Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-30 / 255. szám
W70. október Só, péntek 5. oldal Vándorló műalkotások Esténként még a gyengén működő falusi művelődési otthonokat is felkeresik kisebb-nagyobb számban az érdeklődők, avagy éppen az unatko- zók. Hol egy-egy táncpróba, klubfoglalkozás, hol tv-közvetítés, mulatság, előadás kedvéért. Napközben jóhfrű intézményekben is ritkán nyílik az ajtó. Mit lehetne tenni a rendelkezésre álló helyiségek folyamatosabb kihasználására? Nem kis gond. Üjabban a kalocsai járásban jó módszerekkel próbálkoznak. Kezdeményezéseik megérdemlik a szélesebb nyilvánosságot. Mátkái faragások, afrikai maszkok... Mind többet olvasunk, hallunk a kalocsai járás falvaiban rendezett kiállításokról. Felkerestük Farkas Gábor népművelési felügyelőt- a sorozatos tárlatok egyik kezdeményezőjét. — Ismertesse lapunk olvasóival a - közeljövőben várható eseményeket. — Buda Ferenc nyitja meg november 6-án Solton Pólyák Ferenc mátkái faragó kiállítását. A korábbi hetekben a dunaszentbene- dekiek, a . hajósiak gyönyörködhettek a fiatal népművész munkáiban. „A fa lírikusának” nevezte az egyik fővárosi műbíráló Orbán Istvánt. Műveiben a parasztművészet naivitása, tündért realizmusa ötvöződik a világlátott, modern törekvéseket tanulmányozó alkotó tudatosságával. Minderről a duna- vecseiek maguk is meggyőződhetnek november 7-től: Bozsó János itt mutatja be barátja pompás faragásait. Megjegyzem, ez a gyűjtemény a környékbeli falvakban már sikert aratott. A kalocsai Iván Iván „Afrikai maszkok” címmel tárja a foktői érdeklődők elé féltett kincseit. Hajóson a Baranya megyei óbányai Haklik Mihály fafaragó és Teumel István fazekas kiállítása is ritka csemegének számít. Tovább vándoroltatjuk Kovács László és Schnur József kalocsai festőművészek tárlatát. Szobrok farönkökön — Gratulálunk az ötletes, céltudatos programhoz. Honnan veszik mindehhez a pénzt? — Több községben is bemutatunk egy-egy gyűjteményt. Ezzel is csökkennek a költségek. Olykor a szállításhoz, a kellékek előteremtéséhez a környékbeli vállalatok segítségét kérjük. Pólyák Ferinek a természetből kiszakított remekeit a TÜZÉP-től és az erdészettől kapott farönkökre helyeztük el. — Milyen a látogatottság? — Változó. Háromszáznál kevesebben seholsem voltak, de két-háromszorosára is volt példa. Citerások, gombos zenekar — Minek tulajdonítja a fokozódó érdeklődést? — Az emberek szeretik a népművészetet, különösen a mi járásunkban és kedvelik a friss látnivalót, a nagyvilág eseményeiről tudósító kiállításokat. A megnyitóra mindig köz- tiszteletben álló művészt kérünk fel, kedvükért is sokan eljönnek. A lehetőség szerint a témához illő, vonzó műsort állítunk ösz- sze. Pólyák tárlatán a mat- kói énekesek, citerások léptek fel: modelljei. A baranyai népművészeket és a közönséget stílusosan a hajósi gombos zenekar köszönti. Dzsesszmuzsikával kedveskedünk az afrikai gyűjtemény bemutatásakor. — Vagyis — szólok közbe, mintegy összegezve az elmondottakat — a látottak és a hallottak harmonikusan kiegészítik egymást, a műsorok mintegy aláhúzzák a kiállítások mondanivalóját- a fülnek és a szemnek egyaránt élményt kínálnak. Követendő példa A kulturális élet megyei vezető testületéi többször felhívták a figyelmet akiállításokban rejlő közművelődési lehetőségekre. A kalocsai járásban szerzett tapasztalatok is az elképzelések, javaslatok realitását igazolják. A körülmények nagyjából másutt is hasonlók. Mi sem akadályozza a' kalocsai módszerek alkalmazását. Heltai Nándor Mint a friss levegő „Köszönet a magyar sajtónak azért a megértő hangért, amellyel a szovjet kultúráról írnak” — ezekkel a kedves szavakkal kezdte a beszédét a szovjet miniszterasszony, a kulturális ügyek első számú vezetője. Magas, határozott testtartása Leginkább mosolyog, és beszéd közben hol ennek, hol annak néz keményen a szemébe. Szemüveges. Gyorsan beszél, s mégis szépen, tagoltan. Bemutatja a vezetése alatt hazánkba érkezett delegáció tagjait. Mindenkiről van egy-két szép mondata. „— Fagyejeva művésznő V. I. Lenin édesanyját alakította egy filmben.” A Magyar Sajtó Házában vagyunk, ahová azért jött el, hogy válaszoljon az újságírók kérdéseire. Szereti a tréfás-kedves közbeszúrásokat. Amikor például arról számol be: kik jönnek még rajtuk kívül Magyarországra a szovjet kultúra napjaira, így fejezi be szavait: „Látják, mennyien kívánnak idejönni!” Szívből jön a szava, amikor a magyar kultúra eredményeiről beszél. Bartók zenéjéről ezt mondja: Nem túlzók: Bartók olyan népszerű lett nálunk, nincs a világon ország, ahol többet játszanák. Kivéve Magyarországot.” Külön öröm nekem kecskemétinek, amikor Kodályt említi: „— Kodály Zoltánt barátomnak mondhatom. Rend kívüli és nagyszerű volt, nagy szeretettel gondolok rá.” Kialakul a beszélgetés. Szeretem hallgatni: halk, finom, magas és éneklő hangjából erő sugárzik. Az egész testtartásával beszél, fejével és vállával. Imponálóan határozott. — No jó — gondolom — hát hogyan lehetne miniszter másképpen? Egy hatalmas állam egyik vezetője: drapp ruhás, egyszerűen elegáns nő. — Az egyenjogúság jelképe — ez jut eszembe, „— Mindig ilyen meleg van itt?” — kérdezi olyan természetes közvetlenséggel, hogy látom, mindenki mosolyog. Örülök, hogy én nyitom ki az ablakot, hogy éppen ott ülök. Bejöhet a túlfűtött terembe az őszi fák hulló levelei közül a jó friss levegő. Amilyenek az ő szavai. Varga Mihály A műszaki főiskolások* a hátrányos helyzetű diákokért Ä KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottsága védnökséget vállalt a fizikai dolgozó szülők gyermekei tanulásának segítésére. E vállalást, illetve a Bács- Kiskun megyei Tanács V.B. Művelődési Osztályával készített szerződést a kecskeméti Műszaki és Automatizálási Főiskola KISZ- szervezetével is ismertették. A főiskola hallgatói közül harmincán felajánlották, hogy a megyeszékhely középiskoláiban az igényeknek megfelelően hetente egy, illetve két alkalommal korrepetálást tartanak, a negyedikeseket pedig felkészítik az egyetemi felvételi vizsgára. A közelmúltban tartott megbeszélésen — amelyen a középiskolák és a főiskola KISZ-titkárai vettek részt — a fiatalok a korrepetálások időpontjában is megállapodtak. Szemerei Andor, a főiskola matematika tanszékének vezetője szintén felajánlotta segítségét: a harminc „tanárjelöltet” a korrepetálás módszereire készíti fel. T. la. Nagykorúság A szovjet filmművészet sokarcúságának természetes táptalaja a soknemzetiségű ország különféle népeinek és tájainak egymástól eltérő sajátossága. A szovjet kultúra napjai alkalmából vetítésre kerülő „Nagykorúság” című film üzbég alkotás. Rendezője Eljer Ismuhamedov, filmjében az üzbég táj és az üzbég fiatalság *,nagykorúvá” válása folyamatának bemutatását tűzte célul. A hatalmas ország — a Szovjetunió — bizonyos értelemben tágabb lehetőséget teremt a fiatalság romantikus hajlandóságai kiúton-módon vezetődnek le, mint például hazánkban. A „Nagykorúság”, mely eredetileg a „Szerelmesek” címet viselte (de jelen esetben elégedettek lehetünk a magyarítással) a szovjet fiatalok ilyen romantikusnak nevezhető, kalandokban bővelkedő, de tulajdonképpen az ottani körülményeknek megfelelő hétköznapi életét dolgozza fel. A Taskentben élő baráti társaság derűsen zajló napjainak egymásutánját az élet természetes menetéből következő bánatok és örömök tarkítják. A fiatalok között kapcsolatok szövődnek, szakítódnak élésére, mint Európa más, kisebb államai. A feltáratlan területek, a természet átalakításának nagyszabású programja geológusok, bányászok és még sok más szakmában otthonos fiatal előtt nyit lehetőséget, hogy különféle kutatócsoportok tagjaként „felfedező útra” indulhasson, ahol próbára teheti képességeit a természeti erők elleni harcban. így az ifjúság útkeresése, nemzedéki problémái más formát öltve, más 19. Olyan tényre, amely Sárkány tanárnő bűnrészességét bizonyította volna, nem bukkantak. Két adat azonban érdekesnek látszott. Az egyik, hogy a matematika-tanárnőhöz, tanítványai közül éppen Medgyes Kati áll legközelebb. A másik, hogy a merev, fegyelmezett asszonyt nagyon régi, plátói, de annál érzelmesebb kapcsolat fűzi egy ifjúkori udvarlójához, egy idős veszprémi orvoshoz, akivel pár hónapja újra elkezdett levelezni. Személyesen — az eddigi adatok szerint — nem találkoztak még. A rokonszenvet, amit a tanárnő a nyomorék kislány iránt táplál, most a látogatás is beigazolta. De milyen szerepe van a bűnügyben a felújult érzelmi kapcsolatnak? Beke remélte, hogy az orvosra vonatkozó adatok, köztük fényképe is, a nap folyamán megérkeznek, s délután már a kezében lesznek, a kérdés csak az, hogy előbbre viszik-e a nyomozás ügyét, segítenek-e a megfejtésben? Közben látta, hogy a szemközti szobában terítenek: a tanárnőt, úgy látszott, ott fogják ebédre. Szabadkozott ugyan, menni akart, de Kati az útjába állt, nyakába csimpaszkodott, és átölelte. A kép meghitt, és ártatlan volt, mint egy leányregény illusztrációja . .. Az őrnagy úgy intézte, hogy az autóbuszmegállónál találkozzék a tanárnővel. A járat még nem állt be, amikor Beke odakanyarodott a Skodájával, és barátságosan kinyitotta az ajtót— Hazafelé? Magam is arra tartok! Ha jó a lelkiismerete, szálljon be nyugodtan .. A hang tréfás volt, de Sárkány tanárnő komolyan felelt; ,— Természetesen — bólintott —, jó! Annál is inkább, mert eleget tettem kötelességemnek, a tanítványaim családját kerestem fel — Persze —, helyeselt Beke. miközben elindította a kocsit —, családlátogatás! Csak nem ikreket tanít?™ — Nem, Balogh Erika és Medgyes Kati együtt lak= nak. Kati albérlő. — A sánta kislány? — Igen, paralizise volt. A lába nyomorék, az esze ellenben remek. Azt hiszem, kitűnő matematikus lenne. Korra gyerek, de szellemileg és lelkileg teljesen érett. Ezt, persze, a sorsa is megmagyarázza. Csinos, de a szenvedés okozta koravénség kiül az arcocskájára. Ettől, természetesen, csak megindítóbb. Kinevethet, de ha barátnőt kéne választanom magamnak, őrá szavaznék ... — Miért nevetném ki?... Mint sors, persze, mégiscsak szörnyű!,.. — Az egész családé az. Szolnokról jöttek ide, egy apró állomásra, voltaképp büntetésből. Az asszony tavaly meghalt, s a férfit annyira megviselte a dolog, hogy szolgálat közben valami hibát csinált. Elfelejtett valamit, egy jelzést, amit időben kellett volna leadni, s a mulasztás majdnem katasztrófát okozott... — Sajnos — bólintott Beke —, a vasúti szolgálat nem alkalmas munkaterápiára. — Katit valamennyien szeretjük, mindenki kedves hozzá. Szívesen felvettük volna a kollégiumba is, de nem volt rá szükség, összebarátkozott Erikával, s Ba- loghék külön szobát biztosítottak részére. Ez neki, a nyomorék lába miatt, előnyösebb a kollégiumnál... Igen, gondolta Beke, mindez nagyon is hitelesen hangzik. A gyanús dolgok így rendre ártatlan irányba fordulnak. A sorompó korai lebocsátását megokolja az állomásfőnök múltjából fakadó óvatosság; Király hazugságát, titkos besurranásait a szemközti fruskák vetkőzésének látványa; Medgyes Kati reagálását a de- fektre a beteg láb, s a gyaloglástól való félelem, lakásválasztását pedig a gyorsan megkötött barátság. Mindennek talán semmi összefüggése a Vadgalamb elleni merénylettel! — A kislány — mondta eltűnődve az őrnagy — derékig igazi szépség. A kék szem, a szurokszín haj, a kerek, huncut arcocska ... — Bizony — hagyta rá Sárkány tanárnő —, akár egy fekete cica! (Folytatjuk) meg, és közben — szinte maguk sem veszik észre — egyre inkább beilleszkednek a „felnőtt társadalomba”. Rogyin, a baráti társaság vezetője például egyik napról a másikra hirtelen egy lángoló olajtenger megza bo 1ázásá- ért küzdő brigád .tagjaként bukkan elő. Barátnője, Tánja is elszakad az egyforma városi napoktól és expedíciójával az ősi Híva városában látogat, hogy ott régészeti ásatásokban vegyen részt. A film meseszövése kerüli a túlzottan „megkomponált” cselekménybonyolítást, a szereplők egyéni körülményeikből, alkatukból kialakuló életüket. élik. A lélegzetelállítóan izgalmas jelenetek — küzdelem a tűzvésszel, Rogyin harca a megáradt folyóval élete megmentéséért — gyengéd lírával átszőtt képsorokkal találkozva adják meg a film sajátos elbeszélő menetét. A rendező figyelmét az apró mozzanatokban megnyilvánuló ábrázolás lehetőségei sem kerülik el. Pusztán, a görög származású, majd hazájába ismét visszatérő Taszosz, vagy Tánja új szerelme, Suhrat, a taskenti szovjet fiatalság egy-egy jellemző és jól egyénített képviselője. Hétköznapjaik, egyéni sorsuk alakulásából kikerekedő tabló hitelessége átüt a művészi ábrázoláson és a film érdeme lesz. A fényképezés a Természet látványainak virtuóz megragadásával hangulatteremtő erőt visz a képsorokba és a szereplők jellemábrázolását hatásosan színezi. A rendező munkája nyomán a színészi teljesítmény, a hatásos zene, a kifejező fényképezés szerves egységbe ötvöződik a forgatókönyv párbeszédeivel, és így válik a film a szovjet-üzbég filmművészet sikeres alkotásává. Pavlovit« Miklós
