Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-03 / 283. szám
I oldal 1970. december 3, csütörtök Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika (I.) Deus ex machina nélkül Határ idS: folyamatos A dinamikus bérpolitika megvalósítása, az állami intézkedések tökéletesítése, a pénzbeni és természetbeni társadalmi juttatások arányainak egészségesebbé tétele nem megy egyik napról a másikra. A teendők határideje folyamatos. Mert nemcsak az anyagiak szabnak határt a haladás gyorsaságának, hanem a hagyományok, az előítéletek, a beidegződések is. Hiszen a harmadik ötéves terv esztendeiben évente átlagosan kétszázalékos bérnövelést valósíthattak meg a munkahelyeken. Megvalósították. Differenciálás nélkül. Mindenki kapott egy picit. Ezért mindenki úgy érezte, hogy lényegében nem kapott semmit sem. A labdarúgásban azt mondják: szét kell húzni a mezőnyt, csak úgy lehet gólt rúgni. Szét kell húzni a bérlistákon szereplő összegek mezőnyét is, hogy a gól — a produktívabb munka — megszülethessék. Ehhez nem elég szurkolni. „Focizni” is kell. Mégpedig jobban az eddigieknél. Mészáros Ottó (Következik: A többért többet) Mintha a sütőipar fehérbe öltözött „nővéreit” látnánk a képen. A hajósi lányok és asszonyok helyben találtak munkaalkalmat és naponta 30—35 mázsá- nyi tarhonyát készítenek a kalocsai központú vállalat hajósi telepén. több üzem vezetője, hogy a túlzott központi irányítás miatt nem bontakozhattak ki a helyi kezdeményezések. Amikor viszont nagyobb önállósághoz jutottak, épp a józan kockázatvállalástól félnek, néhányan mintha arra várnának, hogy továbbra is machina” szerepét, ami végül minden bonyodalmat elrendez. A következményeket azoknak kell vállalniuk, akik valamilyen intézkedéssel a változást előkészítették. A fejlesztések megalapozottságához pedig mindenekelőtt a kereslet ismerete szükséges. Kalocsaiak Moszkvában A piackutatás fontosságát a sütőipari vállalatok között országosan az elsőkkel egyidőben érzékelték a kalocsaiak. Az igények változását különösen azoknak a tapasztalatoknak birtokában térképezik fel, ameKomoly " lyeket például egy-egy ipari vásáron való bemutatkozássál szereznek. Évek óta képviseltetik magukat rendszeresen a BNV-n, az sokban — Szegeden, Kecskeméten, Kalocsán — való bemutatkozási alkalmakat sem. Emellett a megyében 15 mintaboltot működtetnek. Itt lemérhetik egy- egy újdonság fogadtatását is a sorozattermelés megkezdése előtt. Miután megismerték a keresletet és a konkurren- ciát, bevezették például azóta népszerűvé vált terméküket, a Ropi sóspálcikát. S a választéklistájuk szinte havonta gyarapodik valamiféle, a fogyasztóknak szánt meglepetéssel. Lehet 200 millióval több? Megalapozottan dolgozták ki egyéb fejlesztési elképzeléseiket is. A negyedik ötéves tervben új telepet létesítenek Kalocsán. A beruházás előhírnökeként itt dolgozik már a Ropi-gyártó részleg. A gazdaságossági számítások szerint a jelenleginek csaknem háromszorosára, körülbelül kétszázmillió forinttal növelik termelési értéküket a megvalósuló telephellyel. Az összesen 30 millió forintos építkezés és gépi befektetés rövidesen megtérül. Egyebek között modem olasz tészitagyártó gépsorokat vásárolnak, amelyek figurális, kagylóformájú tésztákat és makarónit állítanak elő. Nem mondanak le bevált specialitásaikról, a kézi tészták termeléséről sem, amivel Hajóson, Dunapatajon, Kalocsán, Hartán és Kunszent- miklóson foglalkoznak az asszonyok. Édesipari cikkek készítésére ugyancsak berendezkednek az új telepen. Termelékeny gépekkel gyártják majd a különféle teasüteményeket, nápolyikat. A mostani vállalati központban az üzlethelyiségen kívül mindössze a kiszolgáló egységek maradnak. „Emberi befektetés” A nagy átrendeződés ugyancsak érinti a dolgozókról való gondoskodást. A Kalocsa és Vidéke Sütőipari Vállalat így nem csupán a termelő beruházások megalapozására szolgáltat példát. Cáfolják azt a gyakorlatot, amely a mereven értelmezett termelésközpontúság érdekében lemond a szociális gondoskodás továbbfejlesztéséről. Az új- telephelyen a vállalat öltözőket, fürdőket, konyhát, ebédlőt és orvosi rendelőt hoz létre. Tudják, hogy ez az „emberi befektetés” legalább olyan gyorsan, vagy még hamarább megtérülhet, mint az épület- vagy gépi beruházás. „Csupán” azzal, hogy a munkakörülmények javítása önmagában is kedvteremtő, megtartó erő. Halász Ferenc miért? nek! — az egyéni teljesítményekkel csak áttételesen összefüggő ingyenes társadalmi juttatások és dotációk. A munka szerinti jövedelmek differenciáltsága nagy hatással van a munka produktivitására. Azaz: ha jól osztunk, jól ösztönzünk, tehát holnap meg holnapután még többet oszthatunk fel, mert az ösztönzés hatására még többet termeltünk. Egyszerű, nem? Leírva igen. A piacot ismerve fejlesztenek Furcsa ellentmondás, de létezik. A megelőző gazdaságirányítási rendszerünkben, amelyet a felülről jövő tervutasításos jelleg határozott meg, arról beszélt más döntsön helyettük, s csak a végrehajtást szervezzék meg. Az állam ugyanis mind kevésbé vállalja magára a görög tragédiákból ismert „deus ex országos mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállításon, az idén megjelent a tésztakollekciójuk Moszkvában is, és természetesen nem hagyják ki a vidéki vároÜgyes kéz és alapos szakmai felkészültség jellemzi a Szabadszállási Gépjavító és Mezőgazdasági Ktsz ipari tanulóit. A képünkön felül látható polipmarkoló, a takaros kis málnaprés, vagy a gyalugép miniatűr példányai — játékszernek tűnnek ugyan, de „felnőtt” méretekben a nagyüzemek komoly, hasznos segítőtársainak bizonyulnak. Húszéves a postai hírlapszolgálat Ünnepi megemlékezést tartanak Szegeden, a Sajtóház klubjában, december 8-án délelőtt 11 órakor a postai hírlapszolgálat 20. évfordulója alkalmából. 1950. december első napjaiban a Lapkiadó Nemzeti Vállalattól a Magyar Posta — új szolgáltatásként — vette át a hírlapok terjesztését. Kinek, mennyit, Ügy tűnik, a címben feltett kérdésre — kinek, mennyit, s miért fizessen, s juttasson a társadalom — egyszerű a felelet. Ügy tűnik, de valójában a legbonyolultabb kérdések egyike ez. Nemcsak a gyakorlati életben, hanem az elmélet síkján is. Mert hisz, már maga a „ki” nehéz dió. Technikus Kovács és technikus Szabó. Ám, Kovács sok fantáziát, nagy szakmai tudást követelő tervezőmunkát végez a szerkesztési osztályon, Szabó pedig tizenöt ember munkáját irányítja az egyik műhelyrészben, szinte behunyt szemmel, azaz rutinból. Legyen egyforma a fizetésük, mert mindketten technikusak? Ha nem, rnelyikőjük keressen többet? Tegyük fel, hogy Kovács és azt is, hogy ezzel mindenki egyetért. Ám megtörténhet, hogy a nagyobb kereset ellenére sem él jobban Szabónál, mert míg az állami lakás- i ban, ő szövetkezetiben talált otthonra, fizetheti tehát a törlesztést... A jelszó fordítottja A nagyon leegyszerűsített példa — mert az életben ennél sokkalta bonyolultabb Kovács és Szabó viszonya *— elegendő annak igazolására, hogy nincsenek sémák, s hogy a jelszónak a fordítottja Is igaz. Azaz: egyenlő munkáért egyenlő bért, de különböző munkáért különböző bért! Elvben. Mert a gyakorlatban...? Nehéz ma még megértetni, hogy a különböző munkáért fizetett nagyjából egyenlő bér igazságtalan! Ahogy azt Is: az egyenlősdinek nem a jól, hanem a rosz- szul dolgozó a haszonélvezője. Igaz, beszélnék róla, de ennél tovább alig jutottak. Ezért sem köny- nyű az életszínvonal társadalmi-gazdasági kategóriáját egyénekre, családokra alkalmazni. Ezért sem, sok másért sem. Egyenlősdi. Kezdjük nagyon az elején. 1938-ban az egyéni jövedelmek ösz- szességének 37 százalékát a népességnek mindössze 9 százaléka élvezte, míg a népesség 43 százalékát alkotó proletariátus a jövedelmeknek csupán 24 százalékát mondhatta magáénak. A felszabadulás utáni nivellációs politika — tehát a jövedelmek közelítése — szükségszerű, helyes lépés volt. Csak egy kicsit túl jól sikerült... Ezért történhetett meg például, hogy büntetésnek számított művezetőnek lenni bizonyos időszakban, s előfordult, hogy a kutatómérnöknél többet keresett a gyári szállításban közreműködő rakodómunkás ... Fogalmak, kategóriák Társadalmi érdek, hogy a nagyobb szakképzettséget igénylő, bonyolult munkát jobban megfizessék, mint a szakképzettség nélkül is elvégezhető, egyszerűbbet. Ahogy ' a reálbérek differenciáltsága : is ... Álljunk csak meg. j Hiszen annyiféle fogalom I néz farkasszemet velünk. Reálbér, reáljövedelem, pénzbeni társadalmi juttatás ... Mik ezek? a reálbér az adott bérösszegért — az ún. nominálbérért — vásárolható anyagi javak és szolgáltatások mennyisége. A reáljövedelem pedig a reálbér és — ha némi leegyszerűsítéssel is — á társadalmi juttatások összege. Korábbi példánknál maradva: Kovács és Szabó jövedelme három fő forrásból táplálkozik. A munkán alapuló jövedelemből, azaz a bérből és a bérjellegű kifizetésekből. (Prémium, jutalom, nyereség- részesedés stb.) A pénzbeni társadalmi juttatásokból — táppénz, családi pótlék, majd a nyugdíj, stb. — s a meghatározott rendeltetésű társadalmi juttatásokból, mint amilyen az ingyenes egészség- ügyi ellátás, oktatás, az üdülési szolgáltatások és még sok minden más. A három forrásból származó jövedelem összértékében közrejátszik Kovács és Szabó munkája, s az, hogy családjuk hány tagot számlál, mit fogyasztanak, milyen életkörülmények között élnek, azaz mit és miként vesznek — vehetnek — igénybe a társadalmi juttatásokból. Elegendő-e tehát, ha a társadalom csupán azzal törődik: mennyi Kovács és mennyi Szabó bére? Vagy ha csak azzal, hogy többet kapjanak a növekvő társadalmi juttatásokból? Mi növekedjék? Hazánkban hosszú éveken át alacsony árszint és bérszint mellett a társadalmi juttatások nagyon gyors mértékben emelkedtek, s az összfogyasztás növekedésének döntő részeseivé léptek elő. Rengeteg pozitívum van ebben, de a hátrányok sem elhanyagolhatók. Volt időszak — az ötvenes évek elején, — amikor a népgazdasági egyensúly zavarait a fogyasztás erőszakos visszaszorításával, tehát a életszínvonal rovására próbálták megoldani. Nem ment. Ám a fordítottja sem tartható fenn hosszú ideig. Az, hogy az életszínvonal-társadalmi összességben — csak laza szálakkal kapcsolódjék a munka hatékonyságához. Az életszínvonal emelését tehát jobban össze kell kapcsolni a munka termelékenységének növekedésével. Elsősorban ennek kell növekednie, hogy jövedelmünk, fogyasztásunk, élet- színvonalunk is emelkedhessek. A gazdaságpolitika — a párt gazdaságpolitikája — tehát nem lehet a jótékony cselekedetek halmaza. A realitásokból, a megtermelt és felosztható javak összességéből, tehát a nemzeti jövedelemből kell kündulnia. Lehetne jobban elosztani azt, ami a nemzeti jövedelemből fogyasztásra kerül? Igen. Ehhez az kell, hogy a reáljövedelemben nagyobb szerephez jussanak a munkához, a teljesítményekhez kapcsolódó bér és bérjellegű bevételek, s kisebb ütemben bővüljenek — de bővülje-;
