Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-09 / 237. szám
1970. október 9, péntek 5. oldal Folyóiratszemie Az októberi folyóiratok közül ezúttal a Pécsett megjelenő Jelenkort és a debreceni Alföldet kívánjuk néhány sorban ismertetni, illetve a szerintünk legérdekesebb írásokra a figyelmet felhívni. Az Alföld szépirodalmi anyagában nem fedeztünk fel jelentősebb értékeket, különösen a versek színvonalával vagyunk elégedetlenek. Érdemes viszont felfigyelni a művészeti tárgyú írásokra, elsősorban Gunda Béla: A magyar népművészet című tanulmányára. Ebben a szerző a hasonló címmel kiadott (Corvina Kiadó), több nyelven megjelent könyvet ismerteti, s azt „európai szintű” kiadványnak nevezi. Igaza van Gunda Bélának abban, hogy a népművészet jelenben és jövőben való tovább élését nem annak konzerválásával kell elérni, hanem azt minden emberi tartalmával együtt fel kell oldani legjobb íróink, művészeink „képességének választóvizében”. Az, hogy példának, mércének és mintának Bartókot említi a szerző, senkinek sem lehet meglepő. Annál inkább az lesz azonban Ladik Katalin jugoszláviai magyar költőnő avantgárd költészetének követendő például állítása. Elgondolkoztató kijelentés. Török Tamás a rádióművészetről, különösen annak közönséglélektanáról, E. Kovács Kálmán az Ady- versek ritmusáról, Veress József a világhírű svéd filmrendezőről: Ingmar Bergmanról írt érdekes, színvonalas tanulmányt. Cikket találunk még a folyóirat új számábán a hajdúsági művésztelepről, Gyarmathy Tihamér festészetéről és Kovács Margitnak Műcsarnokban rendezett kiállításáról. A Jelenkor új számának legértékesebb darabja a Bertha Bulcsu által írt Csorba Győzőportré. Csorba, a „szellemi ember”, aki „az értelem birodalmát járja”, Pécs legjelentősebb írója több mint negyedszázada már, s műfordítónak is kitűnő, és embernek is az. Bertha Bulcsu a tőle megszokott mélységgel, szellemességgel és beleér- zéssel ad hű képet az ötvennégy éves költőről, így a terjedelmes írás mindvégig lebilincselő olvasmány. A másik figyelmet érdemlő írás Csányi Lászlóé, aki Illyés Gyula prózájának sajátos arculatát próbálja kitapogatni. Kosztolányival és a tanulmányíró Németh Lászlóval rokonít- ja Illyés prózáját. Azt állítja, hogy igazi hatása csak ezután fog érvényesülni. A stílusteremtő Illyésről szól egy — sajnos, nagyon rövidre fogott — fejezet. Három szerző is foglalkozik a határon túli irodalommal : Pomogáts Béla a vajdasági irodalmi „műhelyeket” (Híd, Űj Simp- hosion, Fórum, Hungarológiai Intézet) mutatja be közelebbről, Turczel Lajos a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséről számol be, és Janez Re tar a mai szlovén irodalomról ad vázlatos képet. Versek, novellák, kritikák teszik még színesebbé, tartalmasabbá a Jelenkor új számát. yarga Mihály Művelődési otthonok A MEGYEI TANÁCS legutóbbi ülése — mint ismeretes — elfogadta a IV. ötéves terv művelődési feladatainak meghatározását tartalmazó irányelveket. Ez a dokumentum alapos elemző munka eredményeként tárja elénk azt, hogy mit kell tennünk a következő öt esztendő során Bács-Kiskun megyében a kulturális, a műveltségi színvonal emelése, a „kiművelt emberfők sokasága’’ igényének elérése érdekében. Nincs szándékunkban most az irányelvek teljességének kommentálása, magyarázgatása, csupán egy szempontot, a feladatok megvalósításában egyáltalán nem elhanyagolható tényezőt szeretnénk jobban reflektorfénybe állítani: a művelődési otthonokat. Kétségtelen igazságot fogalmaz meg a már említett irányelveket tartalmazó dokumentum, amikor a következőket mond- aj; „Csökkenteni kell azt a szűk keresztmetszetű szemléletet, amely csak a művelődési házakban, a könyvtárakban folyó munkát tekinti a kulturális célkitűzések megvalósítójának...” Hiba lenne azonban az idézett mondatból azt kiolvasni — mert éppen az ellenkezője van benne —, hogy a művelődési házakban nem kultúrmunka folyik. Igenis az folyik, de nem csak ezeken a helyeken folyik az. NEM SZABAD arra sem következtetni az irányelvek egy mondatából, hogy a művelődési házakkal most már elégedettek lehetünk, minden a legnagyobb rendben megy. Különösen nem ez a helyzet sok községben, ahol éppen a legnagyobb szükség volna a színes, változatos, sokoldalú, s ugyanakkor igényes, tehát nem holmi mucsai színvonalon mozgó kulturális rendezvényekre. Valljuk be, hogy ettől még elég messze vagyunk. Nézzük meg azonban azt is, hogy miért vagyunk messze és mit kell tennünk annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk saját célkitűzéseinkhez, hogy a negyedik ötéves terv művelődési irányelvei eleven életté, pezsgést előidéző hajtóerővé, s az ötödik év végén pedig valósággá váljanak. A harmadik ötéves terv időszakában tíz új művelődési ház épült a megyében, önmagában ez a szám is bizonyítja, hogy a megyei vezetés nagy fontosságot tulajdonít ezeknek a kulturális intézményeknek. Ma már elmondhatjuk, hogy megyénkben — három községet kivéve — minden faluban, városban megtalálhatók ezek a „fellegvárak”. Ez a tény pedig minőségi munkára kötelezi a művelődési otthonok igazgatóit, függetlenített, vagy csupán másodállásban dolgozó vezetőit. Egyre több ilyen igazgatótól hallani mostanában, amint némi csodálkozással mondja el tapasztalatait; felmérte a lakosság igényeit, s kiderült, hogy nem csak a könnyű, szórakoztató műfajt igénylik — mint eddig hitte — hanem a tartalmasabb, gondolkodásra késztető előadásokat, színdarabokat stb. Nem egy művelődési otthonunk eljutott addig, hogy rendszeressé tudja tenni a színházi előadásokat a községben, sőt bérletes látogatókkal tudja megtölteni a színház- termet. Külön gyermekfoglalkozási programot dolgozott ki a téli idényre, öregeknek sajátos műsort állítottak össze, vetélkedők, amelyen helyi „ki mit tud” műsorok váltakoznak a tervben orvosi és mezőgazdasági, gépészeti és űrkutatási előadásokkal. HA ERRŐL lelkendezve beszélünk, egyben eláruljuk azt is, hogy még nem általános jelenség, nem mindenütt megtalálható, természetes dolog a művelődési házak ilyen gazdagsága, nem mindenhol tudtak rátermett embert találni. Több helyen csupán megtűrik az igazgatót, holott látja a község vezetősége is, hogy nem találja szerepkörét, lusta, nem érdekli a közművelődés, nincs benne szenvedély, cselekvési vágy. Megelégszik azzal, hogy havonta egy táncmulatságot „szervez” a több millióval felépített művelődési házban, s ha ezen kívül tesz is valamit, csak ráfizetés lesz a vége. Tisztában vagyunk vele, hogy amikor a művelődési otthonok munkájának tartalmi erősítését sürgetjük, olyan szempontokat is figyelembe kell venni, mint a — jobb kifejezés híján — káderhiány, pénzügyi nehézségek stb. Tudjuk viszont azt is — ugyancsak a gyakorlat néhány jó példájából —, hogy mindez megoldható egy-egy község, nagyközség, párt, tanácsi és gazdasági szerveinek egészséges összefogásával. S erre az összefogásra, a lehetőségek józan felmérésére és kihasználására szeretnénk buzdítani az illetékeseket. A NEGYEDIK ötéves terv irányelvei, s majd részletes programja, illetve azok megvalósítása > minőségi ugrást jelent a művelődési életben is. Hogy ezt elérjük, nem a tétlen nyugalmat, hanem az aktív munkálkodást kell választanunk. A művelődési házak szerepe igen jelentős — bár nem kizárólagos — lesz ebben az aktív munkálkodásban. Tartalmi munkájuk javításához tehát elengedhetetlen a helyi erők összefogása. Gál Sándor Artyekben jártam.» Jól mondták a helybeli senyt indítanak. Benevez- srácok: „Pavkovics Jancsit tem. Megérte, mert a ver- vagy otthon a lecke mel- seny második fordulójában lett, vagy kedvenc hobby- első lettem, helyén, a jászszentlászlói Néhány nap múlva Jan- általános iskola rádiós- esi levelet kapott. Kiváló eredményének jutalmaként 35 napra meghívták az arklubjában találja meg.” Az iskolából már haza- _ _ _______ m ent, így kora délután be- tyeki nemzetközi úttörőkopogtattam hozzájuk. A táborba nyolcadik osztályos, szökés- _ JÚUus 20_án indul_ barna fiú «PP611 tunk. Sohasem ültem még Csöndes, szótian gyerek. repül6gépen> nagyon teta rádiózásról S2et(. az út. Moszkvában De amint kérdezgetem, nyomban szantunk le. Aztán irány: Jalta és Artyek. A Feketetenger partján laktunk, Gyorok Imre tanár bácsi Csodálatosan szép volt tanított meg a rádiózás alapismereteire. Fél év Jancsi most sokat tanul, múlva már önállóan mór- középiskolában akar to- zéztam. Kezdetben csak vábbtanulni. A házi feladat nagyon lassan, aztán nap- mellett mindig szakít egy ról napra gyorsabban, kis időt a kedvenc szóra- könnyebben pötyögtettem a kozására is. Néha éjszaka betűket. Az év elején a két órakor indul a klubba, Pajtás Üjságban olvastam, ilyenkor van a rádiósok hogy „Akarsz-e Lenin táv- „főszezonja”. irásza lenni’’ címmel verT. L. Rejtvény Pajtások! Az itt látható Ha felismeritek ezt a sorábrák bizonyos logikai sor- rendet, satírozzátok be a rendben követik egymást. 8. ábrát. A megfejtést — __________________________kisdobosok és úttörők — levelezőlapon, vtsszA-rect Felhőtlen májusi hajnal volt, amikor Beke őrnagy bezárta garzonlakását, s a szabadságát élvező ember derűjével lesétált a csendes, orgonaillatú budai utcán álló Wartburghoz. A kocsi vadonatúj volt, az őrnagy úgy gondolta, hogy a szabadsága alatt bejáratja. Barátai a lelkére kötötték, hogy sík utat válasszon, de Beke erdő és hegyvidék után vágyott. Ügy döntött hát, hogy Körmendre menet, keresztül szeli a Bakonyt. Télen, amikor húga eljegyzését tartották, ígéretet tett a fiataloknak: májusban a saját kocsiján viszi őket az anyakönyvvezetőhöz. Most megvolt a kocsi, és a szabadság, indulhatott esküvőre a testvéréhez. Mint elhárító tiszt, az őrnagy többnyire civilben járt, de ma egyenruhát öltött. A szálas, fekete hajú férfit parancsnokai az osztály egyik legtehetségesebb tisztjének tartották. A fürkésző értelmet, a hivatásával járó feszültséget azonban ezúttal otthonhagyta. Most, ezen a májusi hajnalon, amikor kocsiba szállt, az újdonsült autótulajdonos gyengédségével megtöröl- gette a bepárásodott visszapillantó tükröt. A hűtő kék zománcán már ott piroslott a felkelő nap. Az elmúlt éjjel langyos volt, de Beke türelmesen melegítette a motort. Nem kellett sietnie. Ügy tervezte, hogy kímélni fogja a kocsit, s végig negyvennel hajt. Elég, ha délre Körmendre ér. Így tervezte. A sors viszont úgy hozta, hogy húga két hete asszony volt már, mire Beke valóban Körmendre ért... Messziről megérezte az erdők frissítő leheletét, örömében rátaposott a gázpedálra. Ez, persze hiba volt. vétek a zsenge ifjúkorát élő Wartburg ellen, amely már hegynek kapaszkodott. De Beke tudta; a gép meg a szív nem mindig ugyanarra az ütemre ver, s az utóbbinak olykor el kell nézni a heveskedést is. Bent az erdőben, a tavaszi Bakony illatával teli szerpentinen már korántsem érezte sietősnek az utat. Őrölt, hogy a sok tervezgetés ellenére — „no, majd a szabadságom alatt kialszom magam” — korán kelt föl. Az egyetlen, ami zavarta, a fogadalom, hogy a pihenés napjai alatt nem gyújt cigarettára. Fél óra múlva felfedezett egy fára szögezett táblát: „ÖNT IS VÁRJA A VADGALAMB TURISTAHÁZ. Meleg koszt, éjjeli szállás, presszókávé” — hirdette az agancsokkal meg vadkanagyarakkal díszített tábla. Beke órájára pillantott, és megállapította, hogy nyugodtan ellátogathat a Vadgalambba. Iszik egy kávét, és átfutja a magával hozott újságot. Tűnődve, szórakozottan, a lényegtelen dolgoknak kijáró egykedvűséggel szánta rá magát. Olyan döntés volt, aminek egyetlen ráérő ember sem tulajdonít jelentőséget. De Bekének kis híján az életébe került.!; • Az őrnagy a turistaház teraszán ült és várta a kávét. a gondnokházaspár — rutinos, a szakmában megöregedett embereknek látszottak —, buzgón terítgette az asztalokat, mintha rengeteg vendégre számítanának. Egyelőre mindössze négyen ültek a teraszon. Bekén kívül csak két, tömött hátizsákkal felszerelt fiú, meg egy öreg úr, aki turistabotját a gyalulatlan asztal mellé támasztotta, amelyről éppen hogy felszáradt a hajnali harmat. Egy fiatalember meg egy lány — talán a gondnok gyermekei — a közös hálóterem ágyait készültek áthúzni: Beke látta, amint előbukkantak a használt ágyneművel teli kosárral, és a teraszon átmenve, eltűntek a ház túlsó végén. Mély csend volt, csak a májusi reggelt köszöntő madarak hangja hallatszott a zsendülő erdőből. Beke szíve mélyéig élvezte ezt a békét. Negyvenéves volt, de tökéletesen egészségesnek, erősnek és fiatalnak érezte magát. Legalább száz évig szeretnék élni! — gondolta, s magában elmosolyodott ezen a vágvon. Mellette, a ..Vadgalamb” szellőző hálótermének ablakában, megjelent egv kövér, fekete cica. leült a párkányra és a lusta vénkisasszonvok nyugalmával nézett a nap eseményei elé... Beke a húgára gondolt: a kis Jutka igen csak sürög-forog most, tele izgalommal a nagy készülődés közben. (Folytatjuk.) rajzban küldjék be október 15-ig, szerkesztőségünk címére (Petőfi Népe Szerkesztősége, Kecskemét, Kossuth tér 1.). A levelezőlap címoldalára írjátok rá: Úttörő- rejtvény. A helyes megfejtők között könyvjutalmat sorsolunk ki. Pajtás-posta Jubileumi táborozást terveznek az idén a bácsszőlösi úttörőcsapat tagjai. Céljuk a/., hogy az 5—6 napos kunfehér- tői táborba minél több pajtás elmenjen —, írja Kiss Györgyj az úttörőtanács titkára. Szalai Kati Bácsalmásról je- lenkezett, hogy beszámoljon úttörőcsapata elmúlt napokban rendezett főző- és sátor- verési versenyéről, ahol a nyolcadikos és hetedikes pajtások számháborúztak, az alsótagozatosok akadályversenyen vettek részt. * „Üttörök Vietnamért” elnevezéssel a Bajai Járási Úttörőelnökség szeptember végén kerékpáros stafétával emlékezett meg a mozgalom negyedszázados évfordulójáról, egyben ezzel a stafétával kívánták szolidaritásukat kifejezni vietnami és indokínai pajtásaikkal. • Magyarvári Margit és Szabó Sándor képviselte megyénket Budapesten, a Margitszigeten az Úttörők Vietnamért akció stafétájában. Kétszáz kerékpárt adtak át ezen az ünnepen a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldötteinek.
