Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-10 / 263. szám
#. «Mal 1970, november 10. kedd Egy metró — nem metró! Ügyeskedők A lift előbb felfelé indul, hogy aztán leszállhasson a mélybe. Most már fel kell tennem a bukósisakot, begombolnom a munkaköpenyt. — Mélység; 30 méter, a Kossuth fér alatt. Cuppogós sárban, vágányok, csillék közt indulunk. Ez az állomás, a Kossuth téri. a metró továbbépülő kelet—nyugati vonalának legelőrehaladottabb stádiumában levő állomása. — A peron, a vonal- alagút — mutatja kísérőm, Greschik Gyula, a „MetA Batthyány téren a metróállomással együtt épül a szentendrei HÉV és a Rózsadomb körüli autóbusz- járatok új végállomása. A Moszkva téren a felszíni rendezésre később kerül sor. A Déli pályaudvarnál egyidejűleg a ívfÁV tovább folytatja a pályaudvar rekonstrukcióját. A metróból közvetlen feljáratot építenek a perónra. De mivel egy metró — nem metró, az építők mielőbb szeretnék beléptetni a forgalomba az észak— déli vonalat is. A kormány le, de nem a metró építése, hanem az új forgal- i mi rend miatt. Ügy terve- í zik, hogy a csepeli és a j soroksári HÉV-vonalak közös burkolat alatti végállomásával és a felszíni közlekedés rendezésével megoldódik a Kálvin tér forgalmi problémája. 1977-ben adják át ten’ szerint az észak—déli vonal Nagyvárad tér—Deák tér közötti szakaszát. (Ha lehet, előbb!) — A már működő metró- szakasz milyen tapasztalaA Kossuth tér alatt... (KS-foto, Pálmai István felvétele.) ro" Budapesti .Földalatti Vasút tervezési osztályvezetője. A mennyezetről csöpög a víz. De csak itt, ahol még nem kapta meg az alagút a víz ellen védő összehegesztett vaslemezköpenyt. Amelyet korrózió ellen „lőtt” betonnal védenek. — Miért kell így védekezni a víz ellen? — Mert a talajban itt mindig a Duna vízszintjével azonos magasságú a talajvíz állása. Számok, méretek. Ezer (!) tonna terhet viselő oszlopok. Kívülről vastag falú acélcső abroncsként fogja össze a beleöntött szilárd betont, amely a terhelést viseli. Százezer (!) köbméter levegő áramlik óránként a szellőző aknákból. A metró építőinek — új technológiával — itt sikerült először pajzzsal olyan alagutat építeni, amelyben nem repedtek meg munka közben a vasbeton elemek. (A technológia iránt világszerte nagy az érdeklődés.) Csillék jönnek-mennek. Itt hegesztenek, ott kalapálnak. Bemegyünk a Duna alá! Ebben a csőben, alagútban a Budáról jövő szerelvények közlekednek majd. A felszínen alig sejteni, itt már majdnem kész az állomás. — És a többi vonalon? — 1973-ra terveztük a kelet—nyugati vonal második szakaszának megnyitását. Most éppen vizsgálatok folynak, hogy lehetne előbbrehozni ezt a határidőt. Hiszen az üzembe helyezett metró bevált, többen használják, mint várható volt. Majdnem annyi az utas, mint amennyit a 10 kilométeres teljes vonalhosszra terveztek; jóváhagyta az építési programot. S lényegében már megkezdődött az építés is. Épül a Ferenc körút és az Üllői út kereszteződésében az aluljáró és még az idén megkezdik a hozzá csatlakozó mozgólépcső-alagút építését is. A Kun Béla téren a vonalalagút építés előkészítő munkálatai folynak. Jóval nehezebb a helyzet a sűrűn beépített és nagy forgalmú Belvárosban. A felvonulási terület kijelölése háztömbök lebontásával, a közúti és a gyalogos forgalom meg- bolygatásával „fenyegetett”. Mígnem a Felszabadulás téri állomás építéshez a Károlyi kert egy részét áldozták fel. (Az építkezés miatt 7 évig szünetelnek a Károlyi kerti hangversenyek.) A Kálvin téren — a Baross utca és az Üllői út között 6 épületet bontanak tokát adott? Változtatnak-e a később épülő állomások szerkezetén, méretein? Tudják-e csökkenteni a huzatot? — Az Astoria-megálló- hq£ hasonló, ötflajós szerkezetű lesz a Kossuth és a Batthyány téri megálló és ugyanilyen szerkezetűek, csuk nagyobbak lesznek az észak—déli vonal mélyen- fekvő állomásai, ahová nem három, hanem négy mozgólépcsőt helyezünk el. A huzat csökkentésére az észak—déli vonal állomás előtt és után egy-egy ösz- szekötő alagút épül, amely kiegyenlíti a szerelvény előtt tolt levegő nyomását. A szerelvényeket továbbra is a Szovjetunióból szerezzük be. formájukban az első vonalszakaszhoz hasonlók lesznek az állomások is. Kádár Márta Gépkocsi és stafétabot NAPJAINKBAN sok I szempontból foglalkozunk az autó, a motorkerékpár szerepével, jelentőségével. Áldjuk e járműveket, hiszen általuk gyorsabban érünk el távoli célokhoz — s ez nem kis dolog a mai rohanáshan —• szélesedik kapcsolatunk az emberekkel, amikor saját portánk kerítésén, sőt 'az ország határán ás túlszaladva más tájak, más népek fiaival hoznak össze bennünket. ! Másfelől aggódva taglaljuk a szaporodásukkal járó fenyegettetéseket: félelmetes márt ékben szennyezik a levegőt; mérgezik a járművezetők viszonyát a gyalogosakéval; megdöbbentően növelik a balesetek számát. Megint más -oldalról lelkesen citáljuk az ország gépkocsi-ellátottságának egyre szebb statisztikai adatait —élet- színvonalunk emelkedésének meggyőző bizonyítékaként ... A beton- és acél- rengetegbe zárt városi lakost kiviszi a természetbe... Igenám, de lármájával megőrjíti a városlakót!... Hipp, hopp — gépkocsival ott vagyok, ahol akarok!... De kerüljön csak valaki világvárosi forgalmi dugóba! — amíg órákhosszat rostokol, vagy mászik centiméterekkel előre — nem őrlőd- nek-e az idegei, nem irigyli-e az ^posto’ok lován járókat, akik kényelmesen haladnak a járdán? .. EZERNYI jó és kényelmetlen oldal, pozitívum és Avagy: a panasz visszájára fordul Többen is körülvesszük a kecskeméti városi tanácsháza folyosóján sirdogáló ősz hajú asszonyt. S ő az együttérző csoportosulás középpontjában szaggatottan szepegi; Nagy igazságtalanság érte. Űj tulajdonos birtokába került a ház, melynek' egy rossz mellék- épületében lakik, illetve lakott. Mert az új gazda kihajigálta minden holmiját,' s őt földönfutóvá, az állomási váróterem lakójává tette. — Még ilyet! Szegény néni: — szánakoznak a körülállók. Jómagam is érzem; szaporább az érverésem. Ám, csittítva ébredező indulatomat, karonfo- gom az idős asszonyt, s máris az igazgatási osztályvezető előtt állunk. Végig sem kell mondanom az imént hallott panaszt, az osztályvezető ismeri az ügyet. Szemrehányóan az ősz hajú asszonyra néz; — Ejnye, ejnye, kedves néni, hát még mindig nem foglalta el a házigazda által felkínált valamelyik lakást!? Az életveszélyesen romos kamra lebontására a hatóság adta meg a gazdának az engedélyt, aki nem is lett volna köteles lakást biztosítani. Hiszen a néni be sem volt jelentkezve a házba !... — Látja — fordul most felém az osztályvezető — ilyen ügyekkel is birkózunk. A néni egy ismerőse révén, aki időközben meghalt, a lányától költözött a rossz kamrába, a tulajdonos jóindulatból mégis felkínált neki két különböző helyen egy-egy egészséges lakáshelyiséget. De ő pénzt követel. Igaz, néni? S hinni nem akarok a szememnek, fülemnek; az előbb még szánalmat ébresztő asszony tekintete villámokat szór, száját válogatott káromkodások hagyják el, miközben köszönés nélkül távozik. * — Ez az asszony a kis ügyeskedők közül való. Akadnak azonban nagyobbak is — jegyzi meg az osztályvezető és az asztalán levő aktakötegből mintegy találomra kiemel egyet. — Böngéssze végig például ezt... Megtettem, s íme, tapasztalatszerzésem eredménye; Az 1965. szeptember 15-én keltezett. Sima Zoltán kecskeméti (Széchenyi körút 20.) lakos kétszobás szövetkezeti lakás kiutalása iránti kérelme a következő indokolású: „1935 óta a jelenlegi lakásban családtagként, édesanyámmal egy szobában lakom és nősülni kívánok”. 1965. szeptember 30; A lakásügyi előadó értesítése, miszerint' a folyamodó a szövetkezeti lakásépítők nyilvántartásába felvételt nyert. Hozzátéve; Besorolása esetén a munkahelyén keresztül értesítést kap. A következő dátum; 1970. május 12. Sima Zoltán közli a lakáshivatallal, hogy a kérelmében megjelölt lakcíme időközben Katonatelep 26-ra változott. 1970. július 13; átirat a bejelentés tudomásulvételéről, s a kérelem, nyilvántartásának' helyesbítéséről. • Az iratcsomó következő papírját 1970. szeptember 25-én keltezték, ez pedig Sima Zoltánnak az egyik országos napilaphoz írott panaszának másolata. Rajta egyebek közt a következő sorok; ..... Nem kívánok kivételezett lenni, vártam türelmesen, szükségmegoldásokat keresve jelenleg is Kecskemét mellett lakom, ahol még villany sincs, nagynénémmel, altit én tartok el, rokonok fogadtak be, akiket a tanácstól nyert „téves információ” alapján én is félrevezettem és még ez évben sem fogok tudni elköltözni. Vajon, mi lesz a következő dátum.. * A panaszmásolatot követő iratokon számos feljegyzés. Az országos napilap szerkesztőségének megke-1 resésére ugyanis a lakáshivatal és a társadalmi lakásbizottság soron kívül elvégezte a kiutalásokat megelőzően szokásos tanulmányozást. És eléggé meghökkentő eredményről értesíthette a szerkesztőséget — és a panaszost. Csupán egyetlen bekezdést idézünk ebből a hivatalos levélből. (Tessék jól figyelni a zárójeles, ugyancsak az iratból vett dátumokra és összegekre!) „Kivételezettségre, türe- lemBe semmi szüksége nem volt, a szükségmegoldások kérdése fel sem merülhetett. Hiszen az ön lakását is magába foglaló, hatalmas méretű, Széchenyi körúti három Szoba, sok mellékhelyiséges házrészt (1965. október 19-ém magas áron (200 ezer forintért) értékesítették. Ezen ház egy része még most is az eltartottként említett nagynénje tulajdonában van. Majd (1969. június 6-án, 334 531 forintért) értékesítették a városközponti társasházi lakásukat (melyet Simn Zoltán testvérével fele-fele részben 275 ezer forintért vett a Wesselényi u. 7. számú házban). És ha jelenlegi lakása nincsen is munkahelye közelségében, közelivé teszi azt Volskwagen személygépkocsija ...-j * Az ügyeskedés tehát nem sikerült, a panasz a visszájára fordult. Ám a kísérlet miatt ig jogosan berzenkedik a társadalmi igazságérzet! Hiszen eléggé közismert a megyeszékhely rendkívül nehéz lakáshelyzete. Az igényjogosultak nyilvántartásában sok ezer név szerepel. Közülük is a sorrend élén a már összedőlt házak volt lakói, a romos, életveszélyes, zsúfolt, egészségtelen lakásokban élő, sokgyermekes családok állnak. A város lehetőségeiből pedig az idén még csak az 1964-ben benyújtott jogos lakásigények kielégítésére futotta. Azokra sem maradéktalanul. * Sima Zoltán kétszobás szövetkezeti lakás iránti igényét október 5-én törölték a nyilvántartásból. Remélhetőleg, a részéről aligha várt fordulat után nemcsak Sima Zoltán néz szembe önmagával, hanem okulnak a példán mindazok, akik hajlamosak az eféle, erkölcsösnek nem mondható ügyeskedésre. Pcrny Irén Fakitermelők Hét komplex brigád — köztük két szocialista —• vesz részt a kecskeméti erdőgazdaság nyárjasi erdészetének fakitermelő munkájában. A tervek szerint a kitermelt , 14—15 ezer köbméter fát „paletta-csú- szóanyaggá’’ dolgozzák fel, és kis hányadát exportálják. ellentmondás... Az előbbiek talán a legismertebbek közül valók. Kevesebbet beszélünk azonban a gépjárművek olyan szerepéről, amely — érdekes módon — a falu társadalmi átalakulásában szinte eszmei, szemléleti mozgásokkal van összefüggésben. Amikor például a kiskunhalasi járás tanyavilágának egyes részein (Kelebia, Kelésha- lom-Illancs) a szekták, s a klérus képviselőjének majdhogynem középkorian sötét frázisai akadályozták az iskolakörzetesítést — „Ne engedjétek elrabolni gyereketeket, mert istentá- °ndók, szülő gyűlölők lesznek!” — a megtéve'zteH külterületiek egyikét másikát bizonyos fokú ellenállásra is rávették. Midőn azonban mind több tanyai iskolás gyermek ismerte • meg a körzetesítést, a hétközi otthonokban 1 alias előnyeit, s osztályzataik nemcsak elérték, de felül is múlták a községi iskolaátlagot, amellett a szüleik iránti szeretetük sem „szűnt meg” — a klerikális színezetű és célzatos téveszmék hatása igen megkopott... Ekkor akadt szülő, aki „kézzelfogható” érvként motorkerékpárt ígért gyermekének, ha „nem vállalja” a kollégiumban lakást. A gyerek viszont — tapasztalta a diákotthoni körülmények emberi melegét — a motorért sem mondott le erről. Nem vállalta, hogy délutánjait a tanyán töltse és tanulás helyett birkát, -hanet legeltessen. Másfajta „megtartó” erő érvényesülhet a gépkocsin keresztül — hogy csak egy helységet említsünk —í Zsanán, ahol a katonáéktól leszerelt ifjút személyautóval ajándékozták meg a szülők, hogy „otthon maradjon”. Mennyivel egészségesebb „csábítás” ez, és mint ahogy Zsanán, úgy a többi faluban sem az utolsó, az egyetlen mentség a gépkocsi a fiatalok otthon tartására. Nem is erről van már szó községeinkben sem, ahol a mezőgazdasági nagyüzemekben is egyre több kedvükre való .munkakörben válogathatnak a fiatalok. (Gépesítés, mind több ipar; jellegű tevékenység.) S AZ csak egyenesen jó lesz — igazi modern dolog —, ha minél több mai tsz-gazda fia. lánya gépkocsival, motorkerékpárral viszi majd tovább a szüleitől átvett stafétabotot. Tóth István
