Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-08 / 287. szám
B. oldal VÁLASZOL AZ ILLETÉKES Lesz petróleumlámpa lámpaiiveg van Ez „A f. év november 20-i számban megjelent trA képviselő házaljon?” c. cikkre az alábbi tájékoztatást adom. Elöljáróban szükségesnek tartom, hogy a felvett témából részletesebb tájékoztatást adjak. Teljes mértékben egyet kell értenem azzal, hogy a petróleum- lámpa hiánya — különösei} a tanyavilágban — súlyos problémát okoz és igen sok panaszra ad okot. Bizonyára tudomásuk van arról, hogy hosszú éveken keresztül megfelelő mennyiségben és választékban a falilámpákat éppen megyéjükben, a Kalocsán műkő dö Bács-Kiskun megyei Fémtömegcikkipari Vállalat gyártotta. Az említett vállalat 1968. 11. félévében arról értesítette vállalatomat, hogy a lámpatermékek gyártását 1969. január 1-ével megszünteti, mert az részére — a szükséglet kis mennyisége (kb. 50 000 db) miatt nem gazdaságos. A gyártómű egyoldalú elhatározását nem fogadhattuk el, és ezért a Köny- nyűipari Minisztérium Iparfejlesztési Főosztályához, valamint felügyeleti szervéhez, a megyei tanácshoz fordultunk közbelépésért és segítségért. Sajnos — többszöri levélváltás után sem kaptunk kedvező intézkedést — és éppen a megyei tanács, mint a gyártómű felügyeleti szerve jelentette ki egyik levelében: „Az új gazdaságirányítási rendszerben a felügyeleti szervnek nincsen arra joga, hogy a vállalatokat kötelezze egy-egy termék gyártására. A vállalatok a saját körülményeik figyelembevétele mellett döntenek, illetve választják meg azokat a termékeket, melyeket gyártani kívánnak.” Erkölcsi felelősséget éreztünk a probléma megoldásában, ezért számtalan más vállalatot, szövetkezetei kértünk fel a profil átvételére. Közel két év után sikerült elhelyezni a petróleum-falilámpa gyártását — most az elmúlt hetekben — a Kisipari Termeltető Vállalatnál, ahol kisiparosok foglalkoztatása révén, jelentős szerszámkészítési beruházással, reméljük, még ez évben beindul a „11” falilámpa folyamatos gyártása. Sajnos, az előző gyártóműtől még a régi szerszámokat sem tudtuk átvétetni, minthogy azok — állítólag — 100 százalékosan kiselejtezésre kerültek Természetesen mind ’969-ben, mind ez évben a ehetőségekhez mérten import beszerzésből enyhítet- ük az időközben országos néretűvé vált hiányt. Ez vben Csehszlovákiával van zerzödésünk választéksere konstrukcióban több unt 120 000 db falilámpára s a hozzátartozó szerelé- ekre. Sajnos, a beérkezés- z csak most, a IV. negyedében számíthatunk. E bérezésből elsők között ecskeméti lerakatunk vésésül egy vagonnal, cca. ! 000 darabbal. Tudjuk, jgy ez a várható mennyiig kevés lesz a tömeges ényekhez képest, ezért en intenziven szorgalmazik az új belföldi gyártó íllalatot a mielőbbi széria- lártás megindításra. kis „öngól” — Szabályoz a hitel Az újságcikk lámpaüveg- ■ Persze, némi „öngól” as pék- hiányról is említést tesz. | tusra is fényt vet e tájévrii'vt'V&OI' kCOÍi. Etekintetben tájékoztathatom, hogy országszerte, mindenütt kapható kellő mennyiségű lámpacső. A gyártóművel, a Nagykanizsai Üveggyárral éves szállítási szerződést kötöttünk a lámpacsövekre. Ennek értelmében az idén több mint 500 000 lámpaüveg szállítása várható. Előfordulhatott azonban, hogy a gyár időszakos szállítóeszközhiánya miatt, szállítási kiesések merültek fel. Kiemelten fogom azonban vizsgáltatni kecskeméti lerakatunk ellátását, és kiskereskedelmi partnereink kielégítésére tett értékesítéseit, — a megyében felmerült hiányok miatt. Biztosíthatom T. Szerkesztőséget, hogy bár nem egyedüli beszerzője és forgalmazója vagyunk e cikknek, mindent elkövetünk, hogy e hosszú idő óta húzódó probléma mielőbb megoldódjék. GÁBOR PÁL, vezérigazgató Üveg és Porcellán Nagykereskedelmi Vállalat.” MEGJEGYZÉS: Több szempontból is köszönet illeti Gábor Pál vezérigazgatót — a részletes válaszért. Mindenekelőtt annak megértéséért, hogy — jóllehet „népgazdasági- lag” — kis értékeket képviselő cikkekről van szó, azok hiánya — éppen tömeges használatukból kökoztatás. Ki gondolta volna, hogy mialatt képviselő- csoport ülésétől kezdve más tanácskozások tucatjain át ismét és ismét elhangzott a panasz — „Nincs petró leumlámpa, se lámpaüveg!” — s ez mindannyiszor a megyei lapban is visszhangzott” —, azalatt pont megyénk egy vállalatának „részességét” is kereshetnénk a hiány bekövetkezésében. Mindamellett, hogy — mint a megyei tanács leveléből is kitűnik — „saját körülményeit figyelembe véve” helyesen és joggal döntött úgy, amint tette. Látjuk azonban, hogy a szélesebben — tehát a gyáron kívül terjedően — értelmezett érdek, mondjuk így, a Piac igényei szemszögéből ez a döntés bizonyos egyoldalúságot mutatott Gyákorlatice pedig a tartós és mind szorítóbb lámpahiányra vezetett. írja a vezérigazgató elv társ, hogy végre a Kisipari Termeltető Vállalatnál sikerült elhelyezni a gyártást, jelentős szerszámkészítési beruházással (miután az előző gyártóműnél a régi szerszámokat kiselejtezték) megindul az előállítás. Nem véletlenül jut eszünkbe, hogy a kormány — legutóbbi ülésén — határozatot hozott a hitelpolitikai irányelvekről. A hatékonysággal, jövedelmezőséggel szorosan összefüggő hitelfeltételek minden voDunaszentbenedek -1970- ,-------. * , ■ ciwveuaK mmaen vov etkezően - a tanyai, kul- I nalon magasabb követelméterületi emberek közérzetét tudja lerontani, s tízezrek rossz hangulata — nem is kell hangsúlyozni — hosz- szabb időn át, a bizalmat, munkakedvet stb. kezdheti ki. Másrészt azért igen hasznos az effajta tájékoztatás, mert belőle képet alkothatnak — közgazdaságban kevésbé járatos emberek is, mennyire labirintussá tud válni egy ilyen termék előállításának útja is, mint a petróluemlámpáé. , ínyekre épülnek. Kedvez ményes hiteleket — több más fontos népgazdasági program végrehajtását elősegítő iparág mellett — a lakosság jobb ellátását szolgáló egyes hiányzó cikkek gyártásának fokozására, szolgáltatások bővítésére adnak. Látjuk — a lámpa példáján is — mennyire fontos a hitelek ilyen szabályozó, egyensúlyba hozó szerepe. Tóth István Rendes emberek. Még le sem esett a hó, máris az olvadására gondolnak — állapítom meg a kis község végén serénykedő férfiak láttán. Első pillantásra úgy tűnt, hogy vízlevezető árkot ásnak. De nem. Ellenkezőleg: árkot temetnek be, a vízhálózat csöveit. Pár méterrel odébb egy asszonyka gereblyézi a terepet. Alighanem máris a tavaszra, a ház előtti virágültetésre készül. Csendes hétköznap van, s valahogy mégis ünnepélyességet áraszt a falu. Olyanformát, mint a húsvéti nagytakarítás után. S ezt a házak külleme teszi. Jobbról és balról is sorban olyanok, mintha tegnap kapták volna új köntösüket. íme például a háztartási gépeket, tv-készülé- ket is kínáló ABC-áruház, tőszomszédságában a buszváró, túloldalt pedig a játékkerttel körülvett óvoda, aztán a kultúrház — mind-mind olyan, mintha Vadonatúj lenne. Lakóinak igényességéről árulkodó falukép. És adalék azokhoz az indokokhoz, amelyek alapján legutóbb kategóriájában megyei győztesként került ki Dunaszentbenedek a településfejlesztési versenyből. A tanácsnál Molnár József gazdálkodási előadó jólesően újságolja; — December végén megint gazdagabbak leszünk. A vízmüvet vesszük birtokba. Méghozzá nem is akármilyen megoldásban. A kút kész, a vízmű is, s a 12 kilométeres hálózatról minden lakóház udvara bekötést kap. Onnan már ki-ki a lakásába, konyhájába vezetheti az oly régen nélkülözött, egészséges ivóvizet. Eddig 230-an igényeltek vízórát, ami nagy szó, ha figyelembe vesz- szük, hogy 1300 lakosú községünkben 416 lakóház van... Hadd tegyük nyomban hozzá: a vízművesítésben több mint egymillió forint a lakosság pénzhozzájárulása, s ugyanennyi értékű a társadalmi munkája! — Pénzhozzájárulás — zsebre menő dolog. Molnár elvtárs, mondja egészen őszintén, sok gonddal jár-e községükben e hozzájárulások biztosítása? — A vízműtársulás tag- gam pedig a belépő, meg-’ ^;ainaki nagy többsége teljes lépőén fiatal tanácselnök: összegben befizette már a ráeső hányadot, a családonkénti 5 ezer forintot. S ez a tény tulajdonképpen önmagámnak is válasz. Egy-egy családdal folytatott beszélgetés után ugyanis sokszor távoztam olyan nyugtalanító érzéssel, hogy jó, befizeti a pénzt, hozzájárul a célkitűzéshez, de nem sikerült meggyőznöm. S a végén mégis mindig lemérhetem: hálás a munka. Legfőbb bizonyíték rá egy-egy cél elérésekor a lakosság őszinte öröme. Nem tudom visszaidézni, milyen gondolatáttétellel jutott eszembe a kérdés, de hirtelen feltettem; Ki a legtekintélyesebb ember a faluban? — A két elnök! Gyuricza Imre, a tanács vb-elnöke és Kun László, a tsz elnöke — vágta rá Molnár elvtárs. — És ha az utcán az első szembejövő embertől kérdezném ugyanezt? — Azt hiszem, az sem felelne mást... Persze, én a magam véleményét mondom. Mert csakugyan tekintélyes emberek. A főnökömet dicsérni gyanús lehetne, de például Kun elvtársról az is sokat mond, hogy a tsz-nek megalakulása óta elnöke. A szomszédos irodából ajtónyílás hallik. — Itt is van az elnök elvtárs — jegyzi meg a gazdálkodási előadó, jómaláttán újra elkönyvelhetem a tényt: a tekintélyt nem az életkor teszi. Beszélgetésünkbe kapcsolódva, Gyuricza Imre első mondata olyan szabadko- zásféle: — Ugye feltűnő a hozzánk látogató számára, hogy kopott külsőt csak a tanácsháza visel. Mi azonban úgy voltunk vele, hogy előbb minden erőt a lakosság szolgálatára. így becsületes a sorrend. Lám, mekkorát tévedhetne, aki a tanácsháza csakugyan kopottas külsejéről ítélné meg a gazdát! — állapítom meg magamban. Az elnök azonban folytatja: — Házilagos építőbrigádunk 1962 óta működik. Az ő kezemunkájuk az ABC- áruház, a kibővített, korszerűsített kultúrház és még sok minden. Már itt, a szemközti épületen is az utolsó simításokat végzik. Kétszázezer forintos felúj í-» fással fogorvosi rendelő és orvoslakást hozunk létre. Így a jövő évtől kezdve lakosságunk fogászati ellátása is biztosított. Sőt, a mi fogorvosunk áll majd a szomszédos községek rendelkezésére is —" magyarázza jólesőn a tanácselnök, s kis szünet után hozzáteszik: — Jövő tavaszra öreg tanácsházánk is megfiatalodva illeszkedik majd községünk képébe. Perny Irén Ki merre lát? Ajtók a szalagon üi Az Épületasztalosipari Vállalat kiskunhalasi gyáregysége az idén egyéb árui mellett 17 ezer bejárati ajtót készít. Az ajtókból az árvízkárosult vidékre mintegy ezer darab került. Felvételünk a szalagszerű gyártás utolsó mozzanatát ábrázolja, az ajtók felsöpályán érkeznek meg a festőműhelyből a raktárba. Qpauszky László felvétele. Világvárosokban a biztonságos és zavartalan közlekedés rendszerének kidolgozása, illetve az ilyen rendszer állandó tökéletesítése, tudományos igényű munka. Hallottunk, olvastunk, sőt láttunk is ilyen feladatokkal foglalkozó tanácskozást, cikket és filmet. Mindezek valóban arról győztek meg bennünket, hogy a közlekedéstudomány a huszadik század utolsó évtizedeinek új, s egyáltalán nem elhanyagolható területe. Bizonyíthatnánk a kérdés fontosságát a közúti balesetek számának alakulásával, s azzal, hogy évenként több tízezerre tehető azoknak a száma, akik — természetesen világviszonylatban — a rohanás áldozatai lesznek. Idézhetnénk megyei statisztikát, s ezen belül Kecskemét „halál listájára” is utalhatnánk. Kétségtelen, hogy megyénk székhelye nem világváros, de a közlekedés — s elsősorban a gépi közlekedésről van itt szó — a korábbi évtizedekhez képest óriási mértékben megnövekedett. Gyorsan hozzá kell tenni ehhez. szélytelenül járhasson a gyalogos, az autó, és a motorkerékpár. Hiba például — mindannyian emlékszünk a tavasszal a Leninvárosban történt dömperes balesetre — hogy közvetlenül a házak közé, a bejáratok elé engednek gyorsjáratú, nehéz gépeket. Ugyanez a helyzet a Hunyadivárosban is, a Csilléri telepen. Itt a bejárati ajtók előtt néhány centire száguldoznak a gépjárművek. Mi lesz, ha egyszer éppen akkor szalad ki egy kisgyerek, lép ki egy felnőtt a kapun? Akkor kit terhe! a felelősség, a halálra gázolt gyalogost? Az utóbb említett városrésszel összefüggésben azt már nem is említjük, hogy az állami, a magángépkocsik, a lovas kocsik, motorosok keresztül-kasul mennek a parkokon, tördelve a fákat, cserjéket, „halálra” gázolva virágot, füvet stb. Többször szóvá tettük már, most újra el kell mondanunk, hogy alig történt valami a megelőzés, a rendteremtés ügyében. Persze nemcsak szigorúan intézkedő hatóságokra, hanem fegyelmezettebb állampolgári SJi--- • ____ ______ -V..VUU aiiampoigán h ogy a közlekedés rend- együttműködésre is nagy szerének, kidolgozottságá- szükség van a bajok elnak foka nálunk ezzel nem fejlődött arányosan. Különösen vonatkozik ez az új városrészekre: a Hunyadivárosra és a Le- ninvárosra. Ennek egyik oka a lakónegyed tervezésének fogyatékossága. Néha olyan érzése van az embernek, hogy a háztömbök közötti közlekedést, az utakat, nem úgy tervezték. hogy azokon ve„ ___— uujvn Cl ’ h árítása, megelőzése céljából. Szerencsére most nincs semmi „apropos” arra, hogy ezekről beszéltünk. Nem gázoltak halálra senkit, de ez pusztán a véletlennek köszönhető, és nem a jól szervezett, tudományos igénnyel, alaposan kidolgozott városi közlekedésnek. is-! dorgál —
