Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-13 / 292. szám
5970. december 13, vasárnap S. oldal Reméljük, sikerül... Szalkszentmártonban a falu majdnem minden pontjáról láthatók Dunaújváros gyárkéményei. Hatvan kilométernyi út Budapest, a közelben van Du- navecse és Kunszentmiklós Is. Mindenütt ipari üzemek. Vonzzák az embereket, főként a fiatalokat, akik szívesen odahagyják a földdel, állatokkal való foglalkozást. A község két termelőszövetkezetében gyakorlatilag nincs munkaerő-utánpótlás. — Mindössze húszegynéhány fiatalunk van — mondja Gál Sándor, a Petőfi Tsz elnöke. Irodában, műhelyben, traktorokon dolgoznak. Az átlagéletkor 54 év. Utánpótlás nincs. Régebben legalább traktorost találni nem volt gond. Most már ott tartunk, hogy gépekre sem kapunk fiatalt. Az idén vásárolt Dutrára is régi tsz-tagok kerültek. Az egyik például magtáros volt. Beletanult, jól dolgozott, de itt még nagyobb szükség van rá, kell a gépre az ember. Még majdnem 600 holdunk szántat- lan. Vetésszerkezet — Nálunk úgy kellett kialakítani a vetésszerkezetet, hogy kevés legyen a kézi munkát igénylő növény. Ahol lehet, gépesítünk, illetve olyan növényeket termesztünk, amelyekhez kevés ember kell. Ötezer-négyszáz holdas területünkből 2200 a búza, 1200 a kukorica. Hagyma- magunk 100, cukorrépánk 80 holdon van. Ezek részesművelésiek, főként asszonyok dolgoznak itt. A jövőben csak annyi változás lesz, hogy ha megérkezik a szárítóberendezés, növeljük a kukorica vetésterületét. Veszteségek — Megviselt bennünket fez az év. Búzából a várt húsz mázsa helyett csak tizenkettő termett holdanként. A száz hold hagymánál kétmillió, a zöldborsónál — jégverés miatt — kétszázezer forinttal kevesebb a bevételünk. Egyedül a barackosunkon nyertünk valamit. Hétszázezer forinttal többet kaptunk érte, mint amennyit terveztünk. Meglett volna az egymillió is, ha nem éri ízélkár. Jó néhányszor hallottam már arról: pótolják a terméskieséseket. Véleményem szerint erre csak ott van lehetőség, ahol még nem próbáltak meg mindent. Nálunk más a helyzet. Bérmunkát nem végzünk, melléküzemági tevékenységünk is csak a kavicsbányánál van. Ebből 2 millió forint jövedelmünk származik évente. A tsz- tagok idősek. Megszokták, hogy télen nem dolgoznak, illetve csak a ház körül tevékenykednek. ISV-rsndszerben Tavaly az átlagos napi jövedelem 102 forint volt. Az idén valamivel talán kevesebb lesz. ötmilliós tartalékalapunk nagyrészt rámegy a terméskiesésekre. Jövő évben viszont megindul « sertéstenyésztés, reméljük, sikerül. A telep munkájához mindössze tizenhét ember kell. Az állattényésztésre való áttéréssel és a növénytermesztés további gépesítésével pedig lassan megoldódik munkaerőutánpótlási gondunk is. Dénes Éva Tanyai tanulók távlatai A gasegyháza, központi is- kola ... Szokatlan tabló az igazgató, Moháasi Ferenc szobájának falán: hatvan fénykép sorakozik egymás mellett és alatt, nők és iérfiak vegyesen, van közöttük mérnök, tanár, orvos, közgazdász, közigazgatási tisztviselő, agronó- mus... Egy, ami közös bennük: az elmúlt 25 évben mindnyájukat innen, e kis tanyás településről bocsátottak „szárnyúkra”. Bizonyítékául annak, hogy az elmaradott homokvidék is képes a szellem magaslataira eljutó emberpéldányokat teremni, s annak is, hogy a felszabadulás utáni helyi nevelőtestület nem végzett rossz munkát. S még nem is szerepel a tablón mindenki, akinek itt volna a helye; 15—20-at vagy nem sikerült felkutatni, vagy nem küldtek fényképet. Egy bizonyos: sem ők, sem a tablón szereplők nem Ágasegyházán élnek. í1 s most a kontraszt.:. Az októberben megtartott kecskeméti járási pártértekezleten Mohácsi Ferenc ágasegyházi küldött ezeket mondotta: „... Amíg a városokban a végzett nyolcadikosok 90 százaléka tanul tovább, a falvakban ez az arány csak 70 százalék körül mozog, a tanyaiaké pedig ennek a felét sem éri el. A városiak elsősorban gimnáziumban, szakközépiskolában óhajtanak továbbtanulni, a falusi. a tanyasi gyermekek in- káb a szakmunkásképző iskolában ... A kis falvakból, vagy tanyáról jött gyermekek, ha középiskolába jelentkeznek, eleve hátránnyal indulnak és sokszor versenyképtelenek...” * ttúlyos tények. Hogyan ^ rímelnek össze a tablóval? Romlott az oktatás helyzete, vagy a körülmények változtak meg? A válaszok sokkal összetettebbek, mint a kérdések. Őri Tibor igazgatóhelyettes tanulságos statisztikát mutat. Ágasegyháza négy iskolájában — ebből 3 a külterületi — az 1965/66-os tanévben 41-en végeztéit el a nyolc általánost, a nyolc évvel azelőtt beiratkozottak 73%-a. A következő tanévek arányai sorrendben: 44 (80%), 43 (78%), 42 (63%) 43 (59%). Fokozódó lemorzsolódás az utóbbi két évben? Akadt jó néhány elköltözés, ezek csakugyan „rontották” az arányokat, de ezeket leszámítva sem javul a helyzet. Két éve öt, tavaly 4, az idén szintén 5 tanuló maradt ki „túlkorosság” miatt, úgy, hogy az ötödik-hatodik osztálynál nem jutottak tovább. A pszichikai sérültek száma viszont évről évre növekszik. Csak a belterületi iskola alsó tagozatában 9-en vannak, akik gyógypedagógiai oktatásra szorulnának. * VT igasztalásképp a to’ vábbtanulási hányadot kellene emlegetnünk. De ennek adatai az igazgató felszólalását igazolják. Az 1969/70-es tanévben végzett 43 nyolcadikos közül 24 tanult tovább, öten gimnáziumban, szakközépiskolában, 19-en ipari tanulók lettek (3-an közülük mezőgazda- sági szakmunkástanulók). A tanulók fele a külterületi iskolákban végzett, közülük azonban csak 8-an mentek tovább, mindnyájan ipari tanulónak. Az igazán nagy kérdés az: mi lesz az otthonmaradottakkal. Mert a potenciálisan „lemorzsolódók” sorsában osztoznak; olyan környezetbe kerülnék, ahol a felszedett tudásanyag pár év alatt lekopik róluk. Napszámosok lesznek belőlük a jobb módú helyi szőlősgazdáknál, alkalmi munkások az állami gazdaságban, segédmunkások az ÁFÉSZ cementáruüzemében. * r 17 s a háttérben ott a ta- nyavilág... Az elszigeteltséggel, a közművek teljes hiányával — mindezek ismert dolgok. Valójában az okok sokkal ösz- szetettebb szövevényt képeznek. Az igazgató ezt mondja: — Ami a külterületi munkánkat nagyon megnehezíti, az az ottani emberi kapcsolatok hiánya. S ez már hivatalos szinten elkezdődik. Tízévenként egyszer van népszámlálás, amikor felkeressük őket. A tanyasi fiatalok mint leendő adózók, illetve a fiúk mint leendő katonakötelesek jönnek számításba. Modern kifejezéssel élve, már kicsi koruktól kezdve információszegény környezetben élnek. Ugyanakkor, ez mai jelenség, serdülő korban kötnek házasságot, s utódokat nevelnek, amikor még maguk is nevelésre szorulnának. A pszichikai sérültek számának növekedése részint ezzel, részint az alkoholizmussal ' függ össze. * Vf agyis — tanulságként * ez szűrhető le az igazgató szavaiból — törődni kellene a tanyán élőkkel. De csak velük? Mert igaz. van beköltözés szép számmal, csakhogy ennek ára van ... Tévedés azt hinni, hogy az átlagos jövedelmű ágasegyházi szakszövetkezeti tag a belterületi házépítés költségeit csak úgy a mellényzsebből fizeti ki. Legtöbbször bizony OTP-hitelt kell felvennie. ennek törlesztéséhez viszont rendszeres havi jövedelemre van szüksége. s minthogy a földből, szőlőből nem véli megtalálni, azt sorsára hagyva munkát vállal Kecskemét valamelyik ipari üzemében, s naponta bejár. A beköltözéssel tehát egész addigi életmódja kizökkent a megszokott kerékvágásból, termelőből fogyasztóvá válik, nemcsak szarvasmarhát nem tart, de sertést sem hizlal, inkább megveszi. Ez a hirtelen életformaváltás nem mentes a megrázkódtatásoktól — a családi élet szférájában sem. Egy helyi reprezentatív vizsgálat azt bizonyítja, hogy a bejáró apák iskolahagyott gyermekeik között évek óta egyetlen olyan továbbtanuló sincs, aki középiskolába jelentkezett volna. * indezzel összefügg, hogy a jelenlegi bérezés és kereseti lehetőségek igazából nem is ösztönöznek a továbbtanulásra. A nyolc általánost el nem végzett cemen t üzemi segédmunkásoknak is nagyobb a jövedelme, mint a helybeli pedagógusoknak. Elhelyezkedési gondokkal még hosszú távon sem kell számolniuk... Másrészt viszont a keresetükre, éppen a beköltözés, vagy az arra való törekvés ' miatt, rá is van utalva a család. Mert akiben csak pislákolni kezd a civilizáltabb élet iránti vágy, az már nem mond le a „benti” házépítésről... Ezért azok maradnak kint, akik képtelenek bármilyen emberi előrehaladásra. Vagy elképzelhető másféle folyamat is? Nemcsak elképzelhető, de példa is van rá Ágasegyházán. Ez év november 7-én a sán- dortelepi tanyavilágban az iskola és még' húsz ház villamosítását avatták. Még a szilárd burkolatú bekötőút építése sem tartozna feltétlenül a megvalósíthatatlan ólmok birodalmába ... Jövőre a galambházi tanyavilág villamosítására kerül sor. — Az iparszerű sertéstenyésztési vállalkozás — az ISV, — tagjaként tavaly mi is megkezdtük 34 millió forintos költséggel a sertéstelep építését. Az or- ■ szágban negyven tagszövetkezete van ennek a vállalkozásnak. A tagság i azért előnyös, mert elvégzik a telepek tervezését,! az anyagbeszerzést, a későbbiek során pedig szak- tanácsadással segítik a tenyésztést. A mi telepünk 3300 férőhelyes- lesz. Ez évi 6 ezer sertés kibocsátását 5. — Jó éjszakát — búcsúzom én is. — És még egyszer köszönöm a szívességét. Kilépek a körből, visszamegyek a táskámhoz. Leülök. jelenti. A tervek szerint már működnie kellene, de egy ideig az akadozó anyagellátás gátolta a befejezést, most meg a szakipari munkákkal van baj. Lassan haladnak. Két hete érkeztek meg a technológiai berendezések. A dán FUNKI cégtől vásároltuk. Megnéztük odakint, kitűnően működtek. A tenyésztés úgynevezett ISV-rendszerű lesz. Világos istállókban neveljük az állatokat, a takarmányt a dán berendezés juttatja az állatok elé a vályúba. A régi állományt tavasszal felszámoltuk, az újakat a pincehelyi termelőszövetkezettől vásároljuk. Feldolgozással egyelőre nem kívánunk foglalkozni. Számításaink szerint 15 millió forint bruttó jövedelmünk lesz évente a sertéstenyésztésből. Hát eddig eljutottunk. Váratlanul megjavultak a kilátásaim. Nem kell ebben a váróteremben eltöltenem az éjszakát, ágyba kerülök, az éhségem is csillapíthatom. Még azt a forró kávét is megiszom majd, legyen valami meleg is a hasamban. Attól nem kell félnem, hogy miatta nem tudok elaludni, az itteni feketét literszám illatja az ember; gyenge, mint a harmat. Nem presszókávé, úgy készül, hogy az őrölt kávét szűrőpapírra teszik, forró vízzel nyakonöntik ... Karórámra pillantok, fogom a táskám, kiállók az ajtóba... Reflektorfény, fékcsikorgás. Ezt nevezem pontosságnak! Robogunk a város felé. A gépkocsivezető jó ötvenes, kövérkés, nagyfejű férfi. Eléggé szűkszavú. Vagy gyengén beszél németül, azért válaszolgat olyan röviden? Őszinte elragadtatással mesélem él neki esetemet a lila körrel, hogy már mennyire el voltam keseredve, amikor ez a távdajka segített rajtam. — Igazán kitűnő, korszerű módszer, ugye? — Ha ön úgy véli, uram ... Na, lehetne egy kicsit lelkesebb. így nehéz társalog- ni. — Egy napig maradok Aarlesben — térek más tárgyra, — Mit érdemes megnézni itt? — Nincs nálunk semmi különleges látnivaló. Hát nem akadtam össze Aarles elsőszámú lokál- patriótájával, annyi szent. De azért ilyen könnyen nem adom fel a harcot. — Tudja, kérem, én magyar vagyok. Budapestről. Most Odensében tanyázom, ide csak egy napra jöttem. Még otthon keresgéltem a lexikonban Aarles városát. Nincs benne. Sem külön címszó alatt nem leltem rá,, sem a Dániáról szóló részletés tájékoztatóban. Ebből néhány bölcs következtetést vontam le. Vagy azért nem említi a lexikon, mert egészen fiatal város, vagy azért, mert a kisebbek közül való. vagy mert szórakozottak voltak a lexikon szerkesztői, kifelejtették. — Az első két következtetés a helytálló, uram. — Igen? Mégis, hány ember él ebben a városkában? — Tizenkétezer körülbelül. — Nem is olyan kevés. Ennyi emberrel már lehet kezdeni valamit. Mikor alapították? — Kerek húsz éve. ,f — Szóval még csecsemőváros. így persze nyilvánvalóan nem lehetnek tradíciói, romvárai, műemlékei. Azt azért nehezen hiszem, hogy semmi specialitása ne volna. Ez ugyanis pusztán elhatározás kérdése. Miná- lunk, például, a helyi vezetők gondosan ügyelnek arra, hogy a falujuk, városkájuk rendelkezzék valami sajátossággal, valamiben kitűnjék a többi közül. Népszokásokat elevenítenek fel, a határban addig fúrnak, ásnak, amíg gyógyforrást találnak, vagy őskori települést, falakat, korsókat, régi pénzeket, rozsdás kardokat A legrosszabb esetben néhány etruszk lábszár- csont. kelta koponya biztosan előkerül. Akikor nagy lármát csapnak körülötte, idegenforgalomból, állami támogatásból, műemlékvédelmi alapból mindjárt csur- ran-cseppen némi többletbevétel. Felfigyel rájuk az ország, könnyebben jutnak bekötőúthoz, törpevízműhöz és így tovább. Önöknél nem így van? — Nem. Nálunk nincs így. Csőd. Bedobom a törülközőt, feladom a játszmát. Ezzel nem lehet beszélgetni. Kibámulok az ablakon. Lám, megérkezünk nemsoká, bent járunk már a városban ... Ez a főutca lehet. Szépen ki van világítva. Három-négyemeletes, modern, de nem egy kaptafára készült házak mellett suhanunk el. Az épületek nem tapadnak egymáshoz, kertek, játszóterek, sétányok húzódnak köztük. Nagyon helyes, így egészséges, így kellemes. Egyébként a táj néptelen, ilyen késő éjjel, ekkora esőben ezen nem is csodálkozom. A vezető kettesre kapcsol vissza, kanyar, finom, puha fékezés. Kiszáll, megkerüli a kocsit, kinyitja az én oldalamon levő ajtót, felkapja a táskámat, és ez üvegportálod Folketing Szálló kiugró «'esze alá viszi. Sietek utána. 'Folytatjuk * ¥ A m az előrelépés na- gyobb horderejű perspektívákat is igényel. Vannak ilyenek. A községtől pár kilométerre 1973- ban megépül a gá/.byton- gvár, s itt mintegy 400 ipari munkás foglalkoztatására lesz alkalom. Ez az üzem gyakorlatilag helyben lesz, aki itt akar el- heiyezkedni, szakíthat az ingázással, s megnövekedő szabad ideje folytán a tanulásra is alkalma nyílik. Ehhez hozzáképzeljük persze az előrejutás ily módon megnyilvánuló lehetőségét is; Emellett azonban az ágasegyházi homokvilág változatlanul mezőgazdasági terület marad. Kell, hogy maradjon . .. De ahhoz, hogy kifizetődő legyen a szakszövetkezeti parcellás szőlők művelése, speciális műszaki fejlesztésre volna szükség. Kisgépek kellenének tehát! Minél nagyobb választékban! Mert ezek elterjedése is a műszaki alapműveltség, s majdan a további tanulás megszerzésére kényszerítene. Talán az az időszak sincs messze, amikor az ágasegyházi iskolában — mentségül és vigasztalásképp, vagy éppen önigazolásul a tabló összeszer- kesztése feleslegessé válik, mert természetes lesz, hogy az itt végzettek legtöbbié- től orvos, mérnök, tanár, vagy legalább is technikus lesz. Hatvani Dániel
