Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-19 / 271. szám
1 oldal 1970. nor. 19. csütörtök IT gyik nagyközségünkben elromlott a toronyóra. Márpedig milyen nagyközség lenne az, ahol pont a helység központja fölött ,,megállt az idő”. Felveszik hát a kapcsolatot a toronyórajavító ktsz-szel. Azok megnézik, felmérnek kalkulálnak: 25 ezer forintot leszurkol a község, s megint jó lesz a toronyóra. De csak isten tudja, mikor, mert egyelőre tele vannak munkával. A helység vezetői felszisszennek: eddig jó volt az óra; mi baja eshetett hirtelen, hogy any- nyiba kerülC helyrehozatala? Vagy már a nagyközségi ranghoz verték fel ennyire a költségeket? No, egy darabig — jóidéig — pihenni kell a toronyórának. Ennyi pénzt akkor se lehet reszkírozni, ha egyszer ráér a ktsz. Mit lehessen tenni? Ilyen kulcs, amolyan rezsi, meg a felvonulás — mindez pénzt emészt. A kátéesz főmérnöke megérti s helyesli a vezetők álláspontját. Minthogy régi órásfamíliából való, egyik útján belátogat a nagyközségbe; hadd nézze körül ő is az órát. Megtörténik. A szemle végén kijelenti: „Nincs ennek semmi /baja, csak itt meg ott kell letisztítani, 1 Illeszteni...” — Felvonulás nélkül, áttételek (mármint bürokratikus zökkenők) nélkül rövid idő alatt megjavítják az órát. Háromezer forintért. Ugyanez a nagyközség csuklós autó- buszjárathoz jut. Annak viszont „forgót” kell építeni, hogy megfordulhasson. Tárgyalás az illetékes útépítő vállalattal. Felvonulást megelőzően — tervet kell csinálni, aztán a kivitelezés különböző szakaszai. Summa summárom — 20 ezer forintnál olcsóbban nem lehet, de így se fog menni máról-holnapra, hiszen szorítanak a nagyobb tervkötelezettségek ... Itt is vannak azonban természetes észjárású emberek. „Megsúgják”: ha a tanács meg tud állapodni az útőrökkel, hogy szabadságidejük alatt elvállalják... Értenek hozzá — és jól jön nekik is a kis pénz. Ügy is lett. Ösz- szeállt több mint egy tucat ember, s háromezer forintért megcsinálta a „forgót”. Mi ebből a tanulság?... De mit is bölcselkedjünk; örüljünk, hogy ilyen eseteikről mind többször hallunk. Azt bizonyítják ezek, hogy valóban „természetes észjárással” segítünk egy ügyön, ha az bizonyos, túl mereven alkalmazható szabályok miatt elakad. Ez azt jelenti, hogy önállóbban, bátrabban keressünk megoldást, mint régebben... S ha belegondolunk, hasonló eseteket három-négy évvel ezelőtt meg se írtunk volna; „Nehogy baja legyen valakinek, mert szabályellenesen járt el.” Most megírtuk... Mi van ebben a toronyóra vagy „fox-gó”-ügyben, ami „törvényellenes”, káros lenne? Semmi. Azt tették, ami hasznos, célszerű... De ha már megírtuk, mégiscsak áruljuk el. hogy Kerekegyházán történt mindez, s népfrontosok fehér asztalánál mesélte el Kovács István úgy is, mint vb-, s úgy is mint népfronttitkár. Tóth István TORONYÓRA - LÁNC NÉLKÜL Javult a gépkocsiellátás A kétségtelen előrehaladás ellenére, a legutóbbi években a személygépkocsi-ellátásban változatlanul zavarok tapasztalhatók. A növekvő igényeket nem Válaszol az illetékes November 5-én közöltük Tüske János kecskeméti olvasónk levelét Világítást kérünk címmel. A DÁV üzemvezetője, Meleg László a panaszra az alábbi választ juttatta el szerkesztőségünknek: „Többször jogosan kifogásolták a Hunyadiváros lakói a közvilágítás hiányát. A közelmúltban a Daróczi közben nyolc lámpát helyeztünk el, melyből hatot ismeretlen tettesek szétvertek. Ilyen mértékű hibásodást nehéz üzemünk dolgozóinak követni, hiszen ebben a városrészben szinte rendszeres már a lámpatestek szétverése. Munkánk eredményességéhez kérjük, hogy az ott lakók tegyenek bejelentést a lehetőség szerint, a rongálok kilétét illetően. * Október 21-én tettük közzé Csővári Judit solt- vadkerti olvasónk panaszos levelét, melyben kérte, hogy a Kiskunhalas felől közlekedő három autóbuszjárat a továbbiakban ne azonos időpontban induljon. Á Volán 9. sz. Vállalat forgalmi igazgatója, Kovács Ferenc, az alábbi választ küldte olvasónk levelére. „A Kelebia—Kiskunhalas —Kecskemét autóbuszvonalon a reggeli órákban közlekedő autóbuszjáratok menetrendjét nem áll módunkban megváltoztatni. A járatok jelenlegi menetrendje ugyanis a vonalon jelentkező utazási igényt — ami á kelebiai járatnál túlzsúfoltságot jelentett — megoldja. Az esetleges változtatás közérdeket sérte-' ne, és jogos észrevételt vonhatna maga után. A jövőben kocsiállományunktól függően a javasolt új járat beállításáról lehet szó, ezért a kérelmet előjegyzésben tartjuk.” tudják kielégíteni, jóllehet az utóbbi két-három évben a vállalat mintegy 90 ezer gépkocsit adott el. Az áruforgalom fejlődését jól szemlélteti, hogy 1968-ban 20 640 gépkocsi talált gazdára, ebben az évben várhatóan 43 700-at értékesítenek. A Mercur Vállalat tehát 2—3 év alatt több, mint kétszeresére növelte az értékesítést. A negyedik ötéves terv időszakában a gépkocsiellátás valamelyest javul majd, azonban számolni kell azzal, hogy néhány típusban még 1975- ben sem tudják az igényeket — sem mennyiségben, sem választékban — kielégíteni. Az utóbbi egy-két évben egyébként erőteljesen növekedett a használt személygépkocsik forgalma is. 1968-ban nem egészen kétezret adtak el, ebben az évben több mint ötezer használt személygépkocsit értékesítenek. A negyedik ötéves terv programjában szerepel egyebek között a Mercur csepeli üzemének rekonstrukciója, s ennek során a kapacitást évi 35—40 ezer gépkocsi forgalmára méretezik. Debrecenben és Győrben — 1973 végéig — egy-egy új személygépkocsi-telepet hoznak létre. Tervezik továbbá öt autószalon építését. Ezenkívül a használt személygépkocsi-forgalom lebonyolítására vidéken több telephelyet, illetve kirendeltséget létesítenek. 35. Az egyik megoldás az lett volna, hogy előre elhelyezzük egy fán, s az őrmester segítségével, alkalmas időben kicseréljük egy láda vaklőszerrel. Ez azonban nem látszott elég megbízhatónak. Mint lehetőséget azonban meghagytuk, félrevezetésül. Ezért csináltam a nyomokat a bükkfán, mialatt a szerelmes kandúr a menedékházban járt Be lehetett volna csenni a ládát a raktárba is, de az őrmester elfecsegte: parancsnokuk módfelett alapos ember. Mindent ellenőriz, különösen a lőszereket. Ez is felboríthatta volna számításunkat, így jutottunk el az útvonalon végrehajtott lőszercseréig. Ennek csupán az volt a hátránya, hogy még egy embert be kellett vonni: az élelmiszeres kocsi vezetőjét. Felcsillantottuk előtte a nyugati sportélet nagyszerű lehetőségeit, Cikket hozattunk róla... így aztán teljesítette Király őrmester kérését. — A kis kitérő végül nyaktöréshez vezetett.. — Begyulladt. Pedig ő talán megúszta volna az ügyet. — Folytassa! — Hátra volt a két tanárnő cseréje, és az útiterv meghamisítása. Itt is percre kiszámítottam mindent. Sárkány tanárnő nagyon kedvelt, szívesen megengedte, hogy a korai indulás miatt nála töltsem az utolsó éjjelt. Délután könnyűszerrel kicseréltem a gyógyszert, amitől aztán rosszul lett. Később, mialatt Csalogány tanárnővel beszélt, mankóimon vécére indultam. Odakint kerékpárra szálltam, s villámgyorsan bekarikáztam az iskolába. A tanári szoba egyik ablakán «előzőleg elrontottam a zárat, a fiókhoz pedig beszereztem a kulcsot. Rövidesen kezemben volt az útiterv, s csak egyetlen számot kellett kijavítanom; érkezés tíz óra helyett nyolc harminckor. Keresni az együttműködés lehetőségeit Körmendi Géza, a Kunfehértói Állami Gazdaság igazgatója Zamatos borairól, almájáról, nyaranta a KISZ- építőtáborában itt szorgoskodó diákokról jól ismert a Kunfehértói Állami Gazdaság. Termékei nemcsak a hazai, a határokon túli üzletekbe is eljutnak. A gazdaság saját beruházásából, állami hitel segítségével itt épül hazánk egyedülálló — a KGST országokban is első — nagyteljesítményű szőlőtörköly feldolgozója, amely évente ötven vagon borkősavat —, a gyógyszer- a konzerv- és az édesipar használja legnagyobb meny- nyisógben — 800—1000 vagon karbamiddal dúsított takarmánylisztet és 14—15 ezer hektoliter pálinkát állítanak majd elő. Ennek a több ezer holdas gazdaságnak igazgatója Körmendi Géza, a kiskun- halasi járási párt vb tagja, az egykori fehértó-pusz- tai cselédgyérek, aki ma főiskolát végzett agrárszakember. — Négy évvel a felszabadulás után alakult meg itt — az akkor még Kiskunhalashoz tartozó Fehértó- pusztán a tulajdonos nélkül maradt, elhagyott birtokokon az állami gazdaság — kezdi a beszélgetést Körmendi elvtárs. — Az ezer holdas, sivár futóhomokon és parlagföldön működő gazdaságnak első igazgatójává engem neveztek 'ki. Kezdetben az évi termelés alig haladta meg a 8—10—12 milliót. Húsz év alatt hétezer holdra nőtt a gazdaság területe, amiből háromezer hold a szántó, kétezer hold az ültetvény, ennek jelentős része korszerű, magasművelésű szőlő, a többi rét és legelő. A termelési érték ma már fölül van a százmillión, és ha működni kezd a törkölyfeldolgozó, eléri a százhatvanmillió forintot. Két évtizeddel ezelőtt csupán százhuszan— száznegyvenen, jelenleg ezerkétszázan dolgoznak itt. Amióta az állami gazdasági dolgozók kislakásépítési akciója megindult, évente tíz—tizenöt csalód jutott a gazdaság támogatásával és OTP-hitellel új otthonhoz. Ha a pénzügyi fedezet erre a célra továbbra is rendelkezésünkre áll, folytatjuk tovább ezt a mozgalmat, s akkor az évtized végéi-e teljesen megszűnhet a kunfehértói tanyavilág. Tizenkét olyan nagycsaládosunk van, akiknek leghamarabb szeretnénk megjavítani élet- és munkakörülményeiket. A pártalapszervezet és a szak- szervezet segítségével ép— Hová lett ez a papír? — Még a defekt helyén kiemeltem a tanárnő táskájából. Tudtam; így ő keveredik gyanúba. Hiszen nem igazolhatta, hogy az írás szerint valóban fél kilenckor kellett volna a menedékházhoz érkeznünk. — A lőszercsere? — „Apám” hajtotta végre az országúton. Miután leadta a jelzést a sorompóőrnek, a ládát motorjával a szóntóföldön átvágó dűlőn az úthoz vitte és elrejtőzött az árokban. Megérkezett az oszlop, végén — az őrmester jóvoltából — a lőszeres kocsi. „Apa” pillanatok alatt kicserélt egy ládát. Látta, amint a két lemaradt kocsi is megérkezik, majd az oszlop tovább indul. Nyugodtan visszatérhetett az állomásra. — Egyelőre ennyi is elég — jelentette ki Kertész ezredes. — írja alá a jegyzőkönyvet! A nő — kezében tartva a tollat — elnevette magát: — Medgyes Katalin, I/b. oszt. tan.? — Nem! Az igazi nevét írja! — Kérem! Lendületesen siklott a toll a papíron. — Távozhatok? — Nem. Egy „találkája” még hátra van. Kertész ezredes a házi távbeszélő készülékhez lépett és utasítást adott ki. Öten ültek az asztal körül. Három tiszt, a kémnő és Király őrmester. Az asztalon két jegyzőkönyv hevert. Kertész ezredes megkérdezte; — Ismerik egymást? A nő mosolygott, az őrmester izgatottan fészkelődéit. Beke a segítségére sietett. — Mondja csak nyugodtan, ő már mindent beismert. Itt az aláírt vallomása. — Hát... ő volt a ... Medgyes Kati? ... — Figyeljen ide, felolvasok néhány sort a jegyzőkönyvből. „Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok össze, dehát nem válogathattam. Be kellett érnem vele...” Az őrmester elsápadt. Gyűlölködő pillantást vetett a nőre, azután rá se nézett többé az egész, szembesítés során. Beke ismertette a macska ügyét, a kirándulást és az éjszakai kitérő hiteles történetét. — Mit szól mindezekhez? (Vége következikJ pen most készül a felmérés, milyen módon tudnánk megoldani lakásgondjaikat, és hogy gyermekeik közül kiket taníttathatnánk tovább. Nem dicsekvesképpes., de megemlítem, hogy községünk kulturális központja, itt van a gazdaságban. If-' júsógi klub működik, amely rövidesen új. nagyobb helyiségeket kap. Hat-hétszáz állandó olvasója van a kihelyezett könyvtár hatezernél több kötetének. — Minek tulajdonítja a gazdaság fejlődését? — A jő kollektív munkának, a párt- és gazdasági vezetés együttműködésének, a szellemi és fizikai dolgozók lelkiismeretes munkájának. Harmincöt főként egyetemi, főiskolai végzettségű szakemberünk van, akik rendszeresen képzik magukat. A gazdaság számos folyóiratot, szaklapot, járat, s megtalálhatók itt a külföldi szakirodalom magyar fordításai is. — Mit érzett akkor, amikor kongresszusi küldöttnek választották? — Igen jólesett a bizalom, úgy érzem, hogy ezzel több mint kétévtize- des politikai és gazdasági munkámat jutalmazta a megyei pártértekezlet. A felszabadulás után a parasztifjúsági szervezetben az EPOSZ-ban tevékenykedtem, s 1948 óta a pártban. Huszonkét esztendős koromban lettem gazdasági vezető. Ha szót kapnék a kongresszuson, azt mondanám el, hogy a falu szociális és társadalmi átalakulása mit eredményezett olyan fiatal községben, mint Kunfehértó, ahol 1945 előtt a szegénység, a cselédsors volt a része a ma-, gunkfajta embernek. A másik kérdés amiről szólnék, a mezőgazdaság különböző szektorainak együttműködése. Az a cél, amelynek érdekében máris lépéseket tettünk, hogy az állami gazdaságok, a szövetkezetek a kölcsönös előnyök alapján a termelésben, a feldolgozásban és az értékesítésben működjenek együtt. A kunfehértói Előre Tsz-szel közösen valósítjuk meg a szőlő- és gyümölcs feldolgozását, illetve értékesítését. Beszélnék gondjainkról is. Arról, hogy a fagyok tizenegymilliós kárt okoztak a gazdaságnak, és hogy az elemi csapásokkal szemben a korszerű termelési eljárások segítségével tudjuk felvenni a küzdelmet. Magasművelésű szőlőinknek például nem ártott a talajmenti fagy. s holdanként 60—70 mázsás termést adott. Nálunk is célszerű lenne bevezetni a jégverés ellen a meteorológiai rakétákkal való védekezést. Ennek költségei bőven vissza térülnének a megmentett termés értékéből. K. A,
