Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

8. oldal 1970. december 1, keM A petróleumlámpa a múlté Negyedszázados jubileumra Új fajta ünneplés készülnek az úttörők A napokban kigyúlt a villany Csikérián, a Sí­rni tysornak nevezett tele­pülésen. A lakosság, amely házanként 2500 forinttal já­rult a költségekhez, már tá­volabbi tervekét dédelget. A tanyasoron élők közül többen szándékoznak rádi­ót, tv-t, háztartási gépeket vásárolni. A villamosítási terv még hátralevő részét a lakosság önkéntes hozzájá­rulásával, valamint a szom­szédos Tompa község ta­nácsával együttműködve valósítják meg a közeljö­vőben. Jövőre ünnepli 25. év­fordulóját, születésnapját az úttörőmozgalom, a ma­gyar gyermekek kedvelt és elismert szervezete. Az a szervezet, amely nem sok­kal a II. világháború befe­jezését követő időszakban kezdte bontogatni szárnyait, és amelynek ma már sok százezer gyermek a tagja. Nincs az országban, me­gyénkben olyan iskola, ahol ne látnánk jeleit az úttörőmozgalomnak. Vörös nyakkendős úttörők és kék nyakkendős kisdobosok még a legeldugottabb tanyai is­kolákban is találhatók. Megtalálhatjuk jnindenütt az úttörőmozgalom egyéb szimbólumait is: a csapat-, raj- és őrsi zászlókat, őrsi és rajfalakat, fényképeket, albumokat, melyek bizo­nyítják az eleven úttörő­életet. Mindezek természetesen csak a külsőségeket tükrö­zik. Ennél sokkal több az a munka, amit a mozgalom napról napra végez az út­törő és kisdobos korosztá­lyúak körében, a gyerme­kek nevelése érdekében. A kisdobosok hat pontjának és az úttörők 12 pontjának betartására, jó tanulásra és magatartásra, becsületes életre, hazaszeretetre neve­lik a szervezet minden tag­ját. Ehhez a neveléshez sok ezer pedagógus és nem pedagógus vezetőgárda kell, akik fáradtságot nem is­merve végzik — némelyi­kük immáron két és fél év­tizede — ezt a szép mun­kát. A huszonöt év alatt sok élmény adódott, ered­mények és néha sikertelen­ség is kísérte és érte ezt a tevékenységet, de a kézzel­fogható eredmények mel­lett eltörpülnek a hiányos­ságok. A huszonöt év azt is bizonyítja, hogy államunk igen nagy segítséget adott a gyermekmozgalomnak. Ez mind politikai, mind gazdasági és kulturális té­ren felmérhető. Nincsenek magukra hagyva, minden­nap érzik társadalmunk tá­mogatását. Ezt a támoga­tást még fokozottabban igénylik a jövőben mind­azoktól, akik szívükön vi­selik az úttörőmozgalom eredményes tevékenységét. S ezt meg is kell adni, mert a ma úttörőiből tár­sadalmunk jövendő dolgo­zói és vezetői lesznek. Mint ahogy a hajdani 20—25 év előtti úttörők a mai ország­építő társadalom derékha­dát képezik. A mozgalomra igen nagy szükségünk van a szocialista társadalom tel­jes felépítése során, ők lesznek a KISZ, majd a párt tagjai, ők lesznek az állami, társadalmi és tö­megszervezeteink aktívái, tagjai, vezetői. Nem mind­egy, hogy ezekkel a gyer­mekekkel hogyan foglalko­zunk. Az úttörőmozgalom negyedszázados ünnepére történő felkészülés ország- és megyeszerte megkezdő­dött. A városi iskolában és a legkisebb tanyai iskolá­ban egyaránt a gyermekek és az őket irányító pedagó­gusok hatalmas munkába kezdtek. Keresik, kutatják az egykori „úttörőket”, akik alapító tagjai voltak a moz­galomnak. Kutatják és megírják a mozgalom tör­ténetét, keresik a fényké­peket és egyéb dokumen­tumokat, amelyek a mozga­lom legfontosabb esemé­nyeit ábrázolják. Megláto­gatják az egykori úttörőve­zetőket, volt pártolótagokat és általában azokat, akik­nek volt vagy van ma is valami kapcsolata a moz­galommal. A felkészülés és az ün­nepség nagy feladatot ró az úttörőmozgalom vezetői­re, irányítóira és a gyer­mekekre egyaránt. Hogy ezt a feladatot milyen si­kerrel oldják meg, az raj­tunk is múlik. A pártbi­zottságokra, pártszerveze­tekre, társadalmi és tömeg­szervezetekre is számíta­nak az úttörők és kisdobo­sok, akik segítséget kérnek és várnak a felnőtt elv­társaktól. A segítségre igen nagy szükségük van me­gyénk úttörőinek. Használ­juk fel ezt a lehetőséget is a magyar gyermekek ked­velt mozgalmának erősíté­sére, a társadalom és a mozgalom kapcsolatának még szorosabbá tételére. E feladatok sikeres megvalósításához kérjük egész társadalmunk segítsé­gét, hogy a jubileum ma­radandó élményt nyújtson mind a felnőtteknek, mind a gyermekeknek. Sólyom Ferenc, a megyei pártbizottság politikai munkatársa. Visontai óriás Európában egyedülálló építmények azok a Heller—Forgó­fele magyar—svéd szabadalom alapján épített hűtőtornyok, amelyekből Visontán most épült fel a második és egyben az utolsó. Magassága 116 méter, átmérője 100, falvastagsága pe­riig a kezdeti méterek után egyöntetűen 18 centiméter. A Gagarin Hőerőmű újabb 200 megawattos egységéhez készült vízhűtőtorony kivitelezője a 31. számú Állami Építőipari Válalat. Az építők most levonulnak, ezután kezdődik a hü- tőelemek beépítésének hosszadalmas munkája. (MTI-foto: Kunkovács László felvétele. — KS) Ötezer lakás adatfelvétele Folyik az összeírás Kecskeméten A z élet — örömök és sorscsapások szeszélyes váltakozásából áll. Három legkiemelkedőbb eseménye: a két határkő: a születés I és a halál — s a köztük [ levő út egyik legjelentő­sebb állomása — a házas­ságkötés immár évezredek hosszú sora óta több annál, mint egy egyén, egy em­berpár, sőt akár egy család belső ügye. A derűjét és bánatát másokkal megosz­tani szerető ember e sors­fordulókat általában a szé­lesebb rokonság, barátai, ismerősei jelenlétében, vagyis a társadalom színe előtt szokta ünnepelni. Napjainkban egyre job­ban tünedezik, foszlik ezek­nek az ünnepeknek a ha­gyományos egyházi jellege. Igaz, a ma embere is ba­rátaival, a vele egy elvet vallókkal óhajtja ünnepelni a fészekrakást, gyermeke születését, vagy kíván meg­emlékezni hozátartozója el­hunytéról. Hozzá azonban érthetően más keretek, kül­sőségek illenek; másfajta ünneplést igényel, mint az elmúlt két, vagy még több ezer év korszakaiban élők. Éppen ez az igény terem­tette meg a szocialista csa­ládi ünnepeket: a névadót, az ünnepélyes polgári há­zasságkötést és a társadal­mi búcsúztatást. Ezeknek tartalommal megtöltéséhez, vonzóvá tételéhez, s a meg­felelő formaságok, külső jelek és jegyek megterem­téséhez azonban néhány év tapasztalataira támaszkod­hatunk csupán. S ez nem mindenhol és nem minden­ki számára elégséges. Az ország több városában akadnak már e tekintet­ben jó, hasznos és köve­tésre méltó példák. Me­gyénkben viszont, sajnos, messze vagyunk még attól, hogy ilyen fajta hagyomá­nyokról beszélhessünk. A szocialista családi ünnepek problémája mindmáig a lassú kikristályosodás, a forrás állapotában van. pzt a folyamatot igyeke- zett gyorsítani az a minapi ankét, amely ennek a kérdésnek az ismerői, harcosai, lelkes szakembe­rei részvételével zajlott le a megyeszékhelyen. Javas­lataik summázatát rövide­sen a megye legfőbb fóru­ma elé tárják, döntését kérve és várva egy, a csa­ládi ünnepeket szervező és Az új lakástörvény, a lakbérrendezés előkészüle­tei jegyében fontos feladat elvégzéséhez látott a Kecs­keméti Ingatlankezelő Vál­lalat. Az elmúlt héten megkezdődött a megye- székhelyén a bérbeadás út­ján hasznosított állami, il­letve vegyes tulajdonú ház­ingatlanok lakásainak ösz- szeírása. E munka első ta­pasztalatai felől érdeklőd­tünk Csibrány Pálnál, a vállalat megbízott igazga­tójánál. — Kecskeméten mintegy ötezer lakást érint a fel­mérés, amit 1971. március 31-ig kell elvégezni, önma­gában ez az adat is érzé­kelteti a vállalatunk dol­gozóira háruló feladat nagyságát. Nem is szólva arról, hogy a bérlakások összeírásához szolgáló adat- felvételi lap kitöltése na­gyon gondos, pontos, fele­lősségteljes munkát igé­nyel. Ezért is köszönöm a lehetőséget, hogy az össze­írás első tapasztalatainak közreadásával is igényel­hetem az érdekeltek meg­értő támogatását — mon­dotta elöljáróban Csibrány Pál. A továbbiakban megtud­tuk, hogy december 1-ig, mintegy próbaként 150 bér­lemény adatainak összeírá­sát végzik el. E hét elejéig száz lakás felmérése már megtörtént a bérlő, vagy felelős megbízottja jelenlé­tében. Az eközben szerzett tapasztalatok kedvezőek, a vállalat dolgozóit általában megértéssel fogadja a la­kosság. A munka nagyobbik fele az elkövetkező hetekben, hónapokban kerül sorra, ezért hasznos két észrevé­telt megemlíteni. Az egyik ilyen: A munkálatok meg­levő tempójának fenntar­tása miatt, dolgozóinak ér­kezéséről az IKV előre ér­tesíti a bérlőket. Az össze­írok mégis jártak olyan házban, ahol nyolc bérlőt, vagy a meghatalmazottját mégsem találták otthon. Egy-egy helyre ismételten visszatérni pedig nemcsak bosszantó, hanem veszé­lyeztetheti a feladat határ­időre való elvégzését. Ezt elkerülendő, legyen szabad javaslattal élnünk: A felnőtt lakosság, a bér­lők nagy többsége valahol dolgozik. Könnyen előfor­dulhat «xért. hogy az érte-. :i sítés ellenére sem tudja magát szabaddá tenni a jel­zett, s a munkaidejére eső órákban. Hasznos lenne te­hát, ha az IKV az értesítés visszaigazolását, az otthon­tartózkodás időpontjának biztos megjelölését kérve szervezné, ütemezné az ösz- szeírást. A figyelmet érdemlő má­sik megjegyzés: A bérle­mények adatfelvétele az új lakbérmegállapításhoz szolgál majd alapul. A ren­delet megkívánta pontos­sággal végzik tehát a fel­mérést és töltik ki az adat- felvételi lapot. Ha eközben a lakással, vagy tartozéká­val (pl.: deszka-f áskamra, stb.) kapcsolatban mégis vitás kérdés támadna, a kérdőív erre a célra fenn­tartott rovatába a bérlő­nek joga van beírni az ész­revételét. Tulajdonképpen hasonló célt szolgál az adat- felvételi lap negyedik ol­dalán fenntartott rész, me­lyen a felmérést végző dolgozók egyike — rend­szerint műszaki hozzáértő — az adott lakás alapraj­zát is rögzíti a vitás kér­dés elbírálásának meg­könnyítésére. P. I Milliomos foktőiek A kétszeresére növe­kedett az utóbbi esztendő­ben Foktőn, a lakosság ta- ! karékbetétállománya. A I két és félezer főnyi népes- I ség félre rakott forintjai j ez idő alatt kétmillióról kishíján négymillió forint­ra gyarapodtak. Ez nagy­jából annyit jelent, hogy — csecsemőktől az aggas­tyánokig — a foktőiek mindegyikére egyenként legalább 1500 forint taka­rékbetét jut. Középiskolások népdalversenye Kalocsán A Bács-Kiskun megyei középiskolások népdalver­senyét rendkívül nagy ér­deklődés előzte meg. Vasár­nap délelőtt a megye kö­zépiskoláinak huszonhét legjobb népdalénekese lé­pett színpadra. A siker ak­kora volt, hogy amíg a zsű­ri döntésre visszavonult, a közönség együtt énekelt a ersenyzőkkel. A magas színvonalú ve­télkedőn az első és a má­sodik helyezést megosztva ítélték oda Mácsaí Máriá­nak, a kalocsai I. István Gimnázium és Kun Évá­nak, a kecskeméti Katona József Gimnázium tanuló­jának. A harmadik helyen Sántha Jolán bajai tanuló végzett. A negyedik helyen Marcella Mária, az ötödi­ken Kaszap Róbert kalocsai diákok. Hatodik helyezést Kálmán Zsuzsa, kecskeméti tanuló ért el. A zsűri ki­emelten megdicsérte Kőrös Aranka és Árvay Etelka produkcióit. A rendező szervek, a me­gyei KISZ bizottság és a kalocsai I. István Gimná­zium tanárai úgy határoz­tak: ezentúl minden évben megrendezik a középiskolá­sok népdalversenyét. rendező iroda létesítésére. Érdemes szót ejteni a többórás megbeszélésein el­hangzott néhány vélemény­ről, szempontról. Arról mindenekelőtt, amiben osz­tatlan volt az egyetértés: végre a mi megyénkben is frontáttörést kell végrehaj­tani, úgy azonban, hogy a múlt megcsontosodott relik­viáit ne csak felszámoljuk, hanem helyükbe mindjárt új. szocialista tartalmat is adjunk! Általános követelmény­ként jelentkezett szónok­képző tanfolyamok szerve­zésének a szükségessége. Mert kevés még a ráter­mett, hozzáértő előadó, de sajnos. a sablonmentes, magvas, az alkalomhoz mindenben illő ünnepi szö­veg, beszédminta, vers is. Márpedig az egyházi litur­giával csakis a fenti fel­tételek birtokában lehet versenyre kelni, illetve pó­tolni, helyettesíteni azt. • • T Tzemeinkben, a vállala- ^ toknál, szövetkezetek­ben és az egyéb munkahe­lyeken alig-alig van gaz­dája, felelőse a családi, tár­sadalmi ünnepeknek. Ezt a hálózatot — inkább ma, mint holnap — meg kell Házasságkötő termeink jórészt elavultak, korszerűt­lenek, bár az utóbbi évek­ben tagadhatatlanul mu­tatkozik némi javulás. Ne feledjük, hogy ha nem is minden az ünnepélyes kül­ső, de egyike a legfőbb szempontoknak, különösen addig, amíg az új fajta ün­nepeknek még nem elég mélyek a gyökerei a tudat­ban. Mit is kínál majd a szol­gáltatásait igénybe vevők­nek a már említett iroda. Elsősorban az iskolapélda gyanánt emlegetett Tatabá­nya gyakorlatából, ezenkí­vül pedig a most már min­denképp megvalósítandó saját, megyei elképzelések­ből említsünk néhányat. Házasságkötés alkalmával például a szervezéstől az esketési pompán át az új­sághírekig mindent az iro­da dolgozói intéznek. He­lyet kap szolgáltatásaik közt a jegyesek oktatása, az ebéd—vacsora megren­dezése, a taxiról, fényké­pészről való gondoskodás. Ugyanígy temetésnél: a sír­hely, koporsó, koszorúk, járművek, énekkar előte­remtésének a gondja, mind­mind az irodára hárul. A lelkében egyébként is seb­zett hozzátartozónak éppen elég, ha kimegy a temető­be, részt vesz a szertartá­son és fogadja a részvét­nyilvánításokat. A távolabbi — és eléggé nem helyeselhető — törek­vések, megyénkben is, ar­ra irányulnak, hogy a tár­sadalom ne csak az emlí­tett három fő ünnepből ve­gye ki részét. Emlékezzünk meg, szocialista keretek közt, a nyugdíjba vonulás­ról, vagy a házassági év­fordulóról; legyen közügy a szolgálati jubileum és a lakásavatás is. Érezze az egyén, hogy a társadalom szeretete, együttérzése, tö­rődése egész életén végig­kíséri, körülveszi. A családi ünnepek tár- sadalmivá tétele, szo­cialista tartalommal, mon­danivalóval való megtölté­se, az illő külső formasá­gok között: szép és nemes törekvés, amelynek meg­becsült helyet kell elfog­lalnia életünkben. S mi­vel társadalmi ügy, így hát — mindnyájunk ügye! £ T.

Next

/
Oldalképek
Tartalom