Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
1970. december 1, kedd B. oldal Olvasók Kiskunfélegyházán Péntek délelőtt volt, piaonap Kiskunfélegyházán. Az utcákon és kapualjakban nyüzsgött az élet, folyt az adás-vétél. A Petőfi Sándor Járási Könyvtár ajtaját, ahol jelenleg 53 ezer kötet áll a felnőtt olvasók rendelkezésére, kevesen nyitop^tták. Könyvek a köztudatban Sokan vizsgálták országosan is ezt a jelenséget. Születtek keserű és bizakodó megállapítások oivasás- kultúránkróL Azzal a szándékkal, hogy benyomásokat szerezzek hányán figyelnek napjaink irodalmára, találomra én is leemeltem a polcról néhányat a ma élő íróink műveiből. A közelmúltban elhunyt Veres Péter Napforduló című könyvének 1970-es kiadását hárman olvasták. Németh László Égető Eszterének 1960-as kiadását nyolcán. A fiatal prózaírók Naponta más című antológiáját, ami ez évben látott napvilágot, egy olvasó kölcsönözte Élő irodalmunk több ilyen új, szellemi izgalmát hordozó könyve sem örülhetett nagyobb nyilvánosságnak. Ellenpontot is találtam: Móricz Zsigmond, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és a mai könnyebb irodalom szinte rongyossá olvasott. Az órszágos, hasonló célú vizsgálódások megállapításai tehát Kiskunfélegyházán is igazak. Az átlagolvasók köre. a köztudatban letisztult irodalmi értékeket, vagy a színvonalasabb szórakoztató irodalmat kedveli, hisz az olvasáskultúra minőségi fejlődésének továbbiakban ezek az alapművei. Munkások, parasztok, tanulók Évekkel ezelőtt figyeltek fel arra, hogy a könyvtárak fejlődésével és az olvasótábor gyarapodásával párhuzamosan rétegződik az olvasók köre. Munkásolvasók kartonjait nézve megállapítottam, hogy szép számban vannak olyanok, akik jelentős irodalmi értékű könyveket olvasnak, de olyanok is, akik csak az átlagkrimiig, vagy a színvonaltalan humorig jutottak éL A legnépesebb azoknak a tábora, akik egy-egy kölcsönzés alkalmával mindkettőből válogatnak. Kiskunfélegyházán is, mint általában, az értékes irodalmat rendszeresen olvasók. stabil pillérei a kedvező statisztikának, minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt. A város lakóinak a száma, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint 30 ezer fölé emelkedett. A felnőtt- könyvtárban nyilvántartott olvasók száma a kétezret nem éri el. Az arány még akkor is kedvezőtlen, ha hozzászámoljuk a peremkerületek 16 könyvállomása és a szakszervezeti könyvtárak olvasótáborát. Ez a tény sem dicsekvésre, sem elkeseredésre nem ad alapot. Az olvasók egyharma- da munkás, annak ellenére, hogy az iparosodó városnak mindössze négy jelentősebb üzeme van. A diákolvasók száma eléri a hétszázat, és többségük rendszeres látogatója a könyvtárnak. Az viszont elgondolkoztató, hogy mindössze száznyolcvan parasztolvasót tartanak nyílván. Értelmiség A könyvtárosok tapasztalataikat úgy foglalják ösz- sze, hogy a legtöbbet olvasó látogatóik a nyugdíjasok, a tanulók és a munkásolvasók egy része. A beiratkozott kétszáztizenhat értelmiségi közül kevesen járnak rendszeresen könyvtárba. Ennek oka, hogy általában megvásárolják az érdeklődésüket felkeltő könyveket. A könyvtárat akikor keresik fel, ha tanulmányaikhoz, vagy munkájukhoz nehezen hozzáférhető, drága szakkönyveik, szépirodalmi művek szükségesek. Csató Károly Hagyományőrzés Tízéves a honismereti mozgalom Magyarországon. Egy évtized alatt országos méretekben megmutatkozott: a lakosság jelentős része (fiatalok és felnőttek egyaránt) érdeklődik városa, faluja, szűkebb hazája, s annak története iránt. Arról is meggyőződhettünk az utóbbi években, hogy nemcsak az érdeklődés van meg, hanem szép számmal akadnak olyanok is, akik nagy gonddal, szeretettel gyűjtik az egy-egy város, falu, üzem vagy termelő- szövetkezet történetére vonatkozó adatokat, s azoknak a jelentős személyeknek (íróknak, művészeknek, forradalmároknak stb.) az életével kapcsolatos adatokat, dokumentumokat is, akiknek élete, munkája nagyban hozzájárult a fejlődéshez. A honismereti mozgalom közeli kapcsolatban áll a helytörténeti kutatással, bizonyos mértékig előkészítője és segítője annak. E kettő együtt jelentős tényezője a hagyományőrzésnek, annak az eléggé nem dicsérhető törekvésnek, hogy a lehetőséghez képest feltárjuk és minél szélesebb körben közkinccsé tegyük haladó hagyományainkat. A tízéves évforduló alkalmas lehet most arra, hogy az egyes városok, falvak elkészítsék a saját mérlegüket: hogyan sáfárkodtak saját örökségükkel, értékes hagyományaikkal. Kecskeméten tíz esztendő alatt sok minden történt. Érdemes számba venni az eredményeket. A jelentős emberek emlékének ápolását fontos feladatának tartja a város. Ez kifejezésre jut az utcák, terek neveinek megváltoztatásában, emléktáblák, elhelyezésében (húsznál t#bb egy évtized alatt), s talán mindenekelőtt abban a nagy vállalkozásban, hogy a vasútállomás melletti szoborsétányon felállított szobrokkal tartsák ébren a város legjelentősebb múltbeli személyiségeinek emlékét (Szilády Károly, Mathiász János, Tóth László, Szalvai Mihály és mások). Érdemes hangsúlyozni, hogy eddig már tizennyolc szobor készült el, és került a nagyközönség nyilvánossága elé. (Legutóbb éppen a Pálfy Gusztáv készítette Vágó Béla-szobor). A kiadványok, melyek az elmúlt tíz év alatt napvilágot láttak, szintén bizonyítják: él az igény ebben a városban az iránt, hogy a múltat jobban megismerjük, hogy az igazi értékek közkinccsé váljanak. A hatszázadik születésnapját ünneplő városról vaskos tanulmány- kötet jelent meg; Kecskeméti jelesek címmel kiadtak egy életrajzi lexikont, napvilágot látott egy Katona-emlékkönyv, egy Ko- dály-emlékfüzet — és sorolhatnám a példákat. A még meg nem jelent, de már elkészült helytörténeti jellegű munkák közül is érdemes néhányat megemlíteni: Péter László: Hollós József. Heltai Nándor: Kecskemét a magyar irodalomban, Weither Dániel: Kecskemét felszabadulása, F. Tóth Pál; Hajnal József. Itt is sorolhatnám tovább, annak hangsúlyozásával, hogy e művek mielőbbi megjelentetése feltétlenül szükséges lenne. Egyéb módon is igyekeztek a város kulturális életének irányítói ébren tartani a figyelmet hagyományaink iránt. A Magyar Történelmi Társaság vándorgyűlését két alkalommal is a megyeszékhelyen rendezték meg. Ez további ösztönzést, lendületet adott az ilyen irányú munkának. Ide sorolható az immár negyedszer lebonyolított, országos népzenei találkozó, és az ezekkel kapcsolatos tudományos tanácskozások, amelyek a népi művészet, a folklór jelenben való tovább élését bizonyítják beszédesen, megcáfolva azokat, akik annak kiveszését, vagy felesleges voltát emlegetik. Példamutatóan foglalkozott a MÉSZÖV kecskeméti kollégiuma Berkes Ferenc emlékének ápolásával. Végül két jelentős tényezőt kell még megemlíteni. Az állandó jellegű Katona József-emlékkiállítást a nagy drámaíró szülőházában (amit a napokban avattak fel), és az egyre gyarapodó, gazdagodó Ko- dály-archívumot, mely egyik alapját képezi a létesülő Kodály-intézetnek. A hazafias nevelés, az általános kultúrálódás, a helyi hagyományok ápolása szempontjából mindkettő rendkívül nagy jelentőségű. összefoglalva; a megye- székhely hagyományőrző munkája a legjobb kulturális szakemberek összefogásával ebben az elmúlt tíz esztendőben sikeresnek mondható Eredményesen kapcsolódik mindaz, amit a fentiekben felsoroltunk a honismereti munkához, hisz egymást kiegészítő, egymásra állandóan ható két dologról van szó. A honismereti mozgalom a helytörténeti kutatással és a múlt eredményeinek (tehát a hagyományoknak) nevelő célzatú népszerűsítésével együttesen így válik egyre inkább a hagyományőrzés szerves részévé. Varga Mihály A Petrovlcs-ház Szalkszentmártonban Egy újjáépítés története Ez év nyarán országos riadalmat keltett a hír, hogy a szalkszentmártoni Petőfi-ház ebek harmincadjára került. Az eltávolított tető miatt csupaszon maradt falakat eső veri, és pótolhatatlan értékek mennek veszendőbe. A hír nyomán megjelent közlemények az építőket tették felelőssé; elkezdték a ház felújítását, aztán a faképnél hagyták. Micsoda felelőtlenség!.. A valóság azonban bonyolultabbnak látszik. „Népi freskók, egykorú felírások” Majsai Károly tanár, a | ország egyetlen festett mészárszéke. Falain népi freskók, egykorú felirások találhatók, ezek konzerválását, lefényképezését, valamint az újabb kori vakolat által elfedett régebbi maradványok felkutatását is el kellett végeznünk. Az emlékek megóvásával egy időben a ktsz a borkiállítás céljaira kialakítandó pincehelyiséget állította vissza eredeti állapotába. Ezzel telt e tél, majd tavasszal a vakolat leverése után a tető lebontásához láttak. A munka csak vontatottan haladt és ez év júniusában egyszer csak itt hagyva csapot-papot, elvonult az építőbrigád. A nyár csapadékos volt és ezért megrongálódtak az értékes freskók, a falak, és a pincét takaró földréteg is átázott. Az egyhónapi munka- szünet után — talán az újságcikkek hatására — újrakezdték a munkát. Most már lassan végeznek a tetővel, és remélem dolgoznak a befejezésig... Petőfi-ház igazgatója az építkezés történetét meséli el. — Három éve került napirendre az ország eme legnagyobb Petőfi-emlék- házának helyreállítása. A régi mészárszék akkori állapota, a megroggyant tetőzet cselekvést sürgetett, hiszen jelentős nemzeti kincsek forogtak veszélyben. Az Országos Műemlék Felügyelőség , a Város- építési Tervező Iroda, a megyei, járási és a községi tanács képviselői tervezetet hagytak jóvá a teljes rekonstrukcióra, az épület múzeumi és könyvtári hasznosítására. Az átalakítás összegét egymil- lió-százötvenezer forintban határozták meg. A kész tervek birtokában járási és megyei segítségre támaszkodva a múlt év őszén szerződést kötöttünk a Szabadszállási Vegyes és Építő Ktsz-szel, akik úgy október körül hozzá is fogtak a munkához. Az épületről tudnunk kell, hogy 260 éves, és az Mire szükségeltetik egy műszaki ellenőr? A Szabadszállási Vegyesipari Ktsz építésvezetője Szappanos Kálmán. A nyáridőben megjelent cikkek óta neheztel a sajtóra. Véleményüket nem kérdezték, pedig lett volna mondanivalójuk. Szerződést vesz elő és elém teszi. — Nézze kérem. Az építkezés befejezésének határideje 1972. december. És amint a mellékletekből kitűnik, a községi tanács kérte az 1971-es végzés további elhalasztását. Szerintem azért, mert nincs pénzük a megrendelt munkához. Utolsó számlánkat június 23-án küldtük el hozzájuk, de ez a részszámla a mai napig sincs kifizetve, noha megállapodásunk szerint nyolc napon belül kifogásolni vagy kifizetni kötelesek. A megrendelő műszaki ellenőrének 8—10 naponta meg kell tekinteni az építkezés menetét a későbbi reklamációk elkerülése végett. Már nem is tudom mióta színét sem láttuk az ellenőrzésnek. Ezért nincs aki szignálná tételeink helyességét, vagy segítene tárgyalnunk a tervezővel. Az történt ugyanis, amint lebontottuk a tetőt, kiderült, hogy sok minden nem úgy volt megépítve, mint azt a tervező képzelte. Ez nem is csoda, hiszen bizonyos helyekhez nem is férhetett. Aztán például a tető szerkezetének anyagszükséglete kétszerese lett a tervezettnek. Műszaki ellenőr híján a tervezőnek írtunk, de választ nem kaptunk. Most építsük be a megnövekedett mennyiségű faanyagot, és ha cserép kerül rá esetleg el sem hiszik állításunkat, vagy pedi# várjunk?.. „Eltúlzott valóság.. Persze munkaerőgondokkal is küszködtünk. Ennek vetülete a bérezés kérdése. Az elvonulás is ezzel kapcsolatos. A tanács nem fizetett, a cserepezés körül viták folytak, nekünk viszont egy sürgős munkánk akadt, mely gyors jövedelmet is ígért. De amint látta, mi kérés nélkül is folytattuk a munkát, noha a szerződés szerint még jó két évünk van a befejezésig.' — Az újságírók egy kissé eltúlozták a valóságot, nekem ez a véleményem. — mondja a szalkszentmártoni tanácsház irodájában Bácsi Lajos elnök. — Az esőzések okozta kár nem volt olyan jelentős, mint ahogy azt világgá- kü.rtölték. Ami az építkezés költségeinek fedezetét illeti, jelenleg megyei és járási támogatásból hétszázezer forint áll a rendelkezésünkre. Ebből már több mint kétszázezret átutaltunk a ktsz-nek — előlegként, mert a számlákkal problémák adódtak, így tehát nem mondhatják, hogy nem fizettünk. A műszaki ellenőr a dunavecsei járás megbízottja volt. Ez a fiatalember azonban bevonult katonának^ és nem akadt utódja. Aztán a járás is megszűnt. Most a kalocsai járás bízott meg valakit, és oda továbbítjuk a számlákat. Az építkezést azonban csak egy alkalommal látogatta meg, így azt hiszem, kénytelenek leszünk magunk szerződtetni egy ellenőrt. Egyébként gondban vagyunk a teljes összeg előteremtésével, mert az épület teljes hasznosításához még több mint félmillió forint szükséges. A kalocsai járás terveiben ez nem szerepel, a kiegészítésért kénytelenek leszünk a megyei vezetéshez fordulni. Kettős felelőtlenség ? A Kalocsai Járási Tanács elnöke, Pétiké János megítélése szerint a szalkszentmártoni Petőfi-ház ügyének huzavonájáért egyaránt felelős a kapacitáshiánnyal küzdő ktsz és a község vezetése. A felújítási munkák anyagilag megalapozatlanul kezdődtek el. A tanács 1972-as lejáratú szerződése miatt a ktsz sem kötelezhető a munkák gyors elvégzésére. Mivel a befejezéshez szükséges pénzösszeg nincs biztosítva. felmerül a kérdés; indokolt-e a beruházás ilyen magas végösszege? ... Hiszen a járás idegenforgalmában még olyan kedvező helyen fekvő nevezetességek sincsenek kellő mértékben bekapcsolva, mint a dunapataji tájmúzeum, vagy Kalocsa városa. És több községben előrehaladott gyűjtőmunka folyik, ezek is szeretnének támogatást kapni. A helyieknek inkább azt kellene megvizsgálniuk, hogy a jelenleg rendelkezésre álló összegből mi a legszükségesebb, nem pedig olyan különleges igényekkel előállni. mint a feltételezett pincei betyárszöktető felkutatása és kiásása. A műszaki ellenőrt illetően pedig tévedésben vannak. A járás e célra beállított emberének hatósági és nem műszaki ellenőrzés a feladata. Ilyen szakembert nekik kellett volna szerződtetniük — már régen. A terv különben szép és jó. De míg Dusnokon, Har- tán és másutt verekszenek a szülők az óvodai helyekért, addig a szaTkszent- mártoniaknak is beli látniuk, hogy létezik egy fontossági sorrend ís. És ma ?.m A közölt vélemények az építkezés kora őszi állapotét tükrözik. Azóta az egyeztető tárgyalások eredményeként biztató megállapodások születtek. A ktsz a befejezés határidejét 1971. november 7-ére vállalta. A megyei tanács ígéretet tett a hiányzó beruházási ösz- szeg biztosítására. A megrendelő és a kivitelezők között helyreállt a jó viszony, a Szalkszentmártoni Községi Tanács műszaki ellenőrt fogadott, tehát minden a rendes kerékvágásba zökkent. Csak egy a bökkenő. A házon már vagy egy hónapja nem dolgozik senki. Biztos ismét sürgős munkájuk akadt az építőknek. A tető immár óvja ugyan a falakat az őszi esőktől, de a község lakói jobb szeretnének szorgos munkáskezeket látni az építkezésen. Mi is így vélekedünk. Pavlovits Miklós
