Petőfi Népe, 1970. december (25. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-01 / 281. szám
?. oldal 19TB. december 1, feedd Szocializmus magasabb szinten (Folytatás az 1. oldalról) sági munka irányítását. Természetesen nemcsak dicsérték a szónokok ezt a reformot, őszintén beszéltek fogyatékosságairól, megvalósításának gyengéiről is, s keményen bírálták azokat a vállalatokat, amelyek a költségek csökkentése, a munka jobb megszervezése, a felesleges adminisztratív, vagy más munkaerők felszabadítása helyett a rezsiköltségek duzzasztásával és az árak emelésével igyekeztek nagyobb bevételhez jutni, egyaránt megkárosítva ezzel a lakosságot és a népgazdaságot. A Központi Bizottság “ beszámolójában és a vitában is sok szó esett a szocialista demokrácia további erősítésének feladatairól. A kongresszus határozata nyomatékkai húzta alá, hogy az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztése a szocializmus teljes felépítésének egyik központi feladata. A szocializmus építésének magasabb szinten való folytatásához elengedhetetlenül fontos a helyi szervek önállóságának, a tanácsok önkormányzati tevékenységének további növelése, a közigazgatás tökéletesítése és szocialista jellegének erősítése. A színész kedves adomával, a politikus a marxista—leninista elmélet tételeivel és a gyakorlat tapasztalataival bizonyította, hogy az országépítő munka következő szakasza minden eddiginél jobban követeli a közös erőfeszítést, az alkotó gondolatok egyesítését, a tömegek magasabb szintű cselekvő részvételét. A közélet legkisebb sejtjeiben, az üzemekben, vállalatoknál éppúgy fontos ez, mint a legfelsőbb fórumok munkájában. A kongresszus eddigi eredményeinek reális értékelésével, a sikerek tudatában, a gondok ismeretében jelölte ki a következő évek tennivalóinak programját. I éteznek-e a feltételei ■" hazánkban a szocialista építés magasabb szintű folytatásának, vagy csak vágyainkat, kívánságainkat fogalmaztuk meg? A kongresszusi eszmecsere erre is világos választ adott. Szocialista rendszerünk és kormányzatunk szilárdsága, hazánknak a baráti szocialista országokkal, különösen a Szovjetunióval való szoros együttműködése, a munkásosztály mind magasabb szintű alkotókészsége, a szocialista brigádmozgalom lendülete, a közügyek iránti fokozott érdeklődés, az irányítás különböző szintjein dolgozó vezetők döntő többségének felkészültsége és rátermettsége, a párt lenini politikája és imponáló cselekvési egysége, a tömegeknek a párt iránti bizalma olyan szilárd alap. amelyre bizton lehet építeni szocialista jövőnk magasabb szintjét. Sz. G. Hat tonna bomba zisok ellenére — folytatják, amit a múlt héten a demokratikus Vietnam ellen elkezdtek, pontosabban felújítottak: a levegőből elkövetett agressziót. A Pentagonban siettek kijelenteni, hogy ezt a legutóbbi támadást „csak” egy repülőgép követte el. Csakhogy először: az agresszió megítélése soha nem függött az abban részt vevő egységek számától és másodszor: a szóbanforgó egy gép ultramodern F—105-ös, amely hat tonna bomba szállítására és természetesen ledobására alkalmas. Mindezzel a Fehér Ház óriási, az eddiginél is nagyobb felelősséget vett magára. Az indokínai helyzet jelenlegi szakaszában még elképzelni is nehéz negatívabb hatású lépést, mint a VDK elleni légitámadások felújítása. Márpedig — legalábbis az elmúlt napokban — pontosan ez történt. Érdemes röviden visszapillantanunk az ügy régebbi és közvetlenebb előzményeire. Emlékszünk: a kiprovokált Tonkin-öbölbeli incidens ürügyén Johnson elnök, elrendelte a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását, mondván, ez majd megtöri a vietnami nép ellenállását és elvezeti Washingtont a katonai győzelemhez. Ma már közismert, hogy ennek az ellenkezője bizonyult igaznak: esztendőkön át hullottak a bombák Észak-Vietnamra, de az eredmény nem a vietnami szabadságharc, hanem Johnson bukása volt, A párizsi tárgyalások azzal a feltétellel indulhattak meg, hogy megszűnik a VDK bombázása és erre Washington ígéretet is tett. A közvetlen előzmény: az amerikaiak néhány napja kudarccal végződött kísérletet tettek Észak-Vi- etnamban elfogott pilótáik kiszabadítására és ezzel egyidejűleg újra bombázták a VDK-t. Utána néhány magas rangú tisztviselő azzal mentegetőzött, hogy a légitámadás csak a kommandóákció támogatása volt. A hétfői támadásról szóló legújabb jelentés fényében még ez a mentegetőzés is összeomlott. Alaposan megnőtt az a veszély, hogy a bombázások felújítása — hosszabb távú washingtoni döntés. Ha ez bebizonyosodik, tovább halványulnak az indokínai béke kilátásai és kérdésessé válhat a pári- asi tárgyalások jövője is. (C. P.) Események sorokban Az olasz kommunisták jubileuma RÖMA Tízezerén vettek részt Imolában vasárnap azon az emlékünnepségen, amelyet az Olasz Kommunista Párt rendezett: ötven éve, 1920. november 29-én ebben a városkában alakult meg a „kommunista frakció”, az Olasz Szocialista Pártnak az a baloldali irányzata, amely először tömörítette szervezett formában a lenini eszmék követőit, és amelyből két hónappal később megszületett az Olasz Kommunista Párt. Umberto Terracini, a csoport egyetlen ma is élő tagja — tartott ünnepi beszédet a nagyszabású tömeggyűlésen. Átálltak a népi erőkhöz PÁRIZS A viszonylagos — és jórészt látszólagos csend véget ért a vietnami hadszíntéren, Dél-Vietnam egész területéről megélénkült katonai tevékenységet jelentenek a hírügynökségek. A hét első, igazán riasztó híre azonban mégsem magáról a hadszíntérről, hanem a Vietnami Demokratikus Köztársaságból érkezett. Eszerint újabb légitámadás érte a VDK területét, ezúttal a laoszi határ közelében, a demilitarizált területtől északra. Ez, sajnos, azt jelenti, hogy az amerikaiak — az „egyedi és elszigetelt akciókról” szóló washingtoni fogadkozások és fráA végsokig folytatjuk a harcot A stockholmi indokínai békekonferencián B. Svan- ström nemzetközi Lenin- békedíjas vitaindító beszédében vázolta az összejövetel célkitűzéseit és feladatait. Nguyen Van Hieu professzor, a DNFF Központi Bizottságának tagja, a délvietnami ideiglenes lorra- dalmi kormány küld^é- gének vezetője rámutatott: mindaddig nem lesz béke Vietnamban, amíg az Egyesült Államok ki nem vonja onnan csapatait és csatlósainak katonaságát, amíg nem jön létre a békét, a függetlenséget, a demokráciát és a semlegességet hirdető erőket összefogó ideiglenes koalíciós kormány. Hoang Minh Giam, a VDK küldöttségének vezetője hangoztatta, hogy Indokína népei a békés rendezésre törekednek és ennek érdekében a végsőkig folytatják a harcot az Egyesült Államok agressziója ellen. A szovjet delegáció vezetője, Cshikvadze, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának levelező tagja, a szovjet nép haragját és felháborodását juttatta kifejezésre a VDK területének legutóbbi bombázása miatt. Bugár Jánosné a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkárhelyettese a konferencia szervező bizottságának küldött levelében tolmácsolta a mozgalom üdvözletét a konferenciának és támogatásáról biztosította a vietnami, a laoszi és a kambodzsai népnek szabadságáért és függetlenségéért vívott harcát * Az emberiséghez intézett felhívás és több más jelentős dokumentum elfogadásával hétfőn véget ért a vietnami, laoszi és kambodzsai helyzettel foglalkozó stockholmi világ- értekezlet. Ky, takarodj! Az amerikai közvélemény heves tiltakozással kísérj Ky dél-vietnami al- elnök útját. A texasi Austinban a háborúellenes mozgalom képviselői tüntetéssel fogadták az odaérkező alelnököt. A menet résztvevői „Ky takarodj haza” és „Az amerikai csapatok azonnali kivonását követeljük” feliratú transzparensekkel vonultak fel. Nem válasz, csak ismételgetés NYUGAT-BERLIN Az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Francia- ország képviselői vasárnap éjszaka válaszjegyzéket adtak át a berlini nagykövetségen Abraszimov nagykövetnek arra a múltheti tiltakozó jegyzékre, amelyben a Szovjetunió elítélte a nyugatnémet CDU parlamenti csoportjának provokatív nyugat-berlini ülésezését. A válasz nem kielégítő. A nyugati hatalmak pártfogásuk alá veszik azokat az erőket, amelyek Nyu- gat-Berlint továbbra is az európai feszültség forrásául szeretnék felhasználni. A jegyzék Nyugat-Berlin „realitásai egyikének” nevezi a nyugatnémet Bundestag parlamenti csoportjainak ülésezéseit a városban. Azzal fenyegetőzik, hogy a „feszültség növelése a város körül veszélyeztetheti a négyhatalmi tárgyalásokat”, amelyeknek következő ülésére december 10-én kerül sor. A válasz jegyzékkel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy Walter Scheel nyugatnémet külügyminiszter vasárnap egy rádióinterjúban kijelentette: „Valamennyi keleteurópai országgal kötött szerződésünk ratifikálása feltételezi a berlini kérdés rendezését.” Eddig Bonn csali a szovjet—nyugatnémet ' szerződéssel kapcsolatban hangoztatta ezt a feltételt, most félreérthetetlenül hozzá kötötte a Lengyelországgal parafáit egyezmény Bundestag elé terjesztését is. A Csehszlovákiával folytatandó tárgyalásokról Scheel jelezte, hogy azok a jövő év elején kezdődnek. A Japán Szocialista Párt XXXIV. kongresszusa hétfőn megkezdte munkáját. Narita Tomomi pártelnök kongresszusi megnyitójában hangsúlyozta: a japán demokratikus erőknek a közelmúltban aratott nagy sikere, az okinawai parlamenti választások kimenetele bizonyította, hegy helyes volt a pártnak az A kambodzsai királyi nemzeti egységkormány (Szihanuk) párizsi missziója közleményben jelentette be, hogy nemrég átállt a népi erők oldalára a Lón Nol klikk hadseregének három magas rangú tisztje: Nou Pech orvos alezredes, valamint Tim Naing és Kér Chieng zászlóaljparancsnok. (Űj-Kínat A Szovjetunió hősei Indiában Országjáró körútra indult Indiában Borisz Volinov és Jevgenyij Hrunov, a Szojuz—5 két űrhajósa, mindketten a Szovjetunió hősei. Ezt megelőzően a kozmonauták részt, vettek a nemzetközi légiforgalmi társulás Űj-Delhiben megtartott 63. konferenciáján. (TASZSZ1 amerikai—japán, úgynevezett biztonsági rendszer felmondására vonatkozó irányvonala. Az elnök hangsúlyozta, hogy továbbra is szükség van a pártegység megszilárdítására. A Kyodo hírügynökség jelentése szerint a kongresszuson 380 küldött vesz részt. (MTI) A japán szocialisták kongresszusa Roham Guinea ellen Ha majd a nemzetközi vizsgálat dokumentumszerüen is bizonyítja, amit Afrika egy sor vezető politikusa állít — az amerikaiak egész afrikai vonalvezetését” komoly veszély fenyegeti. A „fekete földrész” több tekintélyes politikai vezetője ugyanis annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a november 22-én Guinea ellen indított fegyveres agresz- szió hátterében az amerikai titkosszolgálat állott. Washington számára rendkívül kényelmetlen, hogy éppen Conakry- ban, az ország fővárosában tartózkodott az ENSZ fejlesztési programjának helyi igazgatója, az amerikai Paul Hoffman. Az amerikai politikus (aki egyébként az elmúlt években nagy és nem mindig dicsőséges szerepet játszott a különböző amerikai pénzügyi ..segélyek” politikai irányításában) elkövette azt a köny- nyelműséget, hogy ü THant- hoz intézett táviratában leírta az invázió pillanatát. Hoffman, aki nyilván nem sejtette az agresszió mögött meghúzódó ! amerikai kapcsolatokat: közölte: „Az inváziós csapatok- ' nak vadászgépfedezetük volt, 1 amikor patraszálltak Conakry- ban”. Ez eleve elsöpörte az imperialista propaganda által terjesztett első változatot. Ez a változat igyekezett „belső gui- neai ügynek” feltüntetni az agressziót. A Guineával szomszédos Portugál Guinea területén (ahol egyébként portugál- ellenes felszabadító harc is folyik), a gyarmatosítók külön táborokban képezték ki a gui- neai haladó rendszer ellenfeleit. akik az elmúlt évek során szöktek át a határon. Ily módon az első propagandaváltozat úgy szólt, hogy ezek a guineai ellenforradalmi osztagok intéztek volna támadást saját megtagadott hazájuk ellen. Paul Hóffman távirata nyugati oldalról is támadhatatlan bizonyítéka volt annak, hogy ez hazugság: ha ezek az osztagok ré6zt is vettek az ag- reszióban — a légifedezet már a portugál gyarmatosítók közvetlen jelenlétéről tanúskodott! Valószínűleg a portugál kormány — és az amerikai titkos- szolgálat — felelősségének csökkentését, s az egész akció bagatelizálását célozták azok a hírek is, amelyek 24 órával később arról számoltak be, hogy a támadó csoportot felszámolták. Néhány nap leforgása alatt kiderült, hogy valójában egy Guinea ellen intézett * általános agresszióról van szó. Ezt bizonyította, hogy november 23-a és 27-e között újabb öt inváziós kísérlet történt. Az Afrikái Egységszervezet főtitkára, Diallo Telli közölte: „Valamennyi afrikai ország bocsásson vadászgépeket és bombázókat a guineai kormány rendelkezésére ama portugál tengeralattjárók és hadihajók ellen, amelyek még mindig guineai vizeken cirkálnak!” Hy módon tényként lehet leszögezni, hogy Guineát portugál fegyveres agresszió érte. Portugália, mint a NATO tagállama pedig aligha indított volna ilyen rohamot Washingtonnal való „egyeztetés” nélkül — különösen nem néhány nappal a NATO nagy évi konferenciája előtt! Portugália számára a guineai állam progresszív bel- és külpolitikája erőteljes zavaró tényező volt. Annak idején Sé- kou Touré vezetésével Guinea volt a francia közösség egyetlen országa, amely egyhangú népszavazáson nemet mondott de Gaulle tábornoknak. Ez tíz évvel ézelőtt történt, s a ..nem” hosszú ideig feszültté tette Guinea kapcsolatait Párizzsal. valamint a francia orientációhoz erőteljesen ragaszkodó Szenegállal és Elefántcsontparttal is. Párizzsal és Szenegállal néhány év óta a kapcsolatok jelentősen javultak. Elefántcsontparttal azonban feszült maradt a viszony. Az ottani hatóságok még 1968- ban is kísérletet tettek a Co- nakryban élő Nkrumah volt ghanai elnök elrablására, s ugyanabban az évben égy ideig fogságban tartották az Afrikai Egységszervezet tanácskozására utazó guineai külügyminisztert és kíséretét. A portugál—guineai feszültség sem újkeletű — de az utóbbi években gyorsan fokozódott. Elsősorban azért, mert a portugál guineai felszabadítás! mozgalom gyarmatosítás elleni küzdelmében jelentős segítséget kapott Guineától. (A szabadságharcosok számára Guineában kiképzőtáborokat is létesítettek.) Ilyen előzmények után a mostani ' portugál agresszió szervezői nyilván számítottak Elefántcsontpart támogatására. S ami ezzel egyet jelentett volna: fekete Afrika országainak megosztására. Alighanem ez lehetett az a politikai érv, ami a feltételezett „egyeztetés” során vonzóvá tehette a támadás tervét Washingtonban. Az agresszió megmutatta, hogy a haladó Guinea katonai veszélyeztetettsége semmiképpen sem múlt el. Ha a támadások mostani sorozatát „lélegzetvételnyi szünet” követné is — nem lehet kizárni az agresszió megújulását egy későbbi időpontban. Politikailag azonban az ag- resszorok és támogatóik terve kudarcot vallott. E kudarc lényege abban fejeződik ki, hogy a támadás egységbe kovácsolta Afrika országait és az egyébként belső nézeteltérések által megosztott Afrikai Egységszervezetet. December 9-én Lagosban, Nigéria fővárosában az Egyiségszervezet miniszteri konferenciát tart. Biztosra vehető, hogy ez az értekezlet nemcsak elítéli az agressziót, hanem fontos mérföldkő lehet az afrikai népek imperialista- ellenes egységének Iákovácsolásában. Ezt mutatja, hogy a legkülönbözőbb oolitilcai árnyalatú afrikai országok ítélték el az agressziót. Szudán, az EAK. Nigéria, Líbia és Algéria katonai egységeket helyezett riadókészültségbe, hogy azokat Sékou Touré felhívására azonnal Guineába küldhes- se. A politikai színkép másik szélén — még a szomszédos Elefántcsontpart kormánya is kénytelen volt elítélni az agressziót! Megállapítható, hogy a Guinea elleni roham olyan egységes fellépésre késztette Afrika államait, amilyenre nem volt még példa a földrész történetében.-i -e
