Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-17 / 269. szám
1970. november 17. kedd !5 0!íli>I Fagyban, hóban is... Négyezer előadás a tanyákon A falvak, tanyák, tanya- központok életében a művelődési autók egyre inkább az új ismeretek meg- *zerzésének forrásaivá váltak. A megyénkben szolgálatot teljesítő hat művelődési autó a harmadik 5 éves terv időszakában 2151 előadáson vetített filmet, 1693 esetben szállított előadókat és 106 404 könyvkölcsönzést bonyolított le. Csak ritkán beszélhetünk arról, hogy a szabad idő hasznos eltöltése nem kapcsolódik valamilyen formában új ismeretek megszerzéséhez. A film, a könyv, az előadás — a három legfontosabb tevékenységi forma — „felkeresi” az embereket és elérhetővé teszi számukra az új ismereteket. A helyenként erőtlen propaganda, szervezési, technikai fogyatékosságok működésük 11 éve alatt sokszor gyengítették az eredményt. Mégis alapvető igényeket elégítettek ki és újakat ébresztettek. Az említett 1693 előadás témája többségében mezőgazdasági és egészségügyi jellegű volt. Közeleg a tél, lassan befejeződnek a mezőgazdasági munkák. A művelődési autók újból útrakelnek a tanyákra, fagyban, hóban is. Várják kint a szakembereket, tudományos kutatókat, előadóművészeket, írókat, költőket. Az idén Dobozi Imre, Bertha Bulcsú. Végh Antal — az Írószövetségben alakult „fehér folt brigád” tagjai — is útrakelnek, s a művelődési autókkal időnként ellátogatnak Bács- Kiskun megye tanyáira, falvaiba. Ez év decemberében hangzik el a négyezredik előadás. Cs. K. Madách remekműve Solton Az Állami Déryné Színház községeink színházkultúrájának megteremtésében nemes hagyományokkal rendelkezik. A társulat legújabb bemutató előadását két okból is örömmel üdvözöljük. A dráma első előadását megyénkben, a solti művelődési ház színháztermében rendezték meg, másrészt ez a bemutató a magyar drámatörténet egyik legrangosabb — és egyben a legtöbb rendezési, technikai gonddal járó — darabja, Madách Imre; Az ember tragédiája című műve volt. Szécsi Ferenc rendezése a november 14-i solti bemutatón az igények és a színpadtechnikai lehetőségek jól összehangolt elgondolására épült. Ádám — Szigeti Géza, Éva — Várnagy Katalin, Lucifer — Vereczkey Zoltán alakítása és a többi szereplő teljesítménye jól tükrözte a madáchi elképzeléseket. Az előadást az igényes solti közönség tetszéssel fogadta. Ez a siker — remélhetően — elkíséri a Déryné Színház további Ma- dách-előadásait: Az ember tragédiája másutt is telt házat, értő közönséget vonz. Mintha Rómában járnék. Császári fórumok, városfalak, thermák, aqae- ductusok, amphiteatru- mok, pogány szentélyek és őskeresztény bazilikák, császársírok és szarkofágok, mozaikpadlók, freskómaradványok. Marcus Auré- lius szép szoborportréja itt és lovasszobor a Campi- doglion. Az itteni katonai amphiteatrum küzdőtere nagyobb volt, mint a római Colosseumé. És itt, Aquincumban találták meg az eddig ismert egyetlen római kori orgonát. A hasonlóság nem véletlen. Tacitus írja „hogy a szétszórtan élő műveletlen és épp ezért harcias népet az élvezetek útján hozászoktassa a békéhez és nyugalomhoz, személyesen buzdította és hivatalosan támogatta őket abban, hogy templomokat, tereket és házakat építsenek.!; Továbbá az előkelők gyermekeit polgári nevelésben részesítette... úgy, hogy azok, akik nemrégen még tudni sem akartak a római nyelvről, most már a szónokláshoz is kedvet kaptak. Aztán viseletűnket is átvették és divatos lett a tóga. Sőt, lassanként eljutottak már az élvezetek csábításaihoz is az oszlopcsarnokokhoz, fürdőkhöz és ínyenc lakomákhoz”. A birodalom tartományainak városai Rómát utánozva épültek. Amikor Augustus császár, az időszámításunk kezdete körüli években a római birodalom határát előretolta a Dunáig, az itt élő illir, kelta és eravis- cus őslakosságot széttelepítették, katonai ellenőrzés alá vonták. A megszállók — katonák — lassan keveredtek az őslakókkal. Az I. száElőtérben a polgári közfürdő romjai. Háttérben a múlt század utolsó éveiben épült aquincumi múzeum. Emberek, császárok, romok 33. — De hát a tanyáig sem jutottak. Amikor a teherkocsi hátulján lekászálódtak, két ütéssel végeztünk velük. A vas rögtön csontot tört. A holttesteket földobtuk a kocsira, fölszálltunk mi is. A vezetőfülkébe nyíló ablakon át szóltunk a sofőrnek, hogy jobban lettem, indulhatunk tovább. Gyorsan átöltöztünk, én felcsatoltam a járógépet, Medgyest és a lányát pedig a szekrény aljában helyeztük el. Bakonyfürtön még hajnaltájt elástuk őket a vasútállomás kertjében. Figyelmesen elnyomta a cigarettavéget. Beke őrnagy ennyit tett a nő szavaihoz: — S ezzel elkezdődött a nyugalmas vakáció. A jól végzett nyolcadik általános után. Meddig tartott a gondtalanság? — Egy hónapig. Augusztus közepén „apámat” Pestre rendelték. Főnökei ismertették vele az új akció elgondolását. A terv arra épült, hogy én tizenöt esztendős lány vagyok. Be kellett tehát iratkoznom a gimnáziumba. Itt az volt a feladatom, hogy megszervezzem: egy tavaszi hadgyakorlaton a katonák „tragikus véletlen” folytán semmisítsék meg az éppen ott kiránduló diákcsoportot. — De hiszen maga is közöttük lett volna! — Elfelejti, hogy a MÁVAUT-busz csak megközelíti a Vadgalamb turistaházat. A megállótól egy darabig gyalogolni kell. Mi a barátnőmmel lemaradhattunk volna. A lábam, ugyebár... * — A harminc gyerek pedig elpusztult volna! Az elhárító tisztek sok kegyetlenséggel találkoztak már hivatásuk teljesítése során, de a nő elvetemültsége még őket is megdöbbentette. Hosszú másodpercek teltek el néma csendben, míg Kertész ezredes megszólalt. — Ismertesse a terv részleteit! a- Mivel a tanulmányi kirándulásokat az osztályfő; nökök vezetik,, először Sárkány tanárnőt kellett kiismernem. Nem volt nehéz. Szimpla élet, egyetlen nagy szerelemmel. Azután házasság, más férfival, gyerek, kulimunka az iskolában. A veszprémi orvos — a nagy szerelem — tudtán kívül az események egyik kulcsfigurája lett. Tudomására hoztuk, hogy Sárkány tanárnő még mindig szereti őt, szívesen találkozna vele. Ekkor megindult közöttük a titkos levelezés. De ez csupán az egyik, eléggé bizonytalan szál volt, amelyre még nem lehetett építeni. Fontosabbnak látszott az ügy katonai oldala. Itt várhatóan jól ki lehetett használni diáklány mivoltomat. Amikor megtudtam, hogy az egyik osztálytársnőm a násfai tüzérlaktanyával szemben lakik, nyomban hozzájuk költöztem. — Ekkor lépett színre Király őrmester. A nő lebiggyesztette az ajkát. — Vagyis inkább én léptem színre. Esténként a szobaablakban. Jobb szerettem volna, ha egy csinosabb fiúval akadok össze, de hát nem válogathattam. Be kellett érnem vele... — Ment levél a kedves kukucskálónak.;; — Látom, ezt tudják, kár lenne ismételni. Mire kíváncsiak? — Maga mire volt kíváncsi? — Mindenre, ami a laktanyában történik. Sok katona azt hiszi, hogy bennünket csupán az országos adatok, meg a különleges haditechnikai kísérletek, az új fegyverek, felszerelések érdekelnek. Hát persze azok is, de nemcsak azok. Ilyen vonatkozásban Király őrmester jó informátornak bizonyult. — De az okmányokhoz ő sem juthatott hozzá. — Ehhez kellett a macska. Bevált, megbízható módszer. A miniatürizált optikai és akusztikai berendezéseket maguk is jól ismerik, nyilván rendelkeznek is velük. Központunk ellátott ezekkel bennünket. Először tehát az őrmester segítségével beszoktattam egy macskát az ezredparancsnok irodájába. Utána „apám” egy kis műtétet hajtott végre rajta. A jószág egyik szemét kiemelte. s egy parányi automata fényképezőgépet tett a helyébe. Mici folytatta a kirándulásait. Az alezredessel megbarátkozva, esténként ott dorombolt körülötte. A parancsnok a titkos okmányokba mélyedt, közben simogatta, vakargatta a macska füle tövét. Az pedig szépen fotózott. „Apám” időnként meglátogatott, magával vitte a dögöt, s a házi kis laboratóriumában előhívta a filmeket. Persze, sok használhatatlan felvétel készült, de azért akadt közöttük néhány értékes dara'' is. Ilyen volt a májusi hadgyakorlat terve. (Folytatjuk* Római zad végére itt, a határ mentén is romanizálódtak az egykori eraviscus falu lakói — elsajátították a hódítók nyelvét, szokásait, vallását. (Bár már a III. században is, amikor a Gellérthegy lejtőin már régen az aquincumi birtokosok gyümölcsei zöldelltek — a lakosság visszajárt a hegytetőre és a bennszülött isteneknek áldozott. A kultusz egyik jóspapja. T. Flavius Titia- nus augur az eraviscus közösség nevében állított itt fogadalmi oltárt.) Tnajanus császár 103. és 107. között kettéosztotta Pannónia tartományt, s a keleti rész székhelyéül Aquincumot jelölte. S első császári helytartójául a későbbi Hadrianus császárt nevezte ki- Aquincumot Hadriánus római városjoggal ruházta fel, muni- cípium rangjára emelte — a szabad születésű lakosság részére megkülönböztetett jogállást biztosított. 194-ben Septimus Severus császár még magasabb — colonia — rangra emelte a várost. Új középületeket, fürdőket, szentélyeket emeltek. Külön települt a polgárváros, a katonai tábor és a katonaváros. Kőből, téglából díszes házakat emeltek. Vízvezetéket építettek, központi fűtést és vízöblítése» - latrinát. A polgárvárost — római mintára — fallal vették körül. A centrumban a fórum, az államvallás szentélyeivel, vásárcsarnokkal, fürdővel, A főutcákat boltok, kézműves egyesületek és papi testületek székházai szegélyezték. Aquincum — ma rommező. Sárguló lombok, ősz, csendes derű. Versek szóloszlopfő. A múzeum. Pacatus mester műhelyéből a vörös mázas edények, agyagmécsesek. Minerva istennő, bronz iga veret, Jupi- ter-bronzszobor. Üvegfúvó, fazekaskemence, Mithras-szentély. A romkert. A polgárváros központja — a fórum, a bazilika,, közfürdő és vásárcsarnok. Légfűté- ses tornacsarnok, szennyvízlevezető. Néhány évtizedes virágzás. Aztán a barbár támadások, a római birodalom válsága, a hanyatlás jelei érződnek Aquincumban is. S hiába erősítette meg a birodalom határait I. Valentinianus császár a IV. század 70-es éveiben őrtornyokkal, katonai táborokkal — a barbárok — Aquincumban a hunok — könnyen győzelmet arattak. A lakosság elvándorolt. az egykor virágzó civilizációnak már nyoma is alig maradt, amikor az V. század első évtizedeiben hivatalosan is elhagyták Aquincumot a római közigazgatás képviselői. Aquincum épületei — túlélték a római birodalom összeomlását. Az amphiteatrumba költözött a honfoglaló Árpád fejedelem családja. Zsig- mond idején megújították a római falakat. Mátyás király római gyűjteményt rendezett be budai palotájában. 1773-ban a véletlen hozta felszínre a katonai tábor nagyobbik fürdőjének romjait a óbudai Flórián téren. A polgárváros módszeres feltárásához csak a múlt század nyolcvanas éveiben kezdtek hozzá. A vásárcsarnokhoz csatlakozó kerengő oszlopsora. (KS-fotók: Esztergály Keve felvételei) nak a sírkövekről, az elmúlást hirdetik. Hajdan volt dicsőséget, emberek, császárok és birodalmak pusztulását. Kiránduló iskolások zsivaja veri fel a csendet. A fürdő és a vásárcsarnokrom rendezése még ma is tart. Emberek ráírják a köveket, a salakot; az Országos Műemléki Felügyelőség munkásai. K. M.
