Petőfi Népe, 1970. október (25. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
1 oldal 19*0. október 25, \-a«.1rniP A termelés művészete Szakberkekben arról hallani, hogy egy új művészeti ág bontakozik ki, amit a technokrácia művészetének neveznek, s az ipari fejlődés indította el pályáján. Főleg az utóbbi évtizedben hazánkban is éreztette hagez; másrészt kevesebb önállósággal. pénzzel és tapasztalattal rendelkeznek ahhoz, hogy a termelést a kívánt szintre emeljék valamennyi vonatkozásában. Civilizációs betegségünk az idegességnek vagy éppen a Akár a régi öltözők modellje is lehetne ez a helyiség. tilsát a világjelenség, amely új színeket és formákat hívott életre az üzemekben. A környezetet olyanra változtatták, hogy jól érezze magát az ember, hiszen mindennapi közérzetétől nem kis mértékben függ a munkakedve és teljesítménye. Egy ugyancsak mai tudományág, az ergonómia pedig azt vizsgálja, hogy milyen egyéb tényezők — fáradékonyság, a pihenőidők elosztása, testmozgás, brigádon belüli és kívüli légkör, környezet — befolyásolják a munka hatékonyságát. A gyár olyan üzemmé való alakítását, amelyben szívesen adja bárki teljesítményének legtöbbjét — ezt a folyamatot talán a termelés művészetének lehetne nevezni. Amit pótolnak Az ilyenfajta, emberközpontú felfogás jórészt megvalósul a népgazdaságilag is erősen fejlődő nagyvállalatoknál, mint amilyen például a debreceni Bio- gál, a századunk szülötteiként számontartott vegyikombinátok Egyes gyárakban külön, munkalélektannal foglalkozó csoportokat is szerveztek. A sok ezer vagy több tízezer munkást számláló üzemekben — dolgozzanak az emberek futószalag mellett, vagy fehér köpenyekben gombokat nyomogatva — mindenképpen arra törekednek, hogy valami nagyon fontosat pótoljanak. Közvetett, raffinált módon próbálják megadni a foglalkoztatottaknak azt az egyedüálló örömet, amit évszázadokkal ezelőtt érezhették őseink, amikor átlátták az egész munkafolyamatot. teljesen azonosulni tudtak azzal, amit termeltek. Végletek A kisebb üzemek sajátosan kettős helyzetben vannak. A szervezettség itt is olyan fokú. hogy az egyén részfeladatokat vékomorságnak az a formája, amit a munkától való elidegenedés vált ki. Egyes területeken viszont ennél sokkal elemibb körülmények okoznak rossz hangulatot a gyárkapun belül. Bács-Kiskun városaiban vagy nagyközségeiben — amelyeknek az iparára a ktsz-ek. tanácsi irányítású | kis- és középvállalatok vagy I a gyáregységek, telephelyek működése a jellemző — a i munkás közérzetét sok he- j lyütt közvetlenül olyan dől- ; gok is befolyásolják, mint ; a kezdetleges szociális ellátottság. Nem annyira az üzemi demokrácia kiteljesedése. a beleszólás joga, vagy valamiféle színdinamika alkalmazása a meghatározó. hanem egyáltalán az öltözők-fürdők (ha vannak) állapota, az étkezőhelyiségek hiánya, a munka- védelem helyzete. A bácsalmási Vegyes és Építő Ktsz-ben erősen köhög a belélegzett töménytelen portól az a dolgozó, aki éveket töltött a fűrészgép mellett: egy gépjavító állomáson szintén nem szereltek fel elszívó berendezést, sokáig még azután sem. hogv közbelépett a KÖJÁf.. illetve a szakszervezet megyei bizottsága. mosdó-öltöző, hogy szívesen maradjunk. Kécskei sajátság? Mi a helyzet a Vegyigepeket Szerelő Vállalat helyi gyáregységében? A tavalyi 87 millió forintos termelési értéket úgy állították elő, hogy a 250 fős II-es telepen hét tus állt rendelkezésre a műszakkezdések előtt és után. A régi fürdőben az egyhangú szürke az alapszín. Az öltöző keskeny, hosszú, homályos helyiség, egy-egy szekrényt többen is használnak. A megemelt idei tervet a tavalyihoz képest harminccal kevesebben hajtják végre, egyértelmű a termelékenység növelésének szerepe, ami nemcsak gépesítéssel jár, hanem megköveteli az ember odaadóbb munkáját is. Ez tartósan nem megy, ha egy túlzsúfolt öltözőből eleve kedvetlenül lépnek be a szerelőcsarnokba a munkások. Ezért a többi között három és fél millió forintot fordított a vállalat arra, hogy kétemeletes, ötszáz személyt befogadó szociális létesítmény épüljön — kulturált fürdőkkel, öltözőkkel stb. Az új nagycsarnokban szerelik a központi fűtőtesteket, rövidesen kész próbafűtésre a kazánház is. Sok ésszerűsítő javaslatot. ötletet hozott itt az újító mozgalom, javult a termelékenység. Hatékonyabb a munka, ahol a jövő igényeinek megfelelően formálódik az üzem, s a mindenáron való termelés kedvéért nem hagyják ki az embert a „számításból*. Halász Ferenc Miéri függesztették fel a kiskunhalasi Paprika Antal Tsz vezetőségét? II. A közgyűlés határozata Október 20-án került sor a kiskunhalasi Paprika Antal Termelőszövetkezet közgyűlésére. A határozat őrzési Bizottság jelentésében dóm nemcsak Barna Fe feltárt bizonyítékok alapján javaslatot tesz a közgyűlésnek a tsz-elnök felképes döntéshez elegendő mentésére. Az elnök, aki lett volna 130 gazda, de maga is részt vett a tagennél többen, összesen 153- j gyűlésen, elsőként szólalt an jelentek meg. A köz- j fel a közös gazdaság fó- gyűlést megelőzően a tér- i rumán, s kérte — minden melőszövetkezet pártalap- szervezete — 42 kommunista — úgy határozott, hogy a járási Népi Ellenindoklás nélkül — felmentését. A gazdák egyhangúan megszavazták az elnök távozását. R bizony al&nság küszöbén A Népi Ellenőrzési Bizottság jelentésének, vizsgálati anyagának ismertetését követően egymás után szólaltak fel a termelőszövetkezet gazdái, akik nagyon megfontoltan érveltek, hagyták jóvá a városi tanács vb intézkedését. A termelőszövetkezetben uralkodó állapotok jellemzésére érdemes idézni a felszólalásokat: Dudás Kálmánná: „Hogyan jutottunk idáig? Néhány évvel ezelőtt, amikor a két gazdaság egyesüléséből megszületett a Paprika Antal Tsz, volt szakemberünk, állatunk, takarmányunk, gépünk, ültetvényünk. Mi történt az elmúlt évben? Eladták az állatokat, az új 100 férőhelyes tehénistállóból ka- csatelepet alakítottak ki, Kik a felelősök? az új telepítésű 64 holdas szőlő permetezetlenül, gázosán maradt. A könyvelés még az 1968-as okmányokat sem tudja biztonságosan előkeresni, képtelenek követni az értékmozgást, azért, mert mindig új és új emberek jönnek. Két év alatt 70 tag lépett ki a közös gazdaságból. A bizonytalanság egyre inkább elhatalmasodik, mi lesz velünk. mi lesz a gazdasággal?" Hajós János: „Hogyan szervezték nálunk a munkát? A kukoricát időben elvetettük, de a kapálás már nem történt meg. Akkor osztották ki művelésre a kukoricát, amikor az már nem látszott a gaztól. Így nem lehet dolgozni, így nem lehet termelni.” A termelőszövetkezeti ] feltárt hiányosságok mel- gazdák nagyon jól tudják, [ lett még akad jónéhány hogy a vizsgálatok során ] szervezési, gazdálkodási hiI ba. amelyért a termelőszö- I vetkezet vezetői a felelősek. Garas Benő: „Én jól tuEgy lavór Az iparosodásnak indult, nagyközségi rangra emelkedett Tiszakécskén például a helvi egyetlen kisipari termelőszövetkezetben a legnyilvánvalóbb feltételek sincsenek meg. A Vegyes és Építő Ktsz központi épületében nemrég új műhelybe költözhettek a lakatosok, a házi honfoglalást mégsem kísérte az ilyenkor szokásos izgatott öröm. hiszen a tizenkét lakatos továbbra is csak egy lavórban mosakodhat. Miközben Dombi Béla, Han- evási Pál. Varga Tstván és Tekes Sándor véglege» he- Ivükre ágyazta a gepeket. elhangzott: — Nem. nem megyünk^ el. hisz ide tartozunk. De cpp azért kellene legalább Elkészült a korszerű, új szociális létesítmény, a Vegyigépeket Szerelő Vállalat tiszakécskei gyáregységében. (Tóth Sándor felvételei.) renc a felelős. Hibát hibára halmozott az elnök, az üzemegységvezető, a brigádvezető, a főkönyve#. Meg kell osztani a fel ességet, ezért ne csak az elnök, menjen, hanem a többi is. Az év elején eltávozott főagronómus eladta a szarvasmarhákat, s most tudtuk meg, hogy azoknak az árát éltük fel. Tönkrement a szövetkezet.” A termelőszövetkezet vezetősége nemcsak a gazdálkodásban, a tervezésben is követett el súlyos mulasztásokat. de az emberekkel, a gazdákkal való bánásmód is sok kívánnivalót hagyott maga iránt. B. Nagy Gyuláné: „A nyáron közölte velem az elnök, hogy fegyelmivel áthelyeznek. Kértem hívják össze a fegyelmi bizottságot, amely ki is tűzte a tárgyalás napját. Fél napig várakoztattak, s amikor bementem megkérdezni, miért nem foglalkoznak velem, kitessékeltek az irodából. Akkor közöltem velük, panaszt teszek a párt- bizottságon. Mi történt erre? Visszavonták a fegyelmimet. Ügy érzem, nem tudok tovább ilyen légkörben dolgozpi, itthagyom a szövetkezetét.” Gáspár Miklós„Lázi- tónak neveztek a termelő- szövetkezetben, mert meg mertem mondani az igazat. Most követelem a tagság nevében, mondjanak el mindent, amit a tsz vezetői elkövettek. Korábban nem lehetett szólni semmiért. mert letorkoltak valamennyiünket.” Mindig az állam pénzéből? A keresetlen szavak, ke- kevésbé jól fogalmazott mondatok érezhetően az emberek szívéből jöttek. A hibák ostorozásán túl azonban kicsendült a közös gazdaság, a termelőszövetkezet féltése. Nem azt vitatták, hogy legyen-e közös vagy sem, hanem azt, miért jutottak idáig, miért kell piruló arccal szégyenkezniük a város vezetői, az idegenek előtt. Tallér Lajos: „Szégyellem magam, mint régi jó gazda, de úgy érzem mindannyiunknak szégyelnünk kell magunkat. Az állam valósággal bölcsőben ringat bennünket, meid most is abból a pénzből élünk. Hol van az a szorgalmas A kecskeméti antikváriumban A Szabadság téri szép, I Bár bevallom, jó lenne. tágas könyvesbolt egyik sarkában húzódik meg szerényen. Évekkel ezelőtt itt kapott helyet. Akkor is, azóta is sokan vitatták létjogosultságát. „Minek az? Hány ember búvárkodik régiségek között? Akinek szenvedélye, menjen a fővárosba.” így, és még sokféleképpen érveltek. Szerencsére, hiába: mert íme, a kecskeméti antikvárium él; — Havi 8—10 ezer forint értékű régi könyv talál gazdára itt — mond*a Németh János boltvezető. — Honnan szerzik be a könyveket? — Saját felvásárlás. — A központból nem I kapnak? i — Nem. az megszűnt. Vannak állandó vők? — Többen szinte naponta böngésznek, hátha találnak valamit. Van, aki a dedikált kötetekre vadászik, mások sorozatokat gyűjtenek. Többen például a régi Jókai, Mikszáth Kálmán köteteket, mások a képzőművészeti könyveket keresik. Albumokat, életrajzokat. — Mutatna cgv-két érdekesebb kötetet? — Tessék. E7, a festészeti album majdnem százéves. Vagy ez a másik: A magvar képírás úttörői | 1905-ből. Látom, ketten is keresgélnek a tömött polcok előtt. Kérdezem egyikőjü- ket; — Mit keres? ve- | — Csak úgy ... Hátha találok valamit. Kapóra jön, éppen megérkezik egy eladó. Szatyor, benne 4—5 könyv. Megnézem: Orvosi lexikon, Szilvási, Babits. Néhány perc, s a boltvezető mondja az összeget: kétszázhetven forint. Ennyit kap ért te az eladó. S az új szerzemény máris odakerül a polcra, a mintegy ezerötszáz, kétezer kötet antikvár könyv mellé. — Jó lenne, ha többen hoznának eladni könyvet. De az a baj, hogy sokan — főleg az idősebbek — nem is tudják, hogy nálunk vétel is van — mondja Németh János búcsú ■záskor. Varga Mihály magyar paraszt, amelyik inaszakadtáig dolgozott, de nem kért soha kölcsön. Ha válogatunk a munkában, ha nem végezzük el a dolgunkat akár az irodában, akár a földeken, nem állunk talpra soha. A rossz gazdálkodás, a mérleghiány a vezetők, de valamennyiünk bűne is. Visz- szaéltünk az állam jóságával, bizalmával. Ez fgy nem mehet tovább! Dolgozni kell. tekintélyt kell szerezni termelőszövetkezetünknek, nem pedig újabb és újabb kölcsönt kunye- rálni.” A termelőszövetkezet volt elnöke is szólt, aki — bár jól ismerte a vizsgálati anyagot — nem ismerte el a gazdálkodásban, a tervezésben. a szervezésben elkövetett hanyagságát, a társadalmi tulajdon elleni bűnösségét. Próbálta bizonygatni, hogy nem 5.3 millió forint a vesztesége a gazdaságnak, hanem csak 4 millió. A bizonyítvány megmagyarázását azonban senki sem fogadta el. A Paprika Antal Tsz gazdái végülis új elnököt választottak Csató Zsigmond személyében. A termelő- szövetkezet vezetőinek az egész kollektívát érintő ügye azonban még nincs lezárva. A járási Népi Ellenőrzési Bizottság a V'zs- gálat anyagát bűnvádi feljelentéssel átadta a nyomozó hatóságnak. Több, nagyon is alánvető kérdés még tisztázatlan: mi lesz a közös gazdaság mérleghi> yával, a vezetőség más tagjaival? Ezekre csak később lehet és kell is választ adni. Gémes Gábor
