Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-26 / 277. szám

AZ MSZMP X. KONGRESSZUSÁNAK SZERDAI TAN ACSKOZASA

(Folytatás az 1. oldalról) tező és a jövőben is jelentkező társadalmi ellentétek a haladás szellemében oldódjanak meg. Az ezért folyó küzdelmet csak a párt tudja vezetni, amely, ösztönzője, fejlesztője, szervezője a szocialista demokráciának.

A szocialista társadalomban á közéleti demokrácia fejlődésének biztosítéka a pártdemokrácia. Ebből kell kiindulnunk, amikor a szocialista demokrácia továbbfejlesztésének' lehetőségeit és feladatait vizsgáljuk. A szocialista társadalom felépítéséhez a dolgozó tömegek tevékeny közreműködésére. cselekvő közéleti részvételre van szükség. Annál erősebb a rendszerünk, minél többen, minél cselekvőkben vesznek részt célkitűzéseink meghatározásában és megvalósításában, minél többen érzik a közügyet saját ügyüknek. Ennek előmozdítása és szüntelen ösztönzése a párt alapvető politikai feladatai közé tartozik. A párt úgy tehet eleget ennek a feladatának, ha a párttagság példásan aktív, a pórtélét erőteljes politikai-társadalmi energiát sugároz. A kommunisták aktivitásának viszont nélkülözhetetlen feltétele az, hogy minél jobban kiteljesedjék a pártélet belső demokratizmusa. A néptö- tnegek növekvő, alkotó részvétele a szocializmus építésében a párton belüli demokrácia és az államélet, a szocialista demokrácia fejlesztését, szélesítését követeli. Ezért mi a demokratizmus sokoldalú fejlesztését a szocializmus építése törvényszerűségének tekintjük, amely az új társadalom teljes felépítésének egyik legfontosabb eszköze.

Központi Bizottságunk mindenkor nagy figyelmet fordított a pártdemokrácia fejlesztésének kérdéseire. A fejlődés azonban növekvő követelményeket támaszt pártunkkal szemben. Leraktuk hazánkban a szocializmus alapjait és történelmileg új viszonyok között folytatjuk a szocialista építőmunkát. Hogy a párt megfelelhessen a növekvő követelményeknek, szükségképpen arra kellett és kell törekednünk, hogy a pártdemokrácia kiteljesítésével is növeljük szervezeteink cselekvőképességét, gyarapítsuk alkotóerejét. Ennek a folyamatnak fontos állomása volt, amikor pártunk IX. kongresszusa megbízta a Központi Bizottságot; elméletileg kutassuk a pártdemokrácia fejlesztésének új lehetőségeit, és ennek eredményéit formáljuk konkrét döntésekké. így került sor arra, hogy több éves előkészítő munka után a Központi Bizottság 1969 novemberében átfogóan megtárgyalta a pártdemokrácia helyzetét.

Ezt a kérdést elméletileg vizsgálva és a gyakorlati tapasztalatokkal egybevetve, mindenekelőtt abból indulunk ki, hogy a nép szolgálata, a szocialista építőmunka megköveteli a munkásosztály, a párt vezető szerepének erősítését, a vezetés hatékonyságának javítását. A pártirán vitás rendkívül fontos feladata, hogy gondoskodjék az elvi politika érvényesítéséről, a politika védelméről és továbbfejlesztéséről. Politikánkban szükség van állandóságra és megújulásra, elvi szilárdságra és rugalmasságra. A’landóságra a szocializtnus céljaiban, a

tömegekkel való kapcsolat fejlesztésében; az életkörülmények állandó javításában; megújulásra az új kérdésekre adott, új alkotó válaszokban; szilárdságra alapelveinkben; rugalmasságra, körültekintésre módszereinkben. E bonyolult folyamat céltudatos irányítása elképzelhetetlen, ha hiányosak azok a demokratikus formák és módszerek, amelyek erre biztosítékot nyújtanak.

A legfőbb garancia erre a pártdemokrácia rendszeres fejlesztése, amely a vezetés minden szintjén a párttagok legjobbjaiból hozza létre a kollektív vezető testületeket és erősíti azokat a kapcsolatokat, amelyek segítségével állandó érintkezés alakulhat kj a vezetés és a tagság, a párt és a pártonkívüli dolgozók között. A pártban olyan szervezett állandó belső mozgásnak kell lennie, amely egyrészt a vezetés különféle elképzeléseit gyorsan és pontosan közvetíti a párttagságnak és a pártonkívü- lieknek, másrészt a kommunisták és a pártonkívüli dolgozók többségének véleményét, észrevételeit gyorsan és pontosan eljuttatja a vezetéshez. Ennek az állandó, kétirányú mozgásnak, mondhatnám, a párt politikai vérkeringésének, sohasem szabad lelassulnia, vagy szünetelnie.

Ugyanilyen hiba volna, ha a párttagok és a pártonkívüli dolgozók észrevételeit, véleményét a valóságot nem pontosan tükrözve közvetítenék. A legnagyobb veszélyek egyike, ha elképzeléseinket, vágyainkat tényként tüntetjük fel, hogy amit szeretnénk, azt megvalósultnak hisszük.

A párt vezető szerepének erősítésével, a pártdemokrácia kiszélesítésével kapcsolatban nagyon fontos a vezetők kiválasztása. képzése és nevelése. A lenini útmutatások szellemében az utóbbi másfél évtizedben hasznosítani törekedtünk fontos történelmi tapasztalatokat a vezetők kiválasztásában és nevelésében. Fontos vonása ennek a nyíltság a tömegekkel szemben, még akkor is. ha pillanatnyilag népszerűtlen feladatokról van sző, mert minden kérdésben az igazi érdekeiket kell képviselnünk. Számoljunk tehát véleményükkel, legyünk türelmesek,, mert a hatalom nem személyeké, hanem az osztályé, a népé.

Ugyanakkor megoldásra váró feladatunk, hogy tanult, közéleti tapasztalattal felvértezett munkásokat, dolgozó parasztembereket, párttagokat még következetesebben vonjunk be a kollektív vezető testületekbe. Hasonló gondot okoz a vezetők indokolt és szükséges cseréje felelős párt-, állami, társadalmi posztokon, méghozzá oly módon, hogy a változással a politikai vonal stabilitása ne szenvedjen csorbát, s a jól dolgozó vezető közéleti megbecsülése is megmaradjon. A vezetők cseréjének többsége — ha jól dolgozunk — nem lehet elsősorban csak leváltás. A cserének az égvén fejlődését is kell szolgálnia. S további külön megbecsülést érdemelnek azok. akik életkoruk, egészségi állapotuk miatt válnak meg munkakörüktől.

Nem véletlenül beszéltem vezetőkről. Ez fontos politikái kérdés. A vezetés feladatai annyira bonyolulttá váltak, hogy már

nem elegendő egyetlen helyettest kijelölni. Minden vezetőnek gondoskodnia kell arról, hogy bármi történjék is vele, a munka zökkenő nélkül folyjék to- vúdd. A szocialista építőmunka egyetlen területének sorsa sem függhet egyetlen ember előléptetésétől, felmentésétől. Erről azért js beszélni kell, mert még ma is találunk oyan vezetőket, akik nem szeretnek jó képességű, okos emberekkel dolgozni. Az pedig egyenesen aggasztja őket, ha egy munkatárs még vitatkozni is merészei velük, vagy ellentmond nekik. Fontos tanulság; hogy a szocializmus teljes felépítéséhez olyan rátermett vezetőkre van szükség, akik jól képviselik a munkásosztály ügyét, akik felfelé is vitába mernek szállni, s egyben .,oldalt” és „lefelé” maximális türelmet tanúsítanak.

A kongresszust megelőző tanácskozásokon és itt a kongresszuson is bírálat érte politikánk végrehajtását. Ha helyes a politika — márpedig erről elismerően szóltak —, minden a végrehajtáson, a vezetőkön múlik. A Központi Bizottságtól az alapszervezetekig biztosítanunk kell, hogy politikánkat értő és annak végrehajtását megvalósítani képes vezetők dolgozzanak.

Az élet azt mutatja, hogy a káderek kiválasztásában is jobban kell igazodni a demokrácia követelményeihez. Ezen azt értjük, hogy valakinek a kinevezése, vagy leváltása, felmentése előtt figyelembe kell venni a közvetlen munkatársak, a beosztottak véleményét. Sajnos, gyakran tapasztaljuk, hogy a felsőbb szervek egy-egy vezetőről kialakult jellemzése nem mindig esik egybe a munka tényleges eredményeivel és a közvetlen munkatársak véleményével.

Ezzel összefüggésben még egy kérdésről kívánok beszélni : a vezetői posztra állított embereknek a rájuk bízott hatalomhoz való viszonyáról. Vannak jól képzett emberek, akiknek semmiféle hatalmat sem szabad a kezükbe adni, mert a legkisebb hatalomtól is megmámorosodnak, elvesztik a realitások iránti érzéküket, tönkreteszik a rájuk bízott ügyet is és önmagukat is. A kádermunka demokratizmusa, amely szerves része a pártdemokráciának. elősegíti, hogy jobban megnézzük, milyen emberek kerülnek hatalmi posztokra. Egy vezetőnek úgy kell a munkásosztálytól, a néptől kapott hatalmára tekintenie, mint a gyógyszerre, ami túlzottan használva pusztító méregként hat. Az a jó vezető, aki inkább óvakodik tőle, minthogy szeretné, aki immunis mindazokkal a mellékhatásokkal és veszélyekkel szemben, amelyek még a legkisebb hatalommal is együtt járnak.

Természetesen nem a vezetői hivatás teljesítéséhez nélkülözhetetlen határozottságtól és erélytől kell óvakodni. Senkinek sem kell attól tartania, hogy a hatalommal való visszaéléssel gyanúsítják, ha erélyesen és határozottan fellép a jó ügy védelmében. A munkáshatalmat a saját hatalommal összetéveszteni, közérdekre hivatkozva személyes érdekekben eljárni.’ vagv fordítva: a hatalommal nem élni a köz érdekében — egyaránt vétkes dolog.

Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése kedve;

zően hatott a szocialista

demokrácia fejlődésére is. A gazdasági reform elveinek kidolgozásában a hozzáértő emberek tízezrei kaptak fontos szerepet, az elképzelések megvitatásában pedig százezrek vettek részt. Ilyenformán azok, akik ma a reform megvalósításáért dolgoznák, ott voltak annak bölcsőjénél is, közreadták tapasztalataikat, elgondolásaikat. Ennek a demokratikus előzménynek fontos szerepe van abban, hogy mai gazdaságirányítási rendszerünket a társadalom túlnyomó többsége helyesli és munkájával támogatja.

A gazdaságirányításban növekszik a szakszerűség szerepe. A gazdasági törvényszerűségek meghatározó jelentőségűek, de gazdasági vezetőink sohasem feledkezhetnek meg arról, hogy szocialista társadalmi viszonyok között dolgoznák. Azt sem szabad szem elől téveszteniük, hogy ezek a gazdasági törvényszerűségek a szocialista népgazdaságot, a szocialista társadalom építését szolgálják. Ezért nem lehet nálunk politikamentes gazdasági munka és vezetés. A szakszerű irányítás csak akkor hozhatja meg gyümölcsét, ha a dolgozók növekvő aktivitásával párosul. Ezért kiemelkedő jelentőségű feladat az üzemi demokrácia továbbfejlesztése. Az üzemi demokrácia érvényesülésének alapja és kiindulópontja pedig az üzemi pártszervezetek demokratizmusa. Ahol a pártde- mokráciy mind teljesebben

érvényesül, ott hatékonyabb az üzemi demokrácia is.

Biszku elvtárs ezután az állami munkával összefüggésben a következőket mondotta:

— Pártunk már több éve a társadalomtudományok művelőinek, a tudományos intézeteknek, gyakorlati párt-, társadalmi ég állami vezetőknek .a bevonásával, behatóan és megfelelő körültekintéssel foglalkozik e kérdéseikkel. Kutatjuk azokat a lehetőségeket, hogy hogyan lehet minél több dolgozó embert bevonni az állam ügyeinek intézésébe, ellenőrzésébe. Kutatjuk azt is, hogy milyen eszközökkel harcolhatunk eredményesebben a még jócskán létező és társadalmi fejlődésünket gátló bürokrácia ellen. A bürokrácia elleni harcot itt szélesebb értelemben kell felfognunk, mert a bürokrácia sajnos, nemcsak állami, hanem társadalmi szerveknél is létezik, sőt újratermelődik. A puszta fogadkozások és kijelentések nem bizonyultak és sohasem bizonyulnák elegendőnek megszüntetéséhez.

Egyesek úgy vélik, hogy a bürokrácia felszámolásának vagy legalábbis jelentős csökkentésének, az államapparátus radikális csökkentése lenne a legfőbb eszköze. Az igazat megvallva, az államapparátus a jelenleginél lehetne kisebb, de ugyanakkor szakszerűbb és jobban megfizetett is. A gyakorlatban azonban jelentősebb létszámcsökkentés keresztülvitele nem egyszerű, és

minden elhamarkodott, elsietett lépés zavarokat okozna. Sőt, ez a módszer jelenleg nem javítaná, hanem rontaná állami szerveink munkáját.

Kidolgozás alatt áll az államigazgatási munka fejlesztése, a párt és az állam viszonyán alt további rendezése, valamint a pártellenőrzés megjavítása az állami munkában. Mindezekkel a feladatokkal körültekintéssel és gondossággal szükséges foglalkoznunk, mert fontos összetevői ezek a munkásosztály, a dolgozó nép ügyének.

Pártunk a X. kongresz- szuson meghozandó döntésekkel újabb, nagy feladatokra kötelezi el magát. Azt is bizonyosra veszem, hogy dolgozó népünk nagy többsége a párttal együtt vállalja ezeket a feladatokat, amelyeket úgy jellemzőnk, hegy a szocialista társadalom teljes felépítését szolgáló munka magasabb szinten való folytatása. Pártunk munkáját ezekhez a magasabb követelményekhez kell igazítanunk. Pártszervezeteinkben, társadalmunkban új energiákat kell feltárnunk, amelyek elősegítik. hogy ezeknek az igényes és összetett feladatoknak is jól megfeleljünk.

Javasolom, hogy a Központi Bizottság és a KEB beszámolóját és a Szervezeti Szabályzat tervezett módosítását a kongresszus fogadja el és hagyja jóvá azt a politikai vonalat, amelyet pártunk a következő esztendőkben kíván megvalósítani.

Á mcmdéfumvizsgáló bizottság jelentése

Pártunk Központi Bi- I A küldöttek 76,8 száza- zottsága előzetes állásfog- léka férfi, 23,2 százaléka lalása alapján a X. kong- | nő. A nők képviselete

Dr. Molnár Frigyes, a mandátumvizsgáló bizottság elnöke előterjeszti jelentését a kongresszusnak.

resszusra 691 küldöttet választottak. A Központi Bizottság a küldötteken kívül — tanácskozási joggal — a kongresszusra 380 elvtársat hívott meg.

A küldöttek közül 685- en jelentek meg, tehát a kongresszus határozatképes.

A bizottság megállapította, hogy a kongresszus küldöttei között képviselve van társadalmunk minden dolgozó osztálya és rétege: a munkások és a parasztok mellett a . szellemi élet, a kultúra, a tudomány, a művészet területén dolgozók; veteránok, gazdasági. állami, párt- és tömegszervezeti 1 vezetőkc

megközelíti a párttagságon belüli arányukat.

Eredeti foglalkozás szerinti megoszlás: az összes küldöttből munkás és paraszt 73,5 százalék, értelmiségi 20,3 százalék, alkalmazott 5,1 százalék, egyéb 1,1 százalék.

Jelenlegi foglalkozás szerinti megoszlás: termelőmunkában részt vevő fizikai dolgozó — üzemi munkás és tsz-tag — 17,9 százalék; gazdasági vezető 12,5 százalék; szellemi dolgozó — tudós, mérnök, író, újságíró, jogász, közgazdász, tanár stb. — 14,1

százalék; állami és állam- igazgatási vezető 10,3 százalék, társadalmi és tö! megszervezeti vezető 5,5 százalék, függetlenített

I pártmunkás 28,4 százalék, a fegyveres erők tagja 5,4 százalék; egyéb 5,9 százalék.

Életkor szerint: 30 év alatti a küldötteknek 4,9 százaléka, 30—39 éves 19,7 százaléka, 40—49 éves 51,5 százaléka, 50—-59 éves 17,8 százaléka, 60 éven felüli pedig 6,1 százaléka.

A párttagság kelte szerint: felszabadulás előtti párttag a küldöttek 16,4 százaléka, 1944—45 óta 23,4 százaléka, 1946—56 közötti 36,1 százaléka. 1957—66 közötti 20,8 százaléka, 1967- tői pedig 3,3 százaléka.

Az életkor és a párttagság kelte szerinti megoszlás bizonyítja, hogy a kongresszus küldöttei között megtalálható a három nemzedék, amely pártunkban összeforrva dolgozik nagy céljaink megvalósításáért.

Pártiskola,i végzettség szerint: a küldöttek 30,3 százaiéira felsőfokú, 22 százaléka középfokú 24,6 százaléka alsófokú végzettséggel rendelkezik. Nem végzett pártiskolát a küldöttek 23,1 százaléka.

Iskolai végzettség szerint: egyetemet, főiskolát végzett a küldöttek 58.6 százaléka, középiskolát 13.9 százaléka, nyolc általános iskolát 23 százaléka.

Meggyőződésünk, hogy az egész párttagság képviseletében jelenlevő küldöttek — akik kiemelkedő tevékenységük és széles körű ismereteik alapján kapták megbízatásukat — felelősen, lelkiismeretesen döntenek a szocializmus teljes felépítésének soron következő feladatairól.