Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)

1970-11-19 / 271. szám

1970. nov. 19. csfltBrtBk S. oldal Hegkétszereződik Csatornák, utak plieS javuió betegellátás A tanácsok negyedik ötéves tervének főbb beruházásai A negyedik ötéves terv esztendeiben 70 százalék­kal több pénzt fordítanak beruházásokra a tanácsok, mint a most záruló terv­időszakban. A tetemes sum­ma több mint 70 százaléka lakásépítésre, 10 százaléka közműfejlesztésre jut, 5,3 százaléka a kulturális, 4,9 százaléka az egészségügyi és szociális szolgáltatások színvonalának emelését szolgálja, a fennmaradó összeget pedig a helyi köz­lekedés javítására, a sütő-, a nyomdaipar és a lakossági szolgáltató hálózat bővíté­sére költik. Tanácsi beruházásként 1971—1975 között 160 ezer lakás épül fel, kétszer any- nyi, mint a harmadik öt­éves terv esztendeiben. A terv szerint növekszik a korszerű technológiával épített lakások száma, a la­kások felszereltségénél tartják a már kialakult magas színvonalat. Több mint 12 milliárd forint jut a vízellátás javí­tására, a csatornahálózat növelésére, korszerűsítésé­re. A negyedik ötéves terv anyagi lehetőségei orszá­gosan napi mintegy 780— 800 ezer köbméter vízter­melő kapacitás, csaknem 5000 kilométer vízvezeték és mintegy ezer kilométer csatornahálózat építését te­szik lehetővé. Ugyanakkor a fejlesztésre szánt összeg több mint egynegyedét for­dítják az elavult közművek teljes' felújítására. A városi és falusi közműfejlesztések eredményeként a közmű­ves vízzel ellátott lakosok száma a jelenlegi 5,6 mil­lió főről a tervidőszak vé­gére várhatóan 6,7 millió­ra növekszik. A csatornával ellátottaké pedig a mostani 2,9 millió helyett 3,5 mil­lió lesz. Jelentős összegeket áldoz­nak a tanácsok a körzeti iskolahálózat bővítésére — mindenekelőtt a tanyás és aprófalvas megyékben, va­lamint az általános iskolák felsőtagozatosainak elhe­lyezésére szolgáló diákott­honok létesítésére. A terv összesen mintegy 2500 új általános iskolai tanterem és több mint 9 ezer diák­otthoni hely megépítésével számol. A fejlesztés első­sorban a legrosszabbul ellá­tott vidékek — így minde­nekelőtt Bács, Borsod, Fe­jér, Hajdú, Pest, Szabolcs és Veszprém megye — helyzetének javítását céloz­za. A középiskolai hálózat 300 tanterem és 230 mű­helyterem megépítésével bővítik, s a tervidőszakban újabb 12—13 ezer közép- iskolás kaphat helyet diák­otthonokban. A terv a tanácsi, egész­ségügyi és szociális beru­házásokra fordítható pénz körülbelül kétharmadát kórházépítésre, felszerelés­re irányozza elő. A terv­időszakban a tanácsi gyógyintézeti ágyak száma több mint 6 ezerrel nö­vekszik, s így a tízezer lakosra jutó gyógyintézeti ágyszám az idei 83-ról 1975-ben 88-ra emelkedik. Tegnap délelőtt, Kecske­méten, a Hazafias Nép­front székházában — a hon­ismereti mozgalom 10. év­fordulója alkalmából — ün­nepi aktívaülést rendezett a Megyei Honismereti és Helytörténeti Bizottság. Farkas József megyei nép­fronttitkár megnyitója után Kuczy Károly, a hely- történeti bizottság titkára „A honismereti mozgalom 10 éve megyénkben” cím­mel tartott előadást. A honismereti munka eredményeinek összegezé­sét adva kiemelte, milyen sokat jelentett a kedvező politikai-társadalmi légkör a gyűjtés-kutatás mozga­lommá válásában, s hang­súlyozta a Hazafias Nép­front összefogó szerepének fontosságát. A fejlődés leg­jelentősebb momentuma­ként azt jelölte meg, hogy a honismereti mozgalom túljutott a korai szaka­szára jellemző múltba- forduláson és monográfia­szemléleten. Rámutatott, hogy kívánatos a mozgal­mi jelleg további erősítése újabb rétegek — s külö­nösen az ifjúság — bevo­Fejlesztik a járóbetegelíá- tást is; 250 új általános or­vosi, s 300 gyermekorvosi körzet létesül. A napi szak­orvosi óraszám 6200-zal emelkedik, s a tanácsi be­ruházásokból csaknem 9 ezer bölcsődei hely létesül. A gyermekegészségügyi el­látást 900 új csecsemőott­honi és 500 egészségügyi- gyermekotthoni hely segí­ti majd. Az idős és munka- képtelen emberek intézeti elhelyezésének lehetőségei is bővülnek a tervbe vett 3 ezer új szociális otthoni hely megépítésével. Meggyorsul — országo­san — a meglevő úthálózat korszerűsítése, a vidéki vá­rosokban mintegy 260 kilo­méter új út építésével és 1200 kilométernyi út kor­szerűsítésével számol a ta­nácsok népgazdasági terve. násával a honismereti mun­kába. Hatékonyabban, az anyagi eszközök célszerűbb felhasználásával és na­gyobb ráfordítással kell közkinccsé tenni a 10 évi munka legjobb gyűjtéseit, feldolgozásait, hogy azok betölthessék szerepüket tár­sadalmunk nevelésében — húzta alá az előadó, a fel­adatokat vázolva. Bársony Ferenc, a me­gyei pártbizottság munka­társa a munkásmozgalmi kutatás megyei eredmé­nyeiről tartott összefogla­lót. Elmondotta, hogy bár a munkásmozgalom helyi eseményeinek kutatásában, módszertani kérdéseiben, történeti feldolgozásában nincsenek hagyományaink — különösen a félévszáza­dos és negyedszázados év­fordulókkal kapcsolatban —, örvendetes pezsdülés- nek indult a helyi munkás- mozgalom történetének fel • tárása. Tömörségében is sokoldalú, érdekes áttekin­tést adott az évfordulós pályázatokra beérkezett munkákról. A további ten­nivalókról szólva hangoz­tatta, hogy szakítani kell a Sok a túlóra Az élelmiszeriparban idén kisebb mértékben ismét növekedett a túlórák szá­ma — ezt állapította meg a MÉM és az ÉDOSZ fel­mérése. Az élelmiszeripari üze­mek idén hozzávetőleg 9 millió túlórát „használtak el”, ez 4500 dolgozó teljes munkaidejének felel meg. A felmérés szerint különö­sen sokan és sokat dolgoz­nak munkaidejük lejárta után a gabona-, a kon­zerv-, baromfi- és a szesz­iparban. A vizsgálat szerint a hely­zet részben azért romlott tovább, mert az illetékesek nem mindig ellenőrizték a kollektív szerződésekben maximált, és egy főre meg­határozott túlórák alakulá­sát. Az utóbbi időben ezen a téren némileg javult a helyzet; több esetben a szakszervezet kezdeménye­zett szabálysértési eljárást vállalati igazgatók ellen, azért, mert sorozatosan megsértették a dolgozók munka, és pihenőidejére vonatkozó jogszabályokat. munkásmozgalmi kutató­munka évforduló-centrikus jellegével, s a kutatási te­matikában meglevő — a korszakokat illető — arány­talanságokkal, hiszen a mozgalom hosszú folyamat, s nem csupán kiemelkedő történelmi események (Ta­nácsköztársaság, felszaba­dulás) feldolgozását igény­li. A következő évek fel­adatai között — a mun­kásmozgalom helyi esemé­nyeit felölelő dokumen­tumkötetek kiadását tar­totta igen fontosak. Az előadásokat követően felszólalt: dr. Henkey Gyu­la, Mándics Tíihály, Bozsó Ferenc, Vorák József, dr. Mezősi Károly, dr. Panko- vits József. Madarász László, a me­gyei tanács vb-elnökhelyet- tese zárszóban méltatta a honismereti mozgalom je­lentőségét a nemzeti önis­meret elmélyülésében, a társadalmi felelősség, a történeti szemlélet erősö­désében. Végezetül pedig a honismereti mozgalom ötvenhárom kiváló mun­kásának elismerő okleve­leket adott át. éves a honismereti mozgalom Ünnepi aktívaülés a népírontszékházban jelenségeket, fogyatékossá­gokat kritizálnak és el nem végzett feladatokat hiányolnak, ennek a bírá­latnak címzettjei részint az általuk megválasztott he­lyi vezetők, részint ők maguk. Mindez kizárja, hogy a szocialista demok­ráciát bárki a kibicekre jellemző fecsegésnek fogja fel, akiknek semmi sem drága. A szocialista de­mokrácia a mj társadal­munk dolgozóinak fontos eszköze ahhoz, hogy hoz­zájáruljanak a munkás- osztály hatalmának erősí­téséhez, saját szocialista célkitűzéseik megvalósítá­sához, saját életük jobbí­tásához. Márpedig ezek olyan kérdések, amelyeket mindenki csak a legna­gyobb 'felelősségtudattal kezelhet. Ugyanebből az okból tartozik szorosan össze a demokráciával a fegyelem. A párt-demokráciával a pártfegyelem, a munka­helyi demokráciával a munkahelyi fegyelem, a társadalmi demokráciával az állampolgári fegyelem. Senki sem igényelhet jo­gokat, aki nem teljesíti a kötelességeit. Ez a mi tár­sadalmi erkölcsünk egyik alaptétele. Országunk, társadal­mi életünk egészséges és termékeny légköre, ami a párt helyes politikájából fakadt, a szocialista de­mokrácia elsajátításának is jó iskolája népünk több­sége számára. Ebben is, mint annyi mindenben, sok a pótolnivalónk, hi­szen történelmünk olyan módon alakult, hogy a felszabadulás előtt a ma­gyar nép még a polgári demokráciával sem talál­kozhatott, annak játéksza­bályait sem ismerhette meg. Tulajdonképpen eb­ből erednek azok a jelen­ségek, amelyeknek lénye­ge; a demokrácia félre­értése. a közéleti maga­tartás" hiányosságai. Mart ma még nefii kevesen van­nak, akik szabadság alatt azt értik, hogy azt csinál­nak a munkahelyükön, amit akarnak, illetve nem csinálják, amit nem akar­nak, akik mindig többet akarnak kapni, mint amennyit a közösségnek adnak, akik nagyon jól is­merik a mások kötelessé­geit és ezeket harsányan számon is kérik, de a sa­ját kötelességeikről ha csak lehet, megfeledkeznek. Te­hát akik úgy vélik: a mun­kásosztály hatalmának égisze alatt szabad a vá­sár, minél több pénzt mi­nél kevesebb erőfeszítés ellenében... Nos, még sok kitartó, türelmes politikai nevelőmunkára lesz szük­ség ahhoz, hogy ezeket a félreértéseket eloszlassuk és a tévedőket helyes köz­életi magatartásra tanít­suk. A szocialista de­mokrácia kiváló eszköze annak, hogy helyes poli­tikai döntések, jó és a köz érdekeit előmozdító programok szülessenek. De ezek a Jó döntések és programok csak egy fe­gyelmezetten cselekvő, dol­gozó közösségben vihetők át a gyakorlati életbe. Ahol a megvalósítás kész­sége és fegyelem hiány­zik, nem sok értelmük van a demokratikusan megvitatott programoknak. Ezért jelöli meg a párt fő követelményként azt, hogy a demokrácia széle­sítése járjon együtt a cse­lekvés fegyelmének erősö­désével. Ezért vagyunk azon az állásponton, hogy egy politikát nem elég szavakkal helyeselni: csak a tettekben kifejeződő egyetértés mozdíthatja elő haladásunkat. A dolgozó emberek — kritikai észrevételeik tanú­sága szerint is — egyre igényesebbek saját helyi közösségeik vezető tisztség- viselőivel szemben. Meg­kívánják, hogy munkáju­kat felelősséggel és hozzá­értéssel végezzék, kifogás­talan erkölcsi magatartást tanúsítsanak, figyeljenek a dolgozók szavára és így tovább. Mindezzel teljesen egyet lehet érteni A kö­vetelmények növekedése — ez természetes — első­sorban a kollektívák veze­tőit kell, hogy érintse. Ugyanakkor senki sem fér Uj lehetőségek a baloldal számára »W» MUM C.IM<,.N Cm„ Az Olasz Kommunista Párt az olyan politikai és és gazdasági változásokért harcolt és harcol, amelyek biztosítani tudják a reál­bér stabil emelkedését és egyidejűleg megváltoztat­ják magának a gazdasági fejlődésnek a típusát, a társadalomban és az állam­ban pedig a hatalom jel­legét — írja Enrico Ber- linguer, az Olasz Kommu­nista Párt helyettes főtit­kára, a Pravda keddi szá­mában. Berlinguer megjegyzi, hogy az utóbbi három évben je­lentősen fokozódott a kom­munista párt befolyása Olaszország egész politiká­jára. Politikánk — állapította meg az OKP helyettes fő­titkára — tovább csökken­tette az országban a leg­konzervatívabb körök mű­ködési területét. Ez a po­litika a jelenleg balközép kormánykoalíció alterna­tívájaként megteremtette a minden baloldali erők egvüttműködésének lehető­ségét. Ami a kirakat mögött van NEW YORK TIMES Nem sokkal a választá­sok előtt a republikánus párt vezetősége közzétette „A fekete vezetők a Nixon- kormányzatban” című bro­súrát, amelyben azt igye­kezett bebizonyítani, hogy az Egyesült Államokban a négerek számára nyitva áll az út a legmagasabb kormánytisztségek betölté­séhez. A New York Times ál­tal most közölt adatok sze­rint viszont az Egyesült Államok kormányhivata­laiban foglalkoztatott pol­gári alkalmazottak közül csak 10,7 .százalék a né­ger, akik túlnyomó több­ségükben a legrosszabbul fizetett állásokat töltik be: ők a küldöncök, írnokok titkárnők. A kormánytiszt­viselők hét magasabb ka­tegóriájánál a négerek ará­nya 2 százaléknál is keve­sebb. Ami pedig azokat a felelős tisztségeket illeti, melyek szintjén politikai döntéseket hoznak, ott a 9250 kormánytisztviselő kö­zül csupán 135 a néger. Látványos CSU öngól Trvbuna Ludn A lengyel sajtóban nagy visszhangja van az úgy­nevezett Geldner-ügynek. A Trybuna Ludu az ese­tet a második világhábo­rú utáni időszak legna­gyobb politikai botrányá­nak nevezi, s megállapítja, hogy Franz Josef Strauss és elvbarátainak politikai ! módszerei ezúttal ország- világ előtt lelepleződtek. „Strauss védhetetlenül saját bajor CSU-jának ka­pujába vágta a labdát — hangoztatta avarsói tv kommentátora. — Ez a lát­ványos politikai öngól bi­zonyítja. hogy Mende, Starke és Zogelmann nem eszmei, vagy politikai meg­győződésből lépett át az FDP-ből a keresztényde­mokraták táborába.” t A program még nem világos BOPBA A jugoszláv politikai rendszer továbbfejlesztésé­ről és a gazdasági nehéz­ségek áthidalását célzó megszilárdítási intézkedé­ledkezhet meg arról, hogy a vezetők csak akkor fe­lelhetnek meg ezeknek a követelményeknek és vá­rakozásoknak. ha a dolgo­zók közössége minden tá­mogatást megad nekik. Az­zal is, hogy a kijelölt fel­adatokat mindenki becsü­lettel elvégzi, azzal is, hogy munkáján felül gondola­taival is segíti vezetőit a közös problémák megol­dásában. A szocialista de­mokrácia, ezen belül a munkahelyi demokrácia olyan értelmezése, hogy ebben a vezetőknek csak kötelességeik, a többiek­nek pedig csak követelni- valóik vannak, helytelen és zsákutcába visz. A he­lyi vezetők és a dolgozók viszonyában is a szocialis­ta demokrácia alapelvé­nek érvényesülésére van szükség, a kölcsönösségre, az «gyüttmftködésre, a jo­gok és a kötelességek, a demokratizmus és a fe­gyelmezett kötelességtelje­sítés egységére. Horváth József sek részleteiről tovább fo­lyik a vita Jugoszláviá­ban. Amint a keddi szá­mában a belgrádi Borba megállapítja „A kormány egysége és elhatározottsága hogy megbirkózzék az inf­lációval, hatásos, de a meg­szilárdítási program meg­lehetősen bizonytalan és egyes életfontosságú pont­jait tekintve nem teljes”* A kormány legutóbbi ülé­sén is kitartott meghirde­tett programja mellett: Érezhetőek azonban azpk a nehézségek, amelyek a koncepcióbeli egység hiá­nyából származnak. Értnek lényegét Marko Níkezics, a szerb KSZ KB elnöke, a szerbiai párttitkárok leg­utóbbi tanácskozásán így fogalmazta meg: „A vál­tozásokra nincsenek kellő­képpen kidolgozott ható­eszközeink. Szakítani aka­runk az állami mechaniz­mussal, de helyébe még nem dolgoztunk ki megfe­lelő újat”. Az utóbbi napiban egyébként mind gyakrab­ban emlegetik a jelenlegi jugoszláv himnusz meg­változtatásának szükséges­ségét is, arra hivatkozva, hogy a cseh Tomasik múlt században írt himnusza, a ..Hej Sloveni” nem fejezi fiaár ki megfelelően a ju­goszláv föderáció jellegéi. Egyes elképzelések szerint az új himnusz szövegét minden egyes tagköztársa­ság maga határozná meg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom