Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-10 / 263. szám

1970. november 10. keiM 8. oldal Igény és valóság Meditáció a televízióról A televíziót sokan összetévesztik* az atyaúris­tennel. Mint a legfőbb ér­vet, utolsó menedéket, a segítség kiapadhatatlan for­rását emlegetik — vagy ke­gyetlenül szidalmazzák. Nézzük, kik azok, akik a csodákat várják. Azok, akik azt szeretnék, ha a televí­zió máról holnapra meg­változtatná az emberek gondolkodását, ízlését, el­sősorban művészi igényeit. Ügy képzelik, hogy a té­vének szünet nélkül , re­mekműveket kellene sugá­roznia, meg olyan ismeret­terjesztő, felvilágosító mű­sorokat, amelyek egyértel­műen biztosítják a nézők tudásának gyarapodását, kultúrájának növekedését, gondolkodásának harcos társadalmi töltését. Akik ezt — illetve csak ezt — várják a televíziótól, azok többnyire kényelmes és rest emberek, akik sok-sok más munkát, törődést, tü­relmet szeretnének megta­karítani. és mindezt a tévé nyakába varrni. Arról pe­dig láthatóan megfeledkez­nek, hogy az emberek gon­dolkodását nemcsak a tévé formálja, hanem sok és másféle tömegkommuni­kációs. tehát információkat közvetítő eszköz mellett, sőt azok előtt; mindennapi tapasztalataik. A tévé és minden más tömegközlési eszköz hatása csak ezek után következik. B arról is megfeledkeznek u csodavárók, hogy az opera, a szimfonikus zene, Shakespeare drámája, klasszikus művészi érték ugyan, de a könnyűzene se fog soha kimenni a divat­ból. A twiszt lassan isme­retlen tánc lesz a tinédzse­rek körében, a beat-muzsi- ka is könnyen megkopik, s eltűnik majd — ha meg­tette kötelességét —, de az ilyen típusú zene és tánc igénye, ugyanolyan örök­érvényűnek látszik, mint a valódi klasszikus művészi értékek. S kik azok, akik szidal­mazzák a televíziót? Azok, akik délután öttől a hír­adó második kiadásáig ki­zárólag kabarét, táncdal- összeállítást, krimit szeret­nének látni, hallani, s eh­hez legfeljebb . a focit, négyévenként egy-egy olim­piát, esetleg egy jobban si­került ki mit tud féle ve­télkedőt engednének hoz­zátenni. s szidják persze azok is, akik az előbb em­legetett csodákat várják, s azután azt ^ tapasztalják, hogy a televízió nemcsak klasszikusokat ad és nem­csak magas szintű ismeret- terjesztést végez, hanem krimit is sugároz, kabarét is közvetít, táncdalműsort is ad, focit is, meg vetél­kedőt is. Szidják ilyenkor a tévét, mert úgy vélik, nem teljesíti megfelelően népművelő feladatát. Deháf valóban tel­jesíti-e a televízió ezt a nagyon súlyos és valóban elsőrendű feladatot? Nem érheti már semmi gáncs, sem szidalom, mert minden a legnagyobb rendben van? Nem, azt maguk a televíziósok sem állítják, hogy így lenne. Bár az igazság kedvéért hozzá kell tenni, hogy sok — főként nyugati — országnál össze­hasonlíthatatlanul jobban teljesíti a mi tévénk népmű­velő funkcióját, a legigé­nyesebb műsorok közé tar­toznak például a különbö­ző tudományos előadások — Delta, Antenna, Integ­rál —. s a színvonaluk eredményeként meglehető­sen népszerűek is. Rendkí­vül nagy energiát fordít a Magyar Televízió a képző­művészetek. a zene. s újab­ban most már az iroda­lom — Nyitott könyv — színvonalas propagandájá­ra is. Színházi közvetítései, filmműsorainak egy része, az önálló tévéjátékok több­sége ugyancsak az igényes ízlésű, nézőt, vagy éppen ezen igények megszületését kívánják elősegíteni. A fó­rumhoz hasonló sikeres po­litikai műsorok népműve- velő hatásáról most ne is beszéljünk. Hol érheti a legtöbb vád a tévé házatáját? Éppen az „egyéb” műsorokban. Két szempontból. Az egyik; még mindig nem ritka, hogy rossz filmekkel, kri- midömpinggel — elsősor­ban az ilyen produkciók mennyiségével — nem any- nyira a fejlődést, mint in­kább a rossz igények újra­termelését segítik elő. Ez azonban a ritkább eset. A másik; szórakoztató műsor kell — közte krimi is, táncdal is. kabaré is —, de nem nagyon szerencsés, ha ezek a kifejezetten szóra­koztatónak szánt produk­ciók alacsony színvonalúak. S ha a tévé népművelő feladatairól, lehetőségeiről beszéltünk, ma már nem lehet kikerülni, hogy ar­ról a „fenyegető veszede­lemről” ne ejtsünk szót, amely vészesen közeledik a tévé ege fölé. Ez pedig a második csatorna. Azért idézőjeles veszedelem ez, mert végül is a második műsor nagyobb választékot adhat, időben, percben, órá­ban mérhetően több mű­velődési, kulturálódási le­hetőséget kínál az embe­reknek. Mégis, mi benne a veszedelem? Az, hogy ed­dig nézte — nem nézte a néző, nem kapott mást, mint amit ezen az egy csa­tornán sugároztak. Ha ket­tő lesz, nyilván válogatni fog. Könnyen elképzelhető, hogy há például egy Anten­na jellegű tudományos ri­portműsor és egy krimi kö­zül lehet majd választani, akkor a nézők nagyobb ré­sze valószínűleg a krimit Választja. S ha a televízió műsorszakértői ígérik is, hogy az ilyenféle párosí­tást elkerülik, végül is min­dig két műsor lesz, s ez nem mindig szolgálja majd a jobb népművelést. Ez a jövő zenéje — és veszélye. Jó lesz mór előre gondolkodni róla, mert bi­zonyára nemcsak a televí­zió műsorszerkesztőinek és készítőinek kell a helyes arányokat megtalálni, de a népművelés valamennyi munkásának segíteni kell majd abban, hogy a két műsor ne csökkentse, ha­nem inkább növelje a nép­művelő televízió hatékony­ságát. Bernáth László Hasznos fórum és tapasztalatcsere Étad kezdés a szakszervezeti politikai oktatásban A megye ipari és mező- gazdasági üzemeiben, a különböző intézményekben, összesen mintegy 200 mun­kahelyen, ezekben a napok­ban tartják a szakszerve­zeti politikai oktatás első foglalkozásait. A szakszervezeti szervek világnézeti nevelő munká­jában évről évre növekvő jelentőséget kap a dolgozók tájékoztatását is segítő po­litikai tömegoktatás. A most kezdődő évad sajátos feladatait a kiemelkedő fontosságú politikai és tár­sadalmi események hatá­rozzák meg. A X. párt- kongresszusra, a szakszer­vezetek, XXII. kongresszu­sára való felkészülés, a IV. ötéves terv célkitűzéseinek, s egyéb időszerű feladatok­nak az ismertetése ad en­nek az időszaknak különös jelentőséget. Ezzel össze­függésben a szakszervezeti tanfolyamok fontos célkitű­zése, hogy tovább szélesít­sék az üzemi demokráciát, erősítsék a dolgozó kollek­tívák felelősségét a mun­Konyha és ebédlő Halason 4,6 millió fo­rintért elkészült az új, 600 adagos napköziotthonos konyha és étkezde. Ha a gáz bekötésével elkészül­nek, már ebben a hónap­ban korszerű, egészséges körülmények között étkez­hetnek a halasi iskolások. kahelyek előtt álló felada­tok megoldásában. Az oktatást előkészítő, szervező munkát a legtöbb munkahelyen igényesség és felelősség jellemezte. En­nek köszönhető, hogy me­gyénkben több mint 500 tanfolyam kezdődik, s a résztvevők létszáma meg­haladja a 13 ezret. Emlí­tésre méltó, hogy a tanfo­lyamok iránt elsősorban a fizikai dolgozók, a szocia­lista brigádok, munkásszál­láson lakók részéről nyil­vánult meg különös érdek­lődés. Az építőipari és me­zőgazdasági munkások mintegy 20 százaléka, több mint ötezren választották aZ' ismeretterjesztésnek ezt a módját. Az alkalmazotti rétegek közül az orvos-egészség­ügyi dolgozók igen jelentős, mintegy ezer főt meghala­dó létszámmal vesznek részt az oktatásban. A növekvő érdeklődés és igény mellett, döntő mér­tékben a propagandisták munkájától függ az év si­kere. Megítélésünk szerint a több mint 500 propagan­dista felkészültsége, felelős­ségérzete, s az elmúlt évek­ben szerzett tapasztalata biztosíték arra, hogy a fog­lalkozásokon élénk eszme­csere, vitafórum alakul ki. Az előadóknak csaknem 30 iszázaléka gazdasági vezető. ÍEz lehetőséget ad arra, (hogy az általános politikai kérdések a helyi feladatok­kal összhangban kerülje­nek megvitatásra, és a dol­gozók közvetlenül mondják el véleményüket a helyi vezetésről. A pártszervek részé­ről nyújtott folyamatos se­gítség, amely elsősorban a vezető propagandisták fel­készítésében, megbecsülé­sében jut kifejezésre, nagy­mértékben elő fogja segí­teni az oktatás színvonalá­nak emelését. A politikai munka ered­ményességét nagymérték­ben befolyásolja, hogy a munkahelyi szakszervezeti szervek hogyan reagálnak az elhangzott kérdésekre, milyen intézkedéseket tesz­nek a jogos észrevételek alapján. Ha a tanfolyamok keretében az elméleti is­meretek átadását sikerül összekapcsolni a résztvevők tapasztalataival, vélemé­nyével, akkor az oktatás egyben a központi célkitű­zések megvalósulásának kontrolijává válhat, ame’y alapvető politikai érdek. A munkahelyi szakszer­vezeti szervek feladata, hogy a politikai oktatás­ban résztvevők véleménye minden esetben eljusson az illetékes vezető szervekhez, s a munkások tapasztala­tait, észrevételeit minden, szinten hasznosítsák. Urbán Pálné, az SZMT osztályvezetője .aas«sas, 27. — Egy magazin szerint — mondta higgadtan Beke —, maga már réges rég Nyugaton van!... A csinos arcra most kiült a kor, a harminc év és a „hivatás” nyoma, mindaz, ami a pralizis, a bénaság helyett valóban megviselte, éretté tette. A két tiszttel sunyi, eszes és vérszomjas vadmacska nézett szembe. Ébert elővette a bilincset... * Kertész ezredes hivatali szobája még azokra is le­nyűgözően hatott, akik gyakran megfordultak benne. A hosszú helyiség bal oldali falának nagy részét — akár a tapéta — hatalmas térkép borította, melyen azonos színű gombostűzászlócskák jelezték egy-egy akció helyét. Fölötte éles fényű neoncsövek, a mennye­zeten pedig keskeny sín, a térképet elfedő függöny szá­mára. A szoba közepén nehéz íróasztal állt, mellette kis guruló asztalkán hangszórós-mikrofonos távbeszélő, tucatnyi billentyűjéhez egy-egy villogó lámpa. Az író­asztalon még négy telefonkészülék. Jóllehet, színük és alakjuk sem sokban különbözött, gazdájuk mindig biz­tos kézzel nyúlt ahhoz, amelyik éppen jelzett. A tanácskozóasztal a helyiség túlsó végébe szorult. A magasba nyúló, húsos levelű fikuszok és a virág­tartókon elhelyezett vízipálmák csak némileg enyhítet­ték a szoba szigorú hangulatát. A házikészülék hangja Kertész ezredest a térkép előtt találta. Hivatalba érkezése után mindig azzal kezdte a napját, hogy megállt a „tapéta’’ előtt. A zöld, narancs, viola és egyéb színű zászlók most mintha ott se lettek volna; tekintete csupán a feketékre irányult. Jobbról egy, Szolnok városába tűzve, középen, a többi zászló között Budapesten is egy fekete, Dunántúlon pedig három; a gimnázium székhelyén, Násfán és az onnan kiinduló országút mentén. Az őszhajú tiszt itt tudott legjobban töprengeni. Amint nézte az esemé­nyek színhelyét, képzeletében megjelentek a szereplők, s szinte maga előtt látta: ezek ekkor indultak innen oda, itt ez és ez történt, oda ment az újabb utasítás, s ott ismét bekapcsolódott valaki, s hová vezetnek a végső szálak? Egy faragott dobozból fekete zászlót keresett elő, s az előző este tartott beszámoló alapján a dombhajlatok között megbújó Bakonyfürt vasútál­lomáshoz tűzte. A kör tehát bezárult... Az egyhangú berregés nem zökkentette ki gondola­taiból. A készülékhez lépett, lenyomott rajta egy gom­bot, s beleszólt a mikrofonba: — Igen. Olyan jelentést kapott, amire számított. — Beke őrnagy és Ébert százados megérkezett. — Jöjjenek be; A katonás jelentkezés csak egy másodpercig tartott. Az ezredes mosolya, barátságos kézfogása a szorosan összetartozók meghittségéről beszélt. Első kérdése se­besült beosztottjára vonatkozott; — Paál? — A hét végén kijön a kórházból. Beke — ismerve elöljárója gyengéjét és jellemző munkamódszerét — a térképre pillantott; — Látom, a zászlók már a helyükre kerültek... — S te rövidesen indulhatsz Körmendre. Nem fog nagyon neheztelni a húgod? — Megszokta ntár... — No igen, igen, dehát esküvő ritkán adódik az ember életében. — Mielőtt folytatnám a szabadságomat, néhány kö­rülmény még tisztázásra vár. — Remélem, rövidesen azon is túl leszünk. Mit ja­vasoltok, melyikkel kezdjük? Ezt ők ketten már nyilván megbeszélték, mert na­gyon egyöntetű volt a válaszuk. — Az őrmesterrel. — Helyes. Amíg elővezetik, addig elfogyasztunk egy feketét. Az ezredes ezúttal nem telefonált, hanem kiment az előszobába. Beke közben ezt dörmögte: — Elegem van már a feketéből... Alig várom, hogy valamilyen üdébb színnel is találkozzam. _ Azért nem kell majd feltétlenül behajtanod a B akonyba. Tudod, régi igazság, hogy legjobb az egye­nes út... — Nekem mondod? Elöljárójuk visszatért; — Örülök, hogy a kedélyetek csorbítatlan. Hát, fog­laljunk helyet. Mindjárt itt lesz a kávé ... Király őrmester szorongva nézett végig a folyosó­kon. Itt is, ott is némán álldogáló katonákat látott. Mellükön géppisztoly. Kísérője a lift ajtajánál elővette fényképes igazol­ványát. Az Őr gondosan megvizsgálta, csak azután en­gedte be őket a felvonóba. Amikor a második emele­ten kiszálltak, s elindultak Kertész ezredes irodája felé, ismét igazoltatás következett. Rövidesen feltárult előttük a párnázott ajtó. — Ezredes elvtárs jelentem, Király Zsolt őrizetest előállítottam! A tudomásulvételt fejbőlintás jelezte, s egy intésre a kísérő kemény hátraarcot csinált. Az őrmester za­vartan üdvözölte a két ismerősét, majd az ezredesre nézett. — Ég ártatlan vagyok* (,Folytatjukj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom