Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-11 / 290. szám
1970. december 11, péntek 5. oMal r &iíl b cl kii&eitm Eisemann Mihály utolsó, megkésett operettjét, a „Bástyasétány”-t már a felszabadulás után mutatták be. Tulajdonképpen, az „Én és a kisöcsémmel”, ezmegbízatásokkal, üzletekkel elhessegethető. Az Én és a kisöcsém üde és friss humorával annak a korszaknak a hallatlan komikusbőségét is tekintetbe vette, hiA két főszereplő: Berta Erzsi és Abrahám István. zel az azóta sem fakuló humorú zenés vígjátékával vonult be a harmincas évek operettszerzőinek rangos arcképcsarnokába. A pesti polgár, a csődtől reszkető vállalkozó, a nagyok előtt hajbókoló kistisztviselő valami olyat akart látni akkoriban a színpadon, ami az ő aggodalmaira, gondjaira is rezo- nál, de azért legalább a színpad csillogó világában mégiscsak példát szeretett volna találni arra, hogy a pénzügyi csőd valami csoda folytán még elkerülhető, hogy a fenyegető drágaság réme valamiféle zsíros tettek a könnyűmúzsa berkeibe, mint Csortos Gyula, Uray Tivadar. No, és emellett a magyar operett hírét olyan tüneményes trió is elvitte Európa összes nagyobb zenés színpadára, mint aminek Alpár Gitta, Dénes Oszkár, Bársony Rózsi voltak a tagjai. Ezt az Én, és a kisöcsém-et is az ő tehetségükre építették elsősorban a szerzők. Bársony Rózsinak és Dénes Oszkárnak írta a kedvesen osto- bácska szövegeket Szilágyi László, és az ő adottságaikhoz méretezte a dallamokat Eisemann is. És ez a zene kiállta a versenyt. Brodszky Miklós, Gyöngy Pál, Márkus Alfréd, Lajtai László, — sorolni lehetne az operett-hangszereléshez nagyszerűen értő, az akkor divatos könnyűzenei stílusban és a pillanatnyi divat árnya- . .. lataiban tájékozott zene- Kató (Berta Erzsi) es a tanckar. megtették a hatásukat sorban Balogh Rózsa és Abrahám István elegáns: Fis^ann íWhMv^ze^éWé akkor is. ha nem futotta a Jánoky Sándor nevét kell jóképű vőlegényjelölt, de a msemann ivnnaiy szemelye- , _____a. a i---------------------------r zi_ cT-prpoiőuárHn többi tairiai; b en. A csatanyerés szem pontjából sokat az kasszából tánckarra, nagy- kiemelnünk. Láthatóan él- szereplőgárda többi tagjai: zenekarra. vezték ezt a kedves, vidám Szalma Sándor, Benkóczy játékot, amely jól kiaknáz- Zoltán, Zsigray Annamária, számított •S’rh°^. t°.lya.n’ b?zt°s Turián György, a színház. aíkaimat ad1 a színész Körmendi Érika is mindent kezű librettistával .szövet- főrendezője azt a bizonyos, ját egyéniségének ele- megtettek a siker érdekékezelt, mint Szilágyi László, előbb emlegetett könnyed, A siker nem maradhatott elegáns stílust vitte bele a gyítésére, a szerep követel- ben. A táncok hangulatosaik menyeivel. Sas József és voltak, bár egy kicsivel több mű7tlFn 'n” V;<? ki[űn° szereposztással szín- Bltdai zászló, a kétbalkezes látványosság is belefért usorrol az Én es a kis- rekerulo előadásba. így az- magándetektívek megsze- volna a második felvonás rat^^vidékftStűfJ^Mtbk le,nuU eteS’ méiyesítői ízléses összjá- nagyjelenetébe. Parádésabb i fJ lh; a damv kvalltása,t hat,as?T tékkal egészítették ki egy- „színpadi fegyverzetben” 15, hiszen mindössze nyolc, san tükrozo, gyengeségeit , .... tíz jó színészre volt szűk- ügyesen elleplező operett- mas szerePemek lehetőseség az előadásához, és a felújítással örvendeztette Seit, Berta Erzsi felszaba- ^ ____, k edves szóviccek, a köny- meg az együttes a közönsé- dúlt kedvességgel a legegy- második felében jobban hatott volna az operettdramaturgia íratlan törvényei szerint a második nyed fordulatok, a hangú- get. szerűbb eszközökkel latosan érzelmes betétszá- A szereplők sorából első- múlta meg Kató forszén egy helyett legalább négy olyan szereplő is fellelhető a listán, akinek egészséges és természetes humora jelenti a legjobb vonzóerőt a kedves és igénytelen mese szövevényei között. Ennek az operett-színjátszásnak megvolt már akkor az a bizonyos utánozhatatlan, köny- nyed eleganciája, aminek elsajátítására ma nem igen nevelik a fiatalokat. Prózai színházak is vállalkoztak zenés darabok előadására és köztudomású, hogy a fel- szabadulás előtti színházi életnek olyan óriásai is rendszeresen kirándulást A humor képviselői: Jánoky Sándor, Budai László, Balogh Rózsa és Sas József esedékes nagy tangójelenet, alakját, amelyben egyébként a darab egyik legszebb, legstílusosabb betétszáma elhangzik. Indokolatlan volt a „korabeli” Nemzetközi Vásár suta jelenetének felidézése is. A díszlet láthatóan a tájelőadás térigényeihez igazodott, különösen Velence tűnt hasonlónak egy közepes fajta vidéki kisvároshoz. Sándor Lajos díszletei eléggé sablonosak. Poós Éva stílusos jelmezeket tervezett, Borbíró Andrea koreográfiája is jól illeszkedett a darab stílusához, szépen szólt a zenekar is, amely elsősorban a hangulatos, in- venciózus 'zongorajáték kiegészítéseként vonultatta fel a korabeli jazz-együt- tas hangszereit. Hibátlan szereposztás, jól összehangolt játék, ez teszi az Én és a kisöcsém kecskeméti felújítását igazi színházi élménnyé. Csáky Lajos fcjú mmm■ ■ 3. Miután elcsitult a perpatvar, én is kipihenhettem magam. Kissé fárasztott ez a szinkrontolmácsolás. Csak álltam a telefonfülke ajtaja mellett, és néztem Renatét. Fontoskodó pofikával sétált fel-alá, bekukucskált az üvegfalú ketrecekbe, kölcsönadta golyós- tcllát egy gyereknek, egy-két alkalommal még a sorba is beállt valamelyik ablak előtt. Leskelődött, szimatolt. aztán fürgén oldalt lépett, amikor már ő következett volna. Komplett bolond ez a lány, vitathatatlan. Büromá- niás. Ezzel együtt elragadó! Egyébként is, ki mondhatja el magáról, hogy teljesen normális?! Tanulmányutunk következő állomása a székesfőváros közlekedési vállalatának talált tárgyak osztálya volt. Itt majdnem kutyaszorítóba kerültünk, véletlenül éppen más látogatója nem volt ennek az intézménynek. mint mi ketten. Szerencsére gyorsan feltaláltam magam és a hozzánk forduló alkalmazottnak azt füllentettem, hogy a társaságomban iező külföldi hölgy elvesztette a villamoson ezüst cigarettatárcáját. Renate hamar kapcsolt, elmondta a németül jól beszélő besz- kártosnak, hogy ezt a tárcát az apjától kapta születésnapjára, legkedvesebb tárgya, egy pillanatra sem vált meg tőle soha, vigasztalan lenne, ha nem kerülne elő. Csodálatosan mély átéléssel alakított, néhány könnycsepp is megjelent a szeme sarkában. Kétségbeesése oly megrendítő volt, hogy még ezt az edzett közlekedési tisztviselőt is meghatotta. Felütötte a főkönyvét, hátrament a raktárba is, aztán sajnálattal közölte, hogy ma csak esernyőket, két liter zacskós tejet, egy hátizsákot, egy kötözött sonkát, egy kombinát és egy kanárit hoztak be kalickástól. ezüst cigaretta- tárcát nem. Felvette védencem személyi adatait, pontos leírást kért a nem létező dózniról, ígéretet tett, hogy értesíti a hölgyet a fejleményem-ől, s megnyugtatásul elmesélte, hogy milyen nagy értékű holmikat szolgáltattak már be a becsületes megtalálók, csak fel a fejjel. Nagyon összebarátkoztunk. Kikísért bennünket a folyosóra, és melegen búcsúzott. — Kisasszony — mondta Renatének —, addig is, amíg előkerül a tárcája, hadd* kínálom meg egy finom magyar cigarettávaL — És egy doboz Fecskét tartott eléje. — Köszönöm — rázta meg a fejét a lány —. én nem dohányzóm. A mi családunkban senki sem dohányzik — Rámosolygott az elképedt férfire, és kipukkadt belőle a kacagás. Megfordult, futás az utcára. Én utána. A háztömb sarkánál értem utói. Hátát a falnak vetve pihegett, majd hozzám lépett, felágaskodott, megcsókolt. — Életemben nem volt ilyen kellemes délutánom! — csicseregte túláradó örömmeL — És ezt magának köszönhetem. Maga a legkedvesebb, legokosabb fiú a világon! Jólesett a puszi, jólesett a dicséret, mégis átkoztam magamban balsorsomat. Mert ha ez a bűbájos teremtés ilyen forró csókot adót egy szürke, gyérforgaímú hivatalért, amilyen a talált tárgyak osztálya, istenkém, mi lett volna, ha az Országos Takarékpénztár Központjába viszem?! Lepergett az emlékek szép filmje, nézzünk szembe a zord jelenneL Itt ülök egymagámban, odakint esik az eső, teremtett lélek sincs a környéken. És ami a legfájóbb — nincs itt Renate. Ügy elbúsultam magam, hogy legszívesebben azonnal fordulnék vissza. De hát a távolodó Sonderborg sárga jelzőlámpása már csak messziről villan fel olykor, a legközelebbi hajó pedig holnap délelőtt indul. Tetézi a nyomoromat, hogy úgy látszik, Aaarles azok közé a ritka dán települések közé tartozik, amelyek nem szorosan a part mellé épültek. Ha a várócsarnok ablakán át jól becsülöm a távolságot, a város fényei öt-hat kilométerre lehetnek. Vágjak neki az útnak?..'. Öntött ürgeként vonuljak be Aarlesbe? ... Felállók, körülnézek a helyiségben. Legalább egy átkozott telefon lenne itt valahol... Egyáltalán, micsoda disznóság, hogy egy civilizált hajóállomáson, mégha késő este van is, ne tartózkodjék egyetlen alkalmazott sem?! Nem admirális kell nekem, csak valamilyen tisztviselő, egy gondnok, vagy legalább egy akkora éjjeliőr, mint a kisujjam. Valaki, akihez tanácsért, felvilágosításért, segítségért fordulhatnék. (Folytatjuk)
