Petőfi Népe, 1970. november (25. évfolyam, 257-280. szám)
1970-11-17 / 269. szám
4. oldal 1970. november 17. kedd Differenciált adópolitika — társadalmi érdekek szolgálatában Irta: Dr. Borbély Lajos, a megyei tanács vb pénzügyi osztályvezetője Szólok a gép- és alkatrészgondokról Viszmeg Miklós, A jÖVO évtől kezdve a tanácsok önkormányzati jellegét erősítő, új szabályozási rendszer lép életbe. Az eddigieknél is fontosabb szerepet kapnak a helyi bevételek, így a lakosságtól származó adók is. A lakosság adói közvetlenül kapcsolódnak lakóhelyük fejlődéséhez, hiszen helyben, közvetlenül látják hasznukat a kommunális, egészségügyi és szociális feladatok ellátásában. Társadalmunk minden rétege — tsz-tagok, egyénileg gazdálkodók, szakszövetkezeti tagok, iparosok, kereskedők, szellemi szabad foglalkozásúak és más adózók — forintjai révén is képviselve van a helyi politikában. A tanácsok feladata, hogy a lakosságtól származó 84 millió forint összegű adót a tényleges vagyoni és jövedelmi viszonyoknak megfelelően állapítsák meg, hogy a közteherviselés objektív alapon tükrözze a társadalmi igazságot. Megyénkben 131 ezer az adófizető állampolgárok száma. Egy személyre vetítve az évi lakossági adó összegét, 640 forint esik adófizetésre kötelezettenként. Ezen belül természetesen nagy a differencáló- dás, mert míg például a tsz-tagok az alapszabály szerinti háztáji gazdaság után, megyei átlagban évi 173 forintot fizetnek, addig az építőiparban 4500 forint az egy főre eső megyei adóátlag. Alapelv, hogy minden adóköteles jövedelem a jogszabályokban foglaltaknak megfelelően kerüljön nyilvántartásba. Ezt két fő ok indokolja: 1. az adónak jövedelemszabályozó szerepet kell betöltenie; 2. minden jövedelemből hozzá kell járulni a társadalmi fogyasztáshoz. A vállatok és üzemek különböző jogcímeken fizetik az adókat. Ezekből képződik a társadalom _ tiszta jövedelme, melyet, újrafelosztása alapján felhalmozásra és felhasználásra fordít szocialista államunk. Ezek beruházásokban, fejlesztésekben, vagy a társadalom fogyasztásában realizálódnak. Az adó jövedelemsza- bályozó szerepe ezért fontos, mert az adózatlan jövedelmek társadalmi igazságtalanságot szülnek. Világos, hogy nem egyforma eséllyel találkozik a kereskedelemben, a piacon a munkás és a tisztviselő azzal szemben, aki a szocialista jövedelmi viszonyoktól eltérő, az államot is megkárosító, adózatlan tele erszénnyel jelenik meg mellette. Bár az utóbbi években csökkent az adófellebbezések száma, ez mégsem megnyugtató. Elég gyakori ugyanis a különböző fondorlatokkal, mesterkedésekkel eltitkolt jövedelem. Megyénk lakosságának nagy többsége látja, érzi a tanácsok erőfeszítéseit a lakosság ellátásáért. Ezért becsülettel tesz eleget adófizetési kötelezettségének is. E többség igazságérzetére támaszkodva járnak el a pénzügyi szervek azokkal szemben, akik csak követelik a jobb kulturális és egészségügyi ellátást, de önmaguk nem járulnak hozzá kellő mértékben a közt szolgáló célkitűzésekhez. Az adórendelkezések alapvető különbséget tesznek a szolgáltató, javító iparosok, valamint a nagy jövedelmű, áruelőállító, alkalmazottal dolgozó iparosok között is. Az előbbiek jelentős kedvezményben részesülnek, főleg az ellátatlan területeken. A háromezer lélekszómon aluli községekben működő kisiparosok például az egyébként előírt adónak csupán a 40 százalékát fizetik. A javító-szolgáltató iparosok átalány útján tehetnek eleget adófizetési kötelezettségüknek, így mentesülnek az adminisztratív és egyéb kötelezettségektől. Viszont progresszív adót fizetnek a nagy jövedelmű kisiparosok. Megfelelő földterülettel nem rendelkező, egyébként adóköteles állattartók — például a libahizlalók — szántén adókedvezményt élveznek. Az adómentes értékhatár évi 15 ezer forint. És miután az önköltség és a felvásárlás különböző módon jelentkezik, csökkenthető a sokszor vitatott 20 százalékos adóalap mértéke is. Az egyszerűbb mezőgazdasági szövetkezetek tagjai nem csak a közös állattartásból, hanem az általuk tartott állatok, állati termékek szövetkezeti értékesítéséből származó jövedelmük után is mentesülnek az általános jövedelemadó alól. Adómentesek a mezőgazdasági nagyüzemek által tartásra (nevelésre) szerződéssel kívülállónak kiadott és az üzemtől kapott takarmánnyal folytatott állattartásból származó jövedelmek is. Mindezekből látható, hogy a termelést és az árualapot növelő mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek adóztatása a termelési ösztönzőket veszi figyelembe. Éppúgy, mint a szolgáltatást végzők adóztatásánál a szociális szempontok is messzemenően érvényre jutnak. A tanácsok önkormányzati jellegének erős- bödésével, a helyi bevételek fokozódó szerepével összefüggésben megnövekedtek a tanácsok pénzügyi szerveinek feladatai. Ügyelve az állampolgárok jogaira, fokozottabb ellenőrzéssel, a tényleges jövedelmeket alapul véve kell alkalmazni a megyei és a helyi adópolitikát. A jövedelemszabályozás érvényre juttatásáért, a társadalmi érdekek szolgálatában. K ongresszusi üldött A napokban ünnepelte 29. születésnapját. Barna szemeivel érdeklődéssel tekint rám. A munkából jött, kék overállban. — Mostanában sok meglepetés ért — kezdi a beszélgetést — Az első az volt, hogy a járási pártértekezlet küldötteként részt vehettem e fontos tanácskozáson. A megyei pártértekezleten is ott lehettem. Az elnökségben hallgattam a referátumot és a hozzászólásokat. A legjobban akkor csodálkoztam, mikor olvastam a nevemet a kongresszusi küldöttek között. Örülök a bizalomnak. Már előzőleg hallottam a termelőszövetkezet vezetőitől és a tagoktól, hogy szeretik és megbecsülik Viszmeg Miklóst, a gépszerelő műhely munkását. Értékelik szorgalmát, igyek- vését. Mi tagadás, még kevés jó szakember van a tataházi Petőfi Termelő- szövetkezetben. Beszélgetésünk témája gyorsan a napi munkákra irányul. A legfőbb gond most az őszi betakarítás és a vetés. A gép- és alkatrészhiány itt is nehezíti a helyzetet. — A mi termelőszövetkezetünk traktorállományának legalább 40 százalékát ki kellene selejtezni. Négy új erőgépet kértünk, egyet sem kaptunk. Nincs elegendő alkatrész. Ügy oldottuk meg, hogy két traktorból állítottunk ösz- sze egvet, másképp nem jutottunk volna előbbre a munkákkal. Az egész országot bejártuk alkatrészekért, mégsem volt elegendő. Az 5700 holdas termelőa tataházi Petőfi Tsz gépkezelője szövetkezetben is egyik legnagyobb feladat, hogy az időjárás okózta károkat valamiképp pótolják. A számításaik szerint eddig mintegy 3 millió forint jövedelemkiesést okozott a belvíz, meg a fagykár. Már a nyáron intézkedéseket hoztak a károk csökkentésére. Előreláthatólag 2 és félmillió forinttal több jövedelemre számítanak az állattenyésztésből. Tehát a károk nagyobb részét sikerült ellensúlyozni. Viszmeg Miklós tagja a szociális, kulturális bizottságnak is. Már régi óhaj egy fürdővel, étkezővel ellátott épület létrehozása a gépműhely, valamint az állattenyésztők számára. A szövetkezeti építőbrigád a napokban adta át a negyedmillió forintos költséggel létesült épületet. — Figyelemmel kísérjük az öregek, járadékosok sorsát. Évente 300 mázsa búzát kapnak a szövetkezettől, ezenkívül segítünk a háztáji megművelésben, a termés elszállításában. Már most munkálkodik a kongresszusi felszólalásának tartalmán. — Elmondom, hogy milyen sokat fejlődött a községünk az utóbbi évtizedben. Iskolát, mozit, kul- túrházat építettünk. Több mint 150 házban van vízvezeték. Tíz kilométer hosszú járda létesült. A község szépítését szolgálják a rózsaligetek. 18 ezer négyzetméter a parkosított terület, évente ezerrel bővül a rózsatövek száma. Szólok majd természetesen a termelőszövetkezet fejlődéséről, sikereiről. Megemlítem a gondokat is. Engem nagyon aggaszt a gép- és alkatrészhiány, hiszen köztudomású, hogy a mezőgazdaságban évről évre jelentősen csökken a munkaerő, amit csak úgy tudunk pótolni, ha gépesítjük a termelést. A következő esztendei eredményeket máris befolyásolja, hogy nem tudjuk elvégezni időben az őszi mélyszántást. Ezzel búcsúzik: — Bízom benne, hogy a párt X. ’ kongresszusának döntései nyomán csökkennek a jelenlegi gondjaink. K. S. Mindennapi segítőtársaink Jó állapotban levő VOLGA személygépkocsi eladó Bajai Városgazdálkodási Vállalat, Baja, Kenderes u. 7. Telefon; 282, Stalter János. 782 A harmadik ötéves tervről szóló törvény „a meghatározott keretek között működő magánkisipar” feladatává a lakosság javítási és szolgáltatási igényeinek fokozott kielégítését tette. A negyedik ötéves tervről szóló törvény nem említi külön a magánkisipart, viszont kimondja: „Számottevő fejlődést kell elérni a lakosság szolgáltatási igényeinek kielégítésében.’: Tíz forintból 2,5 Hazánk az árujellegű szolgáltatások színvonalát tekintve nemzetközi összehasonlításban a gyengén ellátott országok közé tartozik. Ennek ellenére minden kiadott tíz forintunkból 2,5 forint valamilyen szolgáltatás ellenértéke. A szolgáltatásokra fordított kiadások nagyobb ütemben emelkednek évek óta, mint a fogyasztás egésze. 1960 és 1969 között az ipari javító szolgáltatások meny- nyisége 40 százalékkal növekedett. A szolgáltatások értéke meghaladta a hat- milliárd forintot, s egy főre számítva 550 forintot tesz ki, országos átlagban. Mert a fővárosban 1200, vidéken négyszáz forint-... A szolgáltatások különböző területein a magánszektor részesedése tíztől 95 százalékig terjed... A maszek tehát — ha tetszik, ha nem — tényező mindennapi életünkben. Nem is akármilyen. Mi lenne például az építkezőkkel, ha hirtelen eltűnne a 18 ezer építőipari mester, s 10 ezer alkalmazottjuk? A maszek tehát kell. Igény van rá. Ami viszont nem menlevél arra, hogy a maszek bármit csinálhat. Az arányokat meg kell találni. Munkavállalásban, tevékenységi területben éppúgy, mint — jövedelmekben! Arányok. 1948-ban 169 300 kisiparos tevékenykedett hazánkban. Alkalmazottjaik száma 162 ezerre rúgott. A megkülönböztetés nélküli és az ésszerűséget gyakran mellőző intézkedések következtében számuk 1953-ra 47 ezerre csökkent. Mélypont volt ez. Nemcsak a maszekok számát tekintve, hanem a kielégítetlenül hagyott igények mennyiségét nézve is. 1970 elején a 82 ezer magánkisiparos, s 18 ezer építőmester szerepelt a nyilvántartásban, a maszekok száma tehát kerek százezret tett ki. Alkalmazottjaik, az ipari tanulókat is beleértve, 41 ezren voltak. A múlt évben 11 909 ipar jogosítványt adtak ki. Hétezret meg viszsza. A maszekok. Akik esetleg még a levesre valót sem tudták megkeresni. Mert ilyen is van. Hol az aranybánya? Egy biztos; a községekben nem. Legalább is ezt igazolja, hogy évente a falusi településeken szűnik meg a legtöbb műhely. így azután a tíz legfontosabb szakmát tekintve az ország kétezer (!) községe számítódik az ellátatlanok közé! 1961—1965 között 37 852 iparjogosítványt adtak visz- sza, s 24 013-at váltottak ki. A kelleténél nagyobb a hullámzás a magánszektor létszámában, s néhány szakma — így például a mértékes szabóság, ahol a magánszektor aránya 70 százalék — adódik. Űzői ma már többnyire öregek, s nincs utánpótlás. Sok területen a magánszektor nélkül napok alatt súlyos helyzet állna elő. így is nehézkes a javítás, hát még nélkülük milyen lenne?! Létszám plusz technika A javítás, szolgáltatás: létszámot igényel. A fodrász, bár villanygéppel dolgozik, csak meghatározott idő alatt tud végezni „egy fejjel”. Termelékenysége korlátok közé szorított. Ha - sonló a helyzet sok más területen is. Érthető tehát, ha világszerte a fejlett országokban a szolgáltatásokban dolgozók létszáma kétszer olyan gyorsan nő, mint az iparban, foglalkoztatottaké. Hazánkban a munkaerőhelyzet olyan, hogy a létszám és a technika együttes fejlesztése hozhatja csak magával az igények jobb kielégítését. A magánszektorban is. Fontos, hogy ott is? Igen. 1969-ben 5,6 milliárd értékű szolgáltató munkából a magánszektor 2,8 milliárd- dal részesedett! Mivel a kimondott mágánkisipari árutermelés csupán 262 millió forint volt, az ösz- szeg túlnyomó része a javításra, szolgáltatásra jutott Több területen, így például az elektromos háztartási gépek javításában, a faipari, a textilruházati, a bőr-, szőrme- és cipőipari szolgáltatásokban a magán- szektor 60—95 százalékban uralja a piacot. Ami azért elgondolkoztató. Mármint az, hogy valóban nem lenne üzlet betörni e területekre a kisipari szövetkezeteknek, a tanácsi iparnak? Mert — nem véletlen! — éppen a konkurren- cia hiánya miatt itt emelkedtek leginkább a maszekszabta árak...; Arak. Valóban: gyakran megtörténik, hogy sokai kér a maszek. Igaz, legalább vállalja a munkát. Sokat kér, tehát — sokat keres? A magánszektorban dolgozók 87 százalékának havi adózott jövedelme 3000 forint alatt van. Mindössze nyolcezer olyan maszek él az országban, akinek havi, bevallott jövedelme 4—14 ezer forint között mozog. Persze, a bevallott és a tényleges jövedelem között olykor van különbség. Nemcsak a kiskaput... A Jó értelmű szabályozottsággal párosuló támogatás azonban elősegítheti, hogy az 1975-ig 31 százalékos ipari szolgáltatás növelésben a magánszektor is súlyához mérten részesedjék. Ehhez az kell, hogy javuljon az anyagellátás, a tanácsok adjanak segítséget az üzlethelyiségek létesítésében, az ipar, a külkereskedelem gondoljon a gyártásnál, beszerzésnél a kisiparban használatos gépekre is. Az, hogy a községekben újonnan letelepült kisiparos nemcsak kétévi adómentességet vagy adókedvezményt élvezzen, hanem — munkájával kiérdemelt arányában — anyagi, erkölcsi megbecsülést is. Azaz; a néhány tucat, vagy száz menő körmére kell koppintani. A többit pedig ésszerűen támogatni. M. O.
