a Commedia del’ Arte kötetlen rögtönzésszerű frisseségét kölcsönzi a jelenetnek. Ez a lendület azonban nemcsak Fekete Tibor és Dévay Camilla alakítását jellemzi, értékes játékostársakká avatta a legkisebb epizódszerep megszemélyesítőit: Benkóczi

Zoltánt, Trokán Pétert, Körmendi Erikát és Frak- nói Sárit is.

Nem hallgathatjuk el, hogy a színház Vállalkozását egy kicsit folytatásának tekintjük Udvaros Béla hosszú évek óta folytatott közönségnevelő munkájának. A drámatörténeti előadássorozatok tehát a klubszínház törekvéseibe torkollottak és ennek csak örülni lehet. Várjuk a folytatást. Még egy megjegyzés: az előadás késői kezdése, sajnos, kirekesztette az ifjúságot, pedig előle sem kellene elrejteni ezt a fiatalos dinamizmussal kopogtató vállalkozást. Csakhát alkalmasabb időpontot kellene kiszemelni és minden bizonnyal a belépődíjakat is mérsékelni lehetne. Az ebben megnyilvánuló arisztokratizmus nem fér össze a vállalkozás populáris indítékaival.

Csáky Lajos

7. ÖT KÖLYÖKCÁPA

Háromórányi utat tett már meg a magyar haj,., amikor a rádiósa „fogta” Londont, s megkérdezte: mitévő legyen a tanker? „Via Cape!” — volt a rövid válasz, azaz: Kerülje meg Afrikát! Az üzenet továbbítása után az olaszok — mintegy 50 kilométerről — megköszönték a szívességet, s később a londoni cég is jelentkezett: vajon sikerült-e kérésének a teljesítése? „Thank you” — nyugtázta aztán az igenlő választ.

Június 14-én este tizenegykor érkezett a Székesfehérvár az etiópiai kikötő elé. A hajó a- nyílt tengeren vetett horgonyt, hogy ne kelljen kikötődíjat fizetniük.

. -ssan teltek az órák, napok, s eközben a budapesti központ érdeklődésére a kapitány megtáviratozta, hogy addig mennyi volt az üzemen kívüli idő, a terhelt menetidő. a be- és kirakott áru mennyisége, s az összes mérföld. Nos: a Székesfehérvár 2347 tonna árut szállított addig és 3674 tengeri mérföldnyi utat tett meg.

Az egyik idősebb matróz a következő táviratot küldte a DETERT vezetőségének: „Jelenlegi körülményeimet figyelembe véve, kérem útra engedélyezett fiamat más hajóra behajózni. Erről értesíteni szíveskedjenek.” Az apa aggódott tehát a szintén tengerész fiáért, aki őhozzá hasonlóan levantei útra készülődött. Megnyugtató választ kapott: „Fia ügye rendezve van. Egyébként a hozzátartozók tájékoztatása, segítése megtörténik.”

A magyar hajózás központja törődött a dolgozóival.

Az etiópiai kikötő előtt tíz napig várakozott a Székesfehérvár. Közben Budapestről rádiótáviratot kapott a kapitány, miszerint a „contolos” (ügynök) kérte, hogy a károsodás elkerülése végett a Velencébe szállítandó marhabőrt rakják ki Massawaban. Süveges László másnapi válaszában tájékoztatta főnökségét, hogy a rakomány ki-, majd a hajóra újból váló berakásának költsége a DETERT-et terheli: ezért utasítást kért: mitévő legyen? Ugyanakkor közölte azt is, hogy „ügynök Szerint bőr feladója Afrika megkerülése esetén a fuvardíj -különbözetet fizeti”.

Ekkor merült fel először annak a gondolata, hogy a csak beltengert közlekedésre épített hajó az Indiai- és az Atlanti-óceán vizein kerülje meg a legforróbb földrészt.

Az 1080 mázsa bőr egyébként meglehetősen sok kellemetlenséget okozott tengerészeinknek. A 40 fokos, s néha annál is nagyobb forróságban a rakomány bűzleni kezdett, és a három kilométerre levő parttól a legyek milliárdjait csalta a hajóra. Elképesztően sűrű rajokban jelentek meg; voltak közöttük az itthoni légyhez hasonló nagyságúak, meg kisebbek, s nincs kizárva, hogy a tengeri útleírásokban gyakran emlegetett vörös-tengeri bolhák is elvegyültek tömegeikben. Vagy másfél napi „vizit” után váratlanul eltűntek.

A kellemetlenséget tetézte, hogy az egyik ötvenen felüli gépmester szíve nem bírta a forróságot. Megfelelő gyógyszert azonban nem lehetett kapni a városban, ahova a hajóról csónakon szoktak kijárni. így hát a következő táviratot menesztette haza a kapitány: „... három üveg nitroglycer tablettát kérünk légipostával sürgősen Massawaba küldeni...” A gyógyszert haladéktalanul eljuttatta a magyar hajózás központja.

Máskülönben halászással, horgászással ütötte el az időt a többi tengerész. Fürödniük nem lehetett, mert bár jó lett volna a körülbelül 30 fokos vizű tengerben, de errefelé meglehetősen nagy a cápaveszély. Nagyméretű horoggal fogtak is öt 60—80 centis kölyökcá- pát. A húsukat nem ették meg, mert büdös. A bennszülöttek valószínűleg megeszik, mert még Port Sudan kikötőjében láttak egy négert, aki csaknem másfél méteres cápát cipelt haza, s taglejtésekkel értésükre adta, hogy otthon elfogyasztja a vízben veszedelmes jószágot.

A rengeteg gyönyörű színes hal közt néhányat fogtak azonban a csukaformájú barakudából is, amelynek nagyon ízletes a húsa.

Még csak passziózást, kellemes időtöltést jelentett egyébként a halászás, s nem élelmiszerpótlást, mert ennivalói al el voltak látva.

Néha csónakkal elmentek a korallzátonyokra, amelyekből emlékül jókora darabokat tördeltek le. E zátonyok általában a parttal párhuzamosan helyezkednek el, de épülhetnek a tenger közepén is. A Vöröstenger tele van velük. Az általában pontos angol nyelvű tengerészeti térképeken nem mindegyik szerepel, ezért a mozgásban levő hajón erős figyelőszolgálatot kell tartani, s nagy pontossággal kell manőverezni. Egy-egy zátonyrendszer hossza a 400—500 kilométert is eléri. Az etiópiai rendszer például Massawatól egészen a Bab el Bandebig, vagyis a Vörös-tenger déli kijáratáig húzódik.

'Folytatjuk.}