Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-30 / 255. szám

1 oldal 1970. október 30, péntek Jövedelmező a búzatermesztés A Bács-Kiskun megyei i miatt most olyan elgon- Gabonaíelvásárló és Fel- (tolásokat, terveket melen- dolgozó Vállalat telepei a getnek, hogy nem vetnek nyári betakarítás óta 9300 j annyi kenyérgabonát, mint vagon kenyérgabonát vet- 11969-ben. tek át a megye gazdaságai tói. Mivel a következő he­tekben még lehet számí­tani terményvásárlásra, 9700 vagonra emelkedik az állami készletbe kerülő kenyérgabona-mennyiség. Ez az előző években gyűj­tött tartalékokkal együtt fedezi a megye szükség­letét. De mi lesz a kö­vetkező esztendőben? Er- ’e most még nem lehet pontos választ adni. F^y tény, hogy a válla­lat által átvett termény kereken ötezer vagonnal kevesebb, mint 1969-ben. Ezenkívül azt is figyelem­be kell vennünk, hogy miután megszűnt a terv­kötelezettség, több gazda­ságban a gyengébb ter­més, az elővetemény-be- takarítás, a gép- és alkat­részhiány, s egyéb okok Mitől natúr, ha ecetes? Nyárias étellel vissza­idézendő az idei rövid és szeszélyes évszakot, vagy egyéb meggondolásból, mentesen minden nosztal­giától — a feleségem tök­főzeléket vásárolt vacsorá­ra. A Kecskeméti Kon­zervgyár termékét, dunsz- los üvegben, ízlésesen el­készítve. Ügy értve, hogy a szemnek tetszetősen... A címke felirata harsá­nyan hirdette: NATŰR TÖK, s asszonyom azzal a szent meggyőződéssel rak­ta fel a sparhelt lángjára, hogy valóban natúr-, azaz természetes zamatokkal lesz módunkban talál­kozni ... De az első kanál után be kellett ismerni keser­ves, pontosabban savany­ítás csalódásunkat. Mit sa- vanykás! Két-három per­cig nem tudtuk szóra bír­ni egymást, csak csucsorí- tottunk tehetetlenül, míg végre bevallottuk, hogy ehhez képest a vackor mézédes malaga. A nyá­rias zamatoknak minden­esetre befellegzett, azok helyét teljes mértékben az ecetgyári asszociációk töl­tötték ki. Miután fél zacskónyi szódabikarbónával próbál­tam ellensúlyozni az ecet­savas tököt, tekintetem újból a dunsztos üveg címkéjére vetődött, de az változatlanul a tartalom natúr mivoltával hivalko­dott, s a legcsekélyebb hi­vatkozást sem véltem fel­fedezni az ecetes tartósí­tásra vonatkozóan. Űs mivel azt sem tartom valószínűnek, hogy a tök­indát újabban az eeetfával kereszteznék, így kényte­len vagyok arra gyana­kodni, hogy a Kecskeméti Konzervgyár gondosan tit­kolni igyekszik a tartósí­tás eme drasztikus mód­szerét. Natúrnak reklá­mozva azt, amit tömény ecetben fürdettek meg. S ami ilyenformán nem na­túr. A titkolódzás mindaddig megjárja, amíg az árut a kirakatban, vagy az üzlet pultján látjuk S ha a kedves vevő netalán mégis arra vetemednék, hogy a megvásárolt konzervet el is akarja fogyasztani, hát lássa a következményét. Ügy kell a falánk ínyenc­nek. hadd álljon csókra a szája; —m —el. A megyének egyik fő búzaszállítój^ a bajai já­rás — a gyengébb termés miatt — az idén 2400 va­gon kenyérgabonát tudott tenni a „közös magtárba”, ezer vagonnal kevesebbet, mint egy esztendővel ez­előtt. Eltekintve attól, hogy mindinkább rövidül a bú­zavetésre legalkalmasabb idő. és sokkal körültekin­tőbb, fáradságosabb mun­kát igényel a következő évi jó termés megalapozá­sa, a járás tíz termelőszö­vetkezete — közöttük a bátmonostori Kossuth, a garai Partizán, a herceg- szántói Űj Élet, a sükösdi Vörös Zászló, a szeremlei Dunagyöngye — összesen 1746 holddal akarja csök­kenteni kenyérgabona-ve- téstérületét. A bajai járásban nem ritka a 18—20 mázsán fe­lüli átlagtermés, de több évre visszamenöjeg is. egy­másfél mázsával mindig magasabb volt a megyei átlagnál. Ilyen körülmé­nyek között a vetésterület szándékolt lefaragása 280 —290* vagonnal csökkente­né a várható 1971-es ter­mést a járásban. Alig hi­hető el, hogy ez lenne az érdeke a szóbanforgó gaz­daságoknak. Sokkal in­kább az a törekvés a hasz­nos, amellyel Bácsbokodon és természetesen a járás tsz-gazdaságainak többsé­gében lehet találkozni. A három bácsbokodi szövetkezet egyesüléséből létrejött Aranykalász Tsz- ben például most 1900 hold búzát vetnek, 182 holddal többet, mint ta­valy. Mindenképpen jól számolnak a bácsbokodiak A község határában — kivéve az idei rossz esz­tendőt — hosszú évekre visszamenőleg 17—20—22 mázsás terméssel fizetett a búza. Szakembereik számí­tása szerint ez a termény a jelenlegi árak mellett 14—15 mázsán felül egy­általán nem ráfizetéses, sőt az Aranykalász Tsz ve­zetőinek véleménye sze- rint aligha van másik olyan növény, amelynek termesztése annyira gépe­sítve lenne, mint a búzáé, s olyan csekély munkaerő­ráfordítás mellett holdan­ként 6 ezer forintot jöve­delmezne. Az Aranykalász Termelőszövetkezet nem túlságosan kedvező mun­kaerőmérlege is a gabona- termesztés növelését indo­kolja Bácsbokodon. Hasonlóan vélekednek mág gazdaságokban is. A nagybaracskai Haladás, a hercegskántói Lenin pél­dául 200 hold búzával vet többet a tavalyi előirány­zatánál. Nyilvánvaló, hogy ők sem alkarnak lemonda­ni az ország ellátásának oly nagy szerepet betöltő kenyérgabona termesztésé­ről és annak jövedelméről. K. A. B PÁRTÉRTEKEZLEÍEK VITÁJÁBÓL Áz érem két oldala Az igen aktiv járási, városi pártértekezletek vitájá­ban gyakran hangzottak el a közös célokat különböző oldalról megközelítő, egymást kiegészítő vagy korri­gáló vélemények. A kiskunfélegyházi városi pártérte­kezlet két érdekes felszólalásából vettük ki az alábbi részleteket. Az első Pataki Árpád, a VSZM igazgató­ja, a második Pesir István, a Vörös Csillag Tsz elnö­kének szavait idézi. Az ipari felfutás — és a gondok A beszámoló jogosan ál­lapította meg ipari vonat­kozásban pozitív eredmé­nyeinket. Azt, hogy az el­múlt két évben a termelés felfutása majdnem három­szorosa volt az országos átlagnak. Nagyarányú a nyereség növekedése is. Meg kell viszont állapí­tani, hogy lehetőségeinket a belső tartalékok terü­letén nem tudtuk megfe­lelően kihasználni. így a termelékenység nem emel­kedett a IX. kongresszus határozatainak megfelelően. Még mindig a termelés mennyiségi oldalát állítjuk előtérbe. A beszámoló is keveset foglalkozott a mi­nőségi mutatók elemzésé­vel. A IV. ötéves terv cél­kitűzéseinél meg sem em­líti a minőségi szemlélet kialakításának fontosságát. Az 1986-ban megtartott pártértekezlet örömmel ál­lapította meg, hogy meg­Iskola kis késéssel Már a vakolási munkákat csinálják a bócsai Petőfi Tsz építői a Páhiban épü­lő új négytantermes iskolában. Remélik, az idén elkészül. Választási előkészületek Laczi Endrének, a Fa- és Építőipari Szakszervezet megyebizottsága titkárának tájékoztatása szerint 1970. december 4-től 1971. január 19-ig zajlik le a megyebi­zottsághoz tartozó 17 alap­szervezetnél a szakszerve­zeti bizottságok, szakszer­vezeti tanácsok, valamint a műhelybizottságok tiszt­ségviselőinek megválasztá­sa. A megyebizottság újra­választására március 4-én kerül sor, százharminc kül­dött részvételével. Ezeket megelőzően mintegy hét­száz bizalmira adják le sza­vazataikat a választók. Je­lenleg a jelölő bizottságo­kat választják meg, majd november 5—10, között ezek elnökei számára ren­deznek tájékoztatást. Az a tisztségviselőle száma. A különböző testületek össze­tételét úgy alakítják majd. hogy növekedjen a nők és fiatalok, valamint a fizikai dolgozók részaránya. Tizen­négy alapszervezetnél kül­döttgyűlés, háromnál pedig taggyűlés lesz a lebonyolí­tás formája. Sokat ártottak a fagyok a fűszerpaprikának A magyar mezőgazdaság­ban az idén 15 500 holdon termesztették az export szempontjából is igen fon­tos fűszernövényt. Amj a paprika termőterületét il­leti, továbbra is Csongrád megye vezet, ahol az or­. ,. , „no- - - : szág fűszerpaprika-terüle­becslesek 32-3d mázsás j ^ felét Urt_ Befejeződöttt a fűszer- paprika szedése. A termés- eredményeket illetően az ország különböző vidékein igen vegyes kép alakult ki. Egyes vidékeken az esőzé­sek miatt felrepedezett a paprika héja. A termés­terméssel számoltak. A fa­ják számon. ________ _____. , ___ ____ A második i parág létszámnövekedésé-I azonban sajnos, va- j helyen áll Bács-Kiskun vei lépést tartva, mintegy i lószínűleg rontottak ezen ; megye több mint 40 szá- ' százötven fővel emelkedik I az eredményen. I za lékos részesedéssel szűnf az elhelyezkedési gond, az ipar biztosítja a munkaképes korú lakosság foglalkoztatását. Ma más irányú gondok jelentkez­nek a gazdasági egységek­nél. Nem látunk tisztán, hogy mennyi a szabad mun- kerő és a termelés fejlesz­tését meddig lehet folytat­ni. A jelenleg' is hiányzó munkaerővel jelentős ter­melési értéket tudnánk elő­állítani. A város vezetőinek el kellene készíteni a vá­rosra vonatkozó globális mu nkaerőm érleget. A termelőszövetkezetek- j esettől eltekintve a hatás koztatása, ugyanakkor el­vonják a vállalatoktól, az ipartól a munkaerőt. Ez- évben, szeptember 30-ig 60 fő lépett ki tőlünk, hogy ilyen munkahelyre vándo­roljon. Véleményünk sze­rint a mezőgazdasági üze­mek vezetőinek jobban szem előtt kellene tartani a városi érdekeket a mun- I kaerő-szükséglet kialakítá- { sánál is. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta el­telt idő igazolta, hogy he­lyes volt gazdasági életün­ket reformálni, még akkor is, ha minden gazdasági problémánkat egycsapásra nyilván nem tudtuk meg­oldani. A gyári vezetőket, kollektívákat nagyon fog­lalkoztatja a reform kibon­takozása. A jelenlegi nagy arányú ipari koncentráció monopolhelyzeteket ho­zott létre, s ez nem mindig segíti a műszaki és gyárt­mányfejlesztést. Egy-kél ben egyre-másra meginduló segédüzemági tevékenység­gel egyetértek, ha azon az alapon működnek, ahogyan azt a felettes szervek elin­dították és elképzelték, de a gyakorlatban sokszor nem úgy van. A legtöbb helyen nagyszámú alkalmazottat foglaLkoztatnak. s háttérbe szorul a tsz-tagság foglal­körök leadása csak a nagy vállalatok központjáig ju­tott el, tovább nem. Nem terjedt el a nyereség elő­állításában való érdekelt­ség ösztönzése sem. A re­form helyi elemeinek — üzemi, vállalati lehetőségei­nek — jobb kihB£ználásával kellene előbbre lépni. Azonosak az érdekeink Az eltelt időszak ered­ményei között igen jelen­tősnek tartom, hogy az el­múlt pártértekezlet óta a ként kétezer forint körül tudunk fizetni. Ennek el­lenére nincs elég jelent­kező. De nemcsak a trakto­városban nem volt mérleg-j ros utánpótlás nehéz, na- hiányos termelőszövetkezet. ! nem az állattenyésztésé is. A harmadik ötéves tervben Pedig a libagondozók átlag­keresete 3600 forint körül van. Joggal vetheti fel bárki, hogy jobban megfi­zetik őket, mint a műve­lődésügy területén a peda­gógusokat. MégSem jelent- keznek erre a szakmára, pedig nagyon jól tudnánk értékesíteni a valutáris szempontból is nagy érté­kű libamájat. Az elkövet­kezendő időben olyan in­tézkedéseket kell tenni, hogy az emberek szívesen maradjanak, vagy jöjjenek a mezőgazdaságba. Gépe­sítéssel, a gépek mellé okos, értelmes emberek állításá­val kell megoldani a prob­lémát. a mezőgazdaság a tervét mintegy 40—45 százalékkal túlteljesítette. Eredménye­ket értünk el a tagságról való gondoskodásban is. Sikerült létrehozni a szo­ciális bizottságot, mely 1200 idős tsz-tag helyzetét meg­vizsgálta. Ennek nyomán egy-két olyan tsz is van már körzetünkben, amely a járadékot 4—500 forintra is kiegészíti. A jövőben arra kell törekedni, hogy a tsz- ek tovább erősödjenek és magasabb termelékenységet érjenek el. Szükség van arra, hogy a szövetkezetek egymással kooperáljanak és létrehozzanak olyan társu­lásokat, amelyekkel korsze­rűen megoldják a terme­lést, feldolgozást és értéke­sítést. Ilyen közös vállalko­zások lehetnének a város területén: a tejfeldolgozás, a liszt- és tápcsereforgalom lebonyolítása stb., vagy ami már előrehaladott stá­diumban van, az egyesült Lenin és Rákóczi Tsz, a Vörös Csillag Tsz és a Vá­rosföldi Állami Gazdaság közős vállalkozása évi 40 ezer darab sertés hizlalásá­Az elvtársak közül egye­sek sokallják a mezőgazda­ságban dolgozók keresetét. Valóban nagyon jól fize­tünk, 38 traktoros van a tsz-ben, s az átlagfizetés megközelíti a négyezer, sőt az öt—hatezer forintot. Mégis országos probléma, hogy nem lehet utánpótlást kapni. Felkerestük például a város középiskoláit, hogy küldjék traktorosnak a végzetteket, kezdő kereset­Nem tudok egyetérteni azokkal az elvtársakkal, akik neheztelnek a mező- gazdaságra, mert az mun­kaerőt von el az ipari üze­mektől. Hiszen ha jól bele­gondolunk, éppen a mező- gazdaság adta — különösen Kiskunfélegyházán — an­nak idején a rohamosan fejlődő ipari üzemeknek a munkaerőt. .Ebből most mindössze 10 százalék visz- szavándorolt a mezőgazda­ságba. S ez nem baj, mert ők nevelik ki a jövendő szakembereinket. Az a fő célunk, hogy a város lakosságának ellátá­sa javuljon, életszínvonala növekedjen. Javaslom te­hát, hogy a tsz-ek és ipari Üzemek vezetői üljenek össze és tárgyalják meg a város munkaerő-helyzetét. Azzal magam is egyetértek, hogy a kóborló, az egyik munkahelyről a másikra vándorló embereket ne ve­gyük fel a jövőben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom