Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-19 / 297. szám
4 oldal 1970. december 19, szómba* Jövőnkért - gyermekeinkért Az utca reggeli képe köztemen a varosokban, de a kecskeméti járás községeiben is: munkába siető anyukák és apukák óvodába viszik, kísérik pöttömnyi gyermekeiket... Társadalmunk gondoskodásának szép megnyilvánulása a gyermekintézmények széles körű hálózata Elismerés érte mindenkinek, aki tett azért, hogy községeinkben városias színvonalú ellátásban részesülhét másfél ezer óvodás korú gyermek. A községek felnőtt társadalma mind jobban magáénak érzi a gyermekek nevelésének e nélkülözhetetlen intézményeit. Az utóbbi években a tanácsok, szövetkezetek és üzemeinek ilyen irányú érdeklődése és gondoskodása is fokozódott. S ezt olyan tények bizonyítják, mint például a ti- szakécskei Ü.i Élet Tsz és a községi tanács által közösen létrehozott kerekdombi óvoda Egyenletes fejlődés Húsz év alatt kilenc óvoda létesült a kecskeméti járásban. Az utóbbi öt évben pedig Hetényegyházán, Kerekdombon, üjbögön, Kun- adacson, Helvécián, Tisza- újfalun, Ladánybenén, Ágasegyházán, Jakabszállá- son és Kunpeszéren épült új intézmény. Ezzel megkétszereződött az óvodák, a gyermekcsoportok és a férőhelyek száma is. Ennél is gyorsabban növekedett az óvónők és a dajkák száma, de még így is kevesen vannak. Hiszen csak három gyermekcsoportra jut két óvónő és ez fokozott gond elé állítja őket napi felelősségteljes munkájukban. Járásunk 19 községében | 25 óvoda működik 52 gyermekcsoporttal, és mintegy 1500 emberkének nyújt második otthont Otthonok ezek a szó legnemesebb értelmében, ahol önálló helye és felszerelése van minden gyermeknek. A környezet és a játéklehetőség még az igazi otthonokénál is jobb. Gondok Az óvodai felvételeknél a szociális és iskolai érdekek érvényesülnek. Helyhiány miatt legutóbb 83 kisgyermeket nem tudtak felvenni, s közülük huszonháromnak mindkét szülője dolgozik. Ez a gond elsősorban Bugacon, Izsákon, Lajos- mizsén és Szabadszálláson jelentkezik. Ennél is súlyosabb a probléma Nyárlőrincen, Lászlófalván és Baltószö- gön, ahol még nincs óvoda, holott az utóbbi években éppen e településeken fejlődött rohamosan a belterületen lakók száma. De létrejöttek olyan munkahelyek is. amelyek mégin- kább sürgetik az óvodák megépítését. Járásunk legnagyobb községeiben mindenekelőtt az iparosodás következtében nem elegendő az óvodai hely, s méginkább így lesz ez a jövőben. Cselekedni kell tehát és célratörőbben keresni a megoldás módját. Két községben indokolt újabb 350 gyermek elhelyezésére alkalmas óvoda létesítése. Ez pedig nemcsak a tanácsok gondja. Nyújtsanak hozzá több segítséget a nagyon is érdekelt gazdálkodó szervek, hiszen dolgozóik gyermekeiről van szó! Gyümölcsöző befektetés Minden befektetést megérdemelnek az óvodák. Eddigi munkájukkal is rászolgáltak erre. Növekvő hatáskörrel, az óvónői munka politikai és pedagógiai egységének erősítésével pótolhatatlan nevelési eredményeket értek el. A gondolkozást fejlesztő játék, testnevelés. beszéd- és környezetismeret gazdagítása, a tisztaság megszerettetése stb. az óvónői munka mérhetetlen eredményeit produkálja. S ki az, aki nem lelkesedett az óvodások műsorain, amelyekkel számtalanszor kedveskedett már a ma felnőttéinek, a jövő, a munka társadalmának felnövekvő nemzedéke?! Horváth Ignác Küldöttgyűlés Kiskőrösön Kiskőrösön, a járási pártós tanácsszékházban december 18-án délelőtt tartotta második félévi küldöttgyűlését a Mezőgazda- sági Szakszövetkezetek Területi Szövetsége. A nyolcvanhat és fél ezer holdon gazdálkodó tizenkilenc szakszövetkezet több mint tizenhétezer tagjának képviseletében megjelentek előtt Kői Béla, a szövetség titkára mondott vitaindító beszédet. A küldöttek megvitatták a tizenkilenc szakszövetkezet negyedik ötéves tervének előirányzatait és a szövetség nőbizottságának működési szabályzatát, végül a napirenden szereplő kérdésekben határozatot hoztak. „A nők jobban meg merik ... /# A Budapesti Jármű Szövetkezet kalocsai telepe olyan messze — 5 kilométerre — van a város központjától, hogy a határban, egyik útelágazásnál jókora színes eligazító tábla biztatja az üzembe igyekvőt: menjen csak tovább a nyíl irányába; ne higgye, hogy csak a pusztaságot találja a kis emelkedő mögött. — Minden nehézségünk ebből a nagy távolságból adódik — mondja Tesch Rezső telepvezető, miután tömören bemutatta az üzemet Évi 75 millió forint értékben különböző típusú lakókocsikat — mintegy 450 darabot —, s olyan speciális járműveket gyártanak, mint a kamionszerű nagy bútor- szállító kocsik, melyekből például a keletnémeteknek, s a lengyeleknek 25 —25 db-ot készítettek az év második felében. 15, egyenként öttonnás bútorszállítót hazai piacra állítottak elő. s a „nagyokból” ig ötöt az AUTÓ- KER-nek. Külön — AKÖV — megrendelésre hagyta el az üzemet 20 csomag- szállító utánfutó. Nehéz kijutni az üzembe A szövetkezet — öt telepe van a cégnek — kiváló cím viselésére jogosult, tehát a termeléssel nincs baj. Mi hát a probléma? Idézzünk a városi tanács vb 1970. szeptember 21-i ülésének határozatából: „Tudomásul veszi (a vb), hogy a telep hatékonyabb működéséhez szükséges a dolgozók téli szállításának biztosítása, ennek érdekében a vörösszállási makadám útburkolat felújítása és helyi autóbuszjárat rendszeresítése”. Eddig mt valósult meg? Az útburkolat felújítását anyaghiány miatt — az árvíz hatása itt is — a tanács nem tudta elvégeztetni. Ami a buszjáratot illeti, azt kérnék az AKÖV-től, hogy legalább a téli hónapodra, novembertől márciusig hosszabbítsa meg a vasútállomásig kijáró autóbusz útját a telepig. Esős időben, méteres hóban nem kis fáradtság több mint háromszáz embernek a határba kikutyagolni. Eddig még nincs buszjárat. Pedig a jelenlegi megoldás nemcsak bonyolult, de kényelmetlen, sok törődéssel is jár. Tsz-től bérelt autóbusz kétszeri-háromszori fordulóval szállít kj mintegy 300 embert, s bizony az „elejének” negyed-fél öt táján kell kelnie, hogy kiérjen. Emellett saját kocsijaival is hozza-viszi őket az üzem. Mozgékony nőbzottság Félszáz nő is dolgozik a telepen, háromnegyed részben fizikai állományban. Számukra sem leányálom a mostani közlekedés, jóllehet a „kerítésen belül” megfelelőek a munka- és szociális körülmények, illetve, ahol változtatni kell, kiharcolják maguknak. Már a városi tanácsnál az itteni nőbizottságot említette elsőként dr. Nyámádi József vb-titkár, mint a-, egyik legmozgékonyabbat az üzemiek közül. Jóllehet, nemrégi alakult, máris adott munkát a gazdasági vezetőknek. Mivel Illyés József né, a szövetkezeti nőbizottság elnöke kiküldetésben van, Tesch Rezső informál eddigi szereplésükről. Először — gazdasági vezetőhöz méltóan — arról szól, hogy jó pár okos javaslatot kapott a munkásnőktől — például a célszerűbb munkaszervezésre. A kocsik lemezelésénél alkalmazott műveletfelbontással elérték, hogy naponként egy nagy bútorszállító került ki készen a kezük alól, holott azelőtt erre másfél napra volt szükség. Ami pedig az üzemi élet egyéb területeire vonatkozik — arrql mindent megmondott Tesch elvtárs ezzel az őszinte kijelentéssel: — A nők bátrabbak a férfiaknál. Jobban meg merik mondani, ha valamin változtatni szeretnének. Nem várják meg, hogy külön tanácskozzunk olyan kérdésekben, amikben sokkal gyorsabban lehet intézkedni, már a figyelemfelkeltéssel is. Tudják, nyitva áll az aj.- tó előttük... Egyik javaslat a másik után 10. Kisimítom, ez áll rajta gyöngybetűkkel, németül: „Drága barátom! Légy pont délben az Orsted útra és a Műnk utca sarkán. A helyet a járókelőktől érdeklődd meg, semmiképp se fordulj a lila körhöz. Csókol: Renate” Hű. de melegem lett! Szóval itt van a drága, vár, tegez, csókot küld. Nincs utazás, maradok. Illetve rohanok. Az Orsted utca és a Műnk utca kereszteződéséhez. Nem kérdezősködöm senkinél. Sorra veszek minden kereszteződést. III. FEJEZET RENATE ÉS BARÁTAI Jó ideje toporgok már Murik utca és az Orsted utca kereszteződésénél. A hajóm rég elment, öt perc múlva dél. Még öt perc és találkozom RenatévaL Minden látnivalót megszemléltem már a környéken, megszámoltam a cserepeket a szemben levő ház tetején, az előtte húzódó vaskerítés cirádáit szintén. Hiteles statisztikát készítettem arról hogy a nők közül, akik mellettem elmentek, hányán viseltek mini és hányán midi szoknyát, hány szőkére jutott egy vörös, hogy aránylik a rövidujjú inget viselő férfiak száma a pulóveresékéhez és így tovább. Matematikai képességeimet nem tették próbára ezek a műveletek, a forgalom gyér, Aarlesnek ez a része kertvárosszerű. Nagyon takaros, gondozott, többnyire kétszintes családi házak, hatalmas verandákkal, a házak körül virágágyások, lugasok, hátrább garázs, úszómedence, nem nyomorognak az itteni tulajdonosok, annyi szent... A várakozásnál az utolsó percek a leghosszabbak. Már mindent megnéztem, mindent megszámoltam, amit lehetett, most azzal szórakozom, hogy egy régen olvasott elbeszélést elevenítek fel magamban. A történet — ha jól emlékszem — a századforduló tálán íát.szódik. Két kanadai lovas rendőr szerepel benne. Azt a megbízást kapták, fogjanak el egy bűnözőt áld az igazságszolgáltatás elől messzi északra, az örök jég és hó birodalmába menekült. A két hatósági közeg útra kel. A kanadai lovas rendőrség szigorú hagyományai szerint mindaddig nem térhetnek vissza, amíg nem teljesítették feladatukat. Eleinte lovon, aztán kutyaszánon, sítalpon, gyalogszerrel követik a nyomot. Hosszas bolyongás után vihar éri utói őket egy eszkimó településen. Ott kell vesztegelniük, amíg valamelyest enyhül az idő. Rettenetes a hideg, alig van élelem, külső segítségre nem számíthatnak. Hetekig tart a kényszerű vendégeskedés. Az egyik rendőr az első perctől minden tekintetben igyekszik alkalmazkodni az eszkimók szokásaihoz. Megeszi a faggyút, elrágja a fókabőrt, a füstös jégkunyhóban együtt alszik a háziakkal, akkor kel, akkor fekszik, amikor azok, az ő ruháikat hordja, részt vesz szertartásaikon, szívja a közös pipát, halászni, vadászni jár velük. Nem így a baj társa. Ő, itt is úgy próbál élni, mint korábban. Külön kunyhót épít magának, szellőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadja el a vendégszeretetből felkínált feleséget, naponta mosdik, borotválkozik, el is patkói hamarosan. A másik viszont átvészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst fülön- esípi, fényes medáliát tűznek a mellére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszembe? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van. sehol egy eszkimó, és ha jól meggondolom, én sem vagyok kanadai lovas rendőr. Ha eltekintünk azonban ezektől az apróságoktól, akkor nagyon is használható útmutatás birtokába jutunk. Mi a történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fogadj szót nekik, hallgass tanácsaikra, még ha pillanatnyilag nem is érted, hogy mit miért kell tenned. Akkor hosszú életű leszel és a jutalom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet Fogalmam sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gyerekkel, cetlin üzent? Miért nem jött személyesen, vagy ha tegnap éjszaka ő leselkedett a szálloda előtt az esőben, ha tudta, hogy hol lakom, miért nem hívott fel telefonon?... Hopp, ez érdekes! Abban az összkomfortos szállodai szobácskámban nem volt telefonkészülék. A sarokban televízió állt, mellette az asztalkán világvevő rádió, de telefon, az nem volt... És ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol telefonfülkét. De ne kanyarodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott randevúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, miért fényes nappal történik a találkozás? Szóval akad itt néhány furcsa, érthetetlen dolog, és talán még különösebbekkel is szembe kerülök a közeljövőben. L^sz, ami lesz úgy fogok viselkedni, mint az okosabbik lovas rendőri (Folytatjuk) Vegyük csak sorra hirtelen, milyen intézkedésekre kérték a gazdasági vezetést, s hogy milyen „hatékonysággal” ? Van szép külön öltöző, fürdő. Szóvátették azonban, hogy azokban nem íutenek be idejében. Kérik, igazán hozzáértő szakember irányításával indítsanak szabás-varrás tanfolyamot, bent az üzemben, a barátságos kultúrteremben — heti egyszeri-kétszeri foglalkozással. Kérdezhetné valaki; mi a szándékuk ezzel egy jármű szövetkezetben? Nem amolyan közönséges szabás-varrásról van ám szó, hanem a kalocsai népművészeti hagyományok — mint a hímzés, sajátos viselet — összeállításának elsajátításáról. Kívánságuk, hogy szervezze meg a vezetőség a háztartási gépek kölcsönzését — üzemen belül. A telepvezető kijelentése: az üzem állja az anyagiakat, beszerzi a mosógépet, porszívót, centrifugát — csak mindennek „szervezését” a nőbizottság vállalja. Rajtuk áll, hogy már januártól kölNemcsak a női Az asszonyok ösztökélésére folyik az üzemorvosi ellátás megszervezése — heti két alkalomra. Az engedély megvan, miután az előfeltételeket — helyiség, berendezés (16—20 ezer forintba kerül) — I szerződés az orvossal — ; folyamatosan megterem- ; tik. Bizonyosra vehető, hogy januárra teljesül a •dk szintén jogos óhaja, is ez — mint akár a többi I javaslat — egyben a fércsönözni lehessen. Szeretnének egy büfét, ahol reggelijüket, tejet, vajat, friss süteményt —• beszerezhetnék — éppen a korai otthonról indulás miatt. Tesch Rezső: „Nagyon jogos igény: már keresem is, melyik út lenne a leggyorsabb, legcélszerűbb; tudunk-e szerződni valamelyik vendéglátó egységgel — berendezést, szekrényt, pultot, stb. mi adnánk; ha ez nem megy, saját forgótőkével, s a jelenlegi „szódagyáros” kezelőnővel oldjuk meg; de ennél is tovább akarok menni: tszszel, Kisker-rel tárgyalok, hogyan lehetne itt az üzemben egy kis fiókot nyitni, ahoi az alapvető élelmicikkektől kezdve a burgonyáig mindjárt munkaidő után bevásárolhatnának az asszonyok, esetleg úgy is, hogy mikor bejönnek, leadják meg-, rendeléseiket. Ne kelljen akkor Idegeskedni, rohanni, amikor műszak végeztével — 5 kilométerre, közeli községbe indulnak haza —, hogy vajon nyitva lesz-e még a bolt, kapnak-e még friss árut. : érdeke fi nagy többség érdekét is szolgálja. Tesch Rezső szavaiból határozottan azt vehettük ki, hogy szíves-örömest intézkedik, utánajár az okos elgondolások valóra váltásának. Érzi, látja, hogy a nődolgozók — munkahelyükön is híven asz- szonyi hivatásuknak — célszerűen segítik as űzöm nagy „háztartásának“ egyensúlyban tm-tá-át. "■óth István
