Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-26 / 277. szám
AZ MSZMP 3t. KONGRESSZUSÁNAK SZERDAI TANACSKOZASA Külpolitikánk alapelve az internacionalizmus KOMÓCSIN ZOLTÁN felszólalása Felszólalásában pártunk nemzetközi politikájával foglalkozott. Mint mondotta: — A marxizmus—leni- nizmus elvei szerint bármilyen társadalmai rendszerű ország bel- és külpolitikája összefüggésben és kölcsönhatásban van egymással. A mi külpolitikai érdekeinket és törekvéseinket a szocializmus építésének céljai, a nemzetközi munkásosztály ügyének szolgálata határozza meg. Amint a Központi Bizottság beszámolója hangsúlyosa, külpolitikánk fő feladata; kedvező nemzetközi feltételek biztosítása a szocialista Magyarország építéséhez. A Magyar Népköztársaság érdekeit és céljait szolgáló. a marxizmus—leniniz- mus elvei alapján kialakított nemzetközi politikánkban és gyakorlati erőfeszítéseinkben sarkalatos jelentősége van a proletár internacionalizmusnak. internacionalizmus próbaköve a Szovjetunióhoz és kommunista pártjához való viszony. A Szovjetuniónak és kommunista pártjának szerepe, jelentősége a nemzetközi kommunista mozgalomban és a világfejlődés folyamatában az idő múlásával nem hogy csökkenne, de állandóan növekszik. A nemzetközi munkás- mozgalomnak, valamint a felszabadult és szabadságukért küzdő országok népeinek harcában a Szovjetunió olyan rendíthetetlen támasz és kiapadhatatlan erőforrás, amelynek puszta léte is nagy erőt kölcsönöz az önfeláldozó harcosoknak és rettegéssel tölti el a népek elnyomóit. Az, hogy a békeszerető emberiség eddig eredményesen szállt síkra a világháború elhárításáért — mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a világméretekben folyó békeharc igazát erővel párosítja, hatásfokát megsokszorozza a Szovjetunió gazdasági, katonai hatalma, békepolitikája. Nemzetközi politikánkban mindig abból indulunk ki, hogy csak az lehet jó nekünk, ami jó barátainknak is. szövetségeseinknek is, amivel egyaránt erősítjük magunkat és közösségünket. Hazánk, valamint a többi szocialista ország két- és többoldalú kapcsolatai is igazolják, hogy meghatározó szerepe alapvetően annak van, ami bennünket összeköt, egységbe tömörít és nem a szétválasztó tényezőknek. A továbbiakban Komócsin elvtárs a magyar népnek a testvéri vietnami nép iránti szolidaritásáról és segítségnyújtásról, a szabadságukért küzdő népek hősi helytállásáról beszélt, majd így folytatta: — Pártunk nemzetközi politikájának megvalósításában arra törekszünk, hogy a Magyar Népköztársaság — hasonlóan a többi szocialista országhoz — sokoldalú kapcsolatban legyen a miénkkel ellentétes társadalmi rendszerű országokkal is. Amikor — a békés egymás mellett élés elve alapján — kapcsolatainkat fejlesztjük a tőkésországokkal, mindig figyelemmel vagyunk szövetségesi elkötelezettségünkre. A szocialista országok egységes, összehangolt fellépésében rejlő nagy erő és lehetőségek bizonyítékai azok az eredmények, amelyeket az európai biztonsági értekezlet megszervezésére irányuló kezdeményezésünkkel eddig elértünk. Az európai biztonsági értekezlet feltételeit javította a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság között megkötött szerződés. Pozitív hatása lesz a lengyel—nyugatnémet szerződésnek is. E szerződések mielőbbi ratifikálása nagymértékben elősegítené a továbbhaladást a megkezdett úton. A mi pártunk — meggyőződésem, hogy kongresszusunk ezt vallja — a jövőben is kész mindent megtenni a közös célok megvalósításáért, a nemzet-' közi kommunista mozgalom összeforrottságának továbbfejlesztéséért, az ösz- szes antiimperialista erők akcióegységének megvalósításáért. A mi pártunk számára nincs nagyobb és megtisztelőbb feladat, mint szolgálni munkásosztályunk, népünk és ezzel együtt a nemzetközi kommunista mozgalom törekvéseit és céljainak valóra váltását — fejezte be tapssal fogadott felszólalását Komócsin elvtárs. Á fejlődésnek egyre inkább forrása lesz a nemzetközi gazdasági együttműködés NYERS REZSŐ felszólalása Nyers Rezső, a Központi Bizottság titkára felszólalásában a szocializmus teljes felépítése és a nemzetközi gazdasági együttműködés fejlődése közötti összefüggésekről beszélt. Mint mondotta: — A két dolog szorosan és kölcsönösen összefügg egymással. A szocializmus teljes felépítése csak hazánk termelőerőinek növekedésével, a termelőképesség nagymértékű fejlesztésével realizálódhat. Ez persze nem minden, ami szükséges a szocializmushoz, de biztos, hogy a mi 'esetünkben ez az egyik feltétel. Törvényszerű, hogy a nemzetgazdaságok extenzív forWladislaw Gomuika, a Lengyel Egyesült Munkád járt Központi Bizottságának első titkára és Fock Jenő miniszterelnök a kongresszus szünetében. rásainak fogytával a fejlődésnek egyre inkább forrása lesz a nemzetközi gazdasági együttműködés. Pontosan ez a helyzet most hazánkban. Ha lépést akarunk tartani a világgal, sőt széles területen közelíteni akarunk a világ legjobb teljesítményéhez, akkor — saját erőink koncentráltabb felhasználása mellett — mind többet kell igénybe vennünk más nemzetek tudományát, itechnikai vívmányait és szervezési módszereit. Ha gyorsabban akarunk haladni a szocializmus útján, képessé kell válnunk arra, hogy a műszaki-technikai fejlődés folyamatában jobban hasznosítsuk az időtényezőt, mert annak szerepe óriási fontosságú, piálunk viszont még kisebb a rangja a kelleténél. A verseny- képesség azt követeli, hogy a tudományos kutatásból gyorsan legyen késztermék. A beruházások futamideje rövid legyen az üzembe helyezésig. Végül a szocializmus elvéből természetszerűen következik, a gazdasági viszonyok pedig megkövetelik, hogy a szocializmus építése során utat engedjünk a gazdaságban a nemzetköziség tendenciájának, hogy jobban gazdálkodhassunk az emberi munkával és az anyagi javakkal, az időtényezőt pedig láthatatlan szövetségesünkké tegyük. Sem a gazdasági hatékonyságot, sem a nemzetközi együttműködés ügyét nem bízhatjuk csupán a tervezők vagy az államap- oarátus jó szándékára, ezen túl egy széles társadalmi érdekrendszemek kell kiváltania a helyes cselekvést. Ezért arra törekszünk, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködés feilődáse e^vszerre legyen á11 °mér- dek és vállalati érdek. Harmadik ötéves tervünk teljesítése azt mutatja, hogy a vállalati tevékenység összességében jól beleilleszkedik az államérdekbe, a népgazdasági terv fő céljai teljesülnek, a terv- szerűség és az arányosság javuló. A gazdasági reform folytatásával tehát jól szolgálhatjuk a nemzetközi gazdasági együttműködést. Nyers Rezső ezután a termelés és a kereskedelem kapcsolatáról beszélt. A termelés és a külkereskedelem szervezeti integrálásának különböző formái szintén pozitív eredményt hoztak. De az mán nem lenne ésszerű, ha általánosan alkalmaznák az egyesítést, a szakosított külkereskedelemre szükség lesz a jövőben is. Egy ideig tartózkodnunk kell a külkereskedelemben nagyobb szervezeti változásoktól, majd később ismét teret kaphat az export jog ésszerű kiterjesztése ott, ahol az társadalmilag indokolt. A szocializmus teljes felépítésének célja ’ magával hozza, sőt megköveteli, hogy gazdaságpolitikánk a nemzetközi gazdasági együttműködés dinamikus fejlesztésére irányuljon, mégpedig minden országgal, amellyel a kölcsönös érdekek alapján lehetséges. Mint Kádár és Fock elvtársak is aláhúzták, különösképpen szorgalmazzuk a gazdasági kapcsolatokat a Szovjetunióval, kiemelkedő fontosságú partnerünkkel és a többi testvéri országgal, az állami munkában fejleszteni kell az államközi együttműködést, annak rendszerét is, módszerét is, gyakorlatát is. A magyar népgazdaság fejlődésének a negyedik ötéves terv időszakában is jellemzője lesz a külkereskedelmi érzékenység fokozódása. A külkereskedelem növekedési üteme felülmúl' ja a termelés és a nemze> ti jövedelem növekedésének ütemét. Minden egy százaléknyi nemzeti jövedelemnövekedés összekap csolódik legalább 1,5 százaléknyi külkereskedelmi forgalomemelkedéssel, ötévi távlatban a külkereskedelmi forgalom 43 százalékos növekedésével számolunk. A terv szerint az átlagosnál nagyobb ütemben. 47—48 százalékkal növekszik kereskedelmünk a KGST-országokkaL A továbbiakban aKGST- országokkal kialakult kétoldalú és sokoldalú termelési kooperációkról beszélt, kiemelve azok nagy jelentőségét, majd a nemzetközi pénz- és hitellehetőségek kihasználásáról szólt. Hangsúlyozta, hogy e tekintetben is megbízható partnerei akarunk maradni a szocialista országoknak és a tőtőkés világbeli ügyfeleinknek. Nyers Rezső ezután az úgynevezett láthatatlan export: az idegenforgalcta és a tranzittevékenység fejlesztéséről beszélt, majd így folytatta: Nagy jelentőségűnek tartjuk, hogy a KGST XXIII. ülésszaka 1969. áprilisában magáévá tette az integráció eszméjét és megindulhatott a megvalósítás tervének kidolgozása. Éppen, mert nagyon nagy kérdésről van szó, a magunk részéről sohasem tekintettük elsőrendűnek a sietséget, sokkal inkább az alaposságot. Ma is ezt valljuk. A programkészítés napjainkban még folyik, annak átfogó értékelése nem lehetséges. Az integrációt úgy kell felfognunk, hogy abban az eddigi együttműködés folytatódik, a kétoldalú kapcsolatok fejlődnek és a sokoldalú kapcsolatok fokozatosan bontakoznak majd ki. De persze az integráció nem csupán folytatása valaminek, hanem új fázis. Mit soroljunk az integráció célrendszerébe? A célok összessége magában foglalja azt, hogy utat nyissunk minden tagországban a gazdasági ' hatékonysági gyorsabb növelésének, hogy nemzetközivé tegyük a termelési kooperációt, hogy sokoldalúan szakosítsuk a kulcsiparágakat, hogy a közös igények alapján íejlesz- szük a termelés nyersanyag- és energiabázisát, hogy bővítsük és folyamatossá tegyük a fogyasztási cikkek egymás közötti cseréjét. Ha sikeresen fejlődik majd az integráció, ez a szövetkezett szocialista országok egyik nagy történelmi tette lesz. Korunk egyik jellegzetes vonása, hogy a nemzetközi gazdasági kapcsolatok a különböző társadalmi rendszerű «Államok között is fejlődnek. A szocialista és kapitalista országok közötti gazdasági kapcsolatok alapvető formája ma is a külkereskedelem. Fontossága ezután is döntő lesz, de a kapcsolatok fokozatosan kiterjednek az együttműködés más formáira. így a természeti kincsek együttműködéssel történő kiaknázására, közös tudományos kutatás folytatására, a li- cenckereskedelem kifejlesztésére, a gépgyártási kooperációra és sr acializációra, továbbá a kapitalista országokban működő vegyes kereskedelmi társulások létesítésére. Különböző számítások szerint jelenleg a tőkés világkereskedelem jelentős hányada, mintegy 20 százaléka, már nem hagyományos készárucsere, hanem a tudományos és termelési kooperáció közvetlen folyománya. Ezt a tendenciát nekünk is követnünk kell. Ha kereskedelmünket bővíteni és javítani akarjuk a világpiacon, akkor képesnek kell lennünk arra, hogy alkalmazkodjunk a nemzetközi kereskedelem gyorsan változó árúszerkezetéhez. Hazánk szempontjából a tőkés országokkal való munkamegosztásunk bővítése azért fontos és hasznos, mert a gazdasági - növekedéshez szükséges legkorszerűbb technikát számos iparágban a fejlett tőkés országokból kell biztosítanunk. A Közös Piaccal kapcsolatban a felszólaló elmondotta, hogy annak kialakuló rendje közelről érinti hazánk érdekeit, különösen agrárexportunkat veszélyezteti. Problémáinkat elsősorban a tagországokkal igyekszünk rendezni, bizonyos kérdésekben emellett még a Közös Piac integrált szerveivel is tárgyalunk, főleg a magyar mezőgazdasági export hátrányos helyzetének megszüntetése céljából. Ezen a téren a Közös Piac részéről jelenleg nem tapasztalunk olyan tárgyalási és megállapodási készséget, amely beleillene az európai gazdasági együttműködés kibontakozásának képébe. Magyarország és a harmadik világ országai között a gazdasági kapcsolatok fejlődnek és sokoldalúbbá válnak. A fejlődő Magyarország a műszaki-tudományos együttműködés keretében az utóbbi időszakban évenként 150—200 főt fogadott. Jelenleg több mint 500 egyetemi és főiskolai hallgató képzéséről gondoskodunk. Erre a feladatra is érvényes kongresszusunknak az a tézise, hogy az eddigi irányban, de jobban kell dolgoznunk. Meggyőződésem, hogy a nemzetközi gazdasági együttműködéssel kapcsolatos politikánk összhangban van és összhangban lesz ezután ennek a kongresszusnak a fő jelszavával, amely úgy szól, hogy „Tovább a lenini úton!”
