Petőfi Népe, 1971. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

1 »Mal 19T1. Január 13» Kiegyensúlyozott munka Értékelték az iskolákban az első „ félidőt’ Vágó Tibor, az MTI tu­dósítója jelenti: Néhány napja zárult az 1970—71 -es oktatási év el­ső fele. Az elmúlt időszak főbb tapasztalatait, jellem­zőit összegezve a Művelő­désügyi Minisztérium ille­tékesei elmondták: — Értékelésünk szerint a tanév első felét mind az alsó-, mind a középfokú tanintézetekben kiegyensú­lyozott, eredményes mun­ka, a hatékonyabb peda­gógiai módszerek, utak ke­resése, alkalmazása jelle­mezte. Sokoldalú érdeklő­dés és támogatás kísérte már a tanév kezdetétől a nehéz körülmények között működő tanyai, pusztai, kisközségi úgynevezett ösz- szevont osztályú tanuló­csoportok tevékenységét is. Az ő segítésüket, általános műveltségük gyarapítását nan rendszeresített, heten­ként kétszer sugárzott mű­sora, a „Nyitnikék” — Ami a középiskolákat illeti: nagyra értókéljük, hogy az oktatás-nevelés módszereinek korszerűsíté­se mind nagyobb teret kap pedagógusaink munkájá­ban. Nem kevésbé jelen­tős, hogy a fizikai dolgo­zók tehetséges gyermekei eredményes egyetemi to­vábbtanulásának megala­pozása érdekében ország­szerte előkészítő tanfolya­mok indultak. — Az első félév pozití­vumai közé tartozik, hogy a szocialista tanár—diák viszony alakulásában is előbbre léptünk. Érzékel­hető, hogy fokozatosan ki­fejlődik az a fajta kapcso­lat a tanárok és a diákok között, amikor a pedagó­gus szinte munkatársának Öregek között Szabadszálláson Jól szolgálja a rádió újon- tekinti a tanulót. öregnek lenni — egyma­gában sem üdvös állapot. S hátha még a nyomasztó szegénység is társul hozzá! Mégpedig az elhagyatott- ság sivatagában! Szabadszálláson sok a magányos, szegény sorban élő öreg. Hogyan lettek azzá? Kiderítését a tsz-át- szervezésnél kellene kez­deni; a fiatalok olyan vég­legességgel fordítottak há­tat a falunak, hogy szüle­ikre is elfelejtettek vissza­tekinteni. A nagyközség — amely ezúttal a nagy közösség, tehát a társadalom fogal­mával azonos, legutóbb megpróbálkozott az egye­düllét, valamint a szegény­ség elemi gondjainak eny­hítésével. Az öregek nap­közi otthonával. Kívül: ütött-kopott épü­let a református templom Ü] biztosító Kalocsán kalocsai tanács költségvetési üzeme megkezdte négy és fél millió forintért az új biztosító, virágbolt és az épület emeletén készülő hét vállalati lakás építését. udvarán. Belül: egyszerűen, de lakályossággal berende­zett négy szoba Az öre­gek, lehetnek bent vagy tízen-tizenketten, körülülik a tv-t. Nézik az iskolások műsorát A néni, velem szemben ül, ezt mondja: — Azért vagyak itt, mert nincs senkim. Férjem há­rom éve meghalt. Azelőtt Pesten laktunk. Itt vettünk házat öreg korunkra, mint­hogy itt él a két nővérem is. Ok szintén ide járnak a napközibe. Sőt. előbb ők kezdtek ide járni... Aztán hívtak engem is. Itt jól te­lik az idő, kényelem van, gondoskodás. A többiek helyeselnek. Fábián bácsi, háttal az ab­laknak ül, szintén bólogat. Tekintete a semmibe ré­ved. Mondják, kint napvi­lágnál még csak lát vala­hogy, ám bent a tárgyakat sem tudja megkülönböztet­ni. Hetvenöt éves. — Családja van? — Van kérem. öt. Sza­badszálláson van mind, a tsz-ben. — Nem lakik velük? — Nem én. — Jobb így? — Nekem jobb. Nem pa­rancsol senki. Én sem ag­gatok senkinek. — Mivel telik az ideje napközben a napköziben? — Hallgatom, hogy a többiek mit beszélnek. S hogy miről folyik a beszéd egész nap? Amikor ezt kérdem, hangzavar tá­mad. mindenki a magáét mondja. Ám az egyik néni hangja kiemelkedik a ku­sza hanggomolyagból. — Légii több el vittem a íányunokáimat a bálba. Pestről voltak idehaza. Ott nem járnak sehová, az anyjuk nem engedi. Bálba csak itt mehetnék, de itt is csak kísérettel. — És nem unatkozott? — Ott nagyobb a zaj an­nál. .. Meg jól el lehet né­zelődni is. S még váltunk néhány szót arról, hogy milyenek voltak régen a bálák és milyenek manapság. ■ ■ ■ ■ Olykor belátogat egy 92 éves bácsi, ö a legidősebb. De most odahaza van, ágy­ban fekvő beteg. Egyedül él. Visznek neki ebédet, naponta. Van egy 88 éves néni is, elég messziről szokott be­járni. s panaszkodik, hogy lánya nem ad neki enni. ö is betegeskedik, de leg­utóbb azt mondta az ott- , hon vezetőnőjének; még gasabb. Nagyrészt akkor is bejár, ha attól kell csak társadalmi tartania, hogy útközben megszédül és meghemper- gőzik a hóban, a sárban. És egyre-másra sorolják a hasonló eseteket... Kovács Józsefeié, az ott­hon vezetője korábban az egyik fővárosi ruházati ktsz részlegénél volt bedol­gozó. A megbízatást egy­szerűen azért vállalta, mert szereti az öregeket, jól ér­zi magát közöttük. Arról beszél legszíveseb­ben. hogy az elmagányoso- dott öregek között milyen hamar kialakul az össze­tartozás, az egymásrautalt­ság érzése. .— A karácsonyfát közö­sen díszítették fel — mond­ja. — És a nevem napjára is kedves ajándékkal leptek meg. Ezt szerény megven- dégeléssel igyekeztem vi­szonozni, s úgy ültük kö­rül az asztalt, mint egy nagy család. A napközi otthont a ru­házati ktsz egyik brigádja patronálja. Ellátogatnak olykor, ajándékkal kedves­kednek. A beszélgetés, a tv-nézés mellett a legnépszerűbb a kézimunkázás, g hímzés, a horgolás. Az idős nénik egymástól tanulják el a mintákat. Telik vele az idő... Csík László községi vb- titkár elmondja: a napközi létesítésének gondolata egy évvel ezelőtt fogant meg. Épp a nagymérvű ráutalt­ság tette sürgetővé. De az anyagiaknak csak halvány töredéke állt rendelkezés­re. Mit tehettek? A négy tsz-hez. a ktsz-ekhez és az ÁFÉSZ-hez fordultak se­gítségért. S az áldozat nem is maradt el. Például atsz- ek mindegyike 45—45 ezer forintot ajánlott meg. Az épületet, amely valamikor tanítói lakás volt, az egy­háztól vásárolták meg. Már rég le kellett volna bonta­ni, de mintha. érezték vol­na, hogy még szükség lesz rá. Az itteni elhelyezés per­sze ideiglenes. Amíg nem épül jobb, korszerűbb, tá- szintén erőbőt Mert számolni lehet azzal, már az idén. hogy a har- mincszemélyes elhelyezési lehetőség szűkösnek bizo­nyul ... Tavaly augusztus 20-án, a megnyitás napján mind­össze csak hatan jöttek el _ S zabadszálláson a falusi köztudat még mindig ott tart, hogy a napközit is a „szegényház” megalázó fo­galomkörébe utalja. Nagy­részt a megcsontosodott ítéletek következménye­ként, de részint a tájéko­zatlanság miatt is. Sok rá­szoruló öreg azért is óva­kodik eljönni, mert csa­ládját nem akarja „szé­gyenbe hozni”. Am újabban azok a jobbsorsú öregek is érdek­lődnek, akik a teljes térí­tési díjat is vállalnák, csak­hogy cserébe emberi közös­ségre leljenek. ... Maga a község bizo­nyára újabb, szebb otthont épít majd az öregeknék a mostaninál. Hiszen ez „csupán” az anyagiakon, a kapacitáson és a jószándé­kon múlik. Az előítéleteket azonban sokkal nehezebb kikezdeni... Hatvani Dániel Elsők Az OTP megyei igazgató­sága, a posta, valamint a takarékszövetkezetek össze­sítették a tavaly elhelye­zett takarékbetétek értékét. Az idei munkát abban a tudatban folytathatják, hogy együttesen elérték a 2 milliárd forintnyi bruttó betétállományt. Ezzel az összeggel Bács-Kiskun egye­lőre első az országban. S3 eszélgetésekben, sőt ” viccekben gyakran hallja az ember, hogy a pedagógusokban, mint va­lami foglalkozási ártalom, kifejlődik, szinte második természetté válik a paran­csolás igénye. A neveléssel és a gyermekkel foglalko­zó kiadványok pedig arra hívják fel lépten-nyomon a figyelmünket, hogy a szülők elég tekintélyes része többé-kevésbé autokrata a gyerekével szemben. A pa­rancsolás aztán rendszerint magával hozza a szavak és gesztusok türelmetlenségét még akkor is, ha nem ütközik ellenállásba, még inkább, ha valamilyen vélt Vagy valódi ellenállással kell megküzdenie. Az emberi akaratnak az élettelen anyag is ellensze­gül, a gyermeket még kevésbé alakíthatjuk kényünk- kedvünk szerint. De alakítanunk kell, ezt kívánja az élet a szülőktől, a hivatali kötelesség a pedagógustól. S ha elakadunk a természetes ellenállásban vagy más irányból jött pedagógiai hatások miatt? Kinek-kinek egyénisége szabja meg, hogy ilyenkor mivel próbál­kozik. Van, aki óvatosan igyekszik az akadályt elhá­rítani, van, aki inkább megkerüli és van. aki vállat von. Akiben pedig autokrata hajlam van, vagy nem tudja a célt és a módszert összeegyeztetni, az köny- nyen rászánja magát a durva támadásra. A durvaság nem feltétlenül verés. A brutalitásnak számtalan más formája is előfordul, s némelyik visz- szataszítóbb vagy rombolóbb, mint a testi fenyítés. A verésről mostanában sokat írnak, a szülők és nevelők más formában megnyilvánuló — és a verésnél jóval gyakoribb —- indulatosságról ritkábban esik szó. Az „édes fiam, úgy szájon váglak, h'ogy fröccsen" hagyo­mányos tanári mondat, esetleg variálva, jó tálén a rend pillanatnyi helyreállítására, de pedagógiai hatása csak negatív lehet. Ugyanezt mondhatjuk a gyerekre, tanulóra alkalmazott állatnevekről is. A fenyegetőzés, a kiabálás rendszerint szintén a durvaság kategóriájá­ba tartozik, s könnyen nevetségessé teheti a tanárt, sőt a szülőt is, főként, ha nő próbálja pedagógiai esz­Nevelés és indulatosság közül használni. De lehet kemény és hangos szó nél­kül, szinte tapintatosan tenni vagy mondani olyasmit, ami a gyereket, a serdülőt megalázza; diáklányok sok­szor fakadnak sírva effélék miatt. Vannak persze olyan intézkedések, amelyek nem feltétlenül rosszak. A sarokba állítást az óvodában, az általános iskola alsó tagozatában többnyire nem te­kinthetjük brutalitásnak. Véleményem szerint a kö­zépiskolások ízléstelen ruházatára, hajviseletére tett csí­pős megjegyzést sem ítélhetjük el. A durvaság, lehetséges formáinak további sorolása helyett inkább arról beszéljünk, mi okozhatja, hogy a nevelés felelős munkáját végző emberek — közé­jük értve a szülőket is — ilyen kísértésbe kerülnek. C enkiről nem feltételezhetünk szadizmust, peda­** gógusról legkevésbé, bár régen ez sem volt egészen ismeretlen. Az autokratizmus, az ellentmon­dás vagy akadály okozta ingerültség elég gyakran ma­gyarázza a gorombaságot. Valóban akadnak erre haj­lamos tanárok, tanítók. Az esetek többségében azon­ban a bajt nem alkati okok. hanem valamiféle pszi­chikai rövidzárlat idézi elő. A nevelő vagy szülő olyan nehézség elé kerül, amelyet nem tud a maga erejéből leküzdeni, illetve úgy érzi, hogy nem tud megbirkózni vele. Könnyen előfordul ez az olyan iskolában, ahol a hivatali légkör nem kedvező, ahol a tanár, tanító, óvónő segítés helyett akadékoskodást tapasztal. Ha valakit nyomaszt a munkahely atmoszférája, gyakran kirobban belőle a-- értelem által nem eléggé ellenőrzött szó vagy tett. S különösen nagy baj. hogy a pedagó­giailag kedvezőtlen környezetben a nevelői durvaság­nak látszólagos sikere van. Elmondok egy példát a magam emlékeiből. Beteg­ségem egyik kellemetlen következménye, hogy gyak­ran kiejtek valamit a kezemből. Egysaar érte, írét közben, kiejtettem a krétát. Tízéves tanítványaim (nyelvi tagozatú osztály) hangos hahotára fakadtak. Gyerekek, nem értették a helyzetet — de mélyen meg­sértettek emberségemben. Elmondhatatlanul gorom­bán leszidtam őket. Soha még ilyen durván nem be­széltem tanítványaimmal. Megszeppent csend — s et­től kezdve változni kezdett az osztály korábban fe­gyelmezetlen magatartása. Sőt, idő múltán felmelege­dett a gyerekek és a tanár kapcsolata; egy év múlva már az iskola valamennyi osztálya közül ezt szerettem legjobban. Pedagógiai abszurdum? A „cél szentesíti az esz­közt” diadala? Nem. A körülmények magyarázzák a fonákságot. Az iskolát nyomasztották a megoldatlan pedagógiai problémák. Ha nevelési szempontból min­den rendben ment volna, nyilvánvalóan negatív lett. volna az ilyen indulatosság hatása. — A teljes igazsághoz még hozzátartozik, hogy a zi­vataros szidás csak a fordulatot adta meg: a tartós pozitív eredményt — az osztályfőnök kitűnő nevelő­munkáján kívül — inkább azoknak a barátságos és emberséges szavaknak köszönhetem, amelvek a fordu­lat után gyakran hangzottak el franciaórákon. A nevelők ingerültségének okát tehát nagyon sok - szór a kedvezőtlen körülménvekben kell keresnünk. Az okok között azonban olykor ott van a tanulók, egyének és osztályok magatartása is. Bizony, előfor­dulj hogy az iskolában lezajló viharos jelenetet d ta­nuló provokálja. A tanuló: ember, s nem lehex nem szabad levenni róla a felelősség reá jutó térim, kü­lönösön, ha idősebb korosztályról van szó. KI emcsak az történik meg, hogy a tanárt gorom­’ ~ ba szóra, önkényes cselekedetre ingerli, ha­nem az is, hogy ő maga viselkedik durván. A pedagó­gusnak azonban még ilyenkor is csak azt lehet taná­csolni, hogy őrizze meg nyugalmát, bármilyen nehéz is, keressen olyan kiutat, amelyet nem az indulat dik­tál. Attól kell ugyanis tartani, hogy esetleg jogos fel­háborodásában inkább önmagát alázza meg, mint re- nitetw tanítványát Dt» Báa bvia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom